Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM Ára: 13,50 forint . A1993. FEBRUÁR 13., SZOM] I \-----------------------1------------------Albán vendégek Gödöllőn Igény az együttműködésre Az albán parlament küldöttsége tegnap Gödöllőre látogatott Sha- qir Bejtn Vukaj, a népi gyűlés al- elnökének vezetésével. Ä vendégeket Roszík Gábor országgyűlési képviselő, dr. Gémest György polgármester és dr. Fábián Zsolt alpolgármester fogadta a Városházán. A vendégek élénken érdeklődtek a magyar önkormányzatok működése iránt. Dr. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetségének elnökeként is felajánlotta, az idén két albán szakembert fogadnak egy hétre, hogy mélyebben megismerjék a magyar önkormányzatok munkáját. Roszík Gábor, aki az első közép-európai politikusként látogatott 1990 novemberében Albániába, elmondta, azóta háromszor járt ott és sok jó benyomást szerzett. Az albán vendégek ezután a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre látogattak, ahol dr. Kocsis Károly rektor az intézmény fejlesztéséről számolt be. A beszélgetés során kitűnt, hogy Albániában nagyon kedvelik a maShagir Bejto Vukaj gödöllői vendéglátója Roszík Gábor társaságában ismerkedik a várossal gyár mezőgazdasági termékeket. Szeretnék, ha a közeljövőben albán diákok tanulhatnának a gödöllői egyetemen. Ennek valószínűleg nem is lesz akadálya. A parlament alelnöke, aki húsz évig élelmiszeripari mérnökként dolgozott, érdeklődött arról is, miként támogatja az állam a zöldség- és növény- termesztést. Albániában magas a napsütéses órák száma. Dr. Kocsis Károly véleménye szerint érdemes lenne egy-egy növénytermesztő, ökonómus és gépészmérnök kutatót kiküldeni, s a tapasztalatok alapján értékes együttműködési programot lehetne kialakítani. A delegáció gödöllői programjának végén a Grassalko- vich-kastélyt tekintette meg. Balázs Gusztáv A monogram harmadik betűje Leállt a váci mészüzem A Váci DCM három betűje közül az utolsót akár el is lehetne hagyni mostanában. A Dunai Cement és Mészművek területén egyelőre csak cementet gyártanak. Január óta szünetel a mészégetés. Az évente 200 ezer tonna mész termelésére alkalmas üzemből az idén jó, ha 20 ezer tonnát lehet eladni — mondják a szakemberek. Termékük iránt nagyon alacsony a kereslet, nagy a ráfizetés. Iparágon belül konkurenciát jelent a teljes üzemmel működő láhatlani, a minőségileg is jobb meszet előállító bere- mendi üzem. Egyelőre nem lehet megmondani, mikor folytatják a gyártást Vácott, az eddig szerencsére nem túl nagy, mindössze 35 fős létszámú üzemegységben. Közülük tízen- tizenketten maradtak alkalmazásban. akiket a cementgyártásnál helyeztek el. A többiek sorsa a nyugdíj, végkielégítés után a felmondás lett. — Mégis, mikorra várható, hogy esetleg beindul az üzem — kérdeztük Abrahám Ferenc ügyvezető igazgatótól. — Lehet, hogy még az idén, de minden a piactól függ. Annak a kedvező alakulására várunk — közölte. K. T. I. Mit vár Pintér Sándor a századfordulóra? Maffiákat és bérgyilkosokat üldöznek Bűnüldözés a rendszerváltást őr-főkapitány pénteken délelőtt követeién, és várható tendenciák a századfordulóra címmel tartott előadást dr. Pintér Sándor vezérőrnagy országos rendHT a Pest Megyei Bíróságon. A rendezvényt az Országos Jogász Egylet szervezte és a hallgatóság soraiban a bírák mellett ott 1 Hancsovszki János felvételei ültek a bűnüldözés más szakemberei: rendőrök, ügyészek, védőügyvédek. A helyzetet elemezve az országos főkapitány szólt arról: az előrejelzéseket igazolta, hogy új jelenségként fel kellett venniük a küzdelmet fegyveres rablókkal és meglehetősen elterjedtek a pénzintézetek elleni támadások. Váratlan volt azonban, hogy keletről is érkeztek rendkívül kemény és vad bűnözők. Megjelent az ukrán és az orosz maffia. Elsősorban a mulatók világában tűntek fel. Ehhez a körhöz csatlakoznak az úgynevezett végrehajtók, akik leszámolnak a megjelölt ellenfelekkel és ha nem sikerül őket nagyon gyorsan elkapni, eltűnnek az országból. (Folytatása a 3. oldalon) Sándor György Szelídséget, szerénységet, alázatot Tisztelt Magyar Út Körök! Négyzetek, romboidok...! Jobb körökben: körkörösök...! Innentől kicsit komolyabban szólnék hozzátok, önparódiára csak a jövő szolgáltathat majd bőségesen okot... De továbbra is — a várható feszültséget, görcsöt, esetleg disszonáns provokatív hangot, megnyilvánulásokat oldandó —, a média-háborúból ismert „pontos” indoklások szerint, öt pontba foglaltam mondanivalóm-ittlétem célját, elkötelezettségemet. Tehát: 1. Eljöttem a Magyar Út első országos értekezletére — bár nem vagyok se MDF párttag, körözött se... —, mégis eljöttem, mert már jóideje minden arra játszik, hogy én se merjek eljönni, és 1993-ban mégsem tehetek — divatos szóval, legitimmé — olyan lelkiállapotot, melyben bárkinek e hazában félnie kellene, jobban, mint az elmúlt negyvenegy néhány évben, és esetleg megint, 1994-től kezdve... Továbbá, hogy hatalmi-üzleti-pártcélja érdekében senki se használja fel eszközként az én félelmemet, ne élhessen vissza az én félelmemmel sem. 2. Eljöttem és fel is szólalok a Magyar Út első országos értekezletén, mert ha nem féltek többen elmenni és állástfoglalni a nemrégen lezajlott Charta-rendezvényen... Nem féltek tiltakozni a Magyar Rádió és Televízió —idézőjelben — függetlenségének, pártatlanságának védelmében... a legkülönbözőbb helyről függők és pártosokkal egyetemben... Nem féltek, 168-an írásban is, köziük jelentősnek tartott írók is, ehhez nevüket adni, akkor úgy gondolom — többek között — nekem sem szabad félnem 1993-ban, amikor a Magyar Rádió és Televízió szinte ugyanúgy nem független és pártatlan még, mint ahogyan nem volt az -— 1956 pár napját kivéve — az elmúlt negyvenegynéhány évben. 3. Eljöttem a Magyar Út első országos értekezletére, mert ahelyett, hogy érdemben vitatkoznának például Csurka István gondolataival, példátlan arroganciával a teljes kirekesztésére törekszenek, s ez pont az ellenkezőjét, nem a meghátrálásét, a félelemét — amit megcéloztak —, hanem a szolidaritás-érzetet kelti fel ösztönösen, minden jóakaratú emberben. 4. Eljöttem a Magyar Út első országos értekezletére,, leküzdöttem maradék félelmemet, még ha tudom, hogy ezzel én is a kirekesztettek közé kerülök, de talán mégsem, mert 1993-ban a sokat idézett Bibó-gondolat nem szabad, hogy ellentétjébe csapjon át: demokratának lenni mindenekelőtt azt jelenti, nem félni... És végül: 5. Eljöttem, mert ha komolyan veszem a „Tégy a gyűlölet ellen!”— mozgalom jelszavát — bár emblémáját nem kívül viselem —, azt meg is szeretném valósítani. Be kellene a gyakorlatban is bizonyítanunk, hogy ebben a felhecceit, mesterségesen megosztott társadalmunkban, mindkét oldalról igényeljük a békítésre törekvő gesztusokat, ezt itt, most, ünnepélyesen, mint őszinte szándékot, azonnal ki kellene nyilatkoztatni, s ezek után a jövőben indulataink, energiánk már azok ellen kell irányuljanak, akiknek nem érdekük ez az össznemzeti megbékélés. Kívánok mindehhez az elkövetkező drámai időkben — nemcsak a Magyar Útnak, hanem minden magyarnak — fokozott önmérsékletet, angyali türelmet, leleményt, beleérző készséget, sokszínűséget, szituáció-érzékenységet. Kevesebb borúlátást, mazochizmust, üldözési mániát, több gyanakvást, még több naivitást, rengeteg ügyetlenséget-balekságot, annál is több humorérzéket. S ami ehhez segíthet: önismeretet. Szelídséget, szerénységet, alázatot, fortélyos félelem helyett agyafúrt ravaszságot. Kevesebb külsőséget, több bensőséget, másság-tiszteletet, hagyományunkból adódó be és elfogadó-készséget. Vitákban-párbeszédekben kivitatkozott-kibeszélt előítélet-cimkézés-mentességet, közös érdekből fakadó azonos érték-tiszteletet, érték-védelmet. Kelet-európai nyomorúságból, magyar zsákutcából kivezető, magyar útkereszteződéseken nem eltévelyedő, veszteglő', egy, nagy, széles, Európában lévő, onnan is — nem feltétlenül csak Amerikába — továbbvivő, sajátos, egyéni, karakteres, mindenki által járható, járatlan, mindenki által vállalható, hömpölygő magyar utat. Hangyaszorgalmat, tudást, műveltséget. Tüzes higgadtságot, tervező és szervező-képességet, mitosz-teremtést, menedzselést, sztárolást kultusz nélkül. Taktikai, üzleti és diplomáciai érzéket. Sok, apró, észrevétlen rész- eredményességet, jócselekedetet, felelősségérzetet, könyőrületet, engesztel- hetőséget, jó lelkiismeretet. URAM, TÉGY ENGEM — IS — BÉKÉD ESZKÖZÉVE! (Sándor György írását a Magyar Út Körök első országos értekezletén — a szerző betegsége miatt — felolvassák.)
