Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-22 / 44. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1993. FEBRUÁR 22., HÉTFŐ A paktumok nem rendszeridegen megegyezések voltak Öncélúan nem politizálhat az MDF Az MDF belső választási szabályzatának és az országos választmány politikai nyilatkozatának elfogadása szerepelt a testület szombati, ebben a formájában legutolsó ülésén, aminek egy részén Antall József miniszterelnök is részt vett — jelentette ki az ülést követő sajtótájékoztatón Székelyhídi Ágoston, az ügyvivők elnöke. Antall József nyilatkozata Kormányátalakítás, gazdasági stratégia Még a párt legutóbbi, VI. Országos Gyűlése alkotott új alapszabályt, aminek részeként a jelentős döntéshozói jogokkal felruházott országos választmány is átalakul. Ä tisztújításhoz, ami a párt helyi, megyei és regionális választott testületéit is érinti, volt szükség az új választási szabályzatra. Ennek elkészültével nyílik mód a közeljövőben a tisztség- viselők megválasztására. Azzal, hogy az országos választmány tagjainak száma többek között a megyei elnökökkel is kibővül, megnő a vidék szerepe a párt politikájában — húzta alá Székelyhídi Ágoston. A politikai nyilatkozat megvitatásán szólalt fel Antall József, megállapítva, hogy a nézet- és politikai akaratkülönbségek létezésének elismerése mellett az együttes tenni akarás kinyilvánítása jellemzi ma az MDF-et. Visszapillantva 1987—88-ra, az Ellenzéki Kerekasztal, majd a Nemzeti Kerekasztal idejére, elmondható, hogy ä kitűzött célokon nem esett csorba, az MDF útja következetes volt. A párt elnöke határozottan leszögezte, hogy a paktumok az átalakulás, a kormányozhatóság és az új alkotmány megteremtésének előkészületeit jelentették. Tehát nem rendszeridegen megegyezések voltak, beilleszkedtek az új Magyarország előkészítésének folyamatába. Rámutatott, hogy az alapelvek és értékek maradéktalan érvényre juttatása egy kormányon lévő pártnál másképpen történik, mint egy ellenzékben lévőnél. A kormányzó pártnak a megvalósítás, a végrehajtás minden — tehát jó és rossz — feladatát egyaránt vállalnia kell. Ez az ösz- szetett, nehezen kiismerhető valóság az MDF politikáját szükségszerűen sokágúbbá tette. Ez azt is eredményezheti, hogy különböző csoportok, politikai akaratok másképpen mérlegelik és ítélik meg az eddig megtett utat. De az út irányát, eredményességét igazában senki sem vitatja. Antall József végezetül arról szólt, nem lehet most az MDF dolga, hogy öncélú politikai vitába bocsátkozzék. Jelentéktelen kihívásokra válaszolni sem szükséges. Ez egyebek között azt jelenti, hogy a párt a ’94-es választásokra előítélet-mentesen készülődik. Most nem azon kell töprengeni, hogy mi lesz a választások végeredménye, kivel érdemes koalícióra lépni, kinek szükséges a koalíciós ajánlatát elfogadni vagy visz- szautasítani. Bő évvel a választások előtt ez politikai amatőriz mus. A Pest Megyei Hírlap kérdésére Székelyhídi Ágoston elmondta, hogy a miniszterelnök felszólalásában röviden kitért a kormányátalakításra. A kormányátalakítást már tavaly el kellett volna kezdeni. Németh Zsolt Amennyiben személyi vagy politikai okból nem válik szükségessé, Antall József nem tervez újabb kormány- átalakítást a választásokig — ez derült ki a miniszterelnök tegnap délutáni rádió- nyilatkozatából. Leszögezte, hogy nem rögtönzésről van szó, jól megfontolt, átgondolt javaslatot tett a miniszterek cseréjére. Utalt arra, hogy már 1992 augusztusában megérlelődött benne a változtatás gondolata, de különböző okok miatt a lépést nem tudta végrehajtani. A tárcák élén bekövetkezett változások okát nem elemezte részletesen, de utalt arra, hogy egyes miniszterek esetében észlelhetők voltak a megfáradás jelei. A Kupa-programmal kapcsolatban elmondta: ezt a programot a kormány együttesen állította össze, neve csupán pénzügyminiszteri tisztsége miatt kötődött Kupa Mihályhoz. A programnak az élet által megkövetelt feladatait a kormány a jövőben is magáénak vallja. A tennivalókat rangsorolva Antall József szólt a munkanélküliség kérdéséről, a magyar ipar, a magyar áruk védelmének intézményesítéséről. Megemlítette, hogy az új összetételű kormányban Szabó Ivánra hárul az a feladat, hogy pénzügyminiszterként egyben a gazdasági stratégia irányítója legyen. Viharfelhők az Arizona felett Egyházi iskolák Evangélikus zsinat A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban szombaton és vasárnap megtartott nyolcadik ülésszakán megvitatta és néhány módosítás után egyhangúlag elfogadta a Magyarországi Evangélikus Egyház Közoktatási Intézményeiről és a Hitoktatásról szóló egyházi törvényt. Ez szabályozza az evangélikus közoktatási intézmények: óvodák, általános és középiskolák, diákotthonok és egyéb nevelési, oktatási intézmények működésének alapelveit. A jelenleg érvényes egyházi törvények alapján a hatályba léptetés az országos egyházi elnökség feladata, amely a törvényt várhatóan 1993. március 15-ei hatállyal lépteti érvénybe. (Folytatás az 1. oldalról) Megpályázta ezt az állást, és Mikó Istvánnal szemben, őt nevezték ki. Ő az új igazgató, de nem ma kezdte a pályát, ezért tudnia kell, hogy egy színház nemcsak az épületből áll, hanem a tagokból, a társulatból is. Ez egy állami pénzekből támogatott intézmény, és a támogatást nemcsak az épület kapja, hanem az a meglévő társulat, amelynek saját, rá jellemző szellemisége, művészi arculata van, amelyik rendre teltházas előadásokon bizonyítja képességeit. Itt emberekről, különlegesen érzékeny emberekről van szó, akiknek a sorsa felől úgy döntöttek, ami példa nélkül álló. Ehhez hasonló döntés még a pártállamban sem született. — Beszélhetünk-e személyes ellentétekről? —Nem tudom. A magam nevében csak azt mondhatom, hogy én soha senkit nem bántottam, és csak a legvégső esetben veszem fel a kesztyűt. Ez talán abból is látszik, hogy tizennyolc évet töltöttem a József Attila Színházban és tíz évet a Tháliá- ban. Hűséges természetű vagyok, úgy a barátságban, mint a munkában. Mindenesetre tény, hogy amikor annak idején Törőcsik a József Attila Színházhoz jött, én olyan lehetetlen légkörbe kerültem, hogy hálát adtam az Istennek, amikor Kazimir elhozott onnan. — Hogyan adták az önök tudtára a döntést? — Törőcsik mindenkit egyenként behívott, s nagyon kedvesen közölte a tényt, hozzátéve, hogy vendégként tovább játszhatunk. — Ezt önök komolyan veszik? — Nem tudom, a többiek hogyan vélekednek erről, de azt hiszem, nehezen hihető, hogy amikor ennyi embertől megválnak, akkor majd más formában komolyan számítanak rájuk. Ezt inkább egy udvarias gesztusnak tartom. Az ország tele van állástalan színészekkel, és szembe kell nézni azzal a helyzettel, hogy aki fenn bír maradni, az élni fog, aki nem, az meg fog halni. Ez nemcsak a mi területünkön van így. Itt azonban arról van szó, hogy egyesek, akik a múlt' rendszerben is kivételezetten jó helyzetben voltak, ma is a kiváltságosok közé tartoznak. Közéjük sorolom Törőcsik Marit is, akiről ez különösen elmondható. Az ő személyében ráadásul olyasvalakiről van szó, aki a mi érdekeink védelmére esküdött föl. Kérdezem, milyen hitele lehet ezek után a szakma és a színkedvelő emberek előtt?-—Említette, hogy a társulat rendszeresen telt ház előtt játszott. Ez nem elegendő érv önök mellett? soknak nagy jelentősége van manapság. Mindenki a talpon maradásáért küzd, és azért, hogy minél kevésbé szoruljon önkormányzati támogatásra. Nem hiszem, hogy az önkormányzatnak érdekében állna olyan kísérleteket finanszírozni, amelyek révén a korábbitól eltérő érdeklődésű közönségre alapozza az elképzeléseit, magyarán egy jó társulattal együtt a közönséget is le akarja cserélni. Nem hiszem, hogy a pályázat benyújtásakor célzás történt volna arra, hogy egy társulatot fel akarnak oszlatni. Nem szeretnék hatásvadászó párhuzamokat vonni, de eszembe jutnak itt a népszerű labdarúgócsapat, a Ferencváros szurkolói is. Vajon mit szólnának, ha egy új edző egyszeriben az egész csapatot lecserélné? Meggyőző: désem, hogy ezt az ügyet belső szakmai nyilvánosság elé kell vinnünk. — Önt leszámítva, olyan neves színészeket küldtek el, mint Schütz Ila, Gálvölgyi János, Szombathy Gyula, Székhelyi József, illetve a nyugdíjba vonultatott Szabó Gyula, Bitskei Tibor, hogy a többieket most ne soroljam, és az érkezők között van Bánsági Ildikó, Hernádi Judit, Garas Dezső, Eperjes Károly, Darvas Iván, Gáspár Sándor. Nagy neveke mennek, nagy nevek jönnek. Netán az Izraelből ideszakadt Taub János főrendező tájékozatlanságáról van szó? — Az ő esetében ez elképzelhető, de Törőcsik esetében már nem. Másokkal együtt az a véleményem, hogy a két csapatból össze lehetett volna hozni egy ütőképes, jó társulatot. Ezúttal szakmai érvekkel nem indokolható, radikális döntést hoztak, amilyet egy privatizált, magántulajdonban lévő színház esetén nem kifogásolnánk. Az Arizona azonban nem ilyen, ezért ez a döntés számunkra elfogadhatatlan. Bánó Attila Ma az emberek nem jelentéktelen körében divatos kormányellenes szitkozódásnál sokkal nagyobb veszélyt látok a Kádár-korszak iránti nosztalgia ragályos betegséghez hasonló gyors terjedésében. Az előzményekről jótékonyan megfeledkezve, a belpolitikai helyzetet egyoldalúan megítélve, torzító szemüvegen át nézve a világban és az itthon lejátszódó eseményeket, kritikátlanul magasztalják fel azokat az éveket, amikor a megtorlás hullámai valamennyire elcsitultak, valóban javult az anyagi helyzet, és nem volt munkanélküliség. Minden józanul gondolkodó ember számára kétségbevonhatatlan, ismert tény, hogy számos gond nyomja a nemzetet alkotó emberek vállát, amiket most nem kívánok sorolni, mert elég hosszú sor lenne, de hármat hadd ragadjak ki: az inflációt, a munkanélküliséget és a közbiztonságot. Ezt a hármast nevezem én háromfejű sárkánynak, amely komolyan fenyegeti az emberek mindennapi életét. Gondokkal teli hétköznapjainkban, a rendszerváltozás számos problémáját érezve saját bőrünkön, vessünk azért egy pillantást a múltba is, milyen előtörténete is volt ennek a kádári jólétnek, milyen természetes fejlődési folyamatok vagy váratlan változások eredményeképpen jutottunk el idáig. A háború elvesztése után felsőbb utasításra bűnös nemzetnek kiáltottuk ki magunkat, majd a kommunista ideológiát büszkén magáénak valló, a nemzet összlétszámához viszonyítva jelentéktelen kisebbség félelmet gerjesztve előbb szétbomlasztotta a friss demokratikus intézményeket, majd magához ragadta a teljhatalmat. VÉLEMÉNY Az ÁVH és a Katonai Főcsoportfőnökség, ez az egymással is versengő és egymást sem kímélő két terrorszervezet már kezdetben is a félelem olyan légkörét teremtette meg az országban, amely példa nélkül áll történelmünkben. Hiszen a hatalmat kisajátító elit is az állandó félelem hangulatában működött, reszketve attól, hogy ha nem elég buzgó a belső ellenség elpusztításában, a Rákosi-diktatúra áldozatává válik. Ez a mindenkori diktatúra szokásos háttérjátéka, de amiben a Rákosi-éra minden elődjét felülmúlta, hogy a rettegést az emberek mindennapi részévé tette, hogy mindenki féljen mindenkitől, főként éjszaka és hajnalban. Erről tanúskodik az a korabeli szállóige, hogy szeretném, ha hajnalban a tejes csöngetne és nem az ávo. A másik ilyen szállóige, hogy két kommunista van Magyarországon, Rákosi és még egy, de még a diktátor sem tudja, hogy ki a másik. Az ötven éven aluliaknak, akik kisgyermekként csak homályos emléktöredékeket őriznek erről az időszakról, és a még fiatalabbaknak, akik még nem is éltek a szocializmus építésének kezdetekor, nem is lehet erről fogalmuk. Éppen ezért ránk, idősebbekre, akiknek élnünk, sőt gyakran meghurcoltként szenvednünk kellett ebben az időben, úgy tekintenek, mint csodabogarakra, akiket nem lehet megérteni. Nem csupán azért vagyunk idegenek a fiatalabbak számára, mert megöregedtünk, hanem túl a korosztályok természetes távolságán, a félelem fénykorában leélt éveink szinte természetellenesen növelik a köztünk lévő korkülönbséget, majdnem lehetetlenné téve egymás megértését. Akik csak a kádári legvidámabb barakk világában éltek, amikor a terror csupán a politikai jelszavak szajkózásának kötelességére redukálódott, az ellenvéleményt már nem büntették halállal, sőt még börtönnel is ritkán, képtelenek átérezni az öregek kényszerzubbonyba préselt életének kietlen valóságát. Tehát amikor naponta hallunk a baloldali értékek mellett szónokló, gyakran kétes múltú politikusokat, ne felejtsük el, hogy azokat a kétségtelenül pozitív eredményeket, amelyek az elmúlt évtizedek diktatúrájában születtek, és amelyeket most túl sokan sírnak vissza, hogyan alapozták meg a valóban tökéletesen megszervezett megfélemlítés embertelen eszközeivel. Vigyázzunk, mert a hatalomból kiszorult vagy még be sem jutott emberek nosztalgiakeltő sirámai egyenes úton visznek egy olyan veszedelmes cél felé, amelynek elérése után az ötven éven aluli korosztályok is kénytelenek lennének megtanulni, hogy mit jelent a félelemből köréjük szőtt háló, amitől valóban mentse meg az Isten ezt az országot. Tiszay Géza A nosztalgia bűvöletében
