Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. FEBRUAR 6., SZOMBAT Készíts magad kalózjelmezt! Hogy milyen is egy kalóz­kapitány meg az inasa? Nos, erre nehéz volna he­lyes választ adni, mert a kalózkapitányok igen sok­félék; leginkább arra ha­sonlítanak, amilyennek képzeljük őket, ezért az­tán én is csak azt mondha­tom el nektek, hogy a pa­pám és én annak idején hogyan készültünk föl a jelmezbálra. Hogyan kép­zeltük el a kalózkapitány és inasának jelmezét. Elsőként szereznetek kell egy jó nagy és öreg öltönyt, amit már senki sem használ, egy öreg, széles karimájú kalapot, egy félpár magas szárú csizmát, rengeteg csipkét, fodrot és aranyszegélyt — mindezt a röltexből —, ezüstpapírt és ami a legne­hezebb: egy pár kiselejte­zett mankót. Először is a kalapot kell rojtokkal, csipkékkel vagy aranyszegéllyel kör­bevonni (1). (Ne felejtsé­tek, a rajzok csák útmuta­tóul szolgálnak, bármi más díszítést is kitalálhat­tok.) Majd a karimáját két oldalt a fejfedő részére fölvarrni, és végül az elül­ső oldalra gombostűvel a kalózok ősi jelvényét, a koponyát és a két lábszár­csontot fölerősíteni. Ezután jöhet a zakó. Legfontosabb a hajóskapi­tányi rangjelzés: a man­dzsettánál a három arany­szegély és a váll-lap föl­varrása, ragasztása. A váll-laphoz vágjatok ki vastag kartonból két olyan formát, amilyet a mellékelt rajzon láthattok (2), vonjátok be alufóliá­val, oldalt aranyszegéllyel és a kikerekedő részen roj­tokkal lássátok el. Ezen kí­vül a hitelesség kedvéért varrhattok rá foltokat vagy akár meg is lyukaszt- gathatjátok néhol. A zakó alá a bálon egy egyszerű kék-csíkos póló is megte­szi. A munka nagy része ezzel meg is van, most már csak a nadrágra (ami persze jóval nagyobb, a szára jóval bővebb, mint ti vagytok) kell egy bí­bor- vagy aranyszegélyt varrni. Hogyan merül le a tengeralattjáró? Nagyon egyszerűen. Kettős fa­luk van. Ha lejjebb akarnak süly- lyedni a tengerben, a két fal kö­zötti tartályokat vízzel töltik meg. Ha fel akarnak emelkedni, sűrített levegővel szorítják ki be­lőlük a vizet. 100—200 méternél mélyebb­re azonban nemigen szoktak me­rülni a tengeralattjárók, hogy ösz- sze ne Toppantsa őket a víz nyo­mása. A víznyomás ugyanis le­felé menet rohamosan nő. 200 méter mélyen mintha már 200 méteres vízoszlop súlya nehe­zednék minden irányból a ten­geralattjáróra (a felszíni légnyo­máson felül, de az itt elhanyagol­ható). Különleges bűvárhajók már az óceánok többezer méteres mélységeit is megjárták. Ezek­nek olyan nyomást kellett kiáll- niuk, mintha egy hatalmas hidra­ulikus présbe fogták volna be őket. De utasaik ott is láttak ele­ven halakat, amelyek még ezt a roppant nyomást is el bírták vi­selni. Rajz és szöveg: Takáts Márton A többi már az öltözkö­dés, ami bizony a mi ese­tünkben nem könnyű fel­adat, ugyanis a fél lábato­kat a nadrág bő szárában észrevétlenül el kell tün­tetni. Mi ezt akkoriban a rajzon látható módon ol­dottuk meg (3). És bár nem állítom, hogy kényel­mes, ám igen célravezető és hihető módszer. A továbbiakban már csak a mankót kell maga­tokhoz vennetek, az öve­tekbe kardot, pisztolyt vagy pipát tűznötök és már indulhattok, akarom mondani: biceghettek is. Majd elfelejtettem! Az ar­cotokra fessetek szakállat — festett vattából ragaszt­hatjátok is — és egy feke­te kendővel takarjátok le a fél szemeteket. Az inasoknak már jóval könnyebb a dolga, nem kell más, csak egy csíkos póló, egy térdnadrág, egy fehér harisnya, egy fejken­dő, két jó nagy csatt, amit szalaggal a cipőtökre erő­sítetek, egy vörös rongy- gyal. És valami övbe dug­ható fegyver. Ha ezt mind magatokra öltitek és még borostát is pingáltok ma­gatokra, akkor jelmezetek kész. Már indulhattok is kapitányotok nyomába. Tudod-e? Milyen állat a.. Muflon: Európa egyetlen vadju- ha. Őshazája Korzika és Szardí­nia szigete. A házijuh egyik őse. Champo: Nagyon finom húsú rákféle. Másnéven: scampi. Gya­kori a norvég partvidéken és a Földközi-tengerben. Külseje ha­sonlít a folyami rákra. Okapi: Közép-Afrikában ho­nos állat. A mocsaras őserdők­ben érzi jól magát. A zsiráffélék családjába tartozik. Rokona a ló­nak és az antilopféléknek is. Zebu: A szarvasmarha roko­na (magyarul: pupostulok). A púp a hátán egy táplálékraktáro­zó zsírcsomó. Kínában és Japán­ban háziállatként tartják. Igavo­násra használják. (A nagykőrösi Petőfi Iskola Firkász című lapjából) A gombakirály Volt egyszer egy sűrű, sö­tét, öreg erdő. Ebben az er­dőben temérdek mindenféle gomba nőtt. Egyszer elhatá­rozták: királyt választanak maguknak. Igen ám, de kit? Tanakodtak, tanakodtak, ki lenne a legalkalmasabb, vé­gül kisütötték, hogy maga az erdész. El is mentek hoz­zá követségbe, és szépen megkérték, hogy legyen a királyuk. Hanem az erdész csak a fejét csóválta: — Köszönöm a tisztessé­get, de hát nekem egyéb dolgom van az erdőben. Meg aztán túl nagy is va­gyok hozzátok. — Legyen hát a nyuszi a királyunk! — eszelték ki a gombák, újabb hosszas töp­rengés után, s megkérték a nyuszit, hogy királykodjék felettük. A tapsifüles szé­pen megköszönte, hogy rá gondoltak, de ő sem fogad­ta el a királyi rangot. — Én szeretek ugrándoz­ni, futkározni, a gombaki­rálynak meg folyvást egy helyben kell állnia, méghoz­zá fél lábon. S hova tegyem akkor a másik három lába­mat? Újra összeültek a gom­bák tanakodni, végül abban állapodtak meg, hogy közü­lük való legyen a király. No, de melyik a sok közül? A tinóru? Vagy a rizike? A rókagomba? Vagy a kucs­magomba? A csiperke? Vagy a pöfeteg? ... Abban megegyeztek, hogy az lesz a király, aki legméltóbb az uralkodásra. De ki a legmél­tóbb? — Én! — kiáltotta a légy­ölő galóca. — Senkinek sincs ilyen gyönyörű, gyön­gyös skarlátkalpagja! És ne­kem mindenki engedelmes­kedni fog, mindenki tudja, hogy a mérges gomba ve­szedelmes! — Épp ezért nem lehetsz király! — intették le a többi­ek a hencegő galócát. S ekkor a fák árnyas rejte- kében hirtelen megpillantot­ták a barna sapkás, egysze­rű, sose hivalkodó, halk sza­vú vargányát, aki mindig mindenkinek csak örömet szerzett. — Ő a legméltóbb! — ki­áltozták a gombák, és szé- gyellték, hogy szerény kül­seje miatt már előbb nem gondoltak rá. így lett a vargánya a gom­bák királya. Mindenki örült — az er­dész, a nyuszi, a mókusok meg a békák —, minden te­remtett lélek a sűrű, sötét, öreg erdőben, csak a galóca mérgelődött. Még gönyörű, gyöngyös kalpagját is föld­höz vágta volna — ha tehet­te volna. Paizs Tibor Február A tucatban a legkisebb darab s akár egy csitri-lány: szeles s konok, akár a vén kosok, az állítja: nem igaz, hogy a télnek egyszer vége lesz. A vers megközelítése IX. Metonímia Édesszájú — mondja az édes­anya a nyalánkságokat túlzot­tan kedvelő csemetéjéről. A sárga irigység gyötri — hall­hatjuk az irigy emberről a jo­gos kritikát. A gyászoló ember fekete bánatban tölti napjait. Ezek a sajátos szókapcsolatok erősen emlékeztetnek a metafo­rákra. Nem csoda, hiszen roko­nai annak. Igaz, nem testvéri, hanem unokatestvéri fokon. Ezek is szóképek, de az össze­vonás nem két jelenség szoros külső vagy belső hasonlósága alapján jön létre, hanem jóval lazább kapcsolaté fogalmak, jelenségek névcseréje, illetve fogalomcseréje révén. Az ilyen típusú szóképek neve: metonímia. Az édesszájú szókép jelzője elsősorban a cukrokra, jófajta süteményekre utal s csak má­sodsorban gondolhatunk arra is, hogy fogasztásuktól való­ban megédesedik a száj is. Még távolabbi kapcsolatot talá­lunk Ady Endre egyik híres metonímiájában: ajkadon a nedves hazugság. Érdekes, az eredeti fogal­mak minél távolabb vannak egymástól, a szókép annál élénkebb, a költői hatás annál meglepőbb. „A bánat? Egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Ta­lán, Mire fölhozom, össze is tö­röm.” Petőfi kis, borongó, tűnődő verse éppen ezért olyan feszes, csattanóra hegyezett. A meto­nímia ugyanúgy, mint a meta­fora, háromféle módon képez­hető: főnév főnévvel (bánat­óceán), melléknév főnévvel (nedves hazugság) és ige fő­névvel (dalol az erdő). Zászlós Levente GYERMEKREJTVÉNY 4 3. 3 fi 5 €> 4 4 40 44 a 45 15 4=4 44 20 a* 22 25 2M 23 lb 2» 24 30 34 21 33 3*4 35­36 3» 3q HO *14 M2. H*> HM M3 *46 *4 M6 Gyerekek! Visegrád után kompra szálltunk és kikötöttünk a Duna bal partján, innen barangoltunk tovább egészen Szobig, az országhatárig. Vízszintes: 1. Dalszínház. 6. Angol névelő. 9. Deszka, palló né­metül (Diele). 14. Verőcemaroson itt látható Gorka Géza, Kos- suth-díjas keramikus gyűjteménye. 15. A cin régies neve. 17. A macska farka. 18. Ez az alkohol, a faszesz. 19. Páros vese! 20. Csak belül lila! 21. A tenger angol neve (SEA). 23. Őrölés. 24. Visszaért! 25. A mohamedánok szent könyve. 26. Néma Ma­ris! 28. Község a Mátrában, XIV. századi várrommal. 29. A csónak része. 30. Antimon vegyjele. 32. A halastó páros betűi! 34. Abaliget határai. 35. Osztrák, svéd és magyar autójel. 37. A dunai táj legnagyobb festőjének, Szőnyi Ispánnak képei Zebe- gényben láthatók ebben a kiállítási teremben. 41. Ilona rövi­den. 42. Fejetlen rák! 43. Zavaros bor! 44. Kőbe, fába vés. 45. A méhek gyártják. 46. Hazánk legmagasabban (274 m) fekvő városa. 47. Nulla. 48. Boráról híres spanyol kikötőváros. Függőleges: 1. Tudálékosan bölcselkedik. 2. Az eper belseje. 3. Község a Tarra folyó mentén. 4. Repeta. 5. Jordánia főváro­sa. 6. ... — garten, a bécsi állatkert. 7. Szobon található étte­rem, a környék egyik legrégibb vendégfogadója, a XVIII. szá­zadban építették. 8. Fiúnév. 9. Az ellenség rombolása, fosztoga­tása. 10. Fűszerezi az ételt. 11. A fekete egynemű betűi. 12. A falu vége. 13. Nagymaroson, a Duna-parton ál! Kassák Lajos özvegyének nyaralója. Ebben a kertes házban szép képzőművé­szeti gyűjtemény látható. Az épület Kassák Lajos ... jelzőt ka­pott. 16. Nemes gáz. 20. Vaj is van ilyen. 33. Dumas testőrei­nek egyike. 24. Súlyos lelki megrázkódtatás az orvosok nyel­vén. 26. Motyog, gagyog. 27. Katonai roham németül. 31. Min­den ember legfőbb vágya. 33. Kettes találat a régi lottóban. 34. Szép Ernő drámája. 37. Az utó párja. 38. Hőemelkedés. 39. Szélhárfa. 40. Egy ideig. Gyerekek! A dőlt betűkkel szedett sorok megfejtését, a többi ja­nuári megfejtéssel együtt — egy levelezőlapon — február 10-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. Már egyetlen heti helyes megfejtéssel is lehet nyerni!

Next

/
Thumbnails
Contents