Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-22 / 44. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUÁR 22.. HÉTFŐ Változott a piacpolitikájuk Késnek a kárpótlási jegyek Az olaszokkal erősödött a kapcsolatuk A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat ceglédi gyáregysége igencsak tisztes eredményt könyvelhetett el a múlt esztendei teljesítménye alapján. A napokban elkészült mérleg tanúsága szerint háromszázötvenmilliós árbevételt — amiből kétszáznyolcvanmillió a tőkés export —, körülbelül negyvenmillió forintos nyereséget értek el. A honi piac tovább zsugorodik. Ezért az utóbbi időben a cég vezetése mindent elkövetett újabb megrendelők felkutatására. A piacpolitikájukat megváltoztatták. Napjainkban már a kisebb megbízatást is szívesen fogadják. Barta István igazgatótól azt is megtudtuk, hogy a főprofiljuk megmaradt, idompréselt lemezeket: széküléseket és -támlákat, ágybetétrugókat gyártanak. (Ezekből művelődési intézményeknek termelői áron értékesítettek.) Hála az olaszoknak, igen jelentős volt a ftírészipari tevékenységük. A nyugati partnerekkel — különösképpen az olaszokkal — erősödött a kapcsolatuk. Mivel a németekkel szerényebb üzlet köttetett, ezt a kiesést igyekeztek pótolni holland, svéd és francia megrendelésekkel. A külföldiekkel éves szerződéseket írtak alá. A hazai igényeket azonnali, havi, esetleg negyedéves előrejelzés alapján elégítik ki. A létszámot nem kellett jelentősen karcsúsítani. A háromszáz munkatárs többsége fegyelmezetten dolgoz(ott)ik. Ám az elmúlt másfél hónap alatt tizenkét személytől kellett megválni, morális magatartásuk miatt. Az a szomorú, hogy tavaly egész évben morzsolódtak le ennyien. Végül is ez egy öntisztulás a gyáregységnél, azokat küldték el, akikkel korábban már baj volt. Az év elején úgy látszott, hogy nehéz lesz beszerezni a termeléshez szükséges bükk- rönköt. Voltaképpen ez a későbbiekben is azon múlik, hogy az erdőgazdaságoknak, forgalmazó cégeknek tudnak-e fizetni. Továbbra is komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ne legyen likviditási gondjuk. A bankok egyre szigorúbb feltételeket szabnak ahhoz, hogy hitelt adjanak. Amennyiben május végéig nem sikerül beszerezni három-négyezer köbméter bükk- rönköt, akkor az bizony foglalkoztatási nehézségeket okozna, s aligha teljesíthetnék a szerződéseiket. Az első félévben ez a veszély nem fenyegeti a céget. A ceglédi gyáregység vezetése igen sokat munkálkodott az önállósodásért. A vállalati tanács decemberben kimondta a határozatot az átalakulásról. Két részvénytársaság jön létre. Az egyik a ceglédi üzem lesz. Mindenesetre — többszöri szorgalmazás ellenére — a vállalat még nem adta be a kérvényt az Állami Vagyonügynökségnek. . Természetesen ez a gyáregységnek némi fejfájást okoz, hiszen így nem lehet elkezdeni az önálló piac- és pénzügyi politika kialakítását, az anyagbeszerzést és értékesítést. Voltaképpen ez lassú elodázása az önállósodási szándéknak. Holott a helybéli gárdában több van, mint amennyit vállalati keretek között nyújt. Barta István abban reménykedik, hogy az átalakulási terv hamarosan eljut az ÁVÜ- höz, s elkezdhetik az önálló működést. A gyáregység munkatársai változatlanul hajlandók megvásárolni — munka- vállalói részvételi program keretében — a cég egy részét, így alighanem jobban kötődnek a dolgozók a céghez és színvonalasan tevékenykednek. t. t. z. Szemesnek áll a világ Vajon mennyit kereshet egy utcai vécépapír- árus? Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy legkésőbb március 20-áig el kell készíteni az adóbevallást, bár sokan esetleg már túl vannak rajta. Bizonyára ebben az évben is nagyon fogjuk sajnálni a borravalós szakmákban dolgozókat. Emlékszem, tavaly sokan meglepődtek, amikor kiderült: az előző adózási évben, 1991-ben mindössze ötvenhárom újságárus, tizenkilenc nővér, tizennégy ruhatáros, kilenc karosszérialakatos és egyetlen műtős kapott az egész országban hálapénzt. Emellett rohamosan csökkent azoknak az orvosoknak, fodrászoknak, kozmetikusoknak, pincéreknek és benzinkutasoknak a száma, akiknek borravaló, hálapénz egészítette volna ki jövedelmét. Ilyen körülmények között persze nem csoda, ha az Összes jövedelemadó négyötödét továbbra is a munkavállalók fizették. S valószínűleg az 1992-es esztendő összesítése — amelyet a bevallások befejezése után fognak elvégezni — sem fog ettől túlzottan eltérő eredményt mutatni. Visszatérve a vécépapírárusra, sokáig figyeltem messziről, és feltűnt nekem, hogy nem adott blokkot. Illetve fel sem tűnt, csak elgondolkodtam, mi lenne, ha minden tekercsről számlát keltene adnia. Saját bevallása szerint — amit csak nekem árult el, nem az APEH-nek — minden tekercsen, keres két forintot, és olcsóbban adja, mint a sarki közért. Látszólag mindenki jól jár: neki is van egy kis haszna, mi pedig olcsóbban vásárolhatunk. Bár annak idején, emlékszem, lábra kapott a hír, kötelező lesz mindenhol számlát adni, mégis restellnék szólni a cipésznek — ha már magától nem jut eszébe —, hogy a százforintos sarkalásról írásbeli bizonylatot kérek. Különben sem akarok úgy járni vele, mint az autószerelővel, aki nem vállalja el a kocsim javítását, mert előző alkalommal számlát kértem — amit már akkor is csak hosszas rábeszélés után tudtam kiharcolni tőle. A közértben pedig már be sem fűzik a pénztárgépbe a papírt, mondván, nincs rá idő. És némi kárörvendő megvetéssel néznek át a vevő feje fölött, aki a blokkot szerette volna magával vinni. Hogy ez így van, sajnos egy cseppet sem meglepő. Hiszen az APEH tavalyi ellenőrzései szerint a kereskedelemben, a vendéglátásban és a különböző szolgáltatásokban dolgozó vállalkozók minden harmadik alkalommal elmulasztották a szabályos nyugta kitöltését. S bár kiemelten ellenőrizték a közterületeken, a vásárokon, a nagybani piacon árusítókat is, ez nem rettenti el azokat, akik továbbra is engedély nélkül árusítanak, be nem jelentett alkalmazottakat foglalkoztatnak és bizonytalan eredetű termékeket sóznak rá gyanútlan honfitársainkra. Persze a vécépapírárusok aprópénzei, a liftesek ötforintjai eltörpülnek a vállalkozásokhoz kapcsolódó láthatatlan jövedelmekhez képest. Ez utóbbi ugyanis becslések szerint jóval meghaladja a százmilliárd forintot. Mondják, megnövekedett a kereslet a rózsadombi villák, szabadság-hegyi házak iránt. Egyes ingatlanközvetítőknek megérte csak erre szakosodni. Kíváncsi lennék, az új kastélytulajdonosok, a világutazók, a saját házvezetőnőjüknek és kertészüknek külön lakást biztosítók hogyan töltik ki az adóbevallásra szolgáló formanyomtatványt. Esetleg azon a jogcímen, hogy túl sok adóelőleget vontak te tőlük, még vissza is igényelnek az államkasszából? Halász Csilla Kevés a termőföld Dabason Dabason is, mint sok más helységben, különleges esettel állunk szemben a visszaigénylendő földterületek helyzetére nézve. A város határában egy nyolcezer hektáros területet katonai lőtér foglal el.'A lőte- ret a jelenlegi helyzetben nem lehet felszámolni. A terület termőföld volt 1953-ig. Horváth Isrván, Dabas polgármestere megemlíti azt a szomorú és tragikus esetet, amikor — 1953-ban — egyik napról a másikra közölték a terület tulajdonosaival, hogy oda többet nem tehetik be a lábukat. A tanyán élőket kitelepítették, pár ezer forinttal vehették nyakukba az országot. Sokan a sörgyárba szegődtek el, de a tanyai élethez szokott emberek bizony nehezen tudtak a városi életmódhoz alkalmazkodni, és az emlékezet szerint ebbe többen bele is haltak. E földterület helyzetének tisztázása érdekében Für Lajoshoz fordultak, aki egykor városukban tanított, és ellenzéki köröket is vezetett. Az ő kérésére egy hónapra szabaddá tették e földterület okmányait, és így az igénylők bizonyíthatták, hogy jogosultak a kárpótlásra. A kárpótlási hivatalhoz írott levelükre megnyugató — most már minden rendben — választ kaptak. A kárpótlási jegyek nagy része azonban nem érkezett meg Dabasra. A polgármester a postahivatalnál is érdeklődött. Itt feltételezik, hogy a kárpótlási jegyek valamelyik bankban tévelyegnek. Ez nagy baj a dabasiak számára, mert rohamosan közeleg a tavasz, és ők tudják: Ki mint vet, úgy arat. Mivel nagyon kevés ember kapta meg a kárpótlási jegyét, nem tudják elkezdeni a földek árverezését. Ugyanis a törvény előírja, csak akkor lehet licitálni, ha a kárpótoltak* 30%-a rendelkezik értékpapírokkal. Dabason gondot jelentett a föld nélküli szövetkezeti alkalmazottak részesedése is. Nekik, a harminc aranykorona földérték helyett, itt csak tizennyolc aranykorona értéket tudtak biztosítani, mert nincs elegendő föld. Földkimérés után, itt a téesznek egy négyzetcentiméter területe sem marad. Kell a föld mindenkinek. Hiszen kinek nincs szüksége zöldségre, gyümölcsre, gabonára, amit nem mindig „könnyű” megvásárolni a piacon. Bágvi Bencze Jakab Iskolafelújítás Érden Műanyag tiplik a betonban Elejétől fogva sok gond volt az érdi 8. sz. általános iskola építkezésével. Igaz, kívülről igen mutatós, no de belül! Már régen elkezdődött az építkezés, amikor kiderült, hogy az átalakítás műszaki terve pontatlan. Még ott is jelölt főfalat, ahol nem volt. Az is bebizonyosodott, hogy a szélső főfalak is rossz állapotban vannak. így aztán úgy döntöttek az illetékesek, hogy lebontják ezt az épületet és újat építenek helyette. Az ÉRDBAU javaslatára a volt Csehszlovákiában elterjedt porobetonból terveztették meg az új iskolát. Ez természetesen növelte a költségeket és több időbe telt elkészítése, mint azt eredetileg tervezték. Menet közben rájöttek arra is, hogy ha egy lépcsőházat is építenek, újabb teret nyerhetnek a tetőtérben. Ez újabb időt és pénzt vitt el. Gondot okozott a hazánkban még nem honosított szerkezet átadása is. A tűzoltóság nem tudott nyilatkozni tűzállósági fokáról. De hasonló a helyzet a másik, az 5. sz. általános iskola bővítésénél is. A pályázatot az In- nokomplex Fantázia Kft. nyerte el. Munkájukban azonban nem volt sok köszönet: hol munkás nem volt, hol beton, s ha mindkettő együtt volt, a pénz hiányzott. De azért csak épülgetett az iskola. A műszaki ellenőr azonban megállapította, hogy nem a szabályoknak megfelelően (pl. műanyag tiplikkel igyekezték rögzíteni a betonfalat). A statikai vizsgálat is megállapította, hogy a szerkezetek ilyen módon nem használhatók, ezért különböző megerősítési módokat javasoltak. Ezek elkészítését azonban a kivitelező nem vállalta. így aztán felbontották a velük kötött szerződést, a többit majd a bíróság dönti el. Mi lehet mindennek az oka? Igen szűkös az önkormányzat költségvetése, így aztán a pályázók közül azokat választják, amelyek a legalacsonyabb ösz- szegért vállalják a munkát. Talán az segítene ezen az áldatlan állapoton — mondják az önkormányzat vezetői —, ha a helybéli EVÁÉP Kft.-vel sikerülne egyezségre jutni: a város minden építési munkával őket bízná meg. Árpási Mária Kábelek Sóskúton A napokban emlékezett meg a világ a zseniális magyar találmányról, a telefonhírmondóról. Abban az időben a világot megelőzve elsőként nálunk használták a beszédet továbbító készüléket. Azóta sok-sok év telt el és alaposan megváltozott a ranglistán elfoglalt helyünk is. A telefonokkal rosszul ellátott országok közé tartozunk — egyelőre, mert jelenleg több helyütt is folyik az új telefonhálózat kiépítése. Képünk tegnap reggel Sóskút határában készült, ahol a MÁTÁV megbízásából a FÁZIS Kft. szakemberei fektették le az úgynevezett kétszázas hagyományos kábelt, amely majd jelentősen javítja Sóskút és Pusztazámor telefonellátottságát.
