Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUAR 13.. SZOMBAT Az új „földesúr” Felsópakonyon január elején tartották az első földárvere­zést, kilenc helyi lakos 947 AK értékű földet kapott visz- sza a kárpótlásra kijelölt területeken. Többségük idő­sebb, túl a nyugdíjkorhatáron, ellenben ketten igen fiata­lok, sőt, ha nem csalódom, urak" a megyében. — Szerencséje van — mondja Bukodi Boldizsár, a földrendező bizottság tag­ja, akihez azért kopogtam be. hogy eligazítson a Fitos portára. — Ha egy héttel később jön, már csak Le­ventét találja. Robi, a kiseb­bik fiú tegnap kapta kézhez a behívóját, megy a sereg­be. — Lemaradt a korosztá­lyától? — Dehogy maradt. Még ugyancsak fiatal, most töl­tötte a tizennyolc évet. Le­vente sem sokkal több. — Mi lesz a földdel, amíg ő katona? — Találtunk valakit, aki egy évre bérbe veszi. Én meg elrendezem a hivata­los dolgokat. Ha meg majd visszajön — és igényli —, betanítom a tudnivalókra. Erre bizonyára szükség lesz, hisz Robi nem földkö­zelben cseperedett fel, köz­ponti fűtést és csőszerelést ÓL a legfiatalabb „földes­tanult egy pesti szakiskolá­ban. — Kitanultam, megkap­tam a szakmunkás-bizonyít­ványt, csak munkát nem kaptam sehol — panaszolja a fiatalember, majd hozzáte­szi: de legalább most úgy megyek el katonának, hogy tudom, mire jövök majd visz- sza. A tizenkét hektár föld­ből nem lesz gond megélni. A Fitos testvérek fejen­ként 207 AK értékű kárpót­lást kaptak azért a földterüle­tért, amit néhai Fitos Ferenc - nétől, a nagyanyjuktól vet­tek el 1961-ben. Az eredeti tulajdonos, Fitos Ferenc nem érte meg a tanyából való kiebrudalást, 1944 vé­gén elesett Varsónál. A fia is úgy hunyt el ’79-ben, hogy nem sejtette ,az ősi juss tulajdonjoga visszaszáll majd egyszer a családra. — Komolyan eltökélte, hogy a földből fog megélni? Szaktudás nélkül? — Nem vagyok én annyi­ra tudatlan. Tízéves korom óta minden nyáron lejártam Mezőkovácsházára, a vaká­ciókat munkával töltöttem. Él ott egy nagybátyám, kuta­tó agrármérnök, de emellett gazdálkodik is. A dinnye-, mák-, cirok- és paprikater­mesztés a szakterülete. Eze­ket a kultúrákat szeretném én is meghonosítani itt Pako- nyon. — A gazdálkodáshoz nemcsak föld kell. Honnan szerez majd gépet, felszere­lést, vetőmagokat? — Azt hiszem, erről még korai beszélni. Egy év alatt, amíg a seregben leszek, sok minden kialakul, változik. Például a hitelkamatok, a mezőgazdasági gépgyártás és a gépimport. Ennek függ­vényében fogok majd lép­ni. Fitos Róbertnek nemrég még az volt a fő gondja, mit vegyen fel a hét végi diszkóhoz. Ma viszont szak­könyvek után szaladgál, ezeket viszi magával a se­regbe. Hogy szabad idejé­ben tanuljon, felkészüljön a jövőre. (—matula—) Borítékos siker Papírból környezetbarát papírt A Szentendrei Papírgyár elkezdte új termékének a kör­nyezetbarát füzeteknek a forgalmazását és népszerűsíté­sét. A fekete-fehér újságpapírból gyártott új papír nem­csak a környzetvédők tetszését nyerte el, az első tapasz­talatok szerint megkedvelték a tanárok és a gyermekek is. Balázs András, okleveles vegyészmérnököt, a Szent­endrei Papírgyár igazgató­ját kérdeztük. • A papírgyár 55 eszten­deje alakult. Milyen fejlő­dést élt meg. miket gyárta­nak jelenleg? — Az 1937 óta működő gépek alapvetően nem vál­toztak. Sajnos, maradt az eredeti kapacitás is. Kisebb változtatások természetesen történtek, amik nélkülözhe­tetlenek voltak a korszerűsí­téshez. Évente 10 ezer ton­na papírt gyártunk, széles a választék, hiszen különbö­ző minőségben és különbö­ző összetételben dolgo­zunk. Gépeink kis kapacitá­sának megvan az az előnye, hogy gazdaságosan kis téte­leket is tudunk gyártani. Az elmúlt három évben vevő­ink száma megszázszorozó- dott, ez azt is jelenti, hogy sokan kis mennyiségben vá­sárolnak. Rendeléseink 400 kg-tól 40 tonnáig vannak. Termékeink között szerepel a hullámpapír, melyet a Tungsram, a bútoripar és az édesipar hasznosít, 1991-től forgalmazzuk a WC-papírt és a krepp kéztörlőt is. • Az első, de sokáig az egyetlen cég volt az önöké, mely borítékot gyártott. — A 60-as évek elején te­lepült ide a borítékgyártás, mely ma is 50 százalékban leköti a gyár kapacitását. 1989-től a mai napig még hét gyár kapcsolódott be, de még mindig az országos borítéktermelés felét mi biz­tosítjuk. Gyakorlatilag min­den igényt ki tudunk elégíte­ni mértékben és zárási mód­ban. Kérésre több színnyo­másban tudunk cégjelzést is biztosítani. • A gyár épülete mellett elegáns, új papírüzlet áll, Boríték Kft. felirattal. — A gyári értékesítés — éppen a vevők megnöveke­dett száma miatt — szinte lehetetlenné vált. A kis meny- nyiségben való értékesítést ki kellett helyezzük a gyár kapuin kívülre. így jött lét­re a kft., melynek 61 száza­lékban a papírgyár a tulajdo­nosa. • A városban hallottam, hogy itt a füzetek olcsób­bak. .. — Elsősorban a környe­zet szeretete indított en­gem és munkatársaimat ar­ra, hogy környezetbarát pa­pírt hozzunk létre. Három éve folynak a kísérletek és tavaly augusztusban el is kezdtük a gyártás. A kör­nyezetvédelemmel kapcso­latosan egyre több szerve­zet alakult, egyre többen igényelték saját kiadványa­ik nyomtatására a környe­zetbarát papírt. De gyár­tunk borítékot, levéltasakot és nemrég kezdtük el a fü­zetek forgalmazását is. Ezek vonalas, kockás és sima lapúak — két külön­böző méretben. Az egyéb­ként se túl magas áraink­hoz viszonyítva ezeket 30—50 százalékkal tudjuk olcsóbban adni. Azon túl, hogy ez végül is ügy szá­munkra, szerintem egy biz­tos jövőt segítő fejlesztés a gyár számára is. • A környezetbarát pa­pír halványszüke színű. Ho­gyan fogadják a gyerekek és a tanárok? — Célunk csökkenteni a cellulóz felhasználást, ami az utóbbi időben sikerült is. Ezelőtt öt évvel a rostfel­használás fele volt cellulóz, másik fele hulladék. Ez az arány ma 10 ezer tonna összrostfelhasználás eseté­ben 1500 tonna cellulóz. Próbáljuk az iskolákat is be­vonni a papírgyűjtési akci­ókba. Ha összegyűl 2-3 ton­na vállaljuk az elszállítását is. Azt kérjük az iskoláktól, hogy lehetőleg szelektált hulladékot gyűjtsenek kü­lön a fehér, a fekete-fehér és színes papírral. Számunk­ra veszélyes ha műanyag ke­rül a papír közé, mert gépe­inkben rendszerzavart okoz. Most kezdtük el fel­méréseinket az iskolákban, a 2500 tanintézet közül 2000 visszajelzett, hogy ér­dekli őket a termékünk. A napokban küldjük ki a rész­letes tájékoztatókat és az ár­ajánlatainkat. Eddigi tapasz­talataink, szerint partnerre találunk a tanárokban is, a gyerekeknek sem ellenszen­ves a színe miatt, arról nem is beszélve, hogy a szem­nek is kellemesebb, pihente- tőbb, mint a fehér. Bartos Csilla Meghatározó a föld Bizakodik a fiatal gazdálkodó A Tápióvidéki falvak közül Tápiószőlősön zajlott le el­sőként — valamikor még tavaly december elején — a földárverés. A kárpótlásra kijelölt területek egyharma- da, 2600 aranykorona értékű föld talált akkor ismét igazi gazdára. Az új földtulajdonosok egyike Pintér La­jos harminchatéves tápiószőlősi magánvállalkozó. tem, másikra helyezem a hangsúlyt. így biztonságos az üzletmenet. Kislányom ugyan csak nyolcéves még, de ha odakerül a sor, hát nem marad munka nélkül... A fiatal „földbirtokos” nem egyik napról a másikra, s nem is kényszerből jutott el — mondhatnánk úgy is, hogy vissza — a föld meg­művelésének igenléséig. Kö­zel húsz éven át az ÉMÁSZ- nál villanyszerelésből keres­te kenyerét, szakmáját mel­lékfoglalkozásban ugyan­csak gyakorolta. Egy eszten­deje azonban díjbeszedésre váltott át, de főállását nem adta fel. Eközben fokozato­san, lépésről lépésre építette ki családi vállalkozását, ami­ben mindjobban a föld műve­lése válik meghatározóvá. Megkockáztatja Pintér János főfoglalkozása mellett tizenkét éve kezdte az őstermelést. Az utóbbi ide­ig hat hektáron elsősorban zöldségeket szorgalmazott, kétezer négyzetméteren fű­tött fólia alatt primőröket haj­tatott. A területet az említett árverésen mintegy a duplájá­val növelte meg. Am a gyara­podásnak még egyáltalán nincs vége. Úgy tervezi, hogy — persze ha minden összejön — részarányból, kárpótlásból negyven, ötven hektár földje lesz összesen. Ennek a felén továbbra is in­tenzív kertészetet szeretne megvalósítani, a másik rész­be kukorica, búza, takar­mányfélék kerülnek. Idei ve­tésre már legalább huszonöt­huszonnyolc hektárnyi terü­letre elegendő vetőmaggal rendelkezik, a káposztától a vetőburgonyán át a cékláig.' Jó erős barna földjei vannak, fekete földekre is számít az egyébként homokos „hale­szi” vidéken. Tíz hektáron gyümölcsöst szeretne telepí­teni, noha kiszámíthatatlan a piac, csökkenőben a fizetőké­pes kereslet. Azért megresz­kírozza, hiszen errefelé min­dig sok gyümölcsöt termel­tek, ennyit, hogy messze vi­dékekre, például a Jászságba is jutott belőle. Bővíti Pintér gazda felvevőpiacról előre gondoskodott: saját ter­méseinek értékesítésére két zöldségboltot nyitott a falu­ban. Az egyik épület sajátja, a másikat bérli. A kereskedel­met felesége intézi: keres any- nyit, de inkább többet, mint­ha máshol dolgozna. Két al­kalmazottal végzi a munkát. — Bővíteni akarom a vál­lalkozásomat — avatott be terveibe Pintér János. Falun belül kialakult a vevőköröm, azonban további növekedés itt aligha várható. Ezért frek- ventáltabb helyen, a 311-es műút mellett egy harmadik zöldségüzletet hozok létre. Ahol büfé, sőt étterem is épít­hető, hogy megcélozzam a nagy átmenő forgalmat. Vé­geztem vendéglátós üzletve­zetői tanfolyamot, nem most kell mindent megtanulni. Ugye, szétszórtnak látszik a vállalkozásom? Csakhogy ezek kapcsolódnak egymás­hoz. De több lábon kell áll­ni: ha valamelyik ágazat nem megy, azt szünetelte­Összefognak Pintér János szavaiból kide­rült, hogy a vállalkozói lán­colatnak ezzel sincs vége: ál­lattenyésztéssel is kíván fog­lalkozni. Az intenzív kerté­szetben ugyanis nagy meny- nyiségű szerves trágyára van szükség, amit mostanság sem égen, sem földön kapni nem lehet. A maszekok ma­guk használják fel, a nagy­üzemek pedig leépülőben, át­alakulóban vannak, nem tö­rődnek ezzel a kérdéssel. Húsz-huszonöt szarvasmar­ha tartásával viszont leg­alább a felét megtermeli föld­jei trágyaigényének. — A jószágtartást sem most tanulom: fiatalabb ko­romban hat marhát neveltem egyedül. Ez is közel áll hoz­zám. A gazdálkodáshoz Pintér János eszközökkel is felké­szült. Kistraktor, közepes gép ekével már adott, nagyot az idén vásárol. Számít rá, hogy kedvező hitelhez jut: neki nem sok kell, alig több egymilliónál. Saját házát semmiképp nem használná fedezetként. Valamit még ezen túl is elárult: egy barát­jával összefog majd, együtt csinálnak mindent. Éppen duplázódik így az erejük. Nagybani vállalkozásnál többet tudnak megtakarítani, gyorsabbak lesznek, terméke­nyek, képesek lesznek alkal­mazkodni a piachoz. S ez nem egy utolsó szempont. (tóth) Boldog erdőtulajdonos Álmodozni is lehet már — Ki a leggazda­gabb ember Né- zsán? — kérdez­tem az első utamba kerülő atyafit. — Surányi János. — Ki a legjobb gazda a faluban — érdeklődtem to­vább. — Surányi János. Ezt követően nem maradt más dolgom, mint hogy fel­keressem Surányi Jánost. Nagy volt a meglepetésem, amikor megtudtam, hogy tu­lajdonképpen a polgármes­tert tisztelhetem személyé­ben, ám annál nagyobb öröm­mel hallottam, hogy tényleg a vállalkozást tekinti életcél­jának, mert meg van győződ­ve, hogy tehetsége és az ősöktől örökölt munkaszere­tete révén megengedheti ma­gának, hogy szabadon dol­gozzon és éljen. Valamikor újságíróként kereste kenyerét, aztán gon­dolt egy merészet és na­gyot, megvásárolt száz bir­kát, és mindenki nagy cso­dálkozására felcsapott állat- tenyésztőnek. Utána foglal­kozott tehenekkel is, jelen­leg sertéseket hizlal, és ami­kor úgy gondolta, hogy va­lóra válthatja régi álmát, ak­kor nem gondolkodott egy percig sem, hanem a szabá­lyosan megtartott árverésen elnyerte huszonöt hektárnyi erdőrész tulajdonjogát. Csodálkoztak sokan a kocsmában és a szomszéd­ságban, hogy ugyan bizony, mit fog csinálni ez a pantal- lós úriember azzal a sok er­dővel. Ezt kérdeztem én is Surányi Jánostól. Kicsit gondolkodott, aztán szép magyarsággal a következőt mondta: — Uram, nem szabad várni a sült galamot, mert az úgysem repül az ember­hez. Lépni kell, fel kell is­merni a törvény adta lehető­ségeket. Amióta erdőtulaj­donos vagyok, azóta meg­változott a világ körülöt­tem. Most már azt is megen­gedhetem magamnak, hogy néha álmodozzam. — Hetente egyszer körbe­járom az erdőt, néha rám villan egy-egy őzikének a szemeragyogása, hallgatom a szél süvítését, nézem a gyönyörű fákat, és szeme­im előtt megjelenik az erdő élete. Természetesen csak ebből nem lehet megélni. Művelni fogom az erdőt an­nak rendje és módja szerint, hiszen nem szabad elherdál­ni ezt a vagyont. Az is megtörténhetik, hogy egyszer felépítek egy vadászházat, lehet, hogy vendégeket fogok majd egy­szer fogadni, de ha nem va­lósulnak meg ezek az ál­mok, akkor sem leszek kese­rűbb ember. Nem is lehetek az, mert akinek erdeje van, az boldog ember. Papp János

Next

/
Thumbnails
Contents