Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27 / 49. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUÁR 27.. SZOMBAT A polgári védelem napja Szigetszentmiklós négyezer éve Katasztrófa-elhárítás békében A mentés különböző helyzeteit gyakorlaton ismerik meg a pol­gári védelmisek Erdó'si Ágnes felvételei (Folytatás az 1. oldalról) Múlt évben minden alkalom­mal jól vizsgáztak a polgári védelem hivatásos szakembe­rei, és az önkéntesek is. Vér Imre néhány esetet említett, amikor közreműködésükkel sikerült a katasztrófahelyze­tet elhárítani. Ilyen adódott júniusban két alkalommal is. Százhalombattán ammónia­gázt szállító tartályok sérül­tek meg egy felüljárónak üt­közve, és nagy mennyiségű gáz került a levegőbe. Ekkor a tűzoltókkal és a rendőrök­kel együtt dolgoztak a polgá­ri védelmi szakemberek, és nagyon jó hasznát vették, egyebek között, a meteoroló­giai műszereknek, melyekkel folyamatosan regisztrálni tud­ták a helyzetet. Felkészültek arra is, hogy szükség esetén a környékben lakókat másho­vá költöztetik, de erre szeren­csére nem került sor. A meg­feszített munkának köszönhe­tően a nagyobb bajt sikerült elhárítani. Tíz nappal a százhalombat­tai baleset után, jött a péceli árvíz. Ekkor ugyancsak a tűz­oltókkal és a rendőrökkel együtt mentették az embere­ket és az értékeket, és elhe­lyezték azokat, akiknek ottho­nát elöntötte a víz. Emlékezetes még tavaly­ról az augusztus 24-ei hatal­mas fóti erdőtűz, amikor a polgári védelemhez beosztott sorkatonák segítettek a tűzol­tóknak. Szerencsére az ilyen igazi katasztrófahelyzetek ritkák, de olyan eset sűrűbben elő­fordul, amikor veszélyesnek ítélt vegyi anyagok égésével kapcsolatban kémek mérése­ket. Ugyancsak múlt évben, Vácott a csikópusztai réten égtek olyan anyagok, melyek­ről feltételezték, hogy egész­ségre káros melléktermékeik lehetnek. A mérések azon­ban ezt nem igazolták. Ha­sonló volt a helyzet Szentend­rén is, a volt szovjet laktanya mögött ‘ talált fémhordókkal, de ezek tartalma nem volt su­gárszennyezett. A mérések természetesen ilyen esetekben sem fölösle­gesek. hiszen a biztonságot, a környéken élők nyugalmát szolgálják. A hivatásos gyorskészenlé­ti csoport mellett önkéntes közreműködőik is vannak. El­sősorban olyan szakemberek­re számítanak, akik munká­juk során a polgári védelem­hez közel álló feladatokat vé­geznek. így például a daruke­zelőknek adott esetben jó hasznát vehetik egy súlyos baleset műszaki mentésénél. Jelenleg a polgári védelmi szervezeteket újra kell szer­vezni azokon a területeken, ahol például nagyvállalatok felszámolása, átalakulása mi­att megszűntek. Településen­ként vátozó, hogy milyen lét­számra van szükség, legin­kább veszélyeztetett az ipari üzemek környéke, valamint azok a helyek, ahol árvízve­szélyre, rendszeres tartályko­csi-szállításra nagy átmenő forgalomra kell számítani. S nyilvánvaló, hogy végszük­ség esetén a honvédelem ré­szeként a polgári védelem­nek háborús időben is helyt kell állnia. Ga. J. Riasztó balesetek Nagykátai összefogás a megelőzésre Régészeti ásatások az autópályán A közelmúltban jelent meg egy tudományos kiadvány, Régészeti ásatások az MO au­tópálya nyomvonalán cím­mel, amelyet a napokban saj­tótájékoztatón mutattak be a Budapesti Történeti Múze­um archeológusai, Vékonyné Vadász Éva, és Irásné Metis Katalin — a két kötet egy- egy szerzője — valamint Rajkai Zsolt, a Közlekedési. Hírközlési és Vízügyi Minisz­térium politikai államtitkára. A könyv megjelenését ugyanis az ÚTI BÉR, a Köz­úti Beruházó Kft. és a Ma­gyar Aszfalt Kft. támogatta. Az államtitkár tájékoztató­jában utalt arra, hogy az úté­pítők és a régészek ilyen jel­legű együttműködése egy új korszak kezdete. Annak fel­ismeréséé, valamennyiünk érdeke az, hogy az emlékek megőrizhetőek legyenek az utókor számára, ne kerüljön beton azokra a tárgyakra, használati eszközökre, ame­lyek történelmünk egyes kor­szakait idézik, elődeink éle­téről, szokásairól mutatnak be lényeges mozzanatokat. A régészeti feltárások és az autópálya-építés a mai kor szellemének megfelelően ha­ladt együtt, kölcsönösen se­gítve egymás munkáját, ami­nek kézzelfogható eredmé­nye a kétkötetes kiadvány megjelenése. Ahogy Buzinkay Géza, a Budapesti Történeti Múze­um főigazgatója megfogal­mazta, ötesztendős munka — az ásatások 1987-ben kez­dődtek — első három évé­nek összefoglalása a könyv, a többi időszak leletanyagá­nak feldolgozása még tart. A szigetszentmiklósi üdü­lősoron és vízműtelepen vég­zett ásatások huszonnégy le­lőhelye négyezer éves idő­szakot fog át, az újkőkortól a magyar középkorig. A lele­tek alapján kirajzolódott egy kisebb régió története, az, mennyire eltérő kultúrájú né­pek telepedtek le a Duna mentén hosszabb-rövidebb időre. A leletanyag nagy ré­sze kerámia és edénytöredé­kekből állott, de feltártak a régészek település, ház és sír­helymaradványokat is. Az első kötet az újkőkor, a kö­zépső és késő rézkorból vala­mint a bronzkorból szárma­zó lelőhelyeket, leleteket is­merteti, Endrődi Anna, M. Virág Zsuzsa, és H. Hanny Erzsébet feldolgozása alap­ján. A második kötet az Ar- pád-kor falu és fazekas telep feltárását összegzi, amiben Pető Mária, Nyékhelyi Do­rottya írásai találhatóak. A feltárások legfontosabb eredménye az, hogy átfogó kép rajzolható fel a leletek alapján a gazdasági, a hét­köznapi életről, szokásokról. Az ásatások pedig folytatód­nak, hiszen az autópálya épí­tése is halad tovább.- jisz ­Rablósztori és rendórhaszon Egy ajándékozás története Ez is balesetveszélyes! A nagykátai vasútállomáson minden ja­vítás után újra és újra kibontják azt a kerítésrést, amelyen na­ponta több százan préseló'dnek át, hogy megspóroljanak né­hány métert, s elérjék a vonatot. Még nem történt baleset... Balesetmegelőzési bizottság alakult szerdán délután Nagy- kátán. A városi-területi szerve­zetet a Nagykátai Rendőrkapi­tányság irányítja, s része a me­gyei és országos hálózatnak. A bizottságok létrehozását az a kormányhatározat indítot­ta el, amely a közlekedésbiz­tonság javítása érdekében vég­zett megelőzési tevékenységet állami feladattá nyilvánította. Ennek figyelembevételével ala­kult meg 1992 novemberében az Országos Balesetmegelőzé­si Bizottság: legfontosabb fel­adata a közlekedésbiztonsági helyzet állandó figyelemmel kísérése, a felvilágosító, neve­lő, propagandamunka főbb irá­nyainak kidolgozása. Az érde­mi tevékenység azonban nyil­vánvalóan elsősorban a helyi szerveknél folyik, ezért létre­hozták a megyei területi szer­veket, közöttük idén január 29-én a Pest Megyei Baleset­megelőzési Bizottságot is. A nagykátai alakuló ülésen ott voltak a környék 13 telepü­lésének polgármesterei, iskola- igazgatók, a társszervek — honvédség, mentősök, tűzol­tók — s egyéb társadalmi szer­vezetek képviselői. A térség baleseti helyzetéről Jandó Ist­ván rendőr őrnagy, a városi ka­pitányság közbiztonsági osztá­lyának vezetője adott tájékozta­tót. Ebből kiderült: közlekedé­si szempontból ez a vidék a nyugodtabbak közé tartozik, ám a balesetek országos emel­kedési tendenciája alól egyálta­lán nem kivétel. Míg ugyanis 1987-ben Pest megyében 1725, Nagykátán 76 közlekedé­si baleset történt, addig 1992-ben ugyanez a két muta­tó 2200-ra és 121-re módosult. Feltűnő, hogy az okok egyike a települések belső úthálózatá­nak utóbbi három évben tör­tént jelentős fejlődése. A szi­lárd burkolatú utakon felgyor­sult a forgalom, miközben az utcaszélesség nem növekedett, a gépjárművek vezetői viszont nem megfelelően választják meg a sebességet. Tóalmás és Tápiószentmárton irányában főleg hétvégeken erősödik a forgalom a kiterjedt üdülőterü­letek miatt. A statisztikai adatok bizony riasztóak: a térségben az el­múlt hat esztendő során 63 em­ber veszítette életét közlekedé­si baleset következtében, 331 súlyosan megsérült vagy nyo­morék maradt. Nyugtalanító, hogy ezek 20-25 százalékát it­tas állapotban okozták. Egyre többször látni agresszív, közös­ségellenes magatartást az uta­kon. Heimann Győző iskola- igazgató szerint nem csupán a gyerekek értelmét, hanem aka­rati tulajdonságaikat, érzelmei­ket is fejleszteni kell, hogy vi­selkedésükben természetes le­gyen például az udvariasság: otthon, iskolában és a közuta­kon egyaránt. A honvédség képviselője hozzászólásában egy traffipax megvásárlására tett javaslatot, aminek árát a községek adnák össze. Dobozi József rendőr őrnagy, nagyká­tai rendőrkapitány egy nyári, kéthetes KRESZ-tábor meg­szervezését jelentette be, ahol a térség iskoláinak 30 gyereke vehet részt — előreláthatóan ingyenesen. A helyi KRESZ- versenyek legjobbjait jutalmaz­zák ugyanis ilyen módon. A Mátrafüredre tervezett táboro­zást a főváros V. kerületének rendőrkapitányságával együtt­működve készítik elő. A kapi­tány bejelentette továbbá, hogy a nagykátai rendőri állo­mányt ebben az évben kiképe­zik elsősegélynyújtásra, mert ilyen jellegű ismereteket eddig számukra nem oktattak. Beha­rangozta azt is, hogy mivel 1993 a közlekedésbiztonság éve mellett a drog éve, márci­usban kábítószer-ellenes konfe­renciát rendeznek a területen, a honvédség tápiószecsői mű­velődési házában. A balesetmegelőzési bizott­ság alakuló ülésén megválasz­tották annak vezetőit. Elnök Jandó István, titkár Simon Má­ria törzszászlós, a közlekedési alosztály vezetője lett. Végeze­tül a balesetmegelőzési munka- programot fogadták el az ülés résztvevői. (tóth) A jó üzlet reményében indult útnak Pécsről a közelmúlt­ban Kovács László vállalko­zó. Nem is csalódott, amikor Pest megyei közintézménye­ket, polgármesteri hivatalo­kat keresett fel. Többek kö­zött Őrbottyánban is vevőkre talált annak a hordozható, mindössze négy kilós erősítő­nek a felkínálásával, mely­nek működéséhez nem kell hálózat. Gátonyi Zoltán pé­csi technikus szabadalma ez a készülék, melyből a váci rendőrök ajándékba kaptak egy példányt Kovács László­tól. Az ajándékozásnak külö­nös története van. Üzleti ügyeinek befejezté­vel a pécsi vállalkozó úgy tervezte, hogy nem vág neki a távoli otthonába vezető éj­szakai útnak. Vácott lakik egy ismerőse, annál meg­szállhat — gondolta, s az éj­szakát valóban ott töltötte. Kocsija, egy 1200-as Lada, 600 ezer forint értékű rako­mányával kint állt a ház előtt. Aki ilyen értéket hagy a nyílt utcán, az éjszaka leg­alább kinéz az ablakon, hogy minden rendben van-e? Tör­ténetünk szereplője is ezt tet­te hajnaltájt, s a villanyfé­nyes utcán sértetlenül várako­zó autóját láthatta. Miután még szendergett egy keve­set. Reggel fél hatkor nézett ki újra az ablakon, mikor is nagyot dobbant a szíve, de egyáltalán nem az örömtől. Mert amit már akkor látott, az csak az autója hűlt helye volt. A többit Ikládi Tamás rendőrszázados mondta el a Váci Rendőrkapitányságon, ahová a kárvallott fordult két­ségbeesésében. — Sajnos, nagyon gyakori az ilyen bűncselekmény — jegyezte meg a százados úr. — Azonnal elindultak a járő­rök, a Vácról kivezető utak ellenőrzése közben a 2-es fő­úton Szendehely felé halad­tak. A Nógrád megyei falu közelében rá is találtak az el- orzott járműre. Csodák cso­dájára sértetlenül, benne a te­lepes hangosítókkal, melyek hiánytalanul megvoltak. — Miféle rablók lehettek azok, akik kocsit, hangosítót otthagytak? — Ez az, amit nehéz meg­fejteni — tűnődött a rendőr­tiszt, aki szerint előfordul, hogy havonta 15 autót is eltu­lajdonítanak errefelé. A kapi­tányságon egyelőre a február 9-i sikernek örülnek, és a GZ. 749 típusú erősítőnek, amely darabonként közel 25 ezer forintot ér, s egy a váci kapitányság birtokába került. Kovács László nekik ajándé­kozta, mert megtalálták a ko­csiját. K. T. I.

Next

/
Thumbnails
Contents