Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20 / 43. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. FEBRUÁR 20., SZOMBAT 9 Hamvazó szerda Madách Imre remekművében, Az ember tragédiájában szinte nyomasztóan hangzanak Adám utolsó szavai: „Csak az a vég! Csak azt tudnám feledni." A jövő héten, február 24-én lesz hamvazó szerda. A húsvétra való felkészülésnek, a nagyböjtnek a kezdete. Ezen a napon, az utána következő vasárnapon az egyház hamut hint hívei homlokára, a következő szavak kíséretében: „Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel." (Tér. 3,19.) Miért teszi ezt az egyház? Ijesztgetni akar, amikor úgyis annyi gonddal van megterhelve az élet? Egyáltalán nem! Csak az élet reális szemléletére akarja felhívni figyelmünket. Azt a „ véget" nem lehet letagadni! Nem lehet, de nem is szabad elfelejteni. Mert ha valaki erre törekszik, ezt erőlteti, akarva-akaratlan átalakul az egész életszemlélete, életvitele. Létrejön az a biznyos mának élés. Az örökös nyugtalan gyűjtés, szerzés, beruházás, szórakozás, a „sose halunk meg!" életszemlélet. Márpedig maga az élet egészen másra figyelmeztet bennünket. Hányszor lehet hallani kesergő hozzátartozóktól, akiknek a gyász mellett még az a nagy fájdalmuk, hogy váratlanul elköltözött szerettükkel szemben szívtelenek voltak, gyakran megbántották őt, és ezt már nem lehet jóvátenni. Sok-sok emlékem közül csak néhányat említek. Például egy férj. jaki viszonylag fiatalon már nagypapa is volt, ebéd után lepihent, s röviddel utána unokája már hiába keltegette, mert szunyókálás közben megállt a papa szíve. Másik eset: a család este már ágyban feküldt s hallotta, amint a papa a kinti szobában felhúzza az ébresztőórát. Aztán telik az idő, a papa még mindig kint van. „Miért nem jössz már lefeküdni?” — szólnak ki a hálószobából. Hát azért, mert a papa a kinti szobában holtan fekszik az asztalra borulva. Még a cigarettája is füstölög mellette. Egyik pap kollégám fiatalon, a testvére által vezetett gépkocsi ülésén halt meg, pár perccel az indulás után. Csak a biztonsági öv tartotta őt. Lehetne még sokáig sorolni ezeket a döbbenet eseteket. Sokan nem is szeretnek ilyenről hallani. Ez struccpolitika. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az élet naponta bizonyítja ezek realitását. Akkor még a váratlan balesetekről nem is beszéltünk. (Pörböly, február 12., busz és vonat ütközése, 11 halott gyermek.) Miért hasznos ezeket megfontolni? Mi lenne, ha embertársainkkal, főként szeretteinkkel úgy beszélnénk, hogy talán ez az utolsó találkozás? Talán én már nem találkozom többet ővele, vagy ő énvelem. Ha őszintén ebben a tudatban élnénk, bizonyára elősegítené ez az egymás iránti tiszteletet, megbecsülést, szeretetet, amire mindnyájunknak oly nagy szüksége van. Ezért figyelmeztet bennünket az egyház életünk realitására, főként nagyböjt kezdetén, de még sok más alkalommal is. Vegyük komolyan az életet. S figyelmünket „az élet szerzője" (ApCsel. 3, 15.) felé akarja irányítani, akinek irántunk való legnagyobb tettét, megváltásunkat, igazi öntudattal, hittel tudjuk ünnepelni húsvétkor, kereszténységünk legnagyobb ünnepekor. Tóth Andor Százhalombatta A vallásoktatás helyzete Nagykőrösön A budakeszi katolikus közösség Lazák az emberek közti kapcsolatok Budakeszi plébánosának, Németh Lászlónak szinte semmit sem mond a lap neve, ahonnan jöttem. A háború befejezése, az orosz megszállás kezdete óta szigorúan betartja, hogy nem olvas újságot. Azaz csak a szaklapokat, a katolikus folyóiratokat veszi kézbe, ám emellett alig- alig ismeri ki magát az írott és az íratlan sajtó kusza rengetegében. Szerencsére László atyának ez, a médiáktól való felettébb különleges, ám alapjában véve érthető' távolságtartása nem jellemzi egyéb tevékenységét. A társadalom erkölcsi megújítása össztársadalmi feladat. Ahhoz, hogy az alapvető erkölcsi normák az emberek cselekedeteiben természetes viselkedéssé váljanak, ezt tanulni, gyakorolni kell. Kisgyermek- korban és szervezett formában ennek legfőbb színtere a családi neveléssel összhangban az óvoda, iskola. Ezért vette fel programjába ezt a fontos kérdést a nagykőrösi önkormányzat oktatási bizottsága, majd a képviselő-testülete. A gyűjtött statisztikai adatok szerint a város óvodáiban, általános és középiskoláiban 5600 fiatal, átlagosan a tanulók 14%-a vesz részt református és római katolikus hitoktatásban. Ezen belül az óvodai és általános iskolai arány 20% körül van. Tóth Kása István református hitoktató lelkész szerint: hibás és felelőtlen az a nevelés, amelyik Isten ismeretét és szeretetét kihagyja, netán tiltja a gyermeknevelésnél. A személyiségfejlődés szempontjából döntő, hogy ismerje a gondviselést, érezze azt a felelősséget, amivel ezért tartozik, tudjon a szeretetről és annak kiapadhatatlan forrásáról. Miklós János római katolikus plébános úgy tartja, hogy a hitoktatás nem csupán értélmi képzés, hanem közösség- építő munka. Hosszú távú terveik között szerepel a hittanra járók szüleinek vallásoktatása is. Örömmel tapasztalják, hogy az eddiginél nagyobb arányban fordul elő, hogy a gyermekek szüleikkel együtt járnak a szentmisére. A két egyház valamennyi oktatási-nevelési intézményben végez hitoktatást. Munkájukhoz minden segítséget megkapnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségek egy-egy tanterem biztosításában vagy az időpontok egyeztetésében, de közös igyekezettel megtalálják az, elfogadható megoldást. A zsúfolt órarendben általában az 5. és 6. óra jut a hittanra. Ekkor már fáradtak a gyerekek. Tudjuk, hogy a jelenleg tanító pedagógusok — önhibájukon kívül — zömmel vallásellenes indíttatást kaptak. Tehát kölcsönös türelemre és megértésre van szükség. Reméljük, hogy az előttük álló jó példák őket is meg fogják győzni arról, hogy az egyházak nemcsak mondják, hanem gyakorolják is a szeretetet, és nemcsak tanították és hirdették évszázadokon keresztül, hanem cselekedték is. Karsay Istvánná Németh László plébános szívesen mesél Budakeszi múltjáról. Arról elsősorban miért is tapasztalható olyan nagy közömbösség az egyházzal kapcsolatban, miért is nyílnak meg olyan nehezen az emberek a jó ügy érdekében, miért nem telik meg a vasár- és ünnepnapokon ugyanúgy a templom, mint egykoron. Budakeszi lakossága mára teljesen kicserélődött — kezdi a múltidézést Németh László. — Hol van már az egykori tiszta, százszázalékosan katolikus keszi népesség?! — Budakeszi már a - XIII. században templomos hely volt. Az első tragédia a török időben érte a települést: az idegen megszállás következtében szinte elnéptelenedett a falu. A grófi Zichy családnak köszönhető, hogy — a török kiűzése után — ismét megtelepedtek itt az emberek: zömében németek érkeztek a budai tájra. Templomunkban 1699-tő! vezetnek anyakönyvet. Akkor még nem ez a mostani, szép nagy templom szolgálta a híveket, ezt csak a - XVIII. században építették. Nagy volt az imádsá- gos hely iránti igény Budakeszin akkortájt: a lakosság nemcsak az ünnepeken Déli egy órakor kezdődik a hittanóra. A négy résztvevő: Tihamér, Csaba, Anikó és Edit. Az erdélyi Újszékely községben ők a katolikus iskolás gyerekek. Persze nem őslakosok, bevándorlók. A nyolcszázas lélekszámú község ugyanis szín református és unitárius. Szép patinás temploma van mindkét gyülekezetnek. Az első katolikusok 18 éve jelentek meg a településen. Zetelakáról, ahol gátat építettek a Kis-Küküllőre, s a gát fölött lakó családok házát elöntötte a víz, menniük kellett. A többi katolikus család Oroszhegyről jött. Ők a jobb megélhetési viszonyok miatt keltek útra. Itt, Újszékelyen sokkal inkább hoz a búza, mint a régi otthonukban. — Most 17 katolikus csavágyott Isten szava iránt, a hétköznapokat is buzgó vallásosságban töltötték a falubeliek. Ezért is tudott olyan mély „gyökeret ereszteni" a budakeszi talajba az egyházi iskola, vagy a XIX. század utolsó negyedében épített zárda, hogy mindezek újratelepítése, felélesztése szinte zökkenőmentesen történt a nagy országos rendszervál- tással párhuzamosan. Budakeszi életének második, másik nagy tragédiája az 1946-os kitelepítés. A java embert kivitték a faluból! „Sváb!” — bélyegezték meg a helybelieket, s csak az maradhatott, aki lepaktált a kommunista rendszerrel. A „dicső” rendszerváltásnak aztán — ahogy ez valamennyi pontján az országban — áldozatul estek az egyházi intézmények is: az iskola, a zárda. ' — S jöttek az új emberek, a leendő, a mai helybéliek — folytatja a plébános. — Igen ám, de nekik már semmilyen gyökerük, kapcsolatuk nem volt a faluval. Sajnos a lakosságcserélődést még ma is megtapasztalom: ha például temetek. Csak alig néhány ember jön el elbúcsúzni a halottól. A mai budakeszi- ek nemigen ismerik egylád él a faluban — mondja Lukács Márta Veronika, a háziasszony, Lukács Tihamér nagymamája —, a mi tisztaszobánkban gyűlnek össze kéthetente szentmisére. Ekkor kijön Székelyke- resztúrról Potyó Ferenc plébános úr, az ő filiája a mi kis közösségünk is. A hittant közben befejezi Potyó atya a tisztaszobában, s Lukács Tihamér, a 12 éves unoka berendezi a kápolnát. Tiszta térítőt tesz az asztalra, feszületet, virágot. Majd gyertyát gyújt. Tihamér elkészíti a helyeket. Két-két széken keresztülfektet egy hosszú szál deszkát, leteríti takarókkal. — Hányán jönnek el rendszeresen a szentmisére? — Harmincán mindig együtt vagyunk — mondja a nagymama. — Nagy ünnemást. Itt kellett tehát valahogy, valamilyen irányba elmozdulnia az egyháznak. A legnagyobb problémának azt látom, hogy nagyon lazák az emberek közti kapcsolatok. Az elmúlt rendszer urai igen jól értettek ahhoz, miként lehet egymás ellen hangolni vagy legalábbis egymástól eltávolítani, egymásért érdektelenné tenni az embereket. Mit tehet az egyház ebben az eltorzított civil világban? Elsősorban a még megmenthető — s minden lélek megmenthető! — lelkeket kell összefogni. Ok pedig legfőképpen a gyermekek s a betegek, a rászorulók. Ez az a két réteg, amely- lyel a budakeszi katolikus közösség leghatékonyabban foglalkozik. A kárpótlás révén az egyház visszakapta az egykori zárdaépületet, s abban gimnáziumot indítottak. Az 1991—92-- es tanévre jelentkezők nagy száma igazolta Németh Lászlót abban, hogy jó helyen kezdte az „építpen ötvenen is szorongtunk már a tisztaszobában. Közben a konyhában gyü- .lekeznek a hívek. Idősebbek és fiatalok. Óvodáskorú gyerekek és kisiskolások. Csendben beszélgetnek, várják a szentmise kezdetét. Potyó atya közben felölti a díszes miseruhát. A hívek lassacskán elfoglalják helyüket. Az ajtóban kis fali szenteltvíztartóból keresztet vetnek, majd egyenként köszöntik az atyát. A szentmise a hagyományok szerint zajlik, csak ministráns nincs és csengettyű. Senki nem áldozik ma, de többen jelentkeznek, hogy két hét múlva gyónni szeretnének. Ahogy vége a szentmisének, Lukács Tihamér visszarendezi a tisztaszobát. Anyja második házassága miatt a Hancsovszki János felvétele kezést” Budakeszin. Ugyancsak bebizonyosodott, hogy megfontolt, „jó” lépés volt visszahívni, -telepíteni az egykori budakeszi apácarendet: a nővérek mindennapos segítői lettek a plébánosnak a közelben lévő három kórház főként gyógyíthatatlan betegeinek lelki gondozásában. — Nagyon sok tervem van még — zárja a múltidézést, a jelen felvázolását a plébános. — Szeretnék itt, helyben létrehozni egy olyan épületegyüttest, melyben helyet kapnának a katolikus egyesületek, elférne benne az énekkar, ha próbálni akar, itt gyűlhetne össze imádságra a rózsa- füzér-társulat, sőt a híveink társadalmi rendezvényeket is szervezhetnének ugyanitt. Bízom abban, hogy megvalósul ez a tervem. S ebben a reményben nemcsak a hitem, de a velem haladó mind nagyobb számú fiatal katolikus értelmiségi is megerősít. Mallár Éva gyerek kipottyant a családból, a hatgyerekes nagymama nevelte idáig édes fiaként. Kevés 12 éves fiú tudná megtenni azt, amit ez a kis székely legény! Ahogy Tihamér visszarendezi a tisztaszobát, azt mondja a nagymama: — Szeretnénk egy kis katolikus templomot építeni a faluban. — Meg is tudnánk csinálni közösen — fűzi hozzá Tihamér. Aztán még kikísér bennünket Potyó atyával a kocsihoz. Úgy búcsúzunk, hogy várom őt a tavasszal Budapesten. Hisz a minist- ránsokkal ő is jön az április 4-én érkező csoportban. Míg utánunk integet, látom, több gyerek is körülfogja Tihamért, mennek fel a dombra játszani. Átányi László ..................................................................................................................................................... S zentmise a tisztaszobában
