Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-12 / 36. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. FEBRUAR 12., PENTEK Lajtha László emlékezete Művészete szellemi híd Muzeális értékeink védelmében A magyar zene történeté- évekből, és ötvenes években Lajtha öt évtizedes beli egyházi kompozíciói. zeneszerzői és népzeneku- Lajtha László Budapes- tatói pályája egészen ten született (1892-ben). egyedülálló, sajátos he- A zene szeretetét családi Lajtha László portréja lyet biztosít számára. Már abban a tekintetben is, hogy a több évszázados és történetileg meghatározó német zenetörténeti iskola helyett a francia kortárs zenéhez fűzik erős szellemi szálak. Zeneszerzői munkásságában a hangszeres zene területe a meghatározó, s azon belül alakította ki legfontosabb műfajterületeit, így a magyar újkori zeneszerzésben egyedülálló szimfóniasorozatát. Egyedülálló stílust honosítanak meg vokális művei: vegyeskari művei a harmincas és negyvenes környezetében szerezte, édesanyja zongorázott, énekelt, atyja pedig hegedűn játszott. Egy időben végzett jogi és zenei stúdiumokat. A fiatal zeneszerző utazásai során Lipcsében, Genfben, Münchenben és többször Párzsban ismerkedett a korabeli zenei irányzatokkal. A legnagyobb hatást a kortárs francia zene, elsősorban Debussy gyakorolta rá. A tízes évek elejétől részt vett a népdalgyűjtésben, főleg a Székelyföldön, a Nemzeti Múzeum néprajzi tára számára. Az első világháború ideje alatt négyéves frontszolgálatot teljesített, közben Bartók megbízásából katonadalokat is gyűjtött. 1918 őszén Kassák lapja, a Ma jelentette meg opuszát Prelude zongorára címmel. A háború utáni években a zeneszerzés mellett elsősorban gyűjtése lejegyzésével, a Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének gondozásával, kiállításával foglalkozott. Publikációi is e témakörökből íródtak. Emellett a Nemzeti Zene- débén kamarazenét, zeneszerzést és zeneelméletet is oktatott. írásaiban megpróbálta megismertetni a hangversenylátogató közönséget a népzene, népies műzene, a cigányzene fogalmával és különbségeivel. Közben jelentős zeneszerzői sikert aratott III. vonósnégyesével, melyben sikerrel egyesítette a francia hagyományokat a magyar zenei hangvétellel. Művét Európa és Amerika jelentősebb hangversenytermeiben bemutatták, a rangos Coolidge-díjjaX jutalmazták, és ez megalapozta nemzetközi hírnevét. További jelentős sikert aratott 1937-ben Lysistra- ta című egyfelvonásos balettjével. 1946-ban néhány hónapig a Néprajzi Múzeum igazgatója volt, ezután pedig a Nemzeti Zenede élére kerül. Népzenekutatói tevékenységéért 1951 — ben Kossuth-díjat kapott. Közben megválva vezető pozícióitól, a Népművelési Minisztérium megbízásából egy munkacsoporttal ismét népzenét gyűjtött, Somogy és Vas megyében. Az elismerésnek, de az együttérzésnek, sőt a Lajtha ellen megnyilvánuló hazai bizalmatlanságnak és mellőzöttségnek elítéléseképpen választotta meg Lajthát levelező tagjául a Francia Akadémia des Beaux Arts 1955-ben. Lajtha László kilenc szimfóniát, tíz vonósnégyest, zongoraműveket, kórusműveket, filmzenét, vígoperát, két misét, egy Magnificat-ot és három himnuszt komponált. Hangszertörténettel, néptánc-népzenekutatással, valamint tudományszervezéssel is foglalkozott. Népzenei gyűjtései Népzenei Monográfiák címmel négy kötetetben jelentek meg. Rendkívül gazdag életmű maradt utána. Ez az élete alkonyáig végzett megfeszített munka aláásta Lajtha egészségét, és 1963. február 16-án szívtrombózis következtében meghall. Lajthát Szabolcsi Bence „az új magyar zeneszerzés egyik legegyénibb személyiségének” nevezte. Művészete szellemi híd a század magyar és francia zeneművészete között. (m. é.) og nagyon késni.Mert múlik az idő és ide s hazafele, örülnék,ha arról is^ ima ,hogy mik lág eseményei.Végül de maison a maison küld— g üdvözleteinket,én meg külön_is had köszönt zatlan barátsággal A hazai Wagner-kultusz emlékei Richard Wagner halálának gatója nyitja meg. ünnepi be- 110. évfordulóján, február szédet dr. Vasady-Balogh La- 13-án délután 4 órakor kiállí- jós, a Wagner Társaság elnök- tás nyílik a Magyar Állami ségének a vezetője mond. A Operaházban a hazai, 150 kiállított tárgyak, * újságcik- éves Wagner-kultusz doku- kék, feljegyzések a Tavaszi mentumaiból. A rendezvényt Fesztivál végéig, március Ütő Endre, az Operaház igaz- 31-éig tekinthetők meg. Színifelvételi A Nemzeti Színi Akadémia felvételt hirdet az 1993-94-es évadban induló hároméves, nappali tagozatos színészképzésre idén érettségiző, illetve érettségizett fiatalok számára, 21 éves korig. Jelentkezni kizárólag írásban lehet a Nemzeti Színház Titkársága címén (Bp. 1077 Hevesi Sándor tér 4.) 1993. március 20-áig. A felvételi vizsgák időpontja: 1993. június. Minimális követelmény: 15 vers, próza — 5-5 klasszikus magyar, illetve világirodalmi, 5 drámarészlet, monológ, — Shakespeare-tői, Moliére-tői és egy XX. századi világirodalmi szerzőtől. Madách Imre: Az ember tragédiájából, és egy XX. századi magyar szerzőtől, valamint öt különböző hangulatú magyar népdal. Iskolanévadó Téten Kisfaludy Károly szellemét idézték Tét szülöttéről, Kisfaludy Károlyról nevezték el a kisalföldi község általános iskoláját. A keddi névadó ünnepségen megemlékeztek a költő, vígjátékíró születésének 205. évfordulójáról. A jubileumot megörökítő emléktáblát Szentkúti Károly, a Győr-Moson-Sop- ron megyei közgyűlés alel- nöke avatta fel, majd megkoszorúzták Kisfaludy szobrát. A köztéri alkotást az iskola pedagógusainak és diákjainak kezdeményezésére ebből az alkalomból helyezték át az oktatási intézmény elé a polgár- mesteri hivatal közeléből. Az ünnepség versmondó versennyel folytatódott, amelyen a házigazdákon kívül 17 környező település diákjai mérték össze tudásukat. A hét végéig tartó rendezvénysorozat keretében lesz még kórus- és színjátszó-találkozó, s ezúttal hirdetik ki az irodalmi és rajzpályázatok eredményeit. A pályázók rajzban és írásban vallanak arról, számukra mit jelent, ami Kisfaludy számára oly sokat jelentett: a szülőföld. Megyei és országos múzeumigazgatók, valamint az ágazat szakértői tanácskoztak nemrég a Nemzeti Múzeumban az 1994. január 1-jével bevezetendő' új múzeumi törvényről. Ez alkalomból Soós Sándor Pest megyei múzeumigazgatót kérdeztük a jogszabálygyűjteményről. Erdó'si Ágnes felvétele — Az új törvénytervezet négy alapvető ponton tér el az 1963 óta érvényben lévő, azóta többször módosított törvénytől — mondta Soós Sándor. — Figyelembe veszi, hogy a rendszer- változás óta a múzeális értékek többféle tulajdonba kerültek. Védelmüket a tulajdonos intézménytől függetlenül saját jogon védi. Tekintettel van a hazánk által elfogadott nemzetközi egyezményekre. A muzeális értékek védelmét a megváltozott jogszabályokat figyelembe véve próbálja segíteni. — Mit jelentenek a gyakorlatban ezek a változások? — A törvény legsarkalatosabb pontja a muzeális értékek védelme kell hogy iegyen. A tulajdonviszonyok megváltozásával számos gyűjtemény önkormányzati tulajdonba került. Hogy az önkormányzatok ne herdálhassák el a muzeuális értékeket, a törvény minisztériumi engedélyhez köti elidegenítésüket. A nyugati gyakorlatnak megfelelően a korlátozott elidegenítés lehetőségét elképzelhetőnek tartom, persze ezt a törvényben pontosan körül kell írni. Itt főként a képzőművészeti értékek tulajdonváltozására gondolok az országon belül. — Milyen feltételekkel birtokolhat az önkormányzat köz- gyűjteményt, és milyen segítséget kap működtetéséhez? — Ha a közgyűjteményt a helyiek hozták létre, minden további nélkül az önkormányzat birtokába kerül. Feltéve, ha továbbra is gyűjteményként működteti, és biztosítja a működtetés feltételeit — beleértve elsősorban a műtárgyak védelmét, megóvását, rendszeres restaurálását stb. Ha az önkormányzat nem tudja fenntartani a gyűjteményt, annak valamelyik múzeumba kell kerülnie. A törvény szerint az országos gyűjtőkörű múzeumok az országgyűléstől kapják a működtetéshez szükséges összeget. A törvény előírja a megyei múzeumi hálózat kötelező fenntartását is, amihez a megyei önkormányzaton keresztül utal ki a minisztérium támogatást. Ez persze nem elégséges, ezért a megye további anyagi segítséget adhat, de ez nem kötelező. Mi Pest megyében szerencsések vagyunk, mert az önkormányzat vastagon a zsebébe nyúl, hogy segítse az intézmények működését. A törvény továbbiakban előírja, hogy kötelező fenntartani a múzeumi hálózatot, de hogy az állami támogatáson túl ezt hogyan kell elérni, azt nem határozza meg pontosan. — Hogyan rendelkezik a törvény új múzeumok alapításáról? — Pontosan előírja, milyen szakmai és működési feltételeket kell biztosítani, de hogy az alapítás esetén milyen támogatás jár, arra nem tér ki. Én azt hiszem, hogy az elmúlt másfél évtizedben megerősödött lokálpatriotizmus, amely már eddig is segített létrehozni és fenntartani számos helyi gyűjteményt, a jövőben is ebbe az irányba hat majd. Hiszen a polgárt az különbözteti meg a lakostól, hogy büszke lakhelyére, annak múltjára és mindarra, ami a település történetében érték és megőrizni, bemutatni való. — Miként rendelkezik a törvény a szabadtéri muzeális értékekről, és azokról, amelyek a várhatóan megnövekvő számú beruházással kerülhetnek felszínre? — Nemcsak a régészeti értékek élveznek védelmet, hanem minden föld alatti és feletti, vízben, barlangban lévő természeti érték is. Ezekért a törvénytervezet szövege szerint végrehajtási utasítása értőimében az önkormányzat tartozik felelősséggel. Ha a beruházási munkák során régészeti vagy természeti értékekre bukkannak: kötelesek jelentést tenni a jegyzőnél, akinek azt a területileg illetékes múzeumhoz kell továbbítania. A törvénytervezet hatósági jogkörrel ruházza fel a múzeumokat. Amennyiben úgy érzik, hogy értékek kerülhetnek veszélybe, 30 napra letilthatják az építkezést, és ezt a letiltást havonta megújíthatják... Az új törvénytervezet, különösen az 500 m2 fölötti beruházásoknál, az önkormányzat, a beruházó és a múzeumok között egyeztetési kötelezettséget ír elő. S ha muzeális érték kerül felszínre, a beruházó köteles hozzájárulni nemcsak az ásatások, de az állagmegóvás költségeihez is. Ha a cég nem vállalja a fizetést, nem kapja meg a beruházási engedélyt. Itt nagy felelősség hárul mind a jól tárgyaló múzeumi szakemberekre, mind pedig az állampolgárokra is. Ha múezális értékre bukkannak, szólaljon meg bennük a kultúrember, és ne engedje, hogy esetleges magánérdek miatt a nemzeti vagyon kárt szenvedjen. D. Veszelszky Sára
