Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-12 / 36. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 12., PENTEK A roncsnak is van lelke Autópiaci életkép A Penomah részvénytársaság lesz Igyekeznek a honi piacot is ellátni Bokáig áilunk a latyakban, mert a szokatlanul hamar jött tavaszi napfény nemcsak az emberek jókedvét hozta meg, hanem az igazi sarat is. A Nagykőrösi úti autópiacon nyüzsög a nép. Az autójától megszabadulni akarók reménykednek, kamaszok és idősödő urak állják körül a csodaautókat. Nagy a csődület egy égőpiros Ford mellett. A motorba belebújt az egyik alkalmi szakember, miközben a tulajdonosnak egy percre sem áll meg a szája. Beszél, beszél, mondja a maga és gépkocsija történetét. — Uram, nézzen jól körül — biztatja esetleges vásárlóját. Van itt néhány ezer kocsi, de olyan mint az enyém nincsen. Tulajdonképpen csak a feleségem kedvéért vagyok itt, jómagam nem adnám el ezt a gyönyörűséget a világ semmi pénzéért sem. Alig fogyaszt hat litert száz kilométeren, a testvérem kö- nyörgött, hogy adjam el neki, de nem élném túl, ha nap mint nap azt látnám, hogy másvalaki vezeti ezt a gyönyörűséget. Ezért hoztam ki a piacra, de ha nem kapom meg a kétszázezret, akkor máris becsukhatja a motorháztetőt. Valamivel távolabb egy sárga Daciát néznek a kíváncsiskodók. A rozsda úgy kikezdte, mint a Rákóczi tér az ottani lányok jó hímevét. A tulaj mintha szégyenkezne is a kocsi állapotáért, félénken magyarázkodik: — Nem mai gyerek, az biztos. Ez tuti, hogy még abban az időben készült, amikor Ceausescu boldogan trónolt országában, szóval, azt akarom mondani, hogy tényleg öreg ez a kocsi. De a motor még valódi francia gyártmány, jó úton úgy megy száznegyvennel, mint Senna Mogyoródon. A múltkor a rendőr gyorshajtásért akart megbüntetni, de amikor meglátta, hogy 140 kilométeres sebességet mutatott a műszer, elengedte a büntetést. Na, gyerekek, kell vagy nem kell a kocsi? Itt ne szórakozzatok velem, menjetek csak nyugodtan, mert a disznóvágás sem kötelező. Egy barna Wartburg kelletné magát, de nincs sikere. Pedig egészen csicsásán fel van díszítve. Hét ország minizászlócskáját számoltam meg, de volt ott egy nagy rézkereszt, egy kisebb Szent Antal-szobrocska, egy Fradi- zászló és egy bólogatós kutya. — Mi az ára? — fordulok a középkorú tulajdonoshoz. — Negyvenezer. Negyvenezer először, negyvenezer másodszor és negyvenezer harmadszor — ismétli meg a nyomaték kedvéért, aztán békülékenyebb hangot üt meg, amikor látja, hogy máris indulnék. — Nem kell mindjárt felkapni a vizet, jóember. Ez piac, itt lehet alkudni. Én akár harminckilencezerért is odaadom magának. Ebben a gépkocsiban nem fog csalódni soha. Hej, uram, ha maga ott lehetett volna velünk a nyáron, amikor átmentünk a Brenner-há- gón, akkor maga az ötvenezret sem sajnálta volna. De, uram, ne siessen el, odaadom harmincért. Ide a pénzt, és máris viheti! A Mercedes két gépkocsi helyét foglalja el. A tulaj büszkén nézi ausztriai szerzeményét, de még büszkébb a platinaszőke barátnőjére, aki csodálatos füstkarikákat varázsol elő egy hosszú-hosz- szú cigarettából. — Mennyit kér? — lép a tulajdonoshoz két fiatal. — Kétszázezer. — A csaj is benne van ebben az árban? — tudakozódnak tovább a fiatalok. — Lépjetek le, stricik. A csaj nem eladó. Ha megveszitek a Mercit, akkor kaptok majd csajokat is. Ha nem kell, akkor tűnés! Egy élelmes magánzó napraforgómagot árul, s ő már több üzletet kötött egymaga, mint az ideérkezők ösz- szessége. Kezénél csak a szája jár gyorsabban. — Kérem szépen, ez az össznépi színjáték. Ide nem vásárolni jönnek az emberek, hanem szórakozni és tölteni az időt. Itt megcsodálhatják a legszebb lopott gépkocsikat, bátran fitymálhatják a keleti autóipar szörnyszülöttéit, de akinek kedve van, az politizálhat is. Itt az a lényeg, hogy valahogy elteljen a délelőtt. Figyelje csak meg, ahogy delet harangoznak, készülődni kezd mindenki, mert odahaza elkészült a jó zsíros leves és a hússzeleteket is megsütötte már az asszony. Most már boldog a sárga Dacia tulajdonosa. Kolozsvárról érkeztek mgváltói, mert anyaországinak soha az életben nem tudta volna eladni a rozsdahalmazt. A kolozsváriaknak megéri, mert az ottani szabályok szerint nem kell vámot fizetniük a bevitt gépkocsiért, amennyiben az román gyártmányú. Néhány romániai polgár ebből él. Felkutatják a lerobbant Daciákat, átviszik a határon, egy kicsit kipofozzák, és jó áron túladnak rajtuk. Aztán újból megjelennek valamelyik magyar autópiacon, és minden kezdődik elölről. Később végigjártam még egyszer a kiállított gépkocsikat, de több üzletkötést nem láttam. Az egyik úr keserűen fakadt ki: — Negyedszer vagyok itt. Leperkálom a pénzt a belépőjegyre, s várok türelmesen, hátha jön egy balek. De nem jön, az Istenért sem akar jönni. Én már azt kezdem gyanítani, hogy kifogytunk a balekokból. Ha ma sem viszik el a kocsit, akkor én felmegyek vele a Mátrába és nekieresztem az első szakadéknak. Pontosan úgy vagyok ezzel a k...a gépkocsival, mint a régi megunt szeretőmmel. Tudniillik egyiktől sem tudok megszabadulni. Aztán megszólal a hangszóró, elbúcsúznak egyástól az alkalmi ismerősök, igyekeznek haza. Elkészült az ebéd. Papp János A Penomah átalakulási kísérlete — amelynek korábbi szakaszáról lapunk hasábjain már beszámoltunk — egy újabb fejezetéhez érkezett. Ennek kapcsán beszélgettünk Takács Mihállyal, a ceglédi gyár igazgatójával, vállalati biztossal. • — Hol tart a cég megszüntetése és az egységek teljes önállósodása az eltelt három hónap óta? — Örvendetes, hogy túljutottunk a legnehezebb feladaton. Létrejött a hitelezőkkel a csődegyezség — reméljük, hogy a bíróság a napokban jóváhagyja —, ami alapvetően meghatározza azokat a kereteket, amelyek között a vállalatot „szétbontjuk”. Éspedig a következőképpen. Meghirdetjük a balassagyarmati, váci, újpesti egységet, valamint a piliscsabai hizlaldát. A két ceglédi gyár és a budapesti telep átalakul részvénytársasággá, amelynek tagjai lennének a hitelezők is. Az adósságok egy részét átalakítanánk részvénnyé. Természetesen szeretnénk külföldi befektetőt is találni. • —Az aligha kétséges, hogy egy vállalat létrehozása, felépítése igen sok fejfájást okoz. Ezek szerint az önállósodás legalább any- nyira nehéz? — Annál is inkább igaz ez, mert egyáltalán nem könnyű a legelfogadhatóbb áron értékesíteni az eladásra szánt részt. Ugyanakkor arra is fontos ügyelni, hogy a megmaradó egységekre az „örökölt” komoly teherből annyi jusson, ami nem veszélyezteti a továbbélést. Lényeges, hogy miként húzzuk meg a határvonalat. Hiszen emberek sorsáról kell dönteni. A budapesti központ — miután az egyház az ingatlant visszaigényelte — március végén megszűnik. Sajnos mintegy ötven-hatvan munkatárstól muszáj megválni. Néhány emberre hasonló sors vár a piliscsabai hizlaldánál is — amely több hónapja már nem termel —, csak azok maradnak, akik a telep őrzését és védelmét látják el az elkövetkező hetekben. Voltaképpen a két ceglédi gyáregység egyesülésekor — a párhuzam miatt — némely szervezetek szintén megszűnnek. Egy bizonyos értelemben létszámcsökkentéssel jár. Ám amennyiben az exportrészleg kapacitása eléri az elképzelt szintet, valószínű, hogy szükség lesz szak- és betanított munkásokra. Tehát semmiképpen nem akarjuk elküldeni azokat, akiket a későbbiekben tudnánk foglalkoztatni. A jövőben nem csak az export- tevékenységre koncentrálunk. Igyekszünk a honi piacot is ellátni minél több színvonalas termékkel. • — Napjainkban milyenek a kilátásaik? — Igen kedvezőek. Már megkötöttük a szerződést, sonkát szállítunk az USA- ba. S reménykedhetünk abban, hogy egyéb darabolt húsokat is megrendelnek tőlünk. Természetesen a Nyugat-Európában elért piaci pozíciónkról sem kívánunk lemondani. Bár jelenleg az a gond, hogy kint némi túlkínálat mutatkozik sertésből. Ezért az árak elég szerények. • — Ezt nem a korábbi sertéspestis befolyásolta? — Nem valószínű. Ez egy véletlen egybeesés. A múlt esztendőben meg lehetett jósolni, hogy 1993 első felében túlkínálat lesz. 0— A honi agrártermelés gondjai miatt külhonból kell behozni az alapanyag egy részét? — Ma Nyugat-Európában olcsóbban lehet vásárolni sertéshúst, mint amennyiért a magyar termelő ezt elő tudja állítani. Nyilvánvaló, hogy a hazai támogatási rendszer egyelőre nem képes versenyezni azzal az erőteljes segítséggel, amit a Közös Piac nyújt a mező- gazdaságnak. Mindenesetre lehetséges, hogy az évezred végén hasonló pozícióból indulhat a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar a kinti piacon. • — A ceglédi exportgyár folyamatosan tevékenykedhet-e? — Elfogadhatók a lehetőségeink. Viszont a finanszírozást meg kell oldanunk. A Budapest Bank munkatársaival tárgyaltunk. Úgy néz ki, hogy az elkövetkezendő hetekben megköthetjük az új hitelszerződést. Hiszen a hitelezőink is csak akkor számíthatnak igazán arra, hogy a csődegyezségben rögzített elvárásoknak eleget teszünk, ha teljes — nem hatvan-hetven százalékos — kapacitással termelhetünk. Az eredményből fizethetjük vissza az adósság egy részét. Végül is az értékesített eszközök ehhez nem garantálják az egész fedezetet. • — Mikor tehetnek végleg pontot az átalakulás végére? — Március 31-én szeretnénk átalakítani a cég megmaradó szervezetét. Az ÁVÜ elvben ehhez megadta a hozzájárulást. Meg kell teremteni a feltételeket. Reméljük, hogy április 1-jétől részvénytársaságént működünk tovább. F. F. HUMANREGISZTER Az újjászerveződő és a teljes privatizációt célul kitűző KECSKEMÉTVIN Borgazdasági Rt. megbízásából igazgatókat keresünk a CEGLÉDI SZESZ- ÉS SZÖRPÜZEM (üzletág), a KECSKEMÉTI ÜDÍTŐITAL-ÜZEM (üzletág), a KISKŐRÖSI PEZSGŐÜZEM ÉS PINCE (üzletág), a MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSI ÜZEM (üzletág) élére. Olyan szakembereket keresünk, akik vállalkozói szellemben képesek ellátni a feladatukat. Feltételek: legfeljebb 45 éves kor, felsőfokú végzettség, legalább ötévi szakirányú gyakorlat. Előny: az élelmiszer-marketing területén szerzett jártasság, az angol- és/vagy a németnyelv-tudás. A pályázatokat - legalább három évre szóló üzleti tervvel, általános és szakmai önéletrajzzal, diplomamásolattal - február 25-éig lehet eljuttatni a Humánregiszter címére: Kecskemét, Május 1. tér 3. X. emelet 1003. 6000. Bővebb felvilágosítással ugyanitt szolgálnak, illetve a (76)-487-387-es telefon 173-as mellékén.
