Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-23 / 45. szám
PEST MEGYE1 HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 23.. KEDD Saját életüket akarják élni Mi lesz veled, majosházi kultúrház? A makádiak nem Még mindig nem kapta meg a volt ráckevei Aranykalász Mgtsz-ból kiválni szándékozó makádi vagyonközösség 136 millió forintos vagyonát. Bár a kiválást a kistelepülés önnálósodni vágyó lakosai a törvényes határidőn belül bejelentették, azért nem sikerült kihozni a részüket, mert nem vállalták át a vagyonra eső 33 százalékos adósságállományt. A makádi eset országos viszonylatban példázza azt, hogyan lehetetlenítenek el egy kistelepülést, amikor az a saját lábára kíván állni — ez a véleménye Vásárhelyi Nagy Antalné polgármesternek, aki a még tavaly júliusban jogelőd nélkül megalakult makádi szövetkezet intéző bizottságának tagja. A makádiak tulajdonképpen nem is értik, hogyan sikerült a tsz-nek ekkora adósságot csinálnia. Hiszen az 1991-es év a mérleg szerint nyereséges volt. 1992. január elsején viszont több kft. alakult meg a szövetkezeten belül, 60 százalékos tsz-többségi tulajdonnal. Vásárhelyiné szerint a káef- tékbe apportként bevitt tsz- tulajdon az Aranykalász legjobban működő üzemrészeiből és gépeiből állt. Ráadásul közgyűlési határozat nélkül, kizárólag a szövetkezet vezetői döntöttek erről. Ezzel együtt is enyhén szólva furcsának találják Makádon, hogy az 1992-es esztendő veszteséggel zárult, bár semmit sem tudnak a tsz gazdálkodásáról. A' kft.-k viszont — amelyek a téesz földjét és vagyonát használták — év végén jelentős osztalékot fizettek ki azoknak, akik nekik adták le a vagyonjegyüket. Ennek ellenére ők is veszteségesek voltak. A novemberi vagyonmegosztó közgyűlésen a tagság kétharmados többsége átvállalta a kft.-k veszteségét, így lett a vagyonra eső teher 33 százalékos. Természetesen a makádi vagyonközösség jelenlévő tagjai a közgyűlésen egybehangzóan tiltakoztak ez ellen. Az volt a véleményük, hogy a káefték saját maguk viseljék veszteségeiket. Az értékpapírokat ugyanis annak idején a nettó vagyon alapján osztották fel. A makádiaknak jutott vagyon Vásárhelyiné szerint összetételénél fogva nem bírja el ezt a nagy terhet. A készleteket, amit az adóság törlesztésére lehetne használni, a kft.-k mind elvitték, adják fel ugyanis adásvételi szerződéssel megvették ezeket mérleg szerinti nyilvántartási áron. Ezért a 33 százalékos adósságállományt nem vállalhatták. A kistelepülés egyelőre vagyontalan szövetkezetének tagjai úgy vélik, az Aranykalász vezetői a joghézagokat jól megtalálták és kihasználták. Határozottan állítja Vásárhelyiné: nem adják fel, ki akarnak válni, és önállóan élni a saját életüket. Bíznak benne, nincs rá törvényes út, hogy egy község önállósodását meggátolják. Hiszen amíg egy településnek nincs önálló gazdasága, addig függő és kiszolgáltatott helyzetben lesz, ez pedig a mai gazdasági és politikai helyzetben nemcsak elfogadhatatlan, de mindenképpen sürgős megoldást igényel. Ezért a ráckevei városi bírósághoz és a cégbírósághoz fordultak jogorvoslatért. Beadványuk lényege: a november 25-én megtartott közgyűlésről és határozatairól mondják ki, hogy törvénytelen. A makádiak bíznak benne, hogy a jogi fórumok megvédik a kisebbséget a többség elnyomásával szemben. Halász Csilla Szentendrei egészségmegőrző program Fogyókúrázni tudni kell Hazánkban a daganatos megbetegedések, a szívinfarktus, az agyvérzés teszik ki a halálokok hetven százalékát. Ezeknek hátterében is elsősorban a túlsúly, az elhízott, nehezen s keveset mozgó test, s az amiatt fellépő megannyi kísérő tünet áll. Fontos számok ugyan nem ismeretesek, de megközelítőleg tudni lehet, hogy a negyven év feletti magyar lakosságnak csaknem hetven százaléka elhízott. S mindez akkor, amikor a világ általában fogy. Európa nyugati felén, az úgynevezett fejlett országokban mind ritkább betegség a súlyfelesleg. —Az éhezés, a drasztikus táplálékmegvonás nem megfelelő fogyókúrás recept — mondja Nagy István szentedrei orvos, aki azért kereste fel szerkesztőségünket, hogy beszámoljon arról, hogy egy kollégájával kettesben életre hívtak egy új egészségvédő programot. — Arról van ugyanis szó, hogy az említett „szépészeti” beavatkozás visszafordíthatatlanul elszegényíti a szervezetet, kiüríti belőle a létfontosságú vitaminkészleteket. Az említett radikális fogyókúra következményei kiszámíthatatlanok; nemcsak arról van szó, hogy a teljes táplálékmegvonással „höjtölő" emberek a kúra végeztével többet híznak vissza, mint amennyit leadtak, hanem arra a veszélyre is fel keü hívni a figyelmet, hogy az ilyen életmód más betegségek előidézője is lehet. S különben is — érvel tovább a szakember, aki immár tíz esztendeje a dietetika „megszállottja” —, ne keveselljük, ha egy hét alatt csak 4-5 kilót adunk le (egy enyhébb fogyókúra eredményeképpen). Hiszen gondoljunk csak arra, milyen hosszú idő alatt rakódtak fel ránk a felesleges súlyok. Két alapvetően fontos dolgot ötvöztek eggyé a szakemberek: a szépészeti szándékot, elvárást, s az életvédelmet, az egészségmegőrzést. Ennek az egységesítésnek lett az eredménye a Nagy István és Baracska József dietetikai szakemberek által létrehozott Dunakanyar Fogyókúrás Klub, amely minden csütörtökön, este 7 órai kezdéssel tartja foglalkozásait a szentedrei Helyőrségi Művelődési Klubban (Dózsa György u. 8. sz. alatt). Mit nyújthat e két szakember az érdeklődőknek? — Elsősorban tanácsokat tudunk adni a hozzánk fordulóknak — tájékoztat Nagy István. — Ennek keretében megismertetjük az elhízottakat a legkorszerűbb (tehát nem a legdivatosabb! — A szerk.) fogyókúrás módszerekkel, rendszeresen megmérjük koleszterinszintjét, felhívjuk figyelmét az egészség- megőrzés érdekében betartandó dietetikai szabályokra. Mindezt teljesen ingyenesen kapják meg tőlünk pácienseink. A kúra egész ideje alatt biztosítjuk, hogy szigorú orvosi felügyelet mellet kísérjük végig a felesleges kilók leadása és az életmódban beálló egészség- megőrző program teljesítése érdekében tett próbálkozásait. Ez utóbbi biztosítja a garanciát ahhoz, hogy aki határozottan elszánta magát a fogyókúrára, azt ne érhesse a folyamat alatt semmiféle egészségkárosodás, s a lassan megszerzett eredmény tartós maradhasson. Legközelebb március 13- án várják este hat órára a szakemberek az érdeklődőket a megszokott helyen. Olyan tudományos igényű fogyókúrás ismeretterjesztő előadást ajánlunk az érdeklődők figyelmébe, melyen a meghívott vendégeink segítségével biztos, hogy „rá tudjuk venni” a hallgatóságot arra: fogjanak ők is bele a Dunakanyar Fogyókúrás Klub által megindított életmentő, betegségmegelőző, egészség- védő programba. (maliár) A közönség elmaradt, a vállalkozó kiszáll Majosházán vagy másfél esztendővel ezelőtt döntött úgy az önkormányzati képviselő-testület, hogy vállalkozónak adja bérbe a kultúrotthont. Mivel a községi pénzekből nehezen tudták volna fedezni a fenntartáshoz, a műsorok szervezéséhez szükséges kiadásokat, ez a megoldás látszott a legkedvezőbbnek. Csakhogy időközben kiderült, egyik fél reményei sem váltak valóra. A vállalkozó — egyébként a községben mindössze egy jelentkező akadt a pályázat kihirdetését követően — eleinte kísérleteket tett arra, hogy becsalogassa a helybélieket a különböző kulturális rendezvényekre. Ám a lehetőséggel kevesen éltek, a programok vállalkozási szempontból ráfizetésessé váltak. Nem maradt más hátra, mint az, hogy a kultúrház fő tevékenységévé a vendéglátás vált. Ami nem nyerte el a lakók egy részének és a testületi tagoknak tetszését. Gyakran vetődött fel, mi legyen hát a megoldás. Az önkormányzat és a vállalkozó között létrejött szerződés hamarosan lejár, a meghosszabbítást egyikük sem kívánja. Az oktatási bizottság tagjai állítják ösz- sze azt a javaslati tervet, ami a kultúrház fenntartását, működtetését foglalja össze. Gondoskodni szeretnének egyúttal a helyi csoportok összejöveteleihez, műsoraihoz szükséges helyiségekről is. Egyre több szervezet alakult a községben, a Gazdakör, a Keresztény Ifjúsági Egyesület, de működnek a régebbiek is, a Nyugdíjas Kör, a Bejárók klubja. A bizottsági tagok a közeljövőben a testület elé terjesztik elképzeléseiket, ezt követően dől el az, mi lesz a kultúrotthon további sorsa.-jiszNincs verseny Mi lesz a malmokkal? (Folytatás az 1. oldalról)-— Miért hasznosabb ez, mintha nagyobb egységekben jutnának hozzájuk az új tulajdonosok? — Mindenekelőtt azért, mert így hatékonyabb volna a termelés, a termelékenység. Rendkívül fontos az is, hogy a malomipari vállalatok monopolhelyzetét végre meg lehessen törni. Ezáltal hatékonyabbá válik a termelés, és a vásárló is kedvezőbb áron jut a termékhez. Harmadik haszna pedig az, hogy a kisemberekből tulajdonosi réteget hozunk létre. Az úgynevezett molnártársadalmat, amely a háború előtt körülbelül kétezer kistulajdonost jelentett. Ennyi malom volt ugyanis akkor. — S mennyi van ma? — Körülbelül száz-száztíz malom maradt. Lehetőséget kell nyújtanunk, hogy a meglévők által ismét kialakuljon a malomtulajdonosok társadalma. — Említette, hogy meg kell törni a malomipari vállalatok■ monopolhelyzetét. Hogyan lehetséges egyáltalán az, hogy monopolhelyzetben vannak az egyes vállalatok, amikor több is van belőlük? — Úgy. hogy a tizenkilenc megyei vállalat — a budapesti malmok a Pest Megyei Malomipari Vállalatokhoz tartoznak — csak a saját megyéjükben „őrölnek”. Vagyis: nagyjából „lefedik” saját megyéjüket, konkurenciaharc nemigen van közöttük. Annak ellenére, hogy a Gabonatröszt néhány évvel ezelőtt megszűnt. , —Tudomásom szerint az Állami Vagyonügynökségnek más az elképzelése a malmokkal kapcsolatban, mint önnek. .. — Az Állami Vagyonügynökség a minisztériummal karöltve már a sokadik elképzelést dolgozza ki a malmok magánkézbe adásáról. Valameny- nyi elképzelésük közös eleme az, hogy a malmokat csoportban, mondjuk megyei, vagy még nagyobb egységekben akarják magánkézbe adni. Álláspontjuk érthető, mert az a feladatuk, hogy minél hatékonyabban hajtsák végre a magánkézbe adást. Vagyis minél gyorsabban és minél nagyobb összegért. Ez nem egyezik a már említett elképzelésemmel, amelyet egyébként nemcsak a kormánypárti képviselők támogatnak, hanem ellenzékiek is: — A növényolajipar és a cukoripar jórészt a külföldi vásárlók kezébe került. Vajon nem fenyeget-e a veszély, hogy hasonló sorsra jutnak a malmaink is? — Ha érvényesülne az Állami Vagyonügynökség elképzelése, akkor, sajnos, mindenképpen. A megyei vagy a még nagyobb, több összevont megyei vállalat csak azoknak a vásárlóknak jöhetnének számításba, akik hatalmas, milliárdos tőkével rendelkeznek. Külföldi tőkét a malomiparban főként pótlólagos beruházásra, korszerűsítésre szabad bevonni, akkor, ha már megvannak a hazai tulajdonosok. — S szükséges a korszerűsítés? — A kisebbekre nem sok gondot fordítottak, ezek általában elavultak, némelyikük életveszélyes. A nagyok viszont európai szintűek. Ezeket általában hitelben korszerűsítették. — ...amit az új tulajdonosnak törlesztenie kell. — így van. A különböző malmok adósságterhe természetesen nem egyforma, igazságtalan volna tehát, hogy ha az egy-egy vállalat által felvett összeget akkor is rátestálnák az összes hozzátartozó malomra, ha a pénzből valójában csak a nagyok részesültek. — Elképzelései szerint végül is miként jutnának az egyes malmok magántulajdonba? Hiszen nemcsak egy- milliárd forintja van keveseknek ahhoz, hogy egy-egy malomipari vállalatot megvásároljanak. Néhány száz- vagy akár csak tízmilliója sincs sok embernek, hogy egyenként megvegyék a malmokat. ..-— A készpénzzel fizető új tulajdonosok mellett 20-25 százalékos arányban mindenképpen részt kellene kapniuk a malmokban dolgozóknak az MRP (Munkás Részvény Program) keretében. Lehetőséget kell nyújtani arra is, hogy kárpótlási jeggyel is tulajdon- részhez lehessen jutni. Nem szabadna kihagyni ebből a körből a malmok régi gazdáit sem. A gabonatermelőknek és a gabonafeldolgozóknak is, vagyis a pékeknek is be kellene szállniuk. Jó ugyanis az, ha sok lábon áll egy malom. — S mi az elképzelése a malmokhoz szorosan kötődő raktárakról, gabonasilókról? — Megítélésem szerint ezekre nemigen akadna vevő, mégpedig azért, mert világbanki hitelből épültek, óriási az adósságterhük. S azért sem volnának kelendőek, mert a tárolás költsége ma még igen magas, s ezt nem lehet teljes mértékben az árba beépíteni. Ezért nincs más lehetőség, mint az, hogy állami vagy vegyes tulajdonban maradjanak, közraktározási célzattal. Több egymással versengőt kell létrehozni. Ez az elképzelésem szintén ellentétes az Állami Vagyonügynökségével, amely egyelőre csak egy országos hálózatban gondolkodik. — Mikorra várható a malmok tulajdonjogának megnyugtató rendezése? — Remélhetőleg még ebben az esztendőben. Elképzelésemet egyébként az Ország- gyűlés mezőgazdasági bizottsága, valamint a Malomipari Dolgozók Szakszervezete támogatja. Hardi Péter
