Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-08 / 6. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JANUÁR 8.. PÉNTEK 13 Jó úton járnak ...az elmúlt (letűnt?) korok megyei főtollnokai valahogy leszoktattak minket mindenfajta pozitív várakozásról... Mert mit is mondhatnék mást, annak fényében (vagy árnyékában), hogy 1988 elejétől tizenöt alkalommal jelent meg írásom a Pest Megyei Hírlapnál, nem számítva a váci mutációban leközölt 64 anyagomat. Mindezért bizony bőséggel „jutalmaztak”: kioktató gúnyolódással, a vájt fülűek fennhéjázá- sával, a Bárd—Csulák—Mészáros Ottó—Jakubovits Anna „Bermuda-négyszög” mindenható pártideológu- sai. Most bizony nagyon boldog és büszke vagyok arra, hogy alkalmanként megjelenhetnek írásaim egy olyan lapban, amely dr. Benedek István, Balaskó Jenő, Stol- már G. Ilona és az Új Magyarországból kivált népnemzeti érzelmű magyarok által van hitelesítve. Ahol nem a Demokratikus Charta szerzői az etalonok, hanem Tőkés László szellemisége a mérce. Kívánom, hogy a megkezdett úton haladjanak töretlen hittel és megalkuvásmentes kitartással. A helyenkénti útszéli mocskoló- dás, amely időnként önöket éri, jelzi, hogy jó úton járnak, hiszen az lenne a tragédia, ha a működésük a szellemi törpék tetszésével találkozna. A további kiteljesedéshez kívánok a szerkesztőségnek optimizmust, jó egészséget és békés, boldog új esztendőt! Brezovich Károly Vác Későn érkeztek Több kedves olvasónknak karácsonyi számba küldött verset, elbeszélést tartalmazó levelét csak a napokban kaptuk meg. így például Turczer Imréné váci olvasónk versikéjét, amelyet még édesanyjától tanult gyermekkorában, s amellyel a szentestét köszöntötték. Veres Gyuláné, Vajda Veronika, rádi olvasónk megtörtént karácsonyi esetekről küldött be érdekes és szép írásokat. Fáradozásukat köszönjük, de az ünnepek elmúltával már sajnos nem tudjuk közölni írásaikat. A szerkesztőség Mit tegyünk a szabálysértőkkel? A polgármesteri hivatalok munkájának jelentős részét a szabálysértési ügyek intézése teszi ki. Szabálysértés az olyan jogellenes cselekmény. amely a társadalomra csekély fokban veszélyes, és a tevékenységet, mulasztást törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati ren— Kálmán, hizlaljátok a lovakat! Menekülni fogtok. Polgári kiürítés lesz a Bácskában. A német hadtestek jönnek majd át a Tiszán. Egyelőre biztonságban vagytok, de hizlaljátok a lovakat, egy Isten őrizz esetére. Nézz ki három járást a Dunántúl valamelyik védett helyén. Szükség esetén majd parancsot adok a jegyzőknek, s azok segítenek majd beszállásolni ideiglenesen a te kedves népedet. — Már említetted egyszer, kegyelmes uram — feleltem —Már néztem helyet az új veszprémi püspöknek, Mind- szenty Józsefnek a szárnyai alatt. Mikor Józseffalva leégett, s ő zalaegerszegi apátplébános volt és szerkesztő: mindig csudamelegen érdekelte a sorsunk, s most is, a településkor. A sümegi, a pacsai és a szentgróti járásokat néztem ki. Sehol olyan jószívet nem találtam még széles világon, mint a melegszívű Zalában. Ez a beszélgetés a Boross-klinikán folyt le Budapesten, ahol az összetört szívű minisztert mindig estig és éjszaka ápolták. Délután ötkor a mentakocsi felvitte dolgozni a belügyminisztériumba. Siettem volna haza, de már csak Szabadkáig tudtam eljutni egy tehervonaton. Ott már folyt a vér az utcákon. Sürögtek-forogtak-tüzeltek Tito legényei, a partizánok. Csendőrség, rendőrség már elment. Lovat akartam venni, hogy lóháton tegyem meg az utat Bácsjózseffal- váig, de csak egy rozsdás biciklit találtam. Azzal sem lehetett volna megtenni a húsz kilométeres utat. Szembe az út telis de teli volt német „tigrisekkel’'. Menekültek Belgrád felől. Reákanyarodtam a vasúti töltésre, az újvidéki fővonalra, ahol már nem jártak a vonatok. Középen, a talpfák felett nyomogattam a pedált. Amit a szabadkai vasúti állomáson egy bukovinai származású vasutastól megtudtam, az a következő volt: A józseffalvaiak szekéren, mind elmenekültek, kivéve a kend Édesmamáját. Ő nem akart menni. Azt mondta, hogy nem hagyja a virágait. Sohasem voltak olyan szépek a virágai, mint az idén. — Lehet, hogy még élve találhassa, lehet, hogy már nem. Ugyanis Józseffalva mellett, Topolyán tíz magyar tank van még. Azoktól félnek a partizánok. Azért viselkednek még Józseffalván egy kicsit rendesebben. Még csak tizennyolcat akasztottak. Persze, magyar valahány. Mikor a biciklivel „haza”-érkeztem, kiderült, hogy többen vagyunk „magyarokul”, semmint gondoltam. Az elfáradt székely kocsikról, melyek Újvidék környékéről menekültek, lerakták az édes terheket és a nagyon, de nagyon öregeket a kertem pázsitjára. Amíg Budapesten jártam, parancsfelvételdelet annak nyilvánított. A zetben jelentkezzen a bünte- polgármesteri hivatalok e tés letöltésére, jogszabályok alapján vizsgálják a különféle szabálysértési eseteket. Egy-egy ilyen ügy végződhet úgy, hogy a hatóság megszünteti az eljárást, vagy az elkövetőt figyelmezteti. Legtöbb esetben azonban nem marad el a pénzbírság kiszabása sem. A bírság ösz- szege (amelyet illetékbélyeggel kell leróni) különböző szabálysértéseknél más és más. Egy bolti lopás esetében (természetesen, ha az érték nem haladja meg a kétezer forintot, mivel nagyobb értéknél az már vétség) akár húszezer forintos bírság is kiszabható. De mi történik akkor, ha az elkövető nem fizeti meg a kiszabott bírságot? Ha a szabálysértőnek munkahelyi vagy egyéb hasonló jellegű jövedelme vagy nyugdíja van, akkor az összeget egyszerűen letiltják és átutaltatják a polgármesteri hivatal számlájára. Más azonban a helyzet akkor, amikor az elkövetőnek nincs olyan jövedelme, amelyből a bírság letiltható lenne. Ilyen eset például az is, amikor önálló vállalkozó ügyében járnak el. A szabálysértési jogszabály szerint ha a letiltásra nincs lehetőség, a pénzbírságot elzárásra kell átváltoztatni, az elkövetőt pedig értesíteni kell arról, hogy mikor és melyik büntetés-végrehajtási intéREGÉNY NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 43. re — háromszáz kisgyerek és véngyerek ott szipogott nagy éhesen a kertem pázsitján. Az öregek erősebben sírtak, mint a gyermekek, de ők sem voltak túl hangosak. A főutcán ugyanis éppen akkor akasztották Pintér bácsit és Német Jóskát, a részeges kőmívest. Mindketten „bennszülött” bácskaiak voltak, de a magyarokkal barátkoztak. A harmadik fára Szegedi Béla került. Az volt a „bűne”, hogy tenort énekelt az énekkaromban és bunyevácról Szegedire magyarította, a nevét. Néztük a borzalmat, némán, a kertből. Számítgattuk — hogy most mi következik...? Egyszer egy török beszélt egy másik törökkel s másszor egy ördög beszélt egy másik ördöggel. A török azt mondta a töröknek: — Sose láttam az orcád, de a sapkád erőst üsmerős... Az ördög pedig azt mondta pajtásának, a másik ördögnek: — Sapkádat is, fejedet is, elveszett lelkednek romlottságát is erőst üsmerem. Te vagy a legkegyetlenebb ördög, de én tevéled szeretnék kosárlabdát játszani. Kapuoszlopnak ássunk le egy akasztófát. Szereljük az oszlopra a vörös sapkát, a kosárlabda kosarának. Válasszuk ki a legszebb, legműveltebb és legbátrabb magyar koponyákat. Dobjuk őket a vörös kosárba. Emeljük fel az új akasztófák tövében a magyar Koponyák hegyét. Van-é pokolibb játék, mint a lefejezés? — Van-é ördögibb élvezet az akasztásnál? Akasztást ma láttam életemben először, amikor ma bos- nyák, törökhitű. kétméteres partizánok a „bennszülötteket" akasztották Bácsjózseffalván. Ezt.a csetnik telepet „Hadzsi- csevónak” nevezték különleges telepesei, a szerb földről most visszaszállingózott, harcias bosnyákok. De lássuk előbb, hogy kiket is nevezett „bennszülötteknek” a székely gyermekek szóképző, édes nyelve? A kicsi székelyek „csat- tantócskám”-nak nevezték a gumis harisnyakötőt. Az „óvodának” azt mondták, hogy „fél-osztály”. A rajzszeget „nyo- mókálószögecskének” keresztelték: — Adják instállom. két krajcárért nyomókálószögecskét a kisöcsémnek, aki vásárolni nem tud, mert még csak félosztályos... olyan újság, amely le is közli azokat. Ezzel is hirdetve, hogy él még a szeretet, hogy parázslik, csak fel kell azt szítani. Sajnos azonban nagyon sok elvetemült ember is van, akik iszonyú dolgokat művelnek. Iszonyodva olvasok minden bűncselekményt. Szinte megköny- nyebbülök, amikor nincs ilyen írás a lap utolsó oldalán. Naivan azt gondolom, hogy most nem történt semmi gonoszság... Szeretném remélni, hogy egyszer minden ember szívében helyet kap a jóság, a szeretet, a megértés és a megbocsátás, kiszorítva onnan a gonoszságra való hajlamot. Szeretném remélni, hogy a lapok hasábjain egyszer majd már nem lehet szörnyűségekről olvasni. Nem azért, mert nem írják meg, hanem azért, mert nem történik semmi olyan, ahol semmibe veszik az embert, az emberi méltóságot, az életet és a szerete- tet! Kívánom főszerkesztő úr, hogy a Jó Isten adjon Önnek és minden munkatársának jó egészséget, erőt és kitartást a munkájukhoz! Kívánom, hogy lapjukat minél többen megelégedéssel fogadják és olvassák! Csólce Miklósné Kocsér Gyermekszáj nevezte el a „féding”-et, a rádió elhalkulását „zsibbadásnak”. Ők nevezték el „bennszülötteknek” a magyar uralomhoz visszaédesedett sokácokat és bunyevácokat, valamint az itten talált ősmagyarokat. Azért voltak bennszülöttek, mivelhogy itten születtek és nem vonaton jöttek Bukovinából, a vörös lávaömlés kezdetén. Az egyik felakasztott bennszülöttnek, Német Jóskának nyitva maradt mindkét szeme. Egészen megdermesztett ez az üres, üveges nézés. Mi tagadás, elgyávultam. A gyermekek közé leguggoltam. A pici szoknyák kerítése mögött a Halál és a Korán szava jutott eszembe: — Senki a sorsát el nem kerülheti. Már késő volt lekuporodnom. Az egyik akácfáról észrevett egy újabb hurkot megbogozó partizán. Integetni kezdett sürgő-forgó, nagyon elfoglalt társainak. Egyesek az új áldozatokkal cipekedtek. Gúzsba kötözték, vagy éppen kioldották a rémült bennszülötteket az akácfák alatt, hogy most a székelyek következzenek. Mások a menázsit főzték az utcán, rotyogó üstökben és kondérokban. Aprították a szopós malacok húsát. Kopasztották a kacsát. Hajkurászták az elhagyott udvarok és tyúkólak eleven kincseit, a dühös kakasok riadozása mellett. Négy, puskás partizán megindult felém. A kisleányok szétrebbentek, mint amikor vércse csap le a galambok közé. A szégyenletes, gyáva guggolásból felegyenesedtem. Megérintett a Halál lehelete. Minden bűnömet megbántam. Minden ellenségemnek szívemből megbocsátottam ..»Talán igazabbul, mint Heine, az osztrák költő; aki azt tanácsolta: — Bocsásg meg ellenségednek, de csak felakasztása után! Csodálatos volt, hogy milyen sokáig éltem ez alatt a „száraz-haldoklás” között. Végigszaladta az emlékezetem az én verőfényes Golgotámnak minden méterét. Bűneimet, hibáimat, tévedéseimet olyan éles megvilágításban láttam, mintha nem is akasztott embernek feje nézne reám nyitott szemmel az akácfáról, hanem éles reflektoroknak és Jupi- terlámpáknak a világossága. Most már nemcsak a Halál leheletét éreztem. A szilvórium szagát is éreztem, amit a csetnik reám lehelt, amikor megragadta a vállam... Különös, hogy ebben a pillanatban tört ki rajtam a lebírhatatlan vágy a menekülésért. Mivel a szláv nyelvek közül csupán a lengyelt ismertem — lengyelül kezdtem könyörögni az életemért: (Folytatjuk.) Igen ám, de legtöbb esetben elmarad a jelentkezés. Ilyenkor a törvény szerint a szabálysértőt rendőrrel elő kell vezetni. Megszületik az elővezető határozat, amelyet ha minden feltétel jogszerű. az illetékes ügyész jóváhagy. A rendőrkapitányság utasítja az illetékes rendőrőrsöt vagy kmb-t az elővezetés végrehajtására. Ez azonban nem is olyan egyszerű. A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint az elővezetés csak a hónap egyetlen, előre meghatározott napján történhet. Ha a szabálysértő ebben az időpontban éppen nem tartózkodik a lakásán, vagy pedig letagadják az otthonlétét, a rendőr köszön és elmegy. Hiába találkoznak máskor bárhol, az érintett személy nem vezethető elő. A szabálysértési hatóság kap egy értesítést: „az elővezetés nem foganatosítható.” És itt a befejezés: az elkövető a pénzbírságot nem fizette meg, elzáratni pedig az említett okok miatt nem lehet. így állhat elő az a visz- szás helyzet, hogy a többszörös milliomos vállalkozó például nyugodtan lophat a boltban, elkövethet bármilyen más szabálysértést minden következmény nélkül. A bérből, fizetésből élőktől, a nyugdíjasoktól az összeg viszont minden további nélkül letiltható. Előfordul Szívből jött írások Szeretném megköszönni, hogy a karácsonyi levelek között az én írásomból is közöltek részletet. Nagyon jó érzés volt írásban viszontlátni (olvasni). ...Külön köszönöm a gyönyörű illusztrációt, amely még szebbé tette. Nagyon szép ajándék volt ez nekem. Köszönöm. Minden egyes levelet elolvastam, és örülök, hogy ez a felhívás elhangzott. Nagyon jól esett olvasgatni az ünnepi várakozásban a sok, szívből jövő, többnyire személyes élményt és sze- retetet tükröző írást. Nagy öröm tudni, hogy nagyon sok mély érzésű, igaz ember él ebben az országban. Még nagyobb öröm, hogy ma már le merjük írni érzéseinket, sőt mi több, van olyan eset, hogy az idős, alacsony nyugdíjjal rendelkező nénitől egy-egy csokor virág eladásáért levonják a büntetést, másoktól viszont nagyobb súlyú cselekményért ezt nem lehet. Ez az eljárás ugyancsak távol esik a jogegyenlőségtől. Megjegyzem még: ha netán valamelyik illetékes szervet érdekelné, megtörtént, konkrét esetekkel is szolgálhatok. Balogh Gyula Pomá:
