Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-24 / 46. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 24., SZERDA Titkos fegyverraktár A román demokrácia három év után sem váltotta be az egy­háznak tett ígéreteit, ezért vált szükségessé, hogy az Egye­sült Államokban, angolszász egyházaknál keressen támoga­tást az erdélyi magyar refor­mátus iskoláknak — mondot­ta hétfőn este Washingtonban Tőkés László. A református püspök az Amerikai Magyar Koalíció ál­tal, a tiszteletére adott fogadá­son beszélt, ahol Taraszovics Sándor ügyvezető alelnök kö­szöntötte. Tőkés háromhetes amerikai útjának utolsó állomása Wa­Le váltják a tanácsost Az amerikai külügyminiszté­rium hétfőn bejelentette: el­mozdítják posztjáról Richard Armitage-i, aki a külügymi­nisztérium tisztségviselője­ként Bush elnök legfőbb ta­nácsadója volt a szovjet utód­államok segélyezésére vonat­kozó kérdésekben. A külügyminisztérium szó­vivője szerint Armitage levál­tása nincs összefüggésben Bo­risz Jelcin orosz elnökről nemrég tett kijelentéseivel. A kormányzat már a múlt hó­nap óta foglalkozott a tiszt­ségviselő helyettesítésének gondolatával — tette hozzá. Bush volt tanácsadója a nashville-i Vanderbilt Egyete­men tartott előadásában úgy vélekedett, hogy Jelcin elnök hatalmának napjai meg van­nak számlálva. shington. Korábban Floridá­ban, a texasi Houstonban, a michigani Grand Rapidsben, Clevelandben és New York­ban tett látogatást magyar és angolszász protestáns egyház- közösségeknél, hogy tartós tá­mogatásukat kérje a három er­délyi magyar református kö­zépiskola és a nagyváradi főis­kola munkájához. Amint a washingtoni ma­gyarok előtt hangoztatta: a magyar iskolarendszer kriti­kus helyzetben van, mert az új román kormány ígéretei, miszerint visszaadják az an­nak idején elkobzott épülete­ket, rendezik a tulajdonjogi kérdéseket, törvényekben biztosítják a szabad vallás­gyakorlást, eddig nem váltak valóra. Mint elmondta, az Egyesült Államokban nagy megértéssel és rokonszenv- vel kísérik a helyzetet, és ké­rése jelentős támogatásra ta­lált. A püspök, akinek nevét a temesvári forradalom idejé­ből jól ismerik az Egyesült Államokban is, tegnap nem­zetközi sajtóértekezletet tar­tott, találkozott törvényho­zókkal, és fogadták a külügy­minisztériumban. Prága és Ostrava után a szlovákiai Nyitrán is titkos fegyverraktárra bukkan­tak. Az ezerötszáz csehszlo­vák gyártmányú géppisz­tolyra egy vadászfegyverek­kel kereskedő nagymihályi cég alkalmazottai bukkan­tak rá, miközben a cég tulaj­donában lévő nyitrai épület felújítására készülődtek. Ja- roslat Pilát rendőrségi szóvi­vő tegnap úgy tájékoztatta a sajtót, hogy a jelentős mennyiségű fegyver az egy­kori Honvédelmi Szövetség arzenáljából származik. Gyorsított tárgyalással öt algé­riai iszlám terroristát ítélt ha­lálra egy algériai különleges bíróság. A vád államellenes összeesküvés, valamint egy csendőr tiszthelyettes és egy rendőr" meggyilkolása, illetve több, a rendfenntartó erők tag­jai ellen irányuló gyilkossági kísérlet volt. Az ítélet nem jogerős, mi­után az elítéltek védői fellebbez­tek. A vádlottak egyébként a tárgyaláson azt mondták, hogy beismerő vallomásukat kény­szerrel csikarták ki belőlük. Tőkés püspök Washingtonban Angolszász támogatás Kínai pártfegyelem Lelkesedni kötelező A kínai sajtó pártellenőrzésének további szigorítását helyezte kilátásba a Kínai Kommunista Párt propagandaosztályának vezetője. Ting Kuan-ken, a Központi Bizottság propagandaosztályának új vezetője a Zsenmin Zsipao című pártlap szerkesztő­ségében tett látogatásán kijelentette, hogy erősíteni fogják a sajtó fölötti pártirányí­tást. Mint mondta, a kínai tömegtájékozta­tási eszközöknek mindenkor egyértelmű­en hitet kell tenniük a párt Központi Bi­zottságának. A központi pártlap kedden idézte a vezető funkcionáriust. Ting hangsúlyozta, hogy olyan lelkesí­tő riportokat vár el a kínai sajtótól, ame­lyek elősegítik az országépítést. Az újság­írók kötelességévé tette, hogy elmélyül- ten tanulmányozzák a marxista-leninista és maoi tanokat, valamint Teng Hsziao- ping elméletét. Légisegély Boszniának Clinton az agresszió ellen Bizonyosnak látszik, hogy az amerikai kor­mány — harci gépek védelme alatt — repü­lőgépről dob majd le élelmiszert a boszniai lakosságnak. A döntést tegnap jelentette be Bili Clinton elnök, miután Washingtonban tanácskozott Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárral. Clinton választási kampányában kemé­nyebb fellépést sürgetett a szerb agresszió el­len. Beiktatása után azonban, kül- és katona- politikai tanácsadóira hallgatva, nem tért visz- sza a kérdésre, mert szakértői elvetették a szárazföldi csapatokkal való beavatkozást. A nagyobb aktivitás jelzésére az amerikai kormány is szorgalmazta nemzetközi bíró­ság felállítását a háborús bűnösök felelősség­re vonása céljából, majd jelezte, hogy kész nagyobb szerepet vállalni a segélyezésben is. Bosznia támogatása egyúttal hozzájárul­hat ahhoz, hogy a bosnyák vezetés újra kész legyen részt venni a New York-i béketárgya­lásokon. Osztrák lapban A magyar Expo „A 96-os, budapesti Expo fi­nanszírozása biztosított” címmel közölte a bécsi Die Presse szombaton Barsiné Pataky Etelka nyilatkozatát. Az 1996. május 11. és október 4. közötti Expo ösz- szes költségét Pataky mint­egy 1 milliárd dollárra te­szi, ami kb. 11 milliárd schillingnek felel meg. Ezen összeg 30 százalékát az állami költségvetésből fogják biztosítani. További 20 százalékot adnak az Expo bevételei, például a belépőjegyek, bérleti díjak, koncessziók és a szponzo­roktól befolyó pénzek. A bevételek másik forrását egy (állam)kölcsön, egy sorsjáték és privatizációs bevételek jelentik. — Szá­munkra a finanszírozás nem probléma — hangsú­lyozza az államtitkár. Az Expótól azt várják, hogy katalizátorként has­son a magyar gazdaságra. Budapest célja többek kö­zött az, hogy munkahelye­ket teremtsenek — szakem­berek szerint ezek száma el­érheti a 300 ezret. Ugyanakkor büszkén so­rolja fel az Expóval össze­függő infrastrukturális beru­házásokat, amelyek igen je­lentősek Magyarország szá­mára. Már épül egy új híd a Dunán, folyik az autópá­lya-körgyűrű, valamint új autópályák építése, többek között Bécs felé is. Bővítik a budapesti repülőteret és a digitális rádiótelefon-háló­zatot. Megkezdték egyes villamosvonalak rekonst­rukcióját és meghosszabbí­tását, bekötőutakat és autó­parkolókat építenek. A kiállítókat a magyar nagykövetségek toboroz­zák, míg a befektetők a kül­földön tevékenykedő ma­gyar kereskedelmi képvise­letek hatáskörébe tartoz­nak. — Elégedett vagyok a külföldi beruházók érdeklő­désével — mondja Barsiné Pataky Etelka. Ugyanakkor egyetért azzal, hogy figye­lembe kell venni a jelenle­gi keretfeltételeket. Ma ugyanis nyomott a nemzet­közi ingatlanpiac, másrészt érezhető — például Auszt­riában is — az egykori Ju­goszláviában dúló polgárhá­ború hatása. Újabb halálos ítéletek Algériában VELEMENY Időről időre felüti a fejét a sajtóban egy méla és bávatag nosztalgia az el­múlt rendszer iránt, mondván: akkor legalább... Akkor legalább — sok egyéb kö­zött — szükségtelen, sőt káros volt gondolkodni. A társadalom egésze béna emberként, mint egy elfekvő­ben, élt az országban gondolatok nél­kül, híján minden akaratnak, cselek­vésképtelenül, s várta, hogy mások, a hatalom ellássa. Tegye tisztába, húz­za át az ágyneműjét, etesse meg, s tá­mogassa az ablakhoz friss levegőt szívni. A szocializmus egy többé-kevésbé konszolidált polgári társa­dalmat züllesztett szét, színes papírba csomagolva a „magasz­tos eszmét”, igézve a tömegeket, mondván: nincs mit vesztene­tek, legfeljebb csak a bilincseiteket. Ezzel az utópisztikus demagógiával indult el győzedelmes út­ján a Paradicsom felé, a rombolásra, az értékek megsemmisíté­sére felajzott tömeg, a gyűlölétet téve meg vezérlő vörös csilla­gának. Á gyűlölet tárgya pedig a polgári társadalom volt. Az a polgári társadalom, amelyet ma nagy igyekezettel szeretnénk újra megteremteni, miután a győzedelmes esztendők porig rom­bolták. Emlékezzünk csak, az idő tájt minden polgári és kispol­gári volt. A papucstól a kovácsolt vaskapuig, a sajátos arculatú épületektől a kávéházakig, egyes köszönési formuláktól az álta­lános tisztelettudásig. A munkásságot, kit e kétes értékű célok megvalósítására feltüzeltek, az idő tájt inkább a rombolás, mint az értékteremtő munka jellemezte. A társadalomnak ebben a ré­tegében egy sajátos morált alakítottak ki, tegyük hozzá: könnyű­szerrel. Ennek lényege, miután elhitették velük, hogy övék a ha­talom, az irigységbe és gyűlöletbe oltott primitívség gőgje volt. Ez a gőg és indulat verte aztán szét, s tette jellegtelenné nem csupán a tárgyi értékeket, de sivárrá és silánnyá a szellemiséget is. A gyomorcentrikus materializmus tudományosan verte szét és semmisítette meg az értelmiséget is. A kétkezi munka kultu­Akkor legalább... szában szégyen volt hivatalnoknak lenni, művésznek pedig egyenesen bűn. Az egyházak körül gyülekező nyájat szétzavar­ták és hozzáláttak farkassá való átnevelésükhöz. Ä falkaszelle- met osztályfegyelemnek nevezve. A szocializmus úgy teremtett egyenlőséget, hogy a kimagasló teljesítményeket szétzúzta és mindent a primitívség szintjére nivellált. Megszűnt az egyéni önrendelkezés, s helyébe lépett a pártfegyelem, amely az önálló­an gondolkodót és cselekvőt kellőképpen megfegyelmezte. Oly­annyira, hogy idővel elveszítette önálló gondolkodásra való ké­pességét, és ezzel egy időben cselekvőképtelenné vált. Minden­fajta felelősség híján a társadalom felelőtlenné lett. Az emberek már nem dönthettek önállóan, mindent az alapszervezet döntött el, s döntése kötelező érvényű volt mindenki számára. Semmit nem határozhattam el, mert mindent elhatároztak helyettem. Az emberek bárgyúvá, önállótlanná váltak. A nehézipar, a vas és az acél országa megteremtésének meg- alomán törekvései egyidőben a földosztással, a hagyományos vidéki és paraszti életformát is szétzüllesztették Megkezdődött a falvak elnéptelenedése, majd elöregedése. Kezdetét vette egy nap nap után ismétlődő sajátos népvándorlás, az ingázás. A vi­dék fiatalsága és még életerős népessége kiszakadt megszokott, jól ellenőrzött közegéből, de képtelen volt integrálódni a városi életformához: meghasonlott. Szégyelleni kezdte sajátos, ízes nyelvjárását, szégyelleni kezdte viseletét, míg végül tulajdon anyját is meggyűlölte, ha az földi javakkal teli átallvetőjével a városban megjelent. Ostoba és nevetséges, úgy­nevezett városias allűröket vett fel, amelyek nem illettek hozzá. Személyisége teljességgel szétrombolódott. Eközben a győze­delmes szocializmus az általa kialakított primitív gőg erkölcsé­re alapozva egyre mélyebben hatolt előre a tanácstalanná vált és megzavarodott emberek manipulálásában. Miközben egy kezdetleges ipari szerkezet viszonyai között szentté avatták a fizikai munkát, s harmadosztályúvá degradál­ták a szellemit, a leginkább megbabonázottak, a kisemberek nem iskoláztatták gyermekeiket. A szellemi képzést haszonta­lan dolognak tartották, s mert kialakult bennük a mának élés, az „az a tied, amit megeszel” filozófiája, gyakorta szakképesítés nélkül is munkába állították őket. Nos, akkor legalább... Hát ez volt akkor. Elsorvadt az akara­tunk, az ízlésünk, az érzelmeink, eldeformálódott az erköl­csünk. Kiszolgáltak, úgy-ahogy, s aztán teljesen kiszolgáltatottá váltunk. Olyannyira, hogy már semmit nem tudunk parancs és irányítás nélkül végezni. Ez az átok pedig leginkább a hajdani győztes csapatot, a munkásságot, a kisembert sújtja, a megbabo­názott százezreket. Azokat, akiket megfosztottak attól, hogy éle­tüket a maguk irányítása alá vonják, attól, hogy kialakuljon ben­nük a személyes felelősségérzet. Mindent a körülményekre hárí­tottak, s ennek most, a megváltozott körülmények közepette, egyenes következménye a kétségbeesés. A kétes győzelem után most számukra legteljesebb a vereség. Ők a mai létminimum alatt élők, akiket ma, mankót sem kínálva nekik, újra uszítanak, ezúttal aláírásgyűjtések formájában. Az „elit” sajtó pedig ahe­lyett, hogy gyógymódokat javasolna, hogy a talpraállás remény­ségét sugallná, reménytelenséggel sújtja a leginkább nélkülöző­ket. A jelszó ezúttal is a régi: nincs mit veszítenetek. S valóban, ami számukra megmaradt, az a lesújtottság szomorú állapota. Ebből a letargiából volna hivatott feléleszteni a társadalmat a sajtó, ehelyett a zuhanás kéjes borzalmát ecseteli, s közben idő­ről időre méla és bávatag nosztalgiával sóhajt fel: akkor leg­alább...

Next

/
Thumbnails
Contents