Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 13., SZOMBAT Brit lap a Duna-gátról A károk mértékegysége: „ Kongresszusi meghallgatás a bősi vízlépcsőről? Julius Binder betonalkotá­sa csodákat művelt a há­rom szlovákiai falu 2000 lakosának szeme előtt: ki­vágta erdőiket, kiszárítot­ták kútjaikat és mocsarai­kat. Gabonaföldek és gyü­mölcsösök kerültek ve­szélybe, és a halak megful­ladtak a fémmérgezéstől. Mióta Binder, a gabciko- vói mű igazgatója október­ben 18 kilométeres csator­nájába terelte a Dunát, a vi­lág egyik leghíresebb fo­lyója poros gödörré válto­zott és Pozsony, illetve Győr között kiapad a Du- na-delta — írta tegnap a The Guardian című brit lapban Christopher Dodd helyszíni beszámolójában. Részletesen írt három fa­lu, a túlnyomórészt magya­rok lakta Doborgaz, Vojca és Nagybodak lakóinak ne­hézségeiről — mélyíteni kellett kútjaikat, 44 kilomé­tert kell kerülniük, ha a csa­torna túlsó oldalán élő roko­naikat akarják meglátogat­ni. Ezeket az embereket, Felmentették a dömpingvád alól a Nitrokémia Rt. termé­két, a szulfanilsavat. Az USA kereskedelmi minisz­tériuma a napokban hozta meg e döntését. Az USA Nemzetközi Ke­reskedelmi Bizottsága java-' soha, hogy a magyar szulfa- nilsavexportra 58,14 száza­lékos dömpingvámot vesse­nek ki. A szulfanilsav a gyógyszeriparban használa­tos termék. Ezenkívül a tex­til- és a mosóporiparban op­akiknek új kormánya elren­delte, hogy falvaikat csak szlovákul hívhatják, megré­mítették és félrelökték a ha­ladás és az olcsó áram nevé­ben — írta a brit lap tudósí­tója. A lidércnyomás nem ért véget e három faluban. Ezt a tervet az ötvenes évek­ben álmodta meg Csehszlo­vákia és Magyarország, amikor még ki se tudták ej­teni azt a szót, hogy kör­nyezetvédelem. A világ ter­mészet-alap (WWF) sze­rint, ha csak nem terelik vissza sürgősen a víz 80 százalékát, 200 fajta hal, 55 fajta madár és más ál­latfajok szenvednek helyre­hozhatatlan kárt. Hatalmas árterület kiszáradhat. A szlovákok készítette alag- csövezés alkalmi áradáso­kat fog okozni az állandó csepegés helyett. A terület öntisztulási rendszere nem lesz képes fenntartani sem az állatok életterét, sem az ivóvizet. A környezetvédő csoportok statisztikákat is tikai fehérítőszerként alkal­mazzák. A Nitrokémia a szulfanilsav egyik legna­gyobb gyártója a világon. A termelés több ezer tonna, az Egyesült Államokba ta­valy néhány száz tonnát — közel egymillió dollár érték­ben — exportált a Nitroké­mia. Az előzetes adatok alapján, a magyar vegyipar­ban szinte egyedülálló mó­don, a Nitrokémia az elmúlt évet 100 millió forintot meg­haladó nyereséggel zárta. mutatnak arra, hogy a bősi turbinák sokkal kevesebb áramot termelnek a terve­zettnél, és van Szlovákia energiaellátásának sokkal gazdaságosabb módja is a bohunicei atomerőmű pót­lására — írta a The Guar­dian tudósítója. A lapnak nyilatkozott dr. Horváth József, a győri magyar köztársasági meg­bízott. Elmondta, hogy a magyar oldalon végzett munkák 1988-as leállítása óta Magyarország első szá­mú szempontja a környe­zetvédelem. Rövid távú ter­veik vannak a vízszint sül­lyedésének megakadályozá­sára, akciókat terveznek az ivóvíz, a szennyvíz, az ál­lat- és növényvilág ügyé­ben. De Horváth József csalódott az EK elnökleté­vel október óta folyó cseh­szlovák—magyar tárgyalá­sok miatt, pedig akkor az úgynevezett londoni jegy­zőkönyvben eleve megálla­podtak, hogy az építkezés leáll és visszavezetik a fo­Bill Clinton amerikai elnök 40 százalékkal kevesebb pénzt szán a NASA tervbe vett űrállomására, mint amennyit az erre kér az 1994-es pénzügyi évre szó­lóan — jelentette tegnap a Reuter a Washington Post című amerikai lapra hivat­kozva. A lap azt írta, hogy Clin­ton úgymond a .program megmentése érdekében binder” lyó vizét. — A szlovákok hajlandóak asztalhoz ülni, de nem kapunk több vizet és az építkezés folytatódik — mondta Horváth József a The Guardiannek. Az EK bizottsága jövő keddig adott határidőt. Olyan javaslat van aszta­lon, hogy vissza kell terel­ni á víz 50-70 százalékát. — Ez politikai megoldás. Bármi, ami 80 százaléknál kevesebb, elégtelen a kör­nyezetnek — mondta Ale­xander Zinke, a WWF szak­értője. A magyarok talán olcsó energia eladásával lesznek kénytelenek megvásárolni a szlovák együttműködést. A szlovákok talán azt is megértik, hogy ha csatla­kozni akarnak az EK-hoz, akkor el kell fogadniuk a közösség környezeti politi­káját. Addig is a környezet­védők új mértékegységgel, „binderben” mérik a káro­kat — írta a The Guardian pénteki számában a hely­színi tudósító. csökkenti az űrállomásra fordítandó összeget, mond­ván: a kongresszus külön­ben megpróbálná teljesen megtorpedózni. Az űrállomásra kilenc év alatt 8 milliárd dollárt köl­tött a NASA, s az 1994-es pénzügyi évre a hivatal 2,25 milliárd dollárt kért, Clinton azonban csak 1,35 milliárdos keretet terjeszt majd a kongresszus elé. Christopher Dodd amerikai szenátor levélben kérte a törvényhozás illetékes bi­zottságait: foglalkozzanak a lehetőséggel, hogy meghall­gatásokat tartsanak Bős ügyéről. A connecticuti demokra­tapárti szenátor megküldte Claiborne Pell szenátornak, a külügyi bizottság elnöké­nek, illetve Joseph Bidenek, a szenátus európai albizott­sága elnökének a levelet, amelyben Lipták Béla, az Amerikai Magyar Környe­zetvédelmi Alap elnöke meghallgatásokat kért Bős ügyében. Dodd reményét fejezte ki, hogy az EK közvetíté­se, illetve a hágai nemzet­közi bíróság megoldja az erőművel kapcsolatos vi­Újabb együttműködési ke­rettel bővül a közép-euró­pai regionális kooperációk sora. Holnap Debrecenben ünnepélyes külsőségek kö­zött írják alá Magyaror­szág, Lengyelország, Szlo­vákia és Ukrajna egymás­sal határos területeinek tar­tós együttműködési megál­lapodásait, amelyek a he­lyi önkormányzatok és az államigazgatási szervek szorosabb kapcsolattartá­sát szolgálják. A rangos eseményre Debrecenbe lá­togatnak az együttműködő államok külügyminiszte­rei. Magyarországra vár­tát Magyarország és Szlo­vákia között, de kérte ille­tékes szenátortársait: amennyiben a tárgyalások kudarcot vallanának, tűz­zék napirendre e fontos kérdést. Lipták egyébként a kö­zelmúltban levélben tájé­koztatta a bősi problémá­ról Albert Gore alelnököt, akinek tevékenységében régóta középpontban álla­nak a környezetvédelem kérdései. Az alelnök vála­szában közölte, hogy tanul­mányozza a kérdést. Lip­ták a közeli hetekben Brüsz- szelbe és Hágába utazik, hogy a bősi problémáról tárgyaljon, s terveiben po­zsonyi látogatás is szere­pel: találkozót kért Vladi­mir Me dar kormányfőtől. ják Krzysztof Skubiszewski lengyel és Anatolij Zlenko ukrán külügyminisztert. Az MTI értesülése szerint egyelőre még bizonytalan a szlovák küldöttség veze­tőjének személye; Milan Knazko külügyminiszter feltehetően nem vesz részt az eseményen. A régióközi kooperáció ünnepélyes aláírására Deb­recenbe látogat Catherine Lalumiére asszony. Az Eu­rópa Tanács főtitkára ez al­kalomból, a tervek szerint külön megbeszélést foly­tat Jeszenszky Géza kül­ügyminiszterrel is. Felmentették a Nitrokémiát Clinton csökkentett keretet javasol SS Urköltségvetési űr Magyar—lengyel—szlovák—ukrán regionális együttműködés VÉLEMÉNY Ki a csudának kellenek? Méregetik egymást az ellenfelek, amint azt a gyorsasági kerékpárver­senyeken szokás, a robbantás előtti másodpercekben. A kormány az élen halad, de sűrűn hátratekintget a mögötte ólálkodó ellenzékre, amely keresi a kitörésre megfelelő pillanatot. Már gyorsítottak vala­micskét, de ez még mindig a mé- ricskélésnek, a gyenge pontok kita­pintásának az ideje. A gyilkos tem­pó csak ezután következik. Szórja az ellenzék a vádakat. Pető szerint a kormányát­alakítás mögött nincs különösebb koncepció, a nagyarányú változások azt a veszélyt jelzik, hogy van esély a kapkodás­ra, mert a személyi változások nem sokat érnek. Puccsnak tekinti azt, hogy a kormány elfogadta a Magyar Rádió új szervezeti és működési szabályzatát. Orbán úgy véli, hogy bukott kormánypolitikával állunk szemben, és utólag azt állítja, hogy két hónappal ezelőtt fo­gadni mert volna Kupa távozására. Horn azt mondja, hogy a konzervatív jobboldal egész térségünkben csődöt mondott, és Magyarországon na­gyobb politikai erő is van annál, mint amit a mai hatalom képvisel. Ezt még megtetézi azzal, hogy az Antall-kor- mány némi becsületet szerezhet magának, ha kilencven­négyben olyan működőképes országot ad át, mint amilyet kilencvenben átvett. E gondolatkörhöz illeszkedik az a szo­cialisták nagygyűlésén elhangzott politológusi vélekedés, hogy a demokrácia működőképessége nem a mai kormány­zatnak köszönhető, hanem azoknak a reformoknak, ame­lyek az elmúlt évtizedekben letették a demokrácia alapkö­vét. Egyszeriben felélénkültek a szabaddemokraták, a fiatal­demokraták és a szocialisták, és egymással versengve sep- regetnek a kormányzat háza táján. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen magától értetődik, hogy mozgásba jönnek, mi­helyt bajt szimatolnak a másik oldalon. Csak hát miféle ajánlólevelek birtokában jelentkeznek szolgálattételre? Az irányváltogató SZDSZ jó két és fél év alatt éppen a negyedik frakcióvezetőjét jelölte ki. A leköszönő Tar- dos azt állítja, hogy másfélszer több támogatója van, mint annak, aki a helyére lép. Ezzel szemben Pető kije­lenti, hogy a frakció többsége a szerepcsere mellett dön­tött. Azt mondja, hogy nem merült fel kifogás a távozó­val szemben, de közben kiderül, hogy Tardos nem tagja Pető és Kiss szabadelvű körének, míg az új frakcióveze­tő nagyon is az. A fiataldemokratáknál továbbra is a kivárásos taktika ér­vényesül. A pártjukon belüli folyamatokról — az Orbán— Fodor-ellentéttől eltekintve — nem azért tudunk viszony­lag keveset, mert ügyesen titkolóznak, hanem azért, mert nincs miről tudni. Bankrabló képviselőjük ugyan rájuk irá­nyította a figyelmet, de gyanítható, hogy nem ezzel akar­ták felkelteni maguk iránt a társadalom érdeklődését. A szocialisták hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy el­hitessék velünk: ők már nem olyanok, hanem merőben másmilyenek. Horn az erőfitogtatás és a provokálás útjára lépett, míg Vitányi a szocializmus és a liberalizmus össze­fogásáról beszél. Az nem zavarja őket, hogy időnként el­lentmondásba keverednek önmagukkal. Miközben azt állít­ják, hogy a csődbe jutott szocialista rendszert senki sem kö­veteli vissza, arra szólítják fel a kormányt, hogy biztosítsa az 1990-es működőképességet. Mármint azt, amelyik sze­rintük is csődbe jutott. Noszogatják a kormányzatot, hogy törődjön a társadalmat igazán foglalkoztató kérdésekkel, amelyekről pedig köztudott, hogy éppen a korábbi áldatlan szocialista szakértelem következtében váltak szinte kezel- hetetlenekké, s késztették a kormányzatot a kényszerintéz­kedésekre. Szemmel láthatóan a társadalom feledékenysé- gére számítanak, s azt hiszik, hogy ismét beválik a régi, fe­ketét fehérnek hirdető taktika. Felsorakoztak hát a konstruktív megoldások alternatívá­jával kérkedők a kormányzattal szemben. Kérdés, ki a csu­dának kellenek?

Next

/
Thumbnails
Contents