Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. FEBRUAR 20., SZOMBAT Honfoglalóink viselete pompás volt! Ósi mondáink krónikás ha­gyománya szól Arany Já­nos gyönyörű nyelvén a „Rege a csodaszarvasról” című „mesekönyvben”, aminek rajzait László Gyu­la készítette, s amit leten­korábban is megírtam: mi az, amit biztosan tudunk, például az ásatásokból? Mi az, amit néprajzi párhu­zamok alapján feltétele­zünk? S mi az, amit a kép­zeletünk ad hozzá? Az ol­,Vadat űzni eljövének / Hős fiai szép Enéhnek:’ ni nem lehet, ha az ember egyszer elkezdte lapozgat­ni. A regében régi történel­münk és hitvilágunk emlé­kei lappanganak. Felme­rült a kérdés, hogy a ruhá­kat, honfoglalóink visele­tét hogyan lehetett a kép­sorokban ilyen nagy pon­tossággal ábrázolni. Fel is kerestem László Gyula ré- gészprofesszor-festőmű- vészt, hogy megkérdez­zem tőle: — Kedves Professzor úr, honnan és hogyan lehetett ilyen konkrét tudomást sze­rezni a korabeli öltözködés­ről. hiszen a földben, a sí­rokban elpusztult a szövött­fonott anyag? — A kérdés találó, a bi­zalmatlanság jogos — fe­lelte László Gyula bácsi. — Nos, erre csak a teljes igazságot felelhetem, amit vasót nem hagyom kétsé­gek között, mert ezekre a kérdésekre felelek, s meg­tudhatja, mi az, ami bizo­nyos. Például a női visele­ItÉP 1 tekről van ásatási megfi­gyelésünk: a csüngős vére­tekkel díszített pártára és a középütt záródó, csukló- nál-bokánál aranyszalag­gal lazán összefogott ing­re, bugyogóra utaló lelete­ket találtunk. Az öv, a kar­perec, a veretes csizma, amely lehetett puhatalpú, (ívelt talpalójú kengye­lek), lehetett keménytal­pú, (vízszintes talpalójú kengyelek) szintén előke­rült. S íme, majdnem előttünk van az egész vise­let. A fegyverek hátán oda­rozsdásodva találtunk fi­nom lenszövetet, lenvász­nat. Néha szétszórt apró gyöngyök is előkerültek a mellkas tájékáról: nyilván voltak hímzett, göngyös ingmellényeik. A férfiak­nál is az öltözékek hason­ló gazdagságára leltünk. Például a nyak részén ta­lált fémgombok magasnya­kú nomád ingre vallanak. (Az oroszok is átvették ezt a „divatot” s mi orosz ingnek ismerjük.) Beszél­hetnék a férfiak fegyverze­téről, mindkét nem lószer­számozásáról; nyergéről, zabláiról, kengyeleiről. Mindehhez hozzájárulnak még a kelet-turkesztáni, pendzsikenti falfestmé­nyek is, amelyeken élet­nagyságban, színekben lát­hatjuk a kettős öveket, kaf­tánokat stb. egyszóval az egész viselelet. S akkor még nem beszéltem az eb­ből a korból származó pompás ezüsttálakról, amelyek szintén jelentő­sen hozzájárulnak a vise­let hiteles képéhez. Nos, talán ennyi elég is ahhoz, hogy bizonyítsuk; elképze­léseink nem légből kapot­tak! Lejegyezte: Ónody Éva „Ménrót fia” Hogyan készítsünk farsangi álarcot? Hozzávalók: — tapétaragasztó (mézsűrűségű) — háztartási bolt — másolópapír (minél több) — Apisz — 1 db kerek léggömb — trafik, játékbolt — 1 db ecset — háztartási bolt — 1 db 1/2 literes befóttes üveg — Kalapgumi, körülbelül 30 cm Először is keverjétek ki a ta- tudjátok csomómentesre (a pétaragasztót, amennyire befőttes üvegben). Ha ez megvan, fújjátok fel a lég­gömböt, majd másolópapír­ból vágjatok csíkokat. A pa­pírcsíkokat egyenként tapéta- ragasztózzátok be, majd si­mítsátok fel egymás mellé a lufira, a csíkoknak az egész lufit be kell fedniük. A ra- gasztgatást mindaddig foly­tatni kell, amíg 6-7 réteg nem fedi a léggömböt. Ezt aztán 2-3 napig (amíg meg nem szárad teljesen) békén kell hagyni. Ha ez az idő el­telt, a gömbtől egy éles kés­sel hosszában vágjátok ketté és a belső faláról szedjétek le a gumidarabokat. Az így kapott két fél­gömb remek alapanyaga le­het két farsangi álarcnak. Hogy a továbbiakban mi tör­ténik, az már a ti fantáziátok­ra van bízva: szemet, szájat vághattok, orrot, fület ra­gaszthattok rá, befesthetitek bármilyen színnel, ragaszt­hattok rá szakállat, szemöl­dököt vagy kócból hajat is. Ha mindennel megvagytok az álarc oldalát vastag tűvel lyukasszátok ki és fűzzétek bele a kalapgumit. Egy utolsó jótanács! A ta­pétaragasztót munka után rögtön mossátok ki az üveg­ből. olyankor még könnyen kijön. Kép és szöveg Takács Márton GYERMEKREJTVENY 4 3 4 5 6 4 6 q <0 44 41 43 14 15 <6 44 16 (4 10 24 2Í 2b 34 ÜL 36 2? 38 24 30 31 yi 33 3M >b ií 38 34 MO 44 41 Hb 44 H5 4fc n* ut> 4«4 Gyerekek! Mai rejtvényünkben tovább barangolunk a Börzsönyben. Vízszintes: í. Pest megyei község, közel Budakeszihez. 5. Ezt a sajtot dobozban árulják. 10. Farsangi sütemény. 14. Eladásra váró termék. 15. Estebéd. 16. Kukutyinban van! 17. A bőr német neve. 18. Gléda. 19. Testünk ré­sze. 20. Kellemetlen téli eső. 21. Mosdótál. 23. Hosszú időn át. 24. Némán sodor! 25. Magyar kártyajáték, má­sik neve: alsós. 29. A só latin neve. 30. Start. 32. Fiú­név. 33. Szürke lepkefajta, hernyója szereti a gyapjút, a szőrmét. 35. Struccféle ausztráliai futómadár. 37. Mik­roszkóp. 39. Az új párizsi metró neve (RER). 4L Dél­amerikai futómadár. 43. Ókori görög törzs tagja. 44. Rendelet, parancs franciából átvett szóval. 45. Erre csö­rög a... erre meg a mogyoró. 46. Nagyon pici. 49. Művé­szi meztelenség. Függőleges: 1. Márianosztra nevezetessége az a hatal­mas épülettömb, amely 1716-ig ennek a szerzetesrend­nek központja volt, 1768-tól kórház, raktár, fegyintézet, női börtön stb. működött benne. 2. Haszonbér neve volt a régi világban. 3. Tudós népiesen. 4. Francia fiúnév (YVES). 5. Tépve marcangol. 6. Község a Galga part­ján. 7. A Börzsöny legmagasabb csúcsa 939 m. Kedvelt kirándulóhely és kiváló síterep. 8. Elszáradt növény. 9. Kronométer. 10. Hamis. 11. Megátkozott. 12. Mohón iszik. 13. Ez a börzsönyi terület Szokolyához tartozik, ki­váló üdülőhely. 21. Orosz autómárka. 22. Tunya. 25. Pá­rosán okít! 28. Roma — ráma egynemű betűi. 31. Ókori római mitológiában az ég istennője. 34. Édes, sajtszerű tejtermék. 36. Frisskeletű. 37. A volt Kelet-Németor- szág névbetűi. 38. Korea része! 40. Heves megyei köz­ség a Tárná folyó mellett. 42. Ugyanígy rövidítve. 44. E nélkül nem történik semmi. Gyerekek! A dőlt betűkkel szedett sorok megfejtését, a többi februári megfejtésekkel együtt — egy levelezőla­pon — március 10-éig küldjétek be a szerkesztőséghez. Már egyetlen heti helyes megfejtéssel is lehet nyerni! A vers megközelítése XI. Megszemélyesítés A metaforák a versépítke­zés nélkülözhetetlen ele­mei. Témagazdagságuk ki­meríthetetlen. Sokszor maga a természet készen kí­nálja fölhasználásra: „Domb tövén, hol nyúl szalad, S lyukat ás a róka; Nyári fényben, napsütésben Felhőt les Katóka. Zöld fűszál az ajka közt, Tenyerén az álla... A vándorló felhő-népet Álmosan csodálja. Elől úszik Mog király, Kétágú az orra, Feje fölött koronája. Mint a habos torta.” Weöres Sándor Déli felhők című verse szemléletes pél­dáját nyújtja a metafora képződésének. A felhőket bámuló kislány mesefigurá­kat fedez fel az égen tova­vonuló felhőalakzatokban. A képzelet az élettelen ter­mészeti jelenségben élőt lát. A képösszevonás sza­bálya szerint a hasonló egybeolvad a hasonlítot­tál: emberi tulajdonságot kap. Ha a költő élettelen tárgyakat ruház fel élőlé­nyekre jellemző tulajdonsá­gokkal, a létrejött metafo­ra neve: megszemélyesítés. Weöres Sándor verse ér­dekes következtetésre is le­hetőséget ad. A természet­ben néha különleges fény- árnyék jelenségek tapasz­talhatók: valóságosnak tűnő emberek, állatok vagy kisértetek jelennek meg. A régi idők embere ezeket a káprázatokat em­berfeletti erők megtestesü­lésének vélte. Hitt bennük és névvel nevezte el őket. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy gon­doljuk, hogy a költészet és a mitológia valamikor az ősidőkben azonos tőről fa­kadt. Zászlós Levente

Next

/
Thumbnails
Contents