Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-09 / 33. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 9., KEDD 7 Per a Műszertechnika Rt. ellen Képviselői fogadóóra Hévízgyörkön A Börzsöny Com nem adja fel Nagy lehetőségnek látszott két évvel ezelőtt, hogy a Bör­zsöny falvaiban már 15 ezer forintért is lehet rövid határ­időre telefonvonalat kapni. Az ígéret szerint a Műszer­technika Rt. olyan üvegszá­las technikát alkalmazott vol­na, melyre a lakás biztonsá­gát szolgáló riasztóberende­zés és a majdani kábeltévé hálózata is ráköthető lett vol­na. Ezzel szemben hideg zu­hanyként hatott Katona Kál­mán országgyűlési képvise­lő, a MATÁV elnökségi tag­ja által Szobon tett kijelen­tés. A képviselő elmondta, hogy a megrendelő község önkormányzataiból alakult Börzsöny Com Rt. program­ja nem elég átgondolt, és ti­zenötezer forintért nem lehet telefonhálózatot építeni. Egy héttel a szobi megbe­szélés után pénteken a verő­cei művelődési házban talál­koztak a tizenhét település polgármesterei. Az elnöklő Alpári György. Verőce polgármeste­re itt kifejtette, hogy a Bör­zsöny Com-mal a program kivitelezésére szerződést kötő Műszertechnika Rt meg­szegte a megállapodást. A távközlési törvény hiányával érvelve nem foglalkozik a megvalósítással, nem gon­doskodik komoly befektető vállalkozókról. Alpári György a körülmények isme­retére hivatkozva nem tartot­ta reálisnak azt a Szobon el­hangzott javaslatot sem, hogy a gazdaságosság érde­kében csatlakozni kellene a gödöllői térségi települések­hez. Sajnálatosnak nevezte, hogy egyre több ellenérdek­be ütközik társaságuk prog­ramja, nem tapasztalható se­gítő szándék. A polgármester vélemé­nyéhez csatlakozók nézete szerint a szobi megbeszélé­sen úgy tűnt, mintha a MA­TAV érdekei mindenek- előttiek lennének. Ám közis­mert, hogy a cég zárkózott el először a térség hálózati fej­lesztésétől, mivel az neki nem gazdaságos. Nem tesz jót az sem — mondták, hogy pont most okoztak bizonyta­lanságot az Rt.-nek, amikor már lenne befektető a műsza­ki kivitelezésre. Győrfi Ernő. a Börzsöny Com ügyvezető igazgatója részletesen kifejtette, hogy a tizenötezer forint csupán a la­kosság megrendelőként! hoz­zájárulását jelenti. Ehhez még hozzá kell számítani az önkormányzatok hozzájárulá­sát és a befektetőnek a vona­lak üzembe helyezése után megtérülő pénzét. Az igazgató ezután részle­tesen kidolgozott javaslatot tett a további intézkedésekre. Ennek vitája közben hatott meglepetésként, hogy Kisma­ros és Kóspallag önkormány­zatai fontolóra veszik, hogy a történet után visszaadják a befizetett pénzeket. A verőcei értekezlet részt­vevői elhatározták, hogy a helyzetről pontos és korrekt tájékoztatást kell adni a la­kosságnak. A telefonprog­ram érdekében folytatni kell az erőfeszítéseket, mert infra­struktúra nélkül ez a térség sohasem jut ki az elszigetelt­ségből. Itt, ahol nincs város, jelentős ipar és hatékony me­zőgazdaság, máskülönben nem lesznek beruházni szán­dékozó vállalkozók. A községek önkormányza­tainak javasolták: szerződés­szegés miatt indítsanak pert a Műszertechnika Rt. ellen. A Börzsöny Com vezetői két lehetséges nyugati befektető­vel folytatják a megkezdett tárgyalásokat. K. T. I. Nyomdászból lett politikus Dunaszerdahelyrol érkezett Hóbortos világunkban csak a sikeres és a még sikeresebb személyekről írnak a kis- és nagyformátumú napilapok. Csak az a hír, ha megszólaltatják az erős vagy erős­nek vélt parlamenti pártok jeles képviselő­it, igazán honorálható újságírói tevékeny­ségnek pedig csak azt tekintik, ha megszó­laltatják a pártelnököket. Jómagam most egy kisemberről szeret­nék néhány sort írni, olyan szerény politi­kusról, aki tizenegy embernek az elnöke. Almássy Antal Dunaszerdahelyen élt, ami­kor 1939-ben átjöttek a Duna jobb partján lévő országrészbe, s ahogy teltek az eszten­dők, úgy vált mind komolyabb fiatalemberré. Kitanulta a nyomdászmesterséget, örven­dezett egy-egy gyönyörűséges szépen meg­fogalmazott mondatnak vagy verssornak, élte a nyomdászok mikor szebb, mikor pe­dig sanyarúbb életét. A politika különösebben nem foglalkoz­tatta, de miután nyugdíjba vonult, és elérke­zett a rendszerváltás idejének sorsformáló esztendeje, akkor úgy vélte, hogy hitet kell tegyen a társadalmi változások mellett. Kismaros — miként a neve is jelzi — aprócska település. Itt nem voltak nagy po litikai csatározások, csupán annyi történt, hogy Almássy Antal tíz társával együtt megalakította a helyi MDF szervezetét. Ter­mészetesen nem akarták és nem is gondol­tak egyáltalán a világ megváltására. Ezt a dolgot hadd csinálják, akik jobban értenek hozzá, ők egyszerűen csak részt kívántak venni a helyi társadalom átalakulásának fo­lyamatában, s javaslataikkal és észrevétele­ikkel szerették volna előretolni a település lassan kimozduló szekerét. A kismarosi MDF-szervezet elnöke hatá­rozottan állította találkozásunk alkalmával, hogy ők soha nem voltak szélsőségesek és Almássy Antal MDF-elnök minden esetben az együttműködésre és a konszenzuskeresésre törekedtek. Az MDF-szervezet reálpolitikát folytat a helyi önkormányzatban. Nem személyes­kednek, hanem a település felvirágzásáért emelnek szót minden esetben. Ezzel a megállapítással értett egyet Orosz János polgármester is, aki szinte na­ponta találkozik a helyi politikai élet hét­köznapi képviselőivel. Megtárgyalják a gondokat, keresik az összefogás lehetősé­gét, és örvendenek minden leaszfaltozott négyzetméternyi területnek. Ők valameny- nyien Kismaros ügyét szolgálják. Papp János Elmaradt a vihar Dr. Becker Pál, az aszódi választókerület országgyű­lési képviselője parlamenti bizottsági, illetve MDF- frakcióbeli tisztségei ellátá­sa mellett rendszeresen ta­lálkozik választópolgárai­val. Havonta három pénte­ken két-két településen tart fogadóórát. Legutóbb Tú­rán és Hévízgyörkön járt. Hévízgyörki fogadóórá­in gyakran keresik fel az önkormányzat működésé­vel kapcsolatos panasszal. Mivel az önkormányzatok függetlenek a parlamenttől és a képviselők saját filozó­fiája szerint sem avatkoz­hatnak be azok működésé­be, dr. Becker Pál péntek estére meghívta dr. Skul- téty Sándor köztársasági megbízottat, címzetes ál­lamtitkárt. A helyi művelődési ház színháztermében hatvan- hetven györki polgár várta a képviselőt és vendégét. Sajnálatos, hogy a köztársa­sági megbízott reggel le­mondta részvételét. Hivata­lát dr. Pálfi Ilona, a me­gyei hivatal vezetője és dr. Simon Irén, a hatósági osz­tály főmunkatársa képvisel­te. Pintér András kérdésé­re elmondták, hogy problé­májára a helyi földkiosztó bizottságtól kaphat választ. Tóth Tibor polgármester személyét egyetlen felszó­laló, Pokorádi István emlí­tette. Elmondta, hogy ugyan a többség választot­ta meg a község vezetőjé­nek, ez nem jelentheti azt, hogy jól is döntöttek. Azt állította, hogy feleségének, amikor a hivatalában felke­reste, ezt mondta: „taka­rodj az irodámból”. A polgármester szerint ez nem hangzott el. Pokorá­di István felesége a gázbe­kötések kapcsán korrupció­val vádolta meg őt és a kép­viselő-testületet, amit a pol­gármester visszautasított, mondván, ezek után nincs miről beszélniük. Tóth Tibor a fogadóórán kifejtette, hogy a korrup­cióról szóló vád igaztalan, hiszen a bekötéseket a Ti- gáz értesítése alapján vég­zik. Augusztusban volt az első kapavágás és ma már 125 lakásban földgázzal fűthetnek. — Minden döntésemért vállalom a felelősséget — szögezte le. — Azt hi­szem, hogy a község fejlő­dik. Tavaly 7400 négyzet- méter portalanított utat épí­tettünk. Az idén tízezret fo­gunk, egy időben megkö­tött szerződéssel két és fél­millió forintot spórolva a községnek. Az országgyűlési képvi­selő megjegyezte, hogy a gázbekötésekkel kapcsola­tos iratokat meg lehet-e te­kinteni? A polgármester erre igennel válaszolt. A többi kérdező az or­szággyűlési képviselőnek adott feladatot. Egyikük azt nehezményezte, hogy december végén este tíz­kor a gödöllői APEH-kiren- deltségre kellett mennie an­nak, aki másnap be akart jutni az ügyintézőhöz. Dr. Becker Pál ezt először ki­egészítette azzal, hogy min­denki tudta, változni fog­nak az adószabályok, ezért volt a sietség. Az ilyen csúcsterhelésekre pedig nem lehet felfejleszteni a hivatalban dolgozók szá­mát. Talán egy óra telt el kér­désekkel és feleletekkel, amikor Deme Viktória volt jegyző, akinek tavaly fel­mondott a testület — s ügyével lapunk is foglalko­zott — szűkebb körű meg­beszélést kért olyan ügyek­ben is, melyek a bíróság előtt vannak. Ekkor a meg­jelentek többsége eltávo­zott. Sajnálatos, hogy nem vállalták a fórum nyilvá­nosságát a panasszal élők, ha közügyről volt szó. Sokan mondják a falu­ban, hogy Tóth Tibor lehet­ne diplomatikusabb, lehet­ne jobb a vezetési stílusa, amit egyesek diktatórikus­nak neveznek, mások gya­korlatiasnak. Tény viszont, hogy a község idei költség- vetése 86 millió forint ösz- szegű, amiből 39 millió sa­ját bevétel lesz. B. G. Volt Béres-akció, de Levelet írt egy olvasónk a szerkesztőségbe. Azt pana­szolja a nyugdíjas ember, hogy miután olvasott lapunk­ban a Béres-akcióról, sorra járta a gyógyszertárakat, s a helyi (gödöllői) Máltai Szeretetszolgálat irodáit, ám sehol sem hallottak a cikkben szereplő árcsökkenésről. Hogy is van ez? Volt-e valójában, vagy sem Béres-ak­ció? Válaszért telefonon a részvénytársaság ügyvezető igazgatóját, Heimann Zoltánt kerestük meg. — Természetesen a hír igaz — mondta az igazgató. — A karácsonyi ünnepek előtt országos akciót szervez­tünk. Ennek a kedvezmény­nek háromféle változatával találkozhattak az érdeklő­dők. A Máltai Szeretetszol­gálat például tízezer üveg Béres-cseppet vásárolt tő­lünk, s azt ingyen osztotta szét a jelentkezők között. Ugyancsak együtt szervez­tük az akciót a Vöröske­reszttel. A humanitárius szervezet jelentős kedvez­ménnyel, csaknem féláron értékesítette a cseppe­ket .Harmadik „akciós part­nerünk” a „Lánc", az Egészségkárosodott Embe­rek Szervezeteinek Szövetsé­ge volt, amelyik — saját el­határozásából — tizenhétfé­le egészségi károsodásban szenvedő betegség áldozata­inak adott ingyen e készít­ményeinkből. A félreértés valószínűleg abból adódott, hogy olva­sónk — főként a gyógyszer- tárakban kereste a kedvez­ményes akciós Béres-csep- peket, illetve a Máltai Szere­tetszolgálatnál akart vásárol­ni az ünnepek miatt olcsób­bá vált készítményekből. Nos, míg az utóbbi nem árulta, hanem ingyen osztot­ta szét a rendelkezésre álló készletét, az előbbiek egyál­talán fel sem vállalták a rendszeres forgalmukban több mint kétszáz forintba kerülő Béres-csepp árcsök­kentését, s ily módon törté­nő forgalmazását. — Különben is — foly­tatja az indoklást az rt. ügy­vezető igazgatója — cé­günk elképzelhetetlennek tartja, hogy olyan helyen árusítsuk olcsóbban termé­keinket, ahol egyúttal teljes áron is forgalmazzuk ugyan­azt. Ez úgy festene, mintha árcsökkentést adnánk a Bé- res-cseppre, pedig köztu­dott, hogy a tavaly augusz­tusban megtett árnövekedés­re is kizárólag az infláció és az önköltségek drasztikus emelkedése késztetett ben­nünket. Jó hír: a részvénytársa­ság további akciókra is ké­szül! — Tudjuk — magyaráz­za Heimann Zoltán —, hogy fogyasztóink nagy ré­szét a kisnyugdíjasok teszik ki. S mi nem szeretnénk őket elveszíteni! A kará­csony előtti akcióban elfo­gyott 50 ezer üveg Béres- csepp arra ösztönöz bennün­ket, hogy újabb kedvezmé­nyekkel segítsünk a rászoru­lóknak. Terveink között im­már a határainkon kívül élők számára rendezendő akciók is szerepelnek. Ezek­ről időben, s ha lehet, még pontosabban tájékoztatjuk az érdekelteket. (mailár)

Next

/
Thumbnails
Contents