Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-08 / 32. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 8.. HÉTFŐ 5 Reggeli napfényben fürödnek Négy kiságy babára vár Nem csodálkoznék azon, hogyha az elkövetkező he­tekben a naptárban elő­írtnál gyorsabban rövidül­nének az éjszakák, sietőseb­ben kelne fel a nap. Miért ne lenne kíváncsi gyámolt- jai legújabb csodájára éle­tünk fenntartója, ez az óriá­si izzó gömb? Ebben a gondolatban me­rültem el Tinán, a Zsámbo- ki úton, a Sára család ottho­nának kisszobájában. az ab­lakon kinézve. Hogyan ke­rültem ide? Kísérőként. Gáspárné Csókás Rita kör­zeti vöröskeresztes szerve­ző, Tóth S. Jánosné, a helyi polgármesteri hivatal anya­könyvvezetője és gyám­ügyi előadója társaságában azért jött, hogy jelképesen átadja a megyei Vöröske­reszt ajándékát Sára István- nénak, a négyesikrek édes­anyjának. Azért jelképesen, mert a Hajdú-Energolux mosógép már a helyén állt, a fürdőszobában. (Gáspár­né Gödöllőn, Surányi Mi­hály boltjában rendelte meg a gépet, Sztán István ezredes, aszódi helyőrség­parancsnok a túrái község­házára szállíttatta, ahonnan néhány perccel érkezésünk előtt hozták ide.) Három nő mellett nehe­zen jut szóhoz egy férfi, ezért lestem ki az ablakon, miután az ugyancsak frissi­ben elhelyezett és „beve­tett” négy kiságyat már megnéztem. Még nem tud­ni, mikor, de reméljük, mi­nél előbb bennük fekszik majd Zsuzsanna, István, Anikó és Krisztián. Rájuk lesz minden reggel kíván­csi a felkelő nap és érdeklő­dését a keletre néző abla­kon át ki is elégítheti. A kertben az egyik fán már kinyíltak a barkák, nem bírták türelemmel a rü­gyek. Ha jön a tavasz, a le­velek is bekukucskálnak az ablakon. — Bárcsak ekkorák len­nének már! — mutat az édesanya a vendégeknek egy rugdalózót, majd rög­tön hozzáteszi: — De még­se. Jó lesz egy kicsit babáz­ni... Egy kicsit? Ezt a bájos arcú édesanya sem szó sze­rint gondolta. Elég, ha ta­pasztalja, mivel jár a négy kisbaba. Hiszen naponta utazik Budapestre táplálni a csecsemőket, akik érkezé­sére tizenhat évet várt férjé­vel, a rokonsággal, a kert növényeivel és a nappal, amely, míg beszélgetünk, észrevétlenül aludni tér. Most még lustálkodhat. A babák — egy-egy ete­tésnél — egy és negyed órát szopnak. Mindig az kezdi, aki a legsírósabb. A két leányzó versenyez egy­mással. Mire a „leghal­kabb” is befejezi, lehet újra kezdeni az egészet. Minden kérdés sután hangzik egy újságírótól ilyen csoda bűvkörében. Végül beírom jegyzetfüze­tembe, hogy „jó helyre hoz­ta a gólya a négyesikre­Az ikreket édesanyjuk rugdaló/,óval várja Balázs Gusztáv felvétele két”. Lehet ezt, fokozni úgy, hogy „oda hozta, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk”, de ez is, az is csak ügyetlen próbálkozás, hogy ezt a „kegyelmi állapotot” érzékeltessem. A három asszony annál könnyebben beszélget. Hallgatom őket, s közben arra gondolok, hogy ha a babák megérkeznek, mikor lesz ideje Erzsikének újra leülni a látogatókkal? Megnyugtató, hogy az önkormányzat segítségével mindennap itt lesz egy gon­dozónő — aki nem más, mint Sára Istvánná testvére. A községháza vigyázó sze­me is rajta van és lesz a csa­ládon, nem csak a napé. S míg csillagunk csak fürdik a dicsőségben, a falu a gye­rekek felnevelkedéséhez közvetlenül is hozzájárul. B. G. Híre kelt, hogy a napok­ban hazamehetnek a túrái négyesikrek. Ekkorák len­nének már a babák? — kér­deztük a szülész-nőgyó­gyászt, Csömör Sándor ad­junktust. — A két kisfiú, s a két lányka nagyon jól vannak — mondja az édesanya ke­zelőorvosa. — Négyük kö­zül háromnak a súlya már elérte a 2300 grammot, s a legkisebbé is közelít a két kilóhoz. Folyamatosan vizs­gáljuk őket, így pontos in­formációink vannak arról, hogy mind a négy csecse­mő teljésen egészséges. Az édesanya, Sára Istvánná na­ponta bejár a klinikára szoptatni a kicsiket, s nevé­ben is mondhatom: az egész család már nagyon várja haza az ikreket. Az előzményekből any- nyit érdemes felidézni, hogy olyan különleges ter­hességről van szó a túrái édesanya esetében, melyre a szülők tizenhat évet vár­tak! Ebből csaknem egy év­tizeden át a már említett szülész-nőgyógyász is segí­tette, biztatta a meddő édes­anyát. A lombikprogram, a méhen kívüli megterméke­nyítés lehetősége adott új­bóli reményt a házaspárnak arra, hogy talán nekik is le­het gyermekük. Ehhez a gö­döllői székhelyű Tessedik- alapítvány teremtette elő a nem csekély anyagi fedeze­tet: a műtétet Erzsikén ugyanis Bécsben végezték el. A beültetés sikerült, sőt mind a négy érett, s megter­mékenyített petesejt életet fogant. Koraszüléssel jöt­tek az újszülöttek a világra. Néhány hét összefogott, megfeszített küzdelem, s az orvosok megállapíthatták: a Sára-csecsemők életképe­sek. Karácsony előtt, ami­kor az édesanyát féléves klinikai kezelés után végre hazaengedték, Anikó már szopott is! Az orvosok — s ezzel Er­zsiké is egyetértett — ak­korra tervezik az elbocsá­tást, amikor mind a négy gyermeket kivehetik már az inkubátorból. Szerkesztősé­günk eddig is figyelemmel kísérte a család sorsát, s első kézből szeretnénk tájé­koztatni olvasóinkat is ar­ról, hogyan érkezik haza a nagy család Túrára. (mailár) Közhírré tétetik... Hírcsokrot nyújtunk át olvasóinknak időről időre a me­gyénk településein megjelenő helyi lapokból. Önkor­mányzatok, pártok, művelődési házak, egyházi és más helyi közösségek adják ki ezeket a népszerű újságokat. Lapozgatva bennük, újra és újra bebizonyosodik: rend­kívül gazdag, színes Pest megye településeinek élete. A FARSANGOT köszönti a monori városi önkormányzat lapjának legújabb száma. Mo- noron is a vízkereszttől ham­vazószerdáig tartó víg napo­kon zajlott le a sok-sok falusi bál, és a legtöbb lakodalom is. Ám az igazi farsang mégis a három utolsó nap volt, ezt az időszakot úgy nevezték, hogy a „farsang farka”. Ak­kor szóltak leghangosabban a faragott sípok, kereplők, folyt a Strázsán termett bor­ral a víg téltemetés., VÉDETTÉ nyilvánította a képivselő-testület a monori Forrás könyékét. Korábban több ülésen hangzott el erre vonatkozó javaslat, amelynek az a lokálpatrióta törekvés volt a kiinduló pontja, hogy a településnek ezt a szép kör­nyezetét az önkormányzat ne engedje ki a kezéből. KÉT ÉVE a város helytör­téneti köre felhívással fordult az oktatási intézményekhez: készüljenek évkönyvek! Nos, a sort a 87 éves Nemzetőr úti Általános Iskola nyitotta meg, s hozzá a 107 éves szak­munkásképző csatlakozott. MŰSZÁKI szakközépis­kolai osztály indítását hagyta jóvá a képviselő-testület a szakmunkásképzőben. Ezzel újabb lehetőségeket teremtet­tek a színvonalas oktatás to­vábbfejlesztésére. FEBRUÁR 11-ÉN tartja következő nyilvános ülését a képviselő-testület, Monori-er- dőn. MALACLOPÓK. Január közepén este 10 óra tájban négy ismeretlen személy gép­kocsival megjelent a monori Kossuth Tsz. Társas Szövet­kezetének Monori úti hizlal­dájánál, ott leszúrtak egy 110 kilós disznót és megkísérel­ték „eltulajdonítani”. Az éjje­liőr észrevette a tetteseket és megzavarta őket. A monori és a pilisi rendőrőrs járőrei Nyáregyháza területén fogták el a négy nem éppen tiné­dzser pilisi gyanúsítottat. NEGYVEN ÉVE szüntet­ték meg a főtéri épületben működő, 1907-ben Popper Ernő által alapított és 1949-ben államosított nyom­dát. Közigazgatási nyomtat­ványok, monori képeslapok készültek itt, és itt öltött for­mát Kocsis Mihály: Monor község története című munká­ja. TÚRÁI HlRlAP NÉMILEG CSÚSZIK a gázhálózat építése, s ennek több, részben elfogadható oka van. Eredetileg például kétezer bekötésről — beállás­ról — volt szó, s ez a szám meghaladta a kétezernégyszá­zat. Ezenkívül három helyen találtak aknát, és néhány he­lyen olyan talajt, amelyben a gépek rendre elromlottak. Mindent összevetve azért a képviselő-testület megkötbé- rezte a vállalkozót. A PVCSV-vel kapcsolat­ban kiderült, hogy a Vagyon­átadó Bizottság visszavonta korábbi döntését és így a Gal- gamenti Víziközmű Kft. csak júliustól üzemeltetheti a víz­müvet, január elseje helyett. A túrái képviselők megjegy­zik, sajnos e téren (is) lassan halad a rendszerváltás. HATVANÖT idős ember fogadására alkalmas a me­gyei fenntartású szociális ott­hon Túrán. Az intézet munká­járól számolt be Csatóné Ke­rek Erzsébet igazgató a képvi­selőknek. Az intézetnek jelen­leg nyolc túrái lakója van. AI R HELYI KÖZÉLETI ÚJSÁG DON-KANYARI, illetve hadifogságbeli emlékeit ele­veníti fel a községi könyvtár kiadásában megjelenő helyi lapban Balogh György kókai lakos, aki immár a 80. évét ta­possa. „1943. január 17-én fogságba kerültem — írja a többi között. — A motozás közben akinél még valami­lyen robbanóanyagot talál­tak. azt agyonlőtték. Körülbe­lül fél óra múlva elindultunk Keleti vagyis a Don-kanyar felé. Útközben mint a kutyát, lelőttek minden olyan em­bert, aki meg volt sebesülve, és ezért nem bírta az utat to­vább folytatni.” JANUÁR l-JÉTŐL nem másodállású, hanem főállású polgármesterként látja el fel­adatát Papp János, s így mun­kanapjait gyakorlatilag teljes egészében a községházán töl­ti. Az oka a megsokasodott munka. Szeretné, ha a nagy beruházások mellett több fi­gyelmet tudna fordítani az apróbb ügyek intézésére, a la­kosok mindennapi gondjai­nak enyhítésére is. RENDRE MEGHÍVJA üléseire a képviselő-testület a községben működő pártokat, társadalmi szervezeteket, egyesületeket, hogy a résztve­vők a döntések meghozatala előtt mondják el véleményü­ket, javaslatukat. Nem mind­egyik él a meghívással. ~~ ÖNKORMÁNYZATI RENDŐR kezdte meg műkö­dését Kókán, erre az önkor­mányzat több százezer forin­tot biztosított. Cél, hogy min­dennapi ügyfélfogadás le­gyen a rendőrségen. NEM TERVEZI helyi adók bevezetését az idén sem a képviselő-testület. Változat­lanul az az álláspontjuk, hogy a nehezebb gazdasági időszakban inkább keveseb­bet költsenek, minthogy az embereket, a családokat, a vállalkozókat újabb adóval terheljék. NEM ÁLL ROSSZUL gazdaságilag a kókai önkor­mányzat. Senkinek nem tar­toznak. egyetlen fdlér kifize­tetlen számlájuk sincs, sőt 21 millió forint tartós letéti készállomány áll rendelkezé­sükre tartós betétekben és leg­magasabb kamatozású érték­papírokban. FALUGYŰLÉSEN java­solta Soós István kókai la­kos, hogy sűrűbben olvassák le a vízórákat, s ha kiderül, hogy irreálisan magas a fo­gyasztás, vizsgálják meg a szerkezetet, nem abban van-e a hiba. KÓKA KÖZSÉG fejlődé­séért díjat alapítottak a köz­ségben. s ezt az nyerheti el, aki lakóhelye gazdasági, kul­turális, erkölcsi és más szem­pontú fejlődése érdekében je­lentős, kimagasló eredményt ér el. A díj alapítvány formá­jában működik, felajánláso­kat szívesen fogadnak. A NYUGDÍJAS KLUB decemberben tartott emlékmű­sorát február 14-én délután közkívánatra megismétlik. I Váci FóruM CSURKA István nagysike­rű lakossági fórumáról szá­mol be az MDF váci szerve­zetének lapja. EGYES fegyveres szolgá­latokat volt munkásőrök lát­nak el Vácott — hangzott el a Csurka-forumon. IRODÁT nyitott Vácott a Poligrupo Hungária Kft. HÚSZ FORINT egy me­netjegy a Volánbusz helyi já­ratain. Az egyvonalas dolgo­zó bérlet 360 forintba kerül, az összvonalas dolgozó bér­let ára 525 forint. Mindezt a városi képviselő-testület gaz­dasági okok miatt kénytelen volt jóváhagyni. SZÁNDÉKNYILATKO­ZATOT fogadott el a képvi­selő-testület név szerinti sza­vazással, s ennek értelmében a Házat Hazát Alapítvány ké­résére 110 telket ingyen átad­nak abból a célból, hogy azo­kon az idén igen kedvező fel­tételek mellett fiatal házasok lakáshoz jussanak. FIZETŐ LETT az összes belvárosi parkolóhely Vá­cott. A díjbeszedést a polgár- mesteri hivatal hatáskörébe vonta, és március 1-től pályá­zat útján vállalkozásba kíván­ja adni. A parkolási díj órán­ként 10 forint. Kivéve a Már­cius 15. téren, ahol 15 forint. Jebegéntji Tanti polgári íywttap ára í)itéj forint KEVESEN tudják Zebe- gényben... hogy a Szentmi- hály-hegy csúcsán barlango­kat látni a vonat ablakából. I. Endre királyunk betelepített kijevi szerzetesei laktak ott, ezért is találó a Remete-bar­lang elnevezés. * Kérjük kedves kollégáin­kat, a helyi lapok szerkesz­tőit, hogy újságjuk legfris­sebb számaiból juttassanak el egv-egy példányt rova­tunkhoz. Készséggel adunk hírt létezésükről, szemlé­zünk írásaikból a jövőben is. Összeállította: Deregán Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents