Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 16.. KEDD Küzdelem a piacért Megalakult a váci Senior Rt. A Váci Kötöttárugyár veze­tői hivatalosan is bejelentet­ték, hogy 1993. január 1-jei dátummal megalakult a Se­nior Rt. A tagjai között leg­nagyobb részvényesként a Budapest Bankot, a Gyap- jú-és Textilforgalmazó Vál­lalatot. a Cotz Cémagyárat, az Anilin Festék- és Vegyi­anyagokat Forgalmazó Vál­lalatot találjuk. Kis összeg­gel részvényes még egy ma­gánszemély is — közli Heit­ner Gábor igazgató. Majd hozzáteszi, hogy az nem ér­dekes. Ha nem, hát nem — gondolom utána a szavai­nak, s mikor a beszélgeté­sünket telefonhívások sza­kítják meg, önkéntelenül körbepillantgatok az elődei­től örökölt hatalmas irodá­ban. A város legrégibb gyára Ismerősek ezek a pámás aj­tók, melyek egyike a titkár­sági szobából, a másik ol­dalról nyílik. Ismerősek a sokat látott és hallott búto­rok. A ide ejtőernyőzött, egymást váltó házigazdákat körülvevő tárgyak. Csupán az igazgató háta mögött füg­gő hatalmas tablótérképre nem emlékszem, pedig az is régi darab lehet. Konti­nensek úsznak a hűvös vize­ken, de ezen a fali mappán most legfeljebb az elvesz­tett piacok piros pontjait le­hetne bejelölni. Ámbár a vá­ros és egyben a magyar ipar egyik legrégibb gyárában egészen a nyolcvanas évek végéig mindig is jogos volt a világtérkép. A dr. Sápi Vilmos szerkesztette Vác története című könyv máso­dik kötetében olvasható, hogy az 1855-ben alapított Első Magyar Kötő és Szövő­gyár Rt. Vácra telepítette az üzemét, s ehhez a város in­gyen telket adott. Az 1889-ben megnyílt üzem­ből a hazai piacon kívül már a századelőn is elkerül­tek Ausztriába, Angliába, Bosznia-Hercegovinába, sőt Kisázsia vidékeire is az itt készült harisnyák, kesz­tyűk, turista- és kerékpáro­zó ingek, alsóneműk. Nagy­jából mindig is erre a hagyo­mányra épült a kor színvo­nalához igazított termék- szerkezet. A nyolcvanas évek végé­ig virágzó nagyüzemben ki­alakult állapotokat a tavaly ide került Heitner Gábor, a jó közgazdász hírében álló igazgató úgy jellemzi, hogy az rendkívül ellentmondá­sos. Akkora a rende­lés állománya, hogy ki sem tudják elégíteni, mégis a fel­számolástól kellett megmen­teni. Csődtől mentették meg — Hogyan és miért veze­tett idáig a nagy múltú gyár útja? — kérdem. — Csapda eredménye — mondja az igazgató. — Rossz döntések sorozatá­nak a következménye. Vesz­teséges üzleteket kötött a vállalat vezetősége. Meg az­tán a kintlévőségek, ami ma- mapság annyira tudja veszé­lyeztetni a vállalatok gazda­sági egyensúlyát. Szóval, nagyon nehéz ma már meg­mondani, hogy a tyúk vagy a tojás volt előbb. A hely­zet láttán privatizálni pró­báltak, de több részre tagol­va a céget, szétzüllesztve a szervezetet. Túl sok energi­át fektettek, s veszítettek, miközben felmentő partner­re várva már nem tudtak elég figyelmet fordítani a napi feladatokra. A kiala­kult helyzetben tavaly janu­ártól vissza kellett állítani az állami irányítást. Az ÁVÜ, a Budapest Bank és az Ipari Minisztérium köz­vetlen felügyeletét. Vállala­ti biztost neveztek ki az üzem élére, aki most, az rt. megalakulása után tért visz- sza az ÁVÜ-höz. Ezalatt több intézkedés révén, pél­dául szervezeti változtatá­sokkal póbálták a termelést javítani. Ám a pénzügyi helyzet miatt csődöt jelzett a mérleg. Már-már felszá­molási szituáció keletke­zett. Csak a Budapest Bank, a Magyar Hitelbank maga­tartása, a 4-5 éves fizetési halasztás játszhatott közre abban, hogy ne a kedvezőt­len döntést hozza meg a vál­lalati biztos. A helyzet isme­retében az ÁVÜ tudomásul vette, hogy megszűnt az ál­lami vagyon. A csődegye­zség nem 80, hanem 120 na­pos határidővel, annak is az utolsó napján jött létre. A privatizáció tehát úgy tör­tént meg, hogy a hitelezők egy részéből lettek a tulaj­donosok. Háromszázmillió forintos alaptőkével alakult meg a részvénytársaság. Eh­hez képest 1,4 millió forint értékű az eszközállomány. Az rt. 190 millió forint érté­kű kötvényt bocsájt ki, s ezt a Budapest Bank és a GYTV jegyzi. — Lehetnek-e részvénye­sek a dolgozók? — kérde­zem a direktor urat, aki sze­rint erről az első menetben nem lehet szó, de később esetleg. Hiszen a 300 millió forint kevés, biztosan ki kell még bocsájtani újabb részvényeket. Miért ne ve­hetnék azt a munkatársak? Hírnév, remény és jövő' A Váci Kötöttárugyár kazá- ri, vámosmikolai, pásztói, jászapáti telepével együtt még 1988—89-ben 2 ezer 700 mukatársat és bedolgo­zót foglalkoztatott. Mára csak ezerháromszáz maradt a létszám. Elgondolkodtat, és ki is mondom a kérdést: — Vajon visszaszerezhetik még elvesztett munkájukat ezek az emberek? Látszik-e már a közeljövő a nagy múl­tú vállalatnál? — Egy-két évig nem na­gyon lehet lényeges válto­zásra számítani — latolgat­ja Heitner Gábor. — Ám minden a piactól függ — folytatja egy kis bizakodás­sal a hangjában, és felsorol­ja a már most számításba vehető lépéseket. — Bővíteni kell a terme­lést — mondja. — Gyártani kell a hazai és külföldi pia­cainkon megkedvelt sza­badidőruhákat, fürdő- és sportfelszereléseket, meze­ket, melegítőket, csapatöltö­zékeket. Tárgyalunk már a régi partnerekkel. Köztük egy nyugati, fürdőruhákkal kereskedő céggel, nagy áru­házláncok vezetőivel. Az el­húzódó csődeljárás megin­gatta a bizalmukat. Ezt kell újra megszereznünk vagy felerősítenünk Németor­szágban, Francia- és Olasz­országban, Angliában. Finn­országot például teljesen el­vesztettük. De volt nekünk piacunk még Kanadában és az USA-ban is. Ettől függ az üzem létszáma, amely a közvetlen irányítói és az ad­minisztratív beosztásokban előreláthatólag csökkenni fog, míg a varrodákban, a közvetlen termelőhelyeken, például a festődében még egy kis létszámemelésre is lehet számítani. A riporter sok kis piros pontot szeretne látni a térké­pen. Kovács T. István A monorierdei iskolában / Uj tornaterem Javára vált a nagyobb önálló­ság a monorierdei általános is­kolának — állította László Já­nos igazgató a monori képvise­lő-testület kihelyezett ülésén elő­terjesztett beszámolójában. A szakmai, tárgyi feltételek javítá­sa révén egyre biztatóbbak a minőségi változások is. Ennek egyik leghűbb tükre, hogy év­ről évre csökken a bukott tanu­lók száma, és nő a kitűnőké, a továbbtanulóké. Monorierdő a fővároshoz köze­li szép kis üdülőhelyként él a köz­tudatban. Azt ritkábban emlege­tik, hogy ennek ellenére viszony­lag kevés a helyi munkalehető­ség, ezért a munkaképes korú fel­nőttek többsége ingázó. A szülők­nek emiatt a szükségesnél keve­sebb idejük jut gyermekeikre. Az alsó és a felső tagozatos osztályokban a hangsúly termé­szetesen az oktató-nevelő munka hatékonyságára került, de a legte­hetségesebb gyerekek az iskolá­ban a különböző szakmai progra­mok segítségével az átlagosnál mélyebb idegennyelvi és számí­tástechnikai ismereteket szerez­hetnek. Az angol nyelv tanításá­nak a negyediktől a nyolcadik osztályig terjedő bevezetése ré­vén például lehetővé kívánják ten­ni az alapfokú nyelvvizsga letéte­lét. Kiemelkedő eredményeket ér­tek el a számítástechnika oktatásá­ban. Az igazgató által fontosnak tar­tott önállóság az intézményt job­ban ösztönzi az állagmegóvásra és a takarékosságra. Ennek követ­keztében viszont több juthat fej­lesztésre, felújításra. A tavaly megkezdődött tornaterem-építés befejezése után fokozatosan át akarnak térni a mindennapos test­nevelésre. (v.) Kié lesz a villasor? Jó ideje szünetel már az épít­kezés Nagymarosnál, ám a te­lepülést még mindig parázs hangulat jellemzi. Az annak idején megígért, de soha meg nem valósuló beruházások — a helyi önkormányzat állítása szerint — 1,1 milliárd forint veszteséget okoztak a község­nek. A polgármesteri hivatal ve­zetői a közelmúltban bejelen­tették, hogy mintegy jelképes kárpótlásként szeretnék meg­kapni a húszmillió forint érté­kű Duna-parti villasort. Az egykor lefektetett, majd később felszedett vasúti sínek, a betonépítmények ma is a helyszínen, találhatók, mintha a gigantikus elképzelésnek állí­tottak volna velük emléket. Hancsovszki János felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents