Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-09 / 57. szám
PEST MEGYE/ HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 9.. KEDD Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform Nyilatkozat Szolzsenyicin hazájáról Szívszorító a helyzet Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nemzeti és keresztény elkötelezettségű RMDSZ-platform Intéző Bizottsága nevében teljes egyetértésünkről és támogatásunkról biztosítjuk Tőkés László püspök urat, a temesvári forradalom hősét, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét. Szövetségünk történetében az első eset, hogy a nagy nyilvánosság előtt cáfolja tiszteletbeli elnökünknek sorsunkat érintő, a romániai magyarság sagt elnök nem írja ala azt a kormányrendeletet, amely bűncselekményből szabálysértéssé minősíti át a pártoknak juttatott korrupciós kenőpénzeket, s amelyet — egyéb rendelkezésekkel együtt — a kormány „politikai megoldásnak” szánt az intézményeket megrendítő korrupciós botrányra. Példa nélküli, hogy az államfő így leblokkol egy kormányintézkedést. A köztársasági elnök levélben arra szólítja föl Giuliano Amato miniszterelnököt, hogy a kormány gondolja át még- egyszer a pártok finanszírozására vonatkozó jogszabályt. Az államfő felhívja a figyelmet arra, hogy az érvényes veszélyeztetettségéről tett megállapításait valamely, az RMDSZ-ben vezető tisztséget betöltő személy, mint ahogyan ezt tette Verestóy Attila szenátor, március 3-án. Követeljük, hogy az RMDSZ Országos Etikai Bizottsága haladéktalanul vizsgálja ki Verestóy szenátor korábbi, hasonló jellegű elkötelezettségéről tanúskodó és mostani megnyilatkozásait. Katona Ádám jogszabály hatálytalanító népszavazás tárgya április 18-án. A kormány rendelete pedig, amely ezt felváltani hivatott, hatvan napon belül parlamenti jóváhagyást igényel, de ez óhatatlanul április 18. után születhetne csak meg. Scalfa- ro felkéri a kormányt, fontolja meg, hogy a kérdéses jogszabályt más úton, törvényjavaslat formájában terjessze be a törvényhozásnak. Az Amato-kormány múlt heti intézkedéscsomagjával szemben elítélő és tiltakozó vélemények áradata született a sajtó, az ügyészi kar és az ellenzéki pártok részéről. De fenntartásokat hangoztattak sokan a kormánytöbbség soraiban is. Carlo Ripa di Meana Douglas Hurd brit külügyminiszter igyekezett ismét lehűteni bármilyen forrófe- jűséget Jugoszlávia ügyében. — Senki sem javasolja katonai erő használatát, mielőtt teljes nem lesz a megállapodás a helyi felek között — mondta a brit külügyminiszter a BBC-nek, mielőtt Brüsszelbe utazott az EK értekezletére, melyen Lord Owen, a Jugokörnyezetvédelmi miniszter lemondott tiltakozása jeléül, s ezzel az Amato-kormányt újabb érzékeny veszteség érte: immár negyedik miniszterét veszíti el a kenőpénzbotrány nyomán. A köztársasági elnök fellépése nyomán Amato aligha tehet mást, mint hogy módosított formában, törvényjavaslatként terjeszti be a parlamentnek a vitatott rendeletet. Római megfigyelők egyetértenek abban, hogy az Amato-kormány helyzete egyre bizonytalanabbá válik. Mintegy a köztársasági elnök „gyámkodása” alá került, s az áprilisi népszavazás megrendezése után nagyon valószínű, hogy mennie kell majd. szlavia-koníerencia EK- társelnöke ismertette a legújabb helyzetet. Hurd arra reagált, hogy Butrosz Gáli ENSZ-főtit- kár kijelentette: csapatokat kellene bevetni, ha a boszniai szerbek nem vonulnak ki a megszállt területekről. A brit külügyminiszter azt javasolta, hogy inkább a Szerbia elleni szankciókat kellene erősíteni. Újabb légisegély Az amerikai légierő szállítógépei hétfő éjszaka nyolcadik alkalommal dobtak le ejtőernyővel élelmiszert és gyógyszert Kelet-Bosznia fölött. Az AFP jelentése szerint Srebenica fölött oldotta ki a hat C—130-as repülőgép az összesen több mint 45 tonna élelmiszerből és 900 kilogramm gyógyszerből álló terhét. Srebecniába szombat után második alkalommal dobtak most le segélyt. A városba szárazföldi úton tavaly decemberben sikerült utoljára segélyt eljuttatni. A repülőgépek hétfőn hajnalban szerencsésen visszatértek a bevetésből frankfurti támaszpontjukra. Alekszandr Szolzsenyicin, a világhírű orosz író szerint Oroszország nem létezhet erős elnöki hatalom nélkül. A Brezsnyev-korszakban száműzött, és jelenleg az Egyesült Államokban élő író az osztankinói tévé vasárnap esti politikai magazinműsorában elhangzott üzenetében szívszorítónak nevezte az oroszországi helyzetet, és annak további súlyosbodására figyelmeztetett. Szolzsenyicin üzenetét a népképviselők rendkívüli kongresszusának összehívása kapcsán fogalmazta meg. Az író át nem gondoknak nevezte a mostani gazdasági reformokat, amelyek az elmúlt alig több mint egy év alatt nincstelenségbe és elkeseredésbe taszították az embereket. Kifejtette, hogy ebben a helyzetben különösen veszélyesnek ítéli az éles politikai fordulatokat, mindenekelőtt az elnöki teljhatalmat célzó irányvonal feladását. — Áz Oroszországi Föderáció méreteiből és sokrétűségéből kifolyólag . nem létezhet erős, az amerikai elnökéhez fogható elnöki hatalom nélkül — hangsúlyozta. A „Gulag-szigetcsoport”, „A Pokol tornácán”, a „Rákosztály” és számos más híres regény szerzője úgy véli, hogy évtizedeket vehet igénybe a hatékony demokratikus rend kiépítése Oroszországban. Szolzsenyicin szerint mindazonáltal jelenleg nem alkalmas az idő az alkotmá- nyozó nemzetgyűlés összehívására, amely hónapokon át munkálkodna az ideális alaptörvényen. Kifejtette: nem hisz abban, hogy az új alkotmány a jelenlegi súlyos helyzetben üdvözítő lenne. Ezért a népképviselőkhöz fordulva szorgalmazta, hogy meg kell találni az állam irányításának azt a hosz- szú távra szóló szilárd formáját, amely kiutat mutat a jelenlegi viharos helyzetből. Figyelmeztetett a törvényhozók felelősségére. Kifejtette: mostani döntéseik meghatározhatják az ország sorsát akár száz évre előre. A Szovjetunió helyreállítására vonatkozó felhívásokkal kapcsolatban Szolzsenyicin figyelmeztetett: ezek véres háborúhoz vezethetnek. Az író a Független Államok Közösségét kérészéletű képződménynek nevezte és hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az egyetlen szilárdnak és reménykeltőnek nevezhető szövetség Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán között jöhetne létre. Olasz kenőpénzek / Államfő kontra kormány Oscar-Luigi Scalfaro köztársaVÉLEMÉNY A mi Nagy Imrénk A La Stampa című torinói lap február 27-i száma egy teljes oldalt szentel Nagy Imrének abból az alkalomból, hogy a Rogyina című oroszországi ismeretterjesztő folyóirat szerkesztőségétől „leleplező” KGB-iratokat kapott mártír miniszterelnökünkről. Mindkét lappal kapcsolatban felmerül egy-egy kérdés. Abban az Olaszországban, ahol szinte politikai földcsuszamlást okozott számtalan vezető pártember korrupciójának leleplezése, vajon miért kell egy ártatlanul kivégzett magyar politikust vádoló szovjet iratokkal foglalkozni? S a Rogyina nem talált orosz földön más bolsevikkori szenzációt, mint Nagy Imre lejáratását szolgáló iratok bemutatását? Meg kell mondanom, hogy a — gyakran nem alaptalanul kritizált — magyar sajtó ismertette ugyan e negatív szenzációt, de kulturáltan kommentálta az ügyet. (Igaz, az MSZMP Szabadság című lapját nem láttam, s vizsgálódásom egyébként sem volt teljes körű.) De nem is ez a lényeg. Sem a La Stampa, sem a Rogyina nem tud olyan új vádat felhozni Nagy Imre ellen, ami eddig nem hangzott volna már el. A bolsevikok mai utódai és a velük így vagy úgy együttműködők azonban minden alkalmat megragadnak, hogy ellenfeleiket besározzák. A KGB-iratokkal kapcsolatban először is ki szeretném emelni: nehezen fogadható el hitelesnek egy olyan szervezet által közreadott irat, amelyik működésének hetven éve alatt mást se csinált, mint hamisított. Tehát a vádakra nem érdemes szót vesztegetni. Nagy Imre azonban annyira összeforrott a század legnagyszerűbb forradalmával, hogy személyével foglalkoznunk kell. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ilyen vagy olyan kapcsolata volt a szovjet titkosszolgálattal, hangsúlyozni kívánom, hogy életének nem az ellenőrizhetetlen múltban lezajló eseményei a fontosak számomra, hanem azok a tettek, amelyekért a Szovjetunió hazai csatlósai kivégezték. Mi, magyarok az európai keresztény kultúrában nőttünk föl, egy ezredéve annak az eszmének a neveltjei vagyunk, amelynek egyik legnagyobb apostola az a Pál, aki Saulusként a keresztényüldözés megszállott harcosa volt. Hogy múltjával őszintén szakított, — tettein kívül — az bizonyítja a leghitelesebben, hogy volt harcostársai —, hogy ne mondjam elvtársai — „tanácsot tártának, hogy őt megöljék” (Apostolok cselekedetei, 9:23.). Nagy Imrével ugyanez történt. 1930 óta a Szovjetunióban élt, ahogy mondani szokták, moszkovita volt, tehát meggyőződéses kommunistaként végezte politikai munkáját ott is, meg 1945 után Magyarországon is. 1953-ban kezdett nyilvánvalóvá válni egyre határozottabb elszakadása a bolsevik stílustól. így lett 1956-ban egy nemzeti felkelés — még a kommunistaellenes szabadságharcosok által is — elismert, hivatott vezetője, majd tudatosan vállalt mártírhalálával az ’56-os forradalom szimbóluma. Véleményem szerint azonban még életútjánál is meggyőzőbb cáfolata a KGB-s vádaknak — személyisége. Lényéből sugárzott a tisztesség, az egyenesség, a humánum, s a csak karizmatikus vezetőkre jellemző ellenállhatatlan vonzerő. S mindezt át- meg átszőtte — nem hivalkodó, de — letagadhatatlan magyarsága. Sok-sok magyar ember látta ilyennek. Az 1945-ös választásokon a kisgazdák elsöprő győzelmet arattak, de szovjet nyomásra a belügyminiszter mégis kommunista lett. Rákosi Rajkot erőltette, de Nagy Fe- rencék csak Nagy Imrét fogadták el. Az új miniszter egyik első ténykedése az volt, hogy meglátogatta a csepeli internálótábort. Itt azonnal elrendelte a betegek és öregek hazaengedését. (Februárban már Rajk László volt a belügyminiszter!) Puskin nagykövet egyik iratából tudjuk, hogy a Politikai Bizottságban ellenezte a Szociáldemokrata Párt beolvasztását. Ugyancsak bírálta — többször is — Rákosi gyors szövetkezetesítését, általában parasztpolitikáját. Fejtő Ferenc mesélte el egyszer a BBC-ben, hogy Párizsban ismerkedett meg Nagy Imrével a negyvenes évek második felében. A magyar követség egyik munkatársával hármasban ebédeltek, majd hosszan elbeszélgettek. Elválás után Fejtő ezzel a kérdéssel fordult a követségi tisztviselőhöz: „Mit keres ez a szociáldemokrata a bolsevikok között?” Persze itt a szociáldemokrata mindössze mérsékelten gondolkodó, tisztességes embert jelent. Varga László, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnö- ke egyik visszaemlékezésében írja, hogy 1956 nagy napjaiban a Szabad Európa Rádió vezetőjének érdeklődésére a következőket mondta Nagy Imréről: „A magyar parlamentből személyesen ismerem, és ... már akkor megállapítottam, hogy több benne a magyar, mint a kommunista.” Nagy Ferenc emigráns miniszterelnökünk egy interjúban így emlékezett vissza ’56-os nyilatkozataira: „Hangsúlyoztam Nagy hazafiságát. Jóllehet kommunista, mondtam, aki ha választani kell a Szovjetunió és Magyarország között, akkor a magyar népet választja.” Valóban a magyar népet választotta. És a magyar nép is őt. Mikor a forradalom első napjaiban a nép nem értette Nagy Imre intézkedéseit,- sokan azt gondolták, hogy az ÁVH foglya. Egy angyalföldi munkásküldöttség egyik tagja ezt így fejezte ki: „Nem hisszük, hogy Imre bácsi szabad akaratból intézkedik. Odakint sokan úgy tudják, hogy fogoly, azt hitték, már nem is él.” Akkor még élt, s magára vállalta népe harcának vezetését, annak a szabadságharcnak a vezetését, amelyről Camus, a Nobel-díjas francia író azt mondta, hogy ezzel „Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben”. Nagy Imre képe tisztán él a magyar lelkekben. Ne engedjük, hogy bemocskolják emlékét! Török Bálint Hurd megint lehűt Anglia óvatos
