Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-17 / 40. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 17.. SZERDA Nem mindenki zárkózik be Sóskúton Az „Aggtinik” aktívak A napokban arról adtunk hírt, hogy Sóskúton az emberek magukba zárkózók, nem érdekli őket szinte semmi, főként az nem, ami a kultúrával kapcsolatos. Most mégis közölhetek egy örömhírt. A fenti meghatározás nem mindenkire illik. Van a faluban egy igencsak lelkes, igaz — sajnos — nem nagy létszámú, 25—35 éves, leginkább házaspárokból álló kis csoport, ők összetartanak, közös programokat szerveznek, s azon igyekeznek, hogy falujuk élete pezsgőbb, színesebb legyen. Ez a 35-40 emberből álló kis társaság — a községben több mint kétezren laknak — nagyon agilis. Az önkormányzatnak is felajánlották segítségüket. Tavaly esténként végigjártak csaknem minden házat, hogy népszerűsítsék a gázprogramot, most pedig majd a kábeltévé ügyét karolják fel. Szeretnék, ha lakóhelyük minél virágzóbb lenne, s ez érthető is, hiszen ott töltik életük nagy részét. Hogy működésüknek egy kissé hivatalosabb jellege is legyen, megalakították az „Aggtini” Baráti Társaságot, s azt be is jegyeztették. A társaság rövid élete alatt már létrehoztak egy alapítványt is, igaz szerény kezdőtőkével (harmincezer forintot az önkormányzattól pályáztak meg, tízet pedig a klub elnöke, Károly József ajánlott fel). Az itt összegyűlő pénzt a faluban élő hátrányos helyzetű gyerekek (az aktív korúak csaknem harminc százaléka munkanélküli) támogatására kívánják fordítani. Hamarosan álarcosbált rendeznek, s azt is tervezik — ha majd az időjárás megengedi —, hogy bizonyos rendszerességgel családi sportvetélkedőket szerveznek a falu lakóinak. Azon is törik a fejüket, hogy megpróbálnak egy színjátszókört is összehozni. Abban reménykednek, hogy ha a falu lakói látják az ő serénykedésüket, vagy esetleg részt is vesz né- hányuk egy-egy rendezvényükön, talán mások is kedvet kapnak az efféle tevékenységekhez. Árpási Mária Alapítvány Majosházán Ház az öregekért, fiatalokért Tavaly, év végén jegyezték be a Majosházi Öregek és Fiatalok Házáért elnevezésű alapítványt a cégbíróságon. amit a község polgár- mestere, László József hívott életre azzal az elképzeléssel, hogy az ily módon összegyűlt pénzből vonzó, kellemes helyiséget alakítsanak ki a helybéli idősek és az ifjúság számára. László Józsefet elődje lemondása után választották meg a község lakói polgár- mesternek. Egy éve tölti be e tisztet, amit úgy vállalt el, hogy mint nyugdíjas, nem tart igényt a tiszteletdíjra. Pontosabban, ebből az ösz- szegből a községért kíván tenni valamit. Innen az alapítvány ötlete és ötvenezer forintos indulótőkéje. A házat, ahol majd a majosházi nyugdíjasok rendszeresen összegyűlhetnek a jövőben, beszélgetve, rádiót hallgatva, televíziót nézve, orvosi felügyelet és persze ebéd mellett, a közelmúltban sikerült az önkormányzatnak kilencszázkilencvenezer forintért visszavásárolnia. Az épületet ugyanis, ami a község egyik legszebb helyén, a hajóállomás közelében áll, a tanács illetékesei utolsó intézkedésként, elég jelképes összegért, 2020-ig bérbe adták. A szerződés jogi szempontból érvényes és megtámadhatatlan, a jogutód önkormányzatnak viszont más elképzelései voltak az ingatlannal kapcsolatban. Végül is sikerült megegyezniük a bérlővel, és ismét birtokba vehették a házat. Itt rendezik be azt az otthonos, hangulatos pihenőhelyet, ami délelőttönként és kora délutánonként a nyugdíjasoknak, esténként pedig a fiataloknak nyújt helyet a ki- kapcsolódáshoz, a közösségi élethez. Természetesen a gázfűtést és a vezetékes ivóvizet bevezetik ide is — e két beruházás már folyamatban van a községben —, hátra van még a berendezések megvétele, ha minden jól halad, idén nyáron már átadhatják a házat a helybélieknek. A későbbiekben ebben az épületben alakítanak ki vendégek fogadására alkalmas szobákat. Ha a testvértelepülési kapcsolatok az elképzelések szerint alakulnak, a külföldi diákok itt szállhatnának meg. A legfontosabb az, hogy mindig életteli legyen e ház, valami elfoglaltságot mindig nyújtson a falu lakóinak. Aki úgy gondolja, egyetért az elképzelésekkel, és szívesen áldozna is e célra, a 217-98-539 Kiskunlacházi OTP 778-000-514-es számlaszámon teheti meg. J. Sz. I. Haleszi hétköznapok Tápiószőlős nem lesz — van Tápiószőlős — a környéken közismert nevén Halesz — nem ezután lesz, hanem a maga gondjaival, örömeivel együtt már van és fejlődik. Mindenekelőtt ezt a következtetést vonhatja le a kívülálló érdeklődő, ha részt vesz a helyi képviselő-testület ülésén, s mellette informálódik erről- arról az önkormányzat háza táján vagy a helybéli ellenzék körében. Szépséges platánfák Önmagában is figyelemre méltó, hogy Tápiószőlősön, ebben a közel háromezer lelkes faluban immár három éve két, helyi újság jelenik meg havonta. A „Mi Újsrág Tápiószőlősön?” az önkormányzat közlöny jellegű tájékoztatója, melynek kiadásáért Veres Mihály polgármester felel. A „Ha-lesz!” című lap tápiószőlősi híradónak mondja magát, műfajilag sokszínűbb, sajátos véleményeket tartalmazó érdekes újság, a körülötte csoportosuló helyi, önkormányzati ellenzék lapja. Dicséretes módon folyamatosan megjelennek, ami azt jelzi, hogy van mondanivalójuk, gondolatuk a falu fejlődéséről. A képviselő- testület legutóbbi ülésén például — aminek az idejéről állítólag csak lapunkból értesültek — keményen megbírálták, kifogásolták a temetőben lévő tíz darab gyönyörű platánfa kivágását. Szegedi György napirend előtti hozzászólására Veres Mihály polgármester ugyancsak szívfájdalmát fejezte ki a valóban szép fák miatt. Tény azonban, hogy nem volt mit tenni: a sírok között szétszórtan magasodó fák rendre károkat okoztak a sírköveken, miattuk sok panasz érkezett a hivatalhoz. A testület igenlően, jóváhagyóan bólogatott, egyhangúan elfogadta a döntést. Maradt a „Felszabadulás” Tápiószőlősön -— együtt a szomszédos településekkel — az idén már vezetik a földgázt, pontosabban ez évben megépítik Halesz határában a regionális gázátadó állomást, majd a vezeték főgerincét. A nyolcszáz lakásból eddig háromszázan jelentették be igényüket, március végéig kell befizetni az ötvenezer forintos bekötési díjat. A már említett testületi ülésen a községben lévő tizenhét szolgálati lakás gázellátásával foglalkoztak ugyan, de egyelőre nem döntöttek. A vita arról folyt, hogy ki fizesse a révészt: a lakó, aki esetleg majd lelakja a költségeket, vagy az önkormányzat? Egy bizonyos: egy egyedi fűtést itt is ki kell váltani a korszerűbbel, környezetvédő megoldással. Korábban nagy vihart okozott Tápiószőlősön az utcanevek kérdése: az ellenzék radikálisabb változásokat követelt, mire a falu többsége — merthogy egész utcákat szavaztattak meg valamilyen módon — talán dacból, de meglehet, hogy előkészítetlenség miatt, közömbös maradt. Halesz leghosszabb utcája, a tulajdonképpeni főutca így továbbra is a Felszabadulás útja nevet viseli — egyik kocsmától a másik italboltig. Annak idején ugyanis az út első harmada a lokális jellegű Bicseki út, közepe a Kossuth Lajos nevet kapta, míg az említett szakasz az internacionalizmus szellemében idézi a „felszabadulást”. Ettől függetlenül a utcanévtáblákat lecserélik, 78 utcában mintegy 300 utcanév táblát helyeznek el, darabonként félezer forintért. Kicserélik a házszámtáblákat, ezek egyenként 120 forintba kerülnek. A helyi viszonyokat megismerve nem lepődnénk meg, ha ez a téma még előkerülne néhány alkalommal... Minden másképp lesz A kívülálló azt gondolná, hogy ekkora faluban egy tornaterem építése nem mindennapi, jelentős ügy. Ám Veres Mihály polgármestertől, meglepetésünkre azt hallottuk, hogy szinte természetesnek veszik a falubeliek a komoly beruházást. Persze, azért ha majd látják a közel 300 szőlő- si gyerek örömét, a sportolók elégedettségét, akkor minden másképp lesz. Ennek az ideje erősen közeleg: augusztus 20-án lesz az a nagy nap. De addig sem marad esemény, gyarapodás nélkül a falu: áprilisban átadják a felújított községháza épületét. Beázott, omladozott már, új mhába kellett öltöztetni. A hivatali dolgozók most a volt gamesz helyiségeiben fogadják az ügyfeleket. Halesz, azaz Tápiószőlős tehát nem lesz: már van, él és fejlődik, dolgozik, vitatkozik — mint ahogyan teszik ezt máshol is. (tóth) Tankonyha Nagykőrösön A Dalmady úti iskola pedagógusai arra törekszenek, hogy minél többet nyújtsanak a gondjaikra bízott enyhe fokban értelmi fogyatékos gyerekeknek. Az iskola elvégzése után olyan útravalót kapjanak, hogy a mindennapi élet, a háztartás legfontosabb teendőit is képesek legyenek önállóan elvégezni. Az a törekvés adta az ötletet egy tankonyha kialakítására a leányok technikaórai foglalkozásaihoz. A szükséges anyagi hátteret egy sikeres pályázat elnyerésével teremtették meg (150 ezer Ft), amit saját erőből kiegészítettek. Heti egy alkalommal a felsőtagozatos leányok tízfős csoportokban ismerkednek a háziasszonytól elvárható sokrétű tudnivalókkal. A sütés-főzés fortélyainak elsajátítása mellett megtanulják biztonságosan kezelni a háztartási kisgépeket, eszközöket és a terítés művészetét. Nagy súlyt fektetnek a menü összeállítására, a korszerű táplálkozásra, reformétrendre. A hálás tanítványok feljegyzést készítenek tapasztalataikról. A jól sikerült süteményeket a szünetben társaiknak árulják, és az így befolyt pénzt nyersanyagbeszerzésre fordítják. A háztartási munkához tartozik a takarítás, ruhamosás, kézimunkázás is. Elvállalták az iskolai törülközők, étkezési konyharuhák mosását is. Az érte kapott pénzből konyhai eszközeiket gyarapítják. Bűz Eszter és Gálné Szűcs Katalin megelégedéssel irányítják a leendő háziasszonyok egyre ügyesebb mozdulatait. Karsay Istvánná Diósdi pályázat Iskola Már a tavaszra készülődnek vezető nélkül Igazgató nélkül működik novembertől Diósdon a közös irányítású általános iskola és művelődési ház. Az előző vezetőben megrendült az önkormányzat képviselő-testületének bizalma, ezért aztán jobbnak látta az igazgató, ha más munkahely után néz. Az intézmények vezetésével járó feladatokat azóta az általános igazgatóhelyettes látja el. Az önkormányzat képvi- selő-testülete pályázatot írt ki az állás betöltésére. Hatan jelentkeztek — köztük a vezetési feladatokkal most megbízott kolléga. A község vezetői húszadikán azért gyűlnek egybe, hogy a benyújtott munkákat értékeljék és hogy a pályázókkal megismerkedhessenek. Az igazgatói poszt betöltéséről várhatóan a márciusi testületi ülésen döntenek majd. Á. M. 4 A tavaszi munkákra készülődnek a nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szak- középiskola gyakorlókertjében. Az elmúlt év végén pályázat útján mintegy másfél millió forintot kaptak a képzés feltételeinek javítására, új gépek, eszközök beszerzésére. Ebből a pénzből vásároltak burgonyakiszedő és permetező gépeket, mú'trágyaszórót, aprómagvak vetésére való vetőgépet. A tavaszi munkák a képen is látható gyümölcsfák március elejei metszésével kezdődnek, ám a földmegmunkáló eszközökre ugyancsak szükség lesz. Vimola Károly felvétele
