Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP

KULTÚRA

1993. FEBRUAR 6.. SZOMBAT

Irodalmi Szalon indul

/

Tollvonások Aprily Lajos arcmásához

Vajon megkapnánk-e azt a levelet, melyen a címünk előtt nem a nevünk, hanem a karikatúránk díszelegne? Aprily Lajos megkapta azt a — ha jól böngésztem ki a dátumot — 1963. november 13-án postára adott levelet, melynek borítékját szinte teljesen kitölti arcvonásainak rajza, s utána ez áll: úrnak, Visegrád, Szentgyörgy- púszta. A feladó pedig? A Pest Megyei Hírlap. Mit küldhették Áprily Lajosnak a nagyalakú borítékban?

A borítékot a Petőfi Irodalmi Múzeumban, más kiállított tárgyak között fedeztem fel az induló Irodalmi Szalon első (február 2-ai) összejövetelén, melyen Aprily Lajosra emlékeztek.

Havas Judit, szervezőként a rendezvény háziasz- szonya, dr. Botka Ferenc, a helyet adó múzeum igazgatójaként pedig házigazdája felhívták a megjelentek figyelmét arra a tényre, hogy az épületben, a Károlyi palotában működött az első irodalmi szalonok egyike a reformkor legjelentősebb irodalmárainak részvételével. Most a Fővárosi Pedagógiai Intézettel közösen olyan irodalmi délutánokat

indítanak el — remélve, hogy azok sorozattá teljesednek, hogyománnyá válnak —, melyeken sokoldalúan idéznek meg egy-egy alkotót. Módot nyújt erre a múzeumi környezet és a modem technika. Előbbi tette lehetővé, hogy a teremben Áprily Lajossal kapcsolatos tárgyakat állítsanak ki, utóbbi pedig, hogy magnetofonról megszólaljon a hangja, s megjelenjék alakja is a velünk szemben elhelyezett tévé képernyőjén.

Maga a költő mondta el bevezetőül Tavasz a Há- zsongárdi temetőben című versét, majd újra és újra hallgathattuk saját előadásában verseit, vallomásait. A televízió segítségével ellátogattunk visegrádi, szent- györgypusztai házába, a Völgybe, melyben csendet és nyugalmat talált, mely ma már a nevét viseli. Megint láthattuk Nemes Nagy Ágnest is, amint hajdani tanárára emlékezik, jellemzi egyszerű szavakkal és találóan. Természeti képekből, hegyoldalakból, erdőrészletekből, folyópartokból kirajzolható az arca, mondta Nemes Nagy Ágnes Áprily Lajosról. Volt idő, amikor telhn V.

UJjJj} fi M>riAs. dd&ÁtH íi. 9 tuJ&Q&fL. Wt#1e.

ln<U a ü <*. ,

ío-f, ilLvTrj <y-inr%Z .

'l/tOA ú. %s. fr**. <£/«c

'Intrtyr. biAut « .

ti, a ^ 76» -CfyeZ&o-B

n&fr ft- 7tíV~As ?

ti a

ty,. j

«/ ÜJ

Irtru l'iry & . fi ney rn&-t*ét, yy a.

£ << fy* 9

4 JúUi^j ZJ4H o£L iy In 'ftyUtLti/s.

Áprily Lajos kézírása

jesen kiiktatták a magyar irodalomból — 1939-től

1957-ig nem jelent meg könyve —, de ennek az időszaknak köszönhetjük műfordításait, az Anyegint a Peer Gyuntöt. Idilli képei mögött mindig itt a felhő, a csendes derű mögött a megpróbált ember tudata.

A jelen levő Jancsó Adrienn előadóművész mint fia, Jékely Zoltán felesége családi kapcsolatban állt Áprily Lajossal. Verseit mondta, felolvasta visszaemlékezését erdélyi, brassói, még inkább parajdi gyerekkorára. Győri János, az Áprily monográfia szerzőjeként már az idős, beteg Áprily Lajossal találkozott 1966-ban. Verseskötetét is szerkesztette, s ezzel kapcsolatban Áprily kétségének adott hangot: érdekes lehet-e még az ő márciusi öröme vagy őszi mélabúja?

De hát hogy is ne lenne érdekes számunkra az a költészet, melyben, már búcsúzóban a világtól, e szavakkal fordul Istenhez: „mennyire szerettem drága földedet..."- Nádudvari Gyimesi népzene — mint háttér

A Fehérlófia és a többiek

Rég volt az már, amikor kedves olvasmányaink hőseivel találkozhattunk. Például a Nagyszakállú Bakaraszttal, Fanyűvővel és a Fehérlófiá- val. Színházi nézőtérre kellett betévedni ahhoz, hogy az emlékek mélyrétegeiből ismét feltűnjenek a magyar monda alakjai. Nemrég színpadi játék keretében elevenedtek meg a váci Madách napok alkalmából.

Az itt vendégszereplő Gödöllői Kerekasztal Társaság előadásáról van szó, amelyet Kaposi László rendezett.

— Ki volt a zenei szerkesztő? — érdeklődtem.

— Tulajdonképpen közös munka volt minden — közölte Körömi Gábor. — A magyar népzenében legősibb a moldvai, meg a gyimesi. A Tatros Együttes gyimesi guzsalyos táncokat játszik, tőlük vettük fel hangszalagra a zenei aláfestést. A koreográfia alapjául moldvai táncok szolgálnak. Ez Vörös Zsuzsa segítségével illeszkedett a műsorba.

A Színházi Nevelési Központ 18 személyes társulata felnőtteknek és gyerekeknek szóló előadásokat mutat be. Tagjai különféle képzettségű értelmiségi fiatalok, akik a színjászást tekintik fő hivatásnak. A középiskolásoknak előadott váci produkció rendezése, a színpadi játék, a jelenetek koreográfiája, az egyszerűségükben is kifejező és ötletes rekvizitumok alkalmazása és úgynevezett nem-hivatásos kategória ellenére is profi színvonalat tükröz.

— Honnan a színjátszás

iránti vonzalma? — kérdeztem a Fehérlófiát alakító Gyombolai Gábortól, akinek ez alkalommal szülővárosa közönsége előtt volt igen szép sikere.

— Én gyermekszínjátszóként kezdtem — válaszolta. — A legtöbben diákként szerették meg a színpadon. Közép-, majd főiskolás csoportként, mint gödöllői együttesek jogutódja jött létre tavaly ez a társulat.

A Kerekasztal Társaság Gödöllőn kívül Budapesten az Arany János Színházban is színpadra lép, a Marcibá- nyi téri művelődési házban hasonlóan, de fellépnek vidéki iskolák, művelődési házak közönsége előtt, ha hívják őket. Nemes, szép vállalkozás.

K. T. I.

Tök saját iskolát akar

Szándékok és lehetőségek vitája

A Zsámbéki-medencében fekvő Tök művelődési egyesületet alapított, 10 éve elvett iskolájuk újjászervezése érdekében. Úgy vélik ugyanis, hogy jövőjük építése önálló iskola nélkül elképzelhetetlen. Nézeteikkel az önkormányzat egyetért, de anyagiakra hivatkozva halogatja az érdemi döntést. A művelődési egyesület tárgyalásaiban odáig jutott, hogy az önkormányzat nélkül nem tud lépni. A helyzetről Bereczky Zoltán református tiszteletest, az egyesület tagját és Hermán lst\’án polgármestert kérdeztük.

— Tök majd ezer éves, színmagyar és színtiszta református település — mondja a tiszteletes úr. — Jellegzetes épületei, borpincéi, szokásai egyszóval sajátos kultúrája nemzeti örökségünk érdekes színfoltját képezik. Szükség van a hagyományok által meghatározott, sajátos arculatú iskolára. Ahelyett, amelyet 10 éve elvettek. Gyermekeinek ma a zsámbékiakkal közös iskolába járnak. Igazgatójuk, tanáraik megválasztásába nem szólhatunk bele. Ráadásul a 600 gyereket ellátó iskola túlzsúfolt: 16 osztálytermükben ma 27 tanulócsoportot oktatnak. Mi csak „csirke- gyárnak” hívjuk, mert ilyen körülmények között nem lehet normálisan tanítani. •

A saját iskola alapítására minden feltétel adott a faluban — tudtuk meg a tiszteletes úrtól. Kétszer annyi tanár lakik Tökön, mint amennyit foglalkoztatni tudnának. A

helybéli gyerekek minden évfolyamon kitesznek egy- egy osztályt. S ha jó lesz az iskola — márpedig másképpen, nem érdemes megcsinálni — a környező településekről is járnának át hozzájuk.

Ahogy ezt a fejlett demokráciák tapasztalatai mutatják,máluk is a kis iskola működtetése lehetne eredményes, ahol is lehetőség van a szülők, a gyerekek és a tan- nárok személyes kapcsolat- tartására és együttműködésére. Ezzel a lehetőséggel Bereczky Zoltán már most is él. A református tehetség- gondozás legszebbb hagyományainak éltetőjeként minden évben két tehetséges gyereket kiválasztanak, külön foglalkoznak velük és küldik továbbtanulni a Baar Madas gimnáziumba.

— De van-e megfelelő épület az iskola befogadására? — kérdeztük végül.

— A régi iskolaépület a két település összevonásakor a zsámbéki önkormányzat eladta a helyi téesznek. A rendbehozott, kibővített épület minden ráfordítás nélkül alkalmas lenne az oktatás céljaira. A zsámbéki ön- kormányzattól kapott tulajdoni hányadból, a 40 százalékos állami támogatásból, valamint a toki önkormányzat által elkülönített 6 millió forintból meg lehetne vásárolni a csődbe jutott gazdaságtól. Csak meg kellene a tárgyalásokat kezdeni. És ezt az önkormányzat nem teszi meg.

— Az önkormányzat feladata, igenis érvényt szerezni a falu óhajának — mondja Hermán István polgár- mester. — Márpedig Tök akarja az iskolát. De más a szándék és más a lehetőség. Az épület 32 millió forintba kerülne. 40 százalékát az állam kifizetné. Ha nehezen is, de elkülönítettünk 3—3 millió forintot tavalyi és idei költségvetésünkből. Ez az összeg azonban nem elég. Mert abban biztos vagyok, hogy a zsámbéki ön- kormányzat nem fog fizetni. És amíg nincs pénzünk, nem kezdhetünk tárgyalásokat a téesszel.

Bereczky Zoltán András- falvy Bertalan miniszter közvetítését kérte a két önkormányzat között — tudtuk meg Hermán Istvántól. De ha rendelkezésükre állna is a vásárláshoz szükséges ösz- szeg, még mindig nem tudják, miből tartanák fenn az iskolát. Mert a fejkvóta csak 20—40 százalékát teszi ki az oktatási költségeknek. — És különben is: a közös iskola 10 éve megoldja a gondokat — vélekédett a polgár- mester úr.

Ez az, amiben nem ért egyet az önkormányzattal a művelődési egyesület. Ezért szeptemberben mindenképpen szeretnék egy osztállyal elindítani saját iskolájukat. Megnyugtató eredményt csak az hozna, ha az önkormányzat támogatná őket. Mert, mint Bereczky Zoltán mondta, egy 'ilyen kis településen mindent az önkormányzattal együtt kell csinálni — vagy sehogy.- veszelszky Megyénk fiataljai a díjazottak

Nemrég a cserkész versmondók vetélkedőjének országos döntőjére került sor. A Sinkovits Imre színművész által irányított zsűri döntése alapján a pálmát a sziget- szentmiklósi és dunavar- sányi fiatal előadók nyerték el. A felső korcsoportban első díjat nem adtak ki. Második díjat a szigetszentmiklósi Németh László kapott egy társával holtversenyben. Németh László az ország eddig egyetlen cserkész színjátszó csoportjának, a Gyula diák csoportnak a tagja. Társaival egy éve lépnek fel határainkon innen és túl tábortűzi tréfákból, betle- hemesekből, népi játékokból, passiókból és klasszikus szerzők műveiből összeállított műsorukkal. A döntőn Somogy vári Gyula Magyar Miatyánk és a (Sziget- szentmiklóson írt) Hajnal a Dunán című versével érte el sikerét. Győzelme tiszteletadás tanárainak is, akik a 16 esztendős piarista diák felkészülését elősegítették.

Sinkovits Imre gratulál a szigetszentmiklósi Németh Lászlónak

Az alsó korcsoport Kossuth Lajos cserelső helyezettje a du- készcsapat, valamint a navarsányi ifjabb helyi általános iskolai

Bóna Zoltán volt. A tanárai és diákjai ünne- 11 éves fiú sikerét a pelték.