Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-08 / 32. szám

PEST MEGYE1 HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUÁR 8.. HÉTFŐ (Folytatás-az 1. oldalról) Hirtelen csend lesz, aztán vala­ki kérdést tesz fel: — Emberek, itt van az új­ságíró úr, most mondja el min­denki, hogy mi baja van a Százforrás Betéti Társasággal. Aztán azt is tudni szeretnénk, hogy pénteken miért kellett Vácra menni. Magyarázatot kérek! Várhelyi László, a Kvassay Jenő Klub elnöke azonnal vá­laszol. —1992. december 13-án volt egy önkormányzati ülés, ahol felvetődött az a kérdés, hogy az iskolások élelmezését hízzák a betéti társaságra. Ak­kor elhangzott, hogy valaki biztosan állítja széltében-hosz- szában, hogy Keresztényi igaz­gató úr állítólag ötven- vagy százezer forintot kapott volna a betéti társaságtól, annak elle­nében, hogy megszünteti a konyhát és átadja az élelme­zést a társaságnak. Felszólal­tam, hogy hallottam a plety­kát. és mondtam, hogy plety­ka volt mindig és lesz is min­dig. Ebből aztán az lett, hogy rá­galmazás miatt Verhóczky Já­nost és társait feljelentették a váci bíróságon. De hangsú­lyozni szeretném, hogy itt, a klubban nem pletykálunk, és szélsőséges dolgokat sem aka­rok mondani. Egy ideig úgy tudtuk, hogy a dolog el van si­mítva. de január 29-én meg kellett jelenjünk a békéltető tárgyaláson, ahol nem történt semmi. De még egyszer mon­dom, itt nem pletykálunk, ne­hogy az legyen, hogy a klub ellensége a betéti társaságnak. Azt is tudni kell, hogy vádlot­tak voltunk, de talán Váradi hajlandó megegyezni Ver- bóczky Janikával. — Ki az a Váradi János? — Nem János, Attila. Ő az igazgató.-— Miért vették el az egy­háztól a területet? — Soha nem volt az egyhá­zé. — Pedig az volt, én mon­dom, mert Szabó Feri bátyám kaszálta. — Tudod-e, mit mondok neked? Azt az én apám kaszál- ta. — Én meg tudom mondani, kié volt. — Én is, én is! — Emberek, nincs csengő? Legyen csend! Tartsa fel a ke­zét, aki szólni akar. Tegye fel a kezét, akinek fáj, hogy ide betelepültek a betéti társaság tagjai. Válni szeretnének — Jó, akkor megszámo­lom. Egy, kettő... nem is számolom. Mindenkinek fáj. — Emberek, a terület a kastélyhoz tartozott. Ki adta el és mennyiért? Hová tették a pénzt? Azt a földet adták el, amit most ki kéne vennünk. — Engem egy dolog ér­dekel. Az egyháznak le­gyen meg a 27 hold földje! — Én tudom, hogy apám mennyit dolgozott... — Hallgass már, ne be­szélj annyit! Várhelyi László mond vé­leményt. — Valamikor volt ná­lunk két csodálatos vízme­dence, valóságos ékszerek. A tiszta vízben visszatükrö­Őrbottyáni siratófal ződött a környező világ. Ez volt a mi délibábunk. Elvet­te a téesz, és eladta a betéti társaságnak. A teremből újabb vélemé­nyek hangzanak gyors egy­másutánjában. — Ha itt születtek volna, akkor nem is vették volna meg. Eltűnt a gyönyörű pa­noráma. — Tudja, Laci bácsi, én ott valamikor talicskáztam. — Hallgassál már! — Ki adta el? Tudni aka­rom! — A téeszelnök adta el 400 000 forintért. — Nyolcszázezerért. — Nem adták el, apport­ként vitték be az üzletbe. — Igen, és azóta csak a tőzegkitermelésből millió­kat csináltak! Várhelyi László csitítja a kedélyeket. — Könyörgöm, ne ad­junk talajt, hogy a bt. támad­hassa a falut. Fogjunk ösz- sze, az élet majd lerendezi a dolgokat. Kinek van még hozzászólása? — Mikor leszünk már új­ból Órszentmiklós? — Igaz, mikor válunk szét? Ha már nincs Lenin utca és Malinovszkij utca, akkor oldják meg ezt is. — Ma beadvánnyal for­dultunk az önkormányzat­hoz, hogy hívjanak össze rendkívüli gyűlést. Azon fe­lül a klub aláírásokat is fog gyűjteni, hogy legyen kü­lön Vácbottyán, és legyen külön Órszentmiklós. — Csak Szentmiklóson építenek. — Csornádon bevitték a vizet. — A múltról lehet vitat­kozni, de utólag igazságot nem lehet tenni. — Vácrátót és Csornád leszakadt, és jól jártak. így hamarább lett vizük és gá­zuk. — Egyszerre kellett vol­na megvalósítani a gázprog­ramot. Akik később ébred­tek fel, azok már a felment árakkal találkoztak. — Igaz, az árak emel­kednek egyik napról a má­sikra. A tv bemondta, hogy Budapesten emelik a kenyérárakat, és amikor el­mentem a mi üzletünkbe, akkor már itt is 42 forint helyett 46 forintot kellett fizetnem. — Jézus Mária, igaz ez?! — De még mennyire, hogy igaz! Titkos társaság — Laci bácsi, miért gyűl­tünk össze? Kik a betéti tár­saság tagjai? — Titkos. —- A cégbíróság meg­mondja. — A tsz-nek nincs sem­mi köze hozzá, ők visszavet­ték az apportot. — Százezerrel benne volt a régi tanács is. — Nem volt benne. — De benne volt! — Nem szavazták meg! — Őrbottyán benne van-e a betéti társaságban? — Nincs benne. — Nem volt engedélyük a vízre, és mégis árusították a tőzeget. Az önkormány­zat miért nem szólt belé? — A tőzeg a falut illetné meg. — A szögi téesz élvezi a hasznot és nem mi. — Emberek, én most itt követelem vissza a földe­met és nem megyek ki a te­remből! — Mindent eladnak, még a patakot is. Amikor felhívtam a szövetkezet el­nökét, akkor azt sem tudta, hogy mekkora földet adtak át. Bekerítették a patakot, még egy kanna vizet sem le­het venni a palánták locso­lására. — Nincs gazdája a falu­nak. — Én azt szeretném tud­ni, ki adta el! A téesz vagy az önkormányzat? — De hol a pénz? — A víkendházánál vagy a lányánál. — Most is úgy van, mint a tanács idején? — Igen, úgy van. — Sajnos olyan képvise­lőink vannak, mint a nulla. — Legyen csend! Az ön- kormányzatot mi választot­tuk. — Én nem! — Én sem! — Mi sem! — De igen, tudomásul kell venni, hogy aki nem ment el szavazni, az is sza­vazott távollétével.-—Egyből csak egyet vá­laszthattunk. — Ne mondj ilyet, töb­ben voltak. Ezt nem tudtad idáig? — Szabad egyet szól­nom? Én már akkor is mondtam, hogy jöttmentek nem kellenek nekünk. Tő­lünk egyedül csak a Janika van. Rosszul választottunk — Most jól figyeljenek rám. Váradi Albert egy-két éve került ide, és elkezdett szervezkedni és pártokat ala­pítani. Megalakult az SZDSZ. Nem minősítem a társaságot, mert nem akarok senkit sem megsérteni. Jól tudják, hogy kik ők. Váradi Albert tett javaslatot több képviselőjelölt személyére, és én már akkor megmond­tam, hogy ne válasszuk meg őket. Azt tudják, hogy a mostani polgármester videó- árusító volt. Az emberek két rossz közül tudtak választa­ni. Aztán fiatal gyerekeket választottunk meg, akik mind SZDSZ-sek'. Ezek az emberek befolyásolhatóak. Máskülönben azt mondom, úgy kell nekünk, mert mi vá­lasztottuk meg őket. Pedig maguk is tudták, hogy kicso­dák. Ugye, aztán kellett egy jegyző is a faluba, hát azt is hozott az SZDSZ. És most mi van? SZDSZ már nincs, és lelépett a jegyző is, aki­nek a felesége volt a bt. jogá­sza, de alapjában véve a fér­je intézte a dolgokat. — Szerencsére a falu nem adta a bt.-nek a gyer­mekek élelmezését. Hat órán át vitatkoztak, és ami­kor Váradi bejelentette, hogy visszalép, akkor a jegyző mérgében kiszaladt a szobából. Azóta van vita, amióta az SZDSZ betette ide a lábát. — Nekünk lehet, hogy vannak jogaink, de a hata­lom náluk van. Mi minden­ről csak utólag hallunk. — így igaz. És nem lép­tek a falunév-változtatás ügyében sem. Őrszentmik- lós a kárvallottja a hat tele­pülésnek. Ezt hozta a kom­munizmus! — Nagyon igazad van! — Hölgyeim és uraim, a klub április 27-én ünnepli tízéves évfordulóját. Eddigi munkámért nem kaptam egy fillért sem, de még kö­szönetét sem. — Biztosan nem jól dol­goztál. — Harmincán alapítottuk, most háromszázan vagyunk. Eddig senkitől nem kaptunk pénzt. Éppen ezért, a kezdet­ben bálokat szerveztünk. 1984-ben 23 000 forintot adományoztunk a Nemzeti Színház felépítésére, pénzzel segítettük a váci kórházat is. Vácduka kap 30-40 000 fo­rintot, nekünk soha nem adott az önkormányzat. És amikor látták, hogy milyen sikeresek a mi báljaink, ak­kor kezdték megszervezni az SZDSZ-bálokat. Az elsőn megjelentek tizennyolcán, utána pedig húszán. Ezt lát­va, hogy döntöttek? Úgy, hogy az iskolában többé nem szabad bálozni, s így a klub elesett a bevételtől. — így igaz. Most már azt is elvárják, hogy az öre­gek saját magukat köszönt­sék fel. Az viszont igaz, hogy a 80 éven felüliek kap­tak 800 forintot. — Igen, de aki nem tu­dott elmenni, annak a pén­zesborítékját bezárták a páncélszekrénybe. Miért nem osztják ki? — Elherdálják a falu va­gyonát. Odaadják a tolóla­pos traktort meg az IFA gépkocsit is. — A másik meg a kukás kocsit kapta meg. Megvétózott téglagyár — A polgármester egy évig ígérte a falugyűlést, de csak novemberben tartotta meg. A jegyző pedig min­denkibe belefojtotta a szót. Négy órától hét óráig csak a polgármester és a jegyző beszélt. 78-an jelentek meg. Kivezényelték a tanácsi al­kalmazottakat, a tanárokat meg az óvónőket. Ok képvi­selték a tömeget. — Kiss Róbert képviselő hányszor tartott képviselő­találkozót? Mi adtunk neki bizalmat, s ha találkoznánk, akkor elmondanánk, hogy milyen gondjaink vannak. — Ne kívánj te lehetet­lent a hatdiplomás emberek­től. — Jó, de akkor bár ne­gyedévente jönne el közénk. — Igen, és a miniszterek is hallgassák meg a falu vé­leményét. — Uraim, a falufórum 1987-ben alakult meg. Ter­mészetesen azonnal megfe­nyegettek. Mi azért alakul­tunk meg, hogy megvédhes- sük a falut az itteni SZDSZ-szel és a többi párt­tal szemben. Mi jelöltünk saját embereket is, de önök nem választották meg ak­kor őket. Most pedig az a helyzet, hogy sehol sem hal­lathatjuk hangunkat. Annyit legalább elértünk, hogy megvétóztuk a téglagyárat, de most már úgy érezzük, hogy hiába szólalunk fel az önkormányzatnál. Most már annyi panasz gyűlt össze a szívünkben, hogy ki kell jöjjön belő­lünk. Éppen ezért elhatároz­tuk, hogy csinálunk egy fa­lufórumot, ahol jelen lesz­nek majd tiszteletes urak is, és akkor tartunk egy panasz­napot. A nyilvánosság erejé­vel próbálunk harcolni. * Az újságíró nem foglal ál­lást és nem mond véle­ményt. Csupán közzéteszi harminchárom ember pana­szát. Ki-ki vonja le a törté­net tanulságait. Papp János

Next

/
Thumbnails
Contents