Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27 / 49. szám

§ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 27.. SZOMBAT 5 A munkanélküli találjon munkát! Naplemente a gondtalan öregkorért A szükség nem szabálytalanságot jelent Évi két és fél ezer ellenőrzés, 870 konkrét intézkedés áll a Pest Megyei Munkaügyi Központ mögött. Természetesen nemcsak a feketemunkát és a külföldiek engedély nélküli foglalkoztatá­sát próbálják meg kiszűrni. Fó' feladatuk a foglalkoztatáspoliti­kai eszközök hasznosításának ellenőrzése. Az előttük álló idő­szakban valószínűleg az ezekkel kapcsolatos felvilágosító mun­ka lesz számukra a legfontosabb. — Egyre többen várják el tő­lünk, hogy akadályozzuk meg a visszaéléseket — mondta Lő- diné Cser Zsuzsa, a Pest Me­gyei Munkaügyi Központ ellen­őrzési osztályának vezetője. — Növekszik a bejelentések szá­ma, amelyek a feketemunkát, a külföldiek engedély nélküli munkavégzését, és általában a munkanélküli-járadék körüli szabálytalanságokat leplezi le. Az emberek rájöttek arra, hogy ezek a visszaélések mindannyi­unk zsebét érintik. Minden jára­dékot érintő csalás a többiek pénzét lopja meg. — Ezek szerint aki munka­nélküli-járadékot kap. az nem dolgozhat? — Dehogynem. Hiszen ép­pen az a fő törekvésünk, hogy a munkanélküli munkát talál­jon és dolgozzon. Csak bejelen­tési kötelezettsége van. Ne­künk tudnunk kell, állandó vagy alkalmi munkát végez-e milyen tevékenységet folytat és mennyiért. Ha bejelentette a munkát, akkor a járadék össze­géig szabadon dolgozhat. — De akkor miért nem jelen­tik be? Az ellenőrzés tapaszta­latai mit mondanak erről? — Van, aki azt mondja, nem ismeri a rendelkezéseket. Ez persze akár igaz is lehet, de nem mentesíti az illetőt a fele­lősség alól. Van, aki a körülmé­nyekre hivatkozik, arra, hogy kevesebb ideig kap járadékot és az összeg is csökken. Meg kell ragadnia minden pénzszer­zési lehetőséget. Sajnos ebben is van igazság, de a szükség ak­kor sem lehet indoka semmifé­le törvénytelenségnek. Végül keserű tapasztalatunk az is, hogy sok a külföldiek által vég­zett engedély nélküli munka, amely szintén a munkanélküli­ek lehetőségeit csökkenti. —A munkáltatók mennyire partnerek a szabálytalanságok megszüntetésében ? — Sajnos semennyire. Ez a legkeserűbb tapasztalatunk. Ha valakinek munkaerőre van szüksége és az ukrán, román vagy más külföldi munkás fél­áron adja el magát, mint a ma­gyar munkanélküli, akkor a vál­lalkozó azt fogja alkalmazni. De ez csak a kérdés egyik fele. Mi ugyanis a munkanélküli já­radékos feketemunkáját ellen­őrizzük, a munkáltatói vissza­élésekre nincs illetékességünk. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy vállalkozó nem jelentette be a munkást, akkor legfeljebb a jegyzőkönyv egyik példányát megküldjük a Társadalombizto­sítási Igazgatóságnak vagy az Adóhivatalnak. Ugyanez a helyzet a szankciók kiszabásá­nál is. Ha be tudjuk bizonyíta­ni, hogy a külföldi számára en­gedély nélkül bért fizetett vala­ki, akkor annak dupláját kell befizetnie a Foglalkoztatási Alapba. De ez bizony ritka. A magyar munkanélküli esetében pedig őt vagyunk kénytelenek büntetni, nem a munkáltatót. Ha bebizonyítjuk, hogy beje­lentés nélkül dolgozott, meg­szüntetjük a járadék fizetését, sőt a már felvett pénz arányá­ban visszafizetésre is kötelez­zük. — És bizonyítható ez? — Valamikor igen, van ami­kor nem. Esete válogatja. Ha egy munkanélkülit feketemun­kán találunk, akkor általában azt mondja, most érkezett ép­pen, nem vett fel pénzt, szíves­ségből dolgozik, és így tovább. De van, amikor a szabálysértés bizonyítható. — Hogyan? — Érden ellenőriztünk egy taxis vállalkozónál, ahol disz­pécseri munkára alkalmaztak egy munkanélküli asszonyt. Ide is bejelentés alapján jutot­tunk el, mert a saját munkatár­sait irritálta, hogy csalással töb­bet keres, mint az, aki betartja a szabályokat. Pontos jelenléti íveket találtunk, nyoma volt a kifizetéseknek, így minden bi­zonyított volt. Meg is vontuk azonnal a járadékot. G. M. Kétségbeesett tehenészgazdák Farmoson Egy falusi tej begyűjtő kálváriája Átmenetileg tejbegyűjtő hely nélkül maradnak a farmosi te­héntartó gazdák. Március else­jétől bizonytalan ideig oda vi­hetik a tejet, ahová tudják. Nem vették meg Farmoson mindig természetes volt, hogy a falunak van egy saját tejbegyűjtő-épülete. Ä privatizáció beköszöntével vá­ratlanul hatott, hogy 1992 ele­jén a tulajdonos Tejipari Válla­lat ajánlatot tett az önkormány­zatnak a tejbegyűjtő megvásár­lására. A kikiáltási árat 750 ezer forintra mondták, amit a helyi képviselők magasnak ítéltek meg. Ismerték a tápió- györgyeiek példáját, akik ha­sonló üzlete^ negyedáron ütöt­tek nyélbe. Ok viszont még to­vábbi félmillió forintot rászá­molhatnak az épület felújításá­ra — vélekedtek a számolga­táskor. A szóba jöhető más megol­dások között komolyan gon­doltak a tsz tejházának igény- bevételére, amire sok faluban van példa. Olyan javaslat is hangzott el, hogy az érintett gazdák fogjanak össze, szövet­kezzenek önállóan, mert az ön- kormányzat nem vállalhat min­dent. A testület végül úgy dön­tött, hogy nem vásárolja meg a tejbegyűjtőt, ám a problémát nem élezte ki, az érintettekkel nem konzultált mélyrehatóan. A teljes képhez hozzátarto­zik, hogy a faluban épp abban az időszakban átmeneti körül­mények uralkodtak. A polgár- mester más munkahelyre távo­zott, a jegyző úton volt. Gecse János személyében már meg­választották az új polgármes­tert, de az ügyeket még nem vette át. Diszkontüzlet lesz Egy magánvállalkozó hamaro­san bejelentette a Tejiparhoz vásárlási szándékát. Úgy nyi­latkozott, hogy az épületet to­vábbra is tejbegyűjtésre fogja használni. Ám nem sokkal ké­sőbb meggondolta magát, s egy diszkontüzlet megnyitását helyezte kilátásba tejgyűjtés helyett. A hír hallatán észbe kaptak a gazdák, hiszen még majd „eladják alólunk, ami pe­dig a miénk” — mondogatták. Szórólapokat terjesztettek „ve­szélyben a tejbegyűjtőnk!” fel­kiáltással. Áz önkormányzat többfelé kezdett el tárgyalni. A tsz azonban nem járult hoz­zá tejházának a gazdák előtti megnyitásához — állategész­ségügyi okokra hivatkozott. A tehéntartók elzárkóztak a szö­vetkezéstől, mondván, nem tudnák önállóan megoldani a kérdést. A ceglédi tejipar sem tett ígéretet a szállítás átválla­lására, a vállalkozót pedig már nem tudták eltéríteni üzletnyi­tási szándékaitól. Nem maradt más hátra, csak a visszavásár­lás. Most ők tettek ajánlatot... Csakhogy ez az üzlet nem köttetett meg. A tejbegyűjtő új tulajdonosa dupla árat kért. Ezek után határozott úgy a far­mosi képviselő-testület, hogy új tejcsamokot építtet, hozzá tejkimérőt is: a beruházásra szükséges összeget máris elkü­lönítette. Most itt tart az ügy, lázasan keresik az építésre al­kalmas telket. Tejátvétel vi­szont nem lesz Farmoson bi­zonytalan ideig. Újat építenek Gecse János méltatlannak tart­ja a helyzetet, hogy az önkor­mányzat nem kötelezheti a vál­lalkozót ígéretének teljesítésé­re. A tejipar sincs tekintettel a körülményekre, sőt ha a napi mennyiség 300 liter alá esik, akkor egyáltalán nem szállít. Márpedig ez előfordulhat, ho­lott néhány évvel ezelőtt 800-1000 liter tejet vittek na­ponta Farmoson a csarnokba. Mégsem a mélypontról kelle­ne kiindulni — hajtogatta ko­nokul. Sok embernek csak földje lesz a kárpótlás nyo­mán, rákényszerül a marhatar­tásra, tejtermelésre. A kisgazdák helyi vezetője. Pallagi Antal szerint egy falu­hoz a tejcsamok úgy hozzátar­tozik, mint az iskola. Ennek a fenntartása is önkormányzati kötelezettség. De ha már épít­kezni kell, a gazdák segítenek, hogy csak az anyag kerüljön pénzbe. Kenyó István viszont már túladott négy szép tehe­nén. Félt a bizonytalanságtól. Ő volt az az ember, aki egy kancsó friss, meleg tejjel állí­tott be a képviselő-testület ülé­sére, ahol ott ültek a tejipari szakemberek is. Uraim! — szólt hozzájuk. Öntsünk tiszta tejet a pohárba! Gyorsan, amíg van... Őt és huszonkét tehéntartó társát nem vigasztalja, hogy a faluban hamarosan új tejcsar- nok és új diszkontüzlet is lesz egyszerre. Tóth Ferenc Kopjafa betűkből sfifíí:*; Mennyi idő szüksé­ges egy mindenre ki­terjedő, hiteles mo­nográfia megírásához? Cza- gányi László helytörténész szerint sok év és rengeteg szorgalom. Erről vall a most megjelent Tatárszentgyörgy története című monográfiájá­nak előszavában, mely csu­pán része annak a több köte­tes sorozatnak, melyet a tér­ség — Dabas és környéke — településeinek történeté­ről írt és ír, aprólékos, szor­gos munkával. Tatárszentgyörgy monog­ráfiájának megírására a köz­ség önkormányzata kérte fel Czagányi László helytörté­nészt. A polgármester asz- szony. Gazdik Lajosné hosz- szú évek óta dédelgette a kö­zösség vágyát, legyen végre a községnek is monográfiá­ja. Mire az álomból valóság lett — kézirat — a nyomdai költségek úgy megugrottak, hogy kérdésessé vált a könyv megjelentetése, hisz Tatárszentgyörgy nehéz költ­ségvetési gondokkal küzd, sok a támogatásra szoruló idős ember, a munkanélküli, a cincogó forintoknak ezer­nyi helye van. Gazdikné mégis kiszorítot­ta a nyomdaköltséget, ami­ben az is segített, hogy a Zrí­nyi Kiadó méltányos árat számított. S ami úgyszintén örvendetes, a befektetett ösz- szeg hamar megtérül, alig van olyan család a község­ben, amely ne tartott volna igényt a szép kivitelezésű, igényesen megírt könyvre. E vaskos kötet természete­sen főleg Tatárszentgyörgy mai és lendő lakóinak szól, de azok százainak is, akiket a munka, a hivatás az elmúlt fél század alatt másfelé szólí­tott — írja előszavában a szerző. Igen. Sokan elmentek, de a többség megmaradt. Azok leszármazottai, akik az 1780-ban kelt Contractus alapján telepedtek meg itt, e homokos, borókabozótos tá­jon. Többek közt ez is az érde­me Czagányi Lászlónak és Gazdik Lajosnénak. Betűk­ből állítottak kopjafát a köz­ségalapító ősök emlékének.- matula ­Egy pátyi orvos tervei Az élet néha igazolja az álmo­kat. A Pátyon élő orvos, Gu- rin Ferenc több mint tíz esz­tendeje fogalmazott meg egy tervet, aminek lényege az volt, miként lehetne gazdasá­gossá tenni az egészségügyi ellátást. E gondolatokat ak­kor kapitalistának minősítet­ték, és természetesen szó sem lehetett arról, hogy megjelen­hessenek valamelyik szaklap­ban, annak ellenére, hogy ígé­retet kapott a közlésre. Aztán teltek az évek, a helyzet pe­dig e téren is sokat változott. Ma már éppen a vállalkozás irányába mozdul el a magyar egészségügy, a gyógyítómun­ka. A pátyi, immár házi or­vos mondhatná azt, lám, a je­len történései őt igazolták, hi­szen az elsők között volt, aki hitt abban, igenis, vállalkozá­létre a Naplemente, a gondta­lan öregkorért elnevezésű ala- pítányt, amihez eddig egy cég, az Optima Kft. járult hoz­zá jelentősebb összeggel. Ha további segítséget kapna, el­láthatná a község idős lakóit. Újabb vállalkozás Újabb ötlete az. hogy a meg­lévő idősek otthonához hoz­záépíttet egy másik szárnyat, ami falusi kórházként mű­ködne. Mint gyakorló orvos tudja, előfordulnak olyan ese­tek, amikor néhány napos megfigyelés után kiderülne, műló rosszullétről vagy ko­molyabb betegségről van szó. Ehhez pedig nem szük­séges a beteget a fővárosi kórházak egyikébe küldeni. A pátyi, vállalkozásként mú'ködó' idősek otthona, a felvétel nem sokkal a tavaly nyári átadás után készült si alapra helyezhető a gyó- gyellátás. Most is úgy véleke­dik, az egészségügyben sok tartalék erő van, amit ki lehet és kellene aknázni. Idősek otthona Ő maga nem állt meg az ál­modozásnál. Vagy két éve már annak, hogy belefogott családi háza átalakításába, hi­teleket vett fel, és megépítet­te elképzelései egyikét, az idősek otthonát. Aminek egyelőre hat lakója van. A hangulat családias, meghitt. Igaz, az egyéves tapasztala­tok alapján már felszínre ke­rültek azok a kisebb hibák, amelyek az építkezés közben még nem látszódtak. Hiány­zik a lift, nagyobb teljesítmé­nyű mosókonyhára lenne szükség. Ezeket a közeljövő­ben szeretné kialakítani. Hosz- szabb, rövidebb időre is fo­gad időseket az otthonban. Ha például egy család utazni kíván, de nincs, aki ezalatt vállalná az idős hozzátartozó ápolását, itt megoldják e gon­dot. Azok előtt is nyitott az otthon, akik csupán felerősít- tetnék — és nem kórházban — a szülőt, nagymamát. A költségek változóak, aszerint alakulnak, ki mennyi terhet tud vállalni. Az orvos kezét megköti az, hogy fizetnie kell a kamatokat, de reméli, egy év múlva már alacsony nyug­díjjal rendelkezőket, rászoru­lókat is felvehet otthonába. E cél elérése érdekében hozta megoldható lenne helyben, a községben. Ha mégis szakor­vosi beavatkozás kell, még mindig eljuttatható a beteg a nagyobb, jobban felszerelt kórházba. Kölcsönöket sze­retne felvenni, hogy hozzá­kezdhessen a munkához. Ed­dig nem járt eredménnyel, de azért még bizakodó. Ha felépülhetne az egy vagy két kórterem, éjszakás nővére­ket is alkalmazna, hogy biz­tosított legyen a felügyelet. Az otthon családias jellegét szeretné megőrizni. Persze, ezek még csak tervek, a meg­valósulása attól függ, sikerül-e pénzt szereznie. További ötletek A községben három családi, két gyermek- és egy fogor­vos látja el a betegeket. Ha­marosan eldől, belevágnak-e abba, hogy vállalkozásként végezzék gyógyító munkáju­kat. Sok érv szól ellene, mel­lette, de talán nem véletlen, hogy az ország közel hatezer orvosából csak néhányan dön­töttek a vállalkozás mellett. Persze Gurin Ferencnek len­nének elképzelései, hogyan oldhatnák meg ezt a község­ben, de ehhez is tőke kellene. Hogyan alakulnak majd a dol­gok, az a jövő kérdése. Aki úgy véli, érdemes támogatni a Naplemente alapítványt, a pátyi orvos elképzeléseit, az MHB 314- 13587-7007-es számlaszámon megteheti. J. Szabó Irén

Next

/
Thumbnails
Contents