Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-12 / 36. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 12., PENTEK Pozsonyi sajtóvisszhang Strasbourgban Bó'sróí Reményt az afrikai keresztényeknek Hazatért a pápa Magyar — orosz szerződés Döntött a parlament Az orosz parlament külügyi bizottságának egyik szakér­tője azt közölte az MTI-vel, hogy a testület a külügymi­niszteri levélváltásban tett kiegészítéssel, vagyis az 1956-ról szóló kitétellel együtt indítványozta a Leg­felsőbb Tanácsnak az orosz — magyar szerződés ratifi­kálását. Oleg Bardis saját véleményét hozzáfűzve úgy vélekedett, hogy nem feltét­lenül célravezető megoldás, ha az ilyen jellegű (például 1956-tal kapcsolatos) érté­keléseket nemzetközi okmá­nyokba foglalják. — Oroszország új or­szág, s ha jogutódja is a Szovjetuniónak, akkor sem mindenben. Négy hónappal az őszi parlamenti választások után ismét szavaznak a lit­vánok — február 14-én arról kell dönteniük, hogy ki legyen az ország­nak a függetlenség vissza­nyerése utáni első állam­fője. A széles körű jogokat biztosító, öt évre szóló el­nöki megbízatásért két személy versenyez — Al- girdas Brazauskas, a re­formkommunisták alapí­totta és a parlamenti vá­Több tegnapi szlovákiai lap beszámol a Szlovák Köztár­saság Nemzeti Tanácsa kül­döttségének strasbourgi lá­togatásáról, ahol a megbe­szélések egyik központi té­mája a bősi kérdés volt. Ivan Gasparovic, a szlo­vák parlamenti küldöttség vezetője, Catherine Lalumi- ere asszonnyal, az Európa Tanács főtitkárával folyta­tott megbeszélésen leszö­gezte, hogy Szlovákia disz­kriminációnak tekintené, ha Csehországot korábban ven­nék fel az Európa Tanács­ba, mint Szlovákiát. — A több mint másfél órás meg­beszélés központi témáját a tagsággal összefüggő felté­telek jelentették, és ennek kapcsán szó esett a szlo­lasztásokon elsöprő győ­zelmet aratott Litván De­mokratikus Munkapárt el­nöke és Stasys Lozorai- tis, az ország washingto­ni nagykövete. A közvéle­mény-kutatások végig az elnökválasztási küzdelem alatt az előbbi biztos előnyét mutatták. Ha nem következik be a választói érzelmekben alapvető for­dulat — aminek egyelőre semmilyen jele sem lát­szik — a Munkapárt va­sárnap kiteljesítheti a par­vák—magyar kapcsolatok­ról, a bősi erőmű kérdésé­ről, különös tekintettel a Szlovákiában élő magyar ki­sebbség helyzetére — közli a szlovák sajtóiroda jelenté­se alapján az Új Szó. — Ivan Gasparovic a megbeszélések után a sajtó­irodának úgy nyilatkozott, hogy „változatlanul nem si­került áthidalni az Európá­ban tapasztalható bizonyta­lanságot, amely a bősi kér­dést és a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének meg­oldását övezi”. Úgy vélte, hogy az ET főtitkárával tör­tént találkozóján olyan meg­győző érveket sikerült felso­rakoztatnia, amelyek alátá­masztják, hogy a szlovák al­kotmányban a magyar ki­lamenti többség megszer­zésével ősszel aratott győ­zelmet. — Visszajönnek a kom­munisták, veszélyben Lit­vánia függetlensége — hangzottak már az őszi választások előtt a Braza- uskasékkal szemben álló erők vészjósló figyelmez­tetései. A legélesebb vá­dak a Vytautas Landsber- gis akkori parlamenti el­nök vezette Népfront, a Sajudis soraiból hangzot­tak el. sebbségnek biztosított jo­gok meghaladják a magyar normákat — írja az Új Szó. Figyelemre méltó, hogy a szlovák rádió strasbourgi látogatásáról szóló szerda esti beszámolójában közöl­te: Dusán Slobodník, a Szlo­vák Köztársaság kulturális minisztere a strasbourgi ta­lálkozón egy dokumentu­mot adott át Catherine Lalu- miere-nek, amely „a Szlová­kiában élő kisebbségek jo­gainak és identitásának biz­tosítékaira vonatkozik”. A jelentés szerint a szlovák kulturális tárca vezetője arra kérte fel Catherine La- lumiere-t, hogy közelgő ma­gyarországi útja során adja át Budapestnek ezt a doku­mentumot. Határblokád Kelebiánál Mintegy ötven kamion tegnap hajnalban eltorla­szolta a kelebiai határát­kelőhelyet — jelentette a Tanjug hírügynökség. A sofőrök a blokáddal az ENSZ-embargót ellenőr­ző Unprofor-tisztségvise- lők magatartása ellen til­takoznak. A sofőrök sze­rint az ENSZ-megbfzot- tak tudatosan hátráltat­ják a közlekedést, s olyan árukat is visszatar­tanak, amelyek nem tar­toznak az embargó hatá­lya alá. 11. János Pál pápa tegnap visszatért tizedik afrikai kör­útjáról, amelynek nyolc nap­ja alatt Benint, Ugandát és Szudánt kereste fel. Előző nap Kartúmban hatalmas tö­meggyűlést és misét tartott a szudáni keresztényeknek, akik először gyülekezhettek össze a fővárosban. Szudán­ban az iszlám törvénykezés (saria) van érvényben, és a pápa először látogatott el egy fundamentalista muzul­mán kormányzat vezette or­szágba. A 26 milliós szudá­ni lakosságból mintegy 2,5 Ausztria semmiképpen nem az összes autópályára érvé­nyes, meghatározott időre szóló bérletrendszerben kép­zeli az úthasználati díj beve­zetését — ez tűnik ki a két il­letékes miniszter, Viktor Kii­ma közlekedési és Wolfgang Schüssel gazdasági minisz­ter nyilatkozataiból. A né­met autópálya-használati díj 1994-től történő bevezetése élénk vitát váltott ki Auszt­ria szerte hasonló intézkedés meghozataláról, és bár ellen- vélemények vannak, egyre világosabb: elkerülhetetlen Ausztriában is az autópálya- díj bevezetése. A két miniszter nem tart­ja valószínűnek, hogy az au­tópályák ingyenes használa­ta 1997-nél előbb szűnjön meg. Elképzelésük szerint Ausztriában a megtett kilo­millió a katolikus: ők vala­mennyien az ország déli, el­nyomott, fekete lakosságá­ból kerülnek ki. A gyűlés egyben tüntetés is volt. 11. János Pál, adj nekünk re­ményt! — hirdették a táblák a tömegben. A keresztények és a muzul­mánok együttélése a pápai lá­togatás központi témája volt, és ez áll majd középpontban azon az afrikai püspöki szinó- duson is, amelyet II. János Pál első alkalommal ezen az utazáson hirdetett meg 1994 áprilisára a Vatikánba. méterek arányában, szaka­szonként szednék majd a dí­jat, mégpedig azzal az elekt­ronikus rendszerrel, ame­lyet most próbálnak ki Fran­ciaországban, és amelynek használata nem kényszeríti az autóst megállásra. A mi­niszterek és a közlekedési szakemberek egyetértenek abban, hogy a bérié trend­szer— különösen, ahogyan az Svájcban megvalósul. — rossz megoldás, adott eset­ben nagyobb a költsége, mint a bevétel. Emellett — hívják fel a figyelmet — az autópályadíjat úgy kell majd kialakítani, hogy ne ri­assza el az autósokat a sztrádák használatától: ne­hogy az eredmény a mellék­utak túlzsúfoltsága legyen, ami nagyobb kárt okoz, mint a bevétel haszna. Választás Litvániában Visszajönnek a kommunisták? Vita Ausztriában Elkerülhetetlen autópályadíj VÉLEMÉNY Hosszú heteket töltöttem el egy sváj­ci kisváros napilapjának szerkesztősé­gében. Schaffhausen gyönyörű, apró belvárosa ékszerdoboz, még őszi eső­ben, ködben is. Az alpesi ország la­kosságának temperamentuma persze nem vetekszik a mediterrán vidékek ismert izzásával, így egy izgalom­mentes hónap után felüdülésnek ha­tott a hír, hogy magyar politikusok jönnek Zürichbe. Ott a helyem — gondoltam, elolvasva a szerkesztősé­gi meghívót, melyben a Liberales Ins­titut déli csevelyt (Mittagsgespräch) ígért mit ungarischen Jung-Demokraten. No, ez kell nekem, erősödött bennem az ér­zés, hisz magyar vagyok, demokrata, s talán még fiatal is. — Aztán eljött a nagy nap, egy ködös-borús novemberi csütörtökön kényelmes vonattal suhantam Zürichbe. Tíz órá­ra a városba értem, sétáltam a tóparton. A svájci városok fo- lyói, tavai tele vannak sirályokkal, vadkacsákkal és hattyúk­kal. Már hetekkel azelőtt rászoktam az etetésükre. Most is vettem két zsemlét, s azokat tördelve osztogattam a hálás ma­daraknak. Vidáman ballagtam, égtek lelkemben kis rőzse-da- lok, s csak fokozta örömömet, hogy a Kunsthausban megte­kintettem Gustav Klimtnek, a századforduló bécsi szecesszi­ója nagymesterének kiállítását. A madarak, majd a színek kavalkádja után toppantam be a találkozó színhelyére. — Újságírók, magyar emigránsok és érdeklődők, úgy fél- százan lehettünk, amikor a Neue Zürcher Zeitung tekinté­lyes főmunkatársa köszöntötte a Fidesz-delegációt. Egyikük, a hosszú hajú külügyi szakértő egy vélhetően még itthon ké­szített, három-négy oldalas beszámolót olvasott fel. A kíván­csi hallgatóság megtudhatta, hogy hazánk az utóbbi években hatalmas változásokon ment keresztül. A demokráciába ve­tett hit és a parlamenti választásokhoz fűzött remény és lelke­Surányi György és a hattyúk sedés azonban alábbhagyott, s mára már csupán illúzió. A bevezető mondatok bölcsességét csak növeli, hogy olyan or­szágban hangzottak el, ahol az emberek — falvak, városok, kantonok, parlamentek és önkormányzatok — állandóan vi­tatkoznak, egyezkednek, megállapodnak, összevesznek — éppen hétszáz éve. — A közönség döbbent csendje közepette folytatódott a magyar bel- és külpolitika elemzése. Megtudhattuk, hogy dúl a nacionalizmus, teret nyertek a szélsőségek, szomszéda­inkat magunkra haragítottuk, egyszóval politikai krízis van Magyarországon. A kormány arroganz — még ma is hal­lom, csak úgy zengtek a német nyelvű felolvasás raccsoló r-betűi. Aztán percekig Csurka volt a téma, akit a kormány­zó párt vicepresidentjének említettek, szóba került az inflá­ció, a vezetés szociális érzéketlensége, s csattanóként a meg­fellebbezhetetlen tény: a Fidesz a legnépszerűbb párt, s mi­vel megfelelő szakértői háttérrel rendelkezik, kész a kor­mányzati szerepre. A felolvasás után a kissé meglepett kö­zönség kérdései következtek. Először helyreigazították az előadót, hogy az MDF-nek (novemberi helyzet) Csurkán kí­vül még öt alelnöke van, így az író-politikus egyoldalú vice- presidenti beállítása enyhe ferdítés. Ezután a privatizáció ke­rült napirendre, a kérdezők azt feszegették, hogyan, mi mó­don lehet részt venni a folyamatokban. A csaknem negyed­órás válasz lényege az volt, hogy a fiataldemokraták elége­detlenek az ütemmel, ők gyorsabb privatizációt képzelné­nek, ám mindezek módjáról, konkrét javaslatokról semmit sem tudott meg a hallgatóság. — A terefere akkor érkezett csúcspontjához, amikor egy, a Demokratikus Chartával kapcsolatos kérdést tettek fel. Amikor Surányi Györgyöt leváltották — hangzott a felelet, s a teremben többen összenéztek. Jómagam majd leestem a székről, hogy ennyi idő után, Zürich szívében is ez a téma. Érdeklődve várom, mikor hozzák nyilvánosságra Ameriká­ban, hogy a Bush—Clinton váltás kapcsán hány ezer tisztvi­selőt cseréltek le. Még kíváncsibb vagyok azonban arra, hogy az érintettek közül hányán keseregnek, panaszkodnak, s lesz-e valamiféle társadalmi szerveződés (Republikánus Charta), ami aláírásokkal, gyertyás felvonulásokkal tiltako­zik egy-egy leváltott személy érdekében a kormány ellen. — A hazai politikai és gazdasági helyzet iránt érdeklődő közönség persze értetlenül hallgatta az exbankigazgató utáni nosztalgiát, s kénytelen volt a privatizáció konkrét megisme­réséről is lemondani. Szó esett még a pápalátogatás naran­csos fogadtatásáról is, igaz, a jelenlévők elhatárolták magu­kat az ismert újságcikkek hangnemétől, megjegyezték azon­ban, hogy bizonyos kormányzati körök a korábbi kommunis­ta stílust (sic!) akarták rákényszeríteni az országra, s az emlí­tett újság csak ez ellen kívánt tiltakozni. Hogy a közönség nemigen értette a Surányi-témát, azon nem csodálkoztam, ám a cápamagyarázat már nekem is sok volt. Hamarosan véget ért a déli csevegés, s a folyóparton is­mét találkoztam a madarakkal. Örültem, hogy délelőtt etet­tem őket, ám hogy engem és másokat is etettek, annak már kevésbé. Azt nem tudom, ha egy év múlva ismét Zürichben jár a fiatal magyar politikus delegáció, mi lesz a felelet arra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents