Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-08 / 6. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. JANUAR 8.. PENTEK rri * i i Teli ünnepkor A téli ünnepkör a decemberi nevezetes napokkal indul. Az örömszerzés vágya, az ajándé­kozás, a jövőt kutató szándék nyilvánul meg bennük. Itt van mindjárt a hónap elején Miklós, azaz Mikulás napja. A piros köpenyes jóságos fi­gura múlt századi. Az őt kísé­rő, számonkérő-büntető kram­pusz figurája német eredetű. Ha havazik, azt mondják: Miklós megrázta szakállát! Kevés naphoz fűződik any- nyi hiedelem, annyi szokás, mint Luca napjához. Legis­mertebb a Luca-szék készíté­se. De nem egyszerre készül ám! Minden áldott nap kell rajta faragni valamit! Innen a lassú munka jellemzése: Ez úgy készül, mint a Luca szé­ke! Máig dívó kedves szokás a Luca-cédula. A lányok 13 cé­dulára 13 legény nevét írták fel. Összesodorták, s naponta egyet eldobtak. Az utolsón végül meglelték jövendőbeli­jük nevét. Karácsonyt a dúsan megra­kott ünnepi asztal is jellemzi. Gyönyörű szokás volt, hogy külön karácsonyi abrosszal te­rítettek, s később a gazda eb­ből az abroszból szórta ki a vetőmagot a földekre. Szent István napján — de­cember 26-án — dívott az egyik legrégibb múltú szép magyar szokás, a regölés. Va­lószínű, hogy a honfoglalás előtti időkben gyökerezik. A hónap legszebb ünnepe a karácsony. Jelképe a feldí­szített fenyőfa. Nálunk az Osztrák—Ma­gyar Monarchia idején ter­jedt el. Falvainkban ma is időjósló a Luca napja és a karácsony közötti időszak. E 12 nap jelle­géből következtettek arra, mi­lyen lesz a jövő 12 hónapja. A legismertebb karácsonyi szokás a betlehemezés, amely egészen ősi, templomi misztériumjátékból alakult ki. Szilveszter és az újév nap­ja telis-tele volt szép, ősi szo­kásokkal, ezekből ma már saj­nos keveset őrzünk. Ilyen a sült malac, a lencse asztalain­kon. A néphit azt tartotta, hogy a malac előtúrja a sze­rencsét, a lencse pedig sok pénzt hoz az új évben. Vendégeink voltak Az eltelt időszakban sokan láto­gatták meg iskolánkat. — Járt nálunk német testvérvá­rosunk, Espelkamp küldöttsége: — Két hétig vendégeskedtek itt a Marosvásárhelyi Ökumeni­kus Pedagógiai-Zenei Főiskola nevelői és diákjai, akik tanórákat is tartottak; — Október 21-én a nagysza­lontai küldöttség tekintette meg iskolánkat; — Haaksberg polgármestere is érdeklődött intézményünk munkája iránt: — Japán pedagógusok egy csoportja bemutató tanításokat lá­tott az 1/d, a 3/a és a 4/a osztá­lyokban. Matematikát tanított Czeczeiné Eszes Ilona, angol nyelvet Dr. Makai Katalin igaz­gató és éneket Szilágyi Etelka ta­nítójelölt; — Selyemképeinek kiállítási megnyitóján jelen volt a művész­nő: M. Zsombori Erzsébet; — Ugyancsak kiállításának megnyitóján láthattuk vendégül Tóthné Kiss Eszter művészt, aki tűzzománcait mutatta be. Meghívót kaptunk Iskolánk nevelőtestülete megtisztelő meghívást ka­pott Mátraházára, a Refor­mátus Lelkészüdülőbe. Két napon át kiváló személyisé­gek tartanak előadásokat. Tanítóink, tanáraink szere­tettel és őszinte köszönettel fogadják a nagyszerű progra­mot és lehetőséget. Beszélgetés Pintér Gyula elnöklelkésszel A szeretet nyelvén Az Aranyosok Lapja részé­re riportkészítés céljából in­dultunk el Pintér Gyula bá­csi lakására, a Nagykőrösi Református Anyaszentegy- ház elnöklelkészéhez. Elő­ször arról érdeklődtünk, mi­kor került Nagykőrösre. * — Három évvel ezelőtt érkeztem, ilyenkor ősz tá­ján, október végén. Előtte Kosdon voltam öt évig kis gyülekezetben, amely 417 főt számlált. Nagyon szeret­tünk ott és ezzel az igény­nyel jöttünk Nagykőrösre is. — Milyen feladatokat lát el a városban? — Kifejezetten városi fel­adataim nincsenek, csak gyülekezetiek. De ez termé­szetesen azt is jelenti, hogy református keresztyén em­berként a város életében is részt kell vennem. Amilyen területen tudok, ott segítek, például néhány dolog szer­vezésében, kulturális meg­mozdulásokban.-—Milyennek képzeli el a jövő református iskoláját? — Olyannak, ahová szí­vesen járnak a gyerekek. Ahol a légkör felszabadult, magas szintű követelmé­nyek vannak, és ezeknek a követelményeknek úgy tesz­nek eleget a gyerekek, hogy abban kedvüket lelik. Na­gyon szeretném, ha ti is így éreznétek magatokat az is­kolában, vagy esetleg ké­sőbb a gimnázumban. — Mi indította Gyula bá­csit arra, hogy lelkész le­gyen? Mióta végzi hivatá­sát? — A szolgálatomat ép­pen tíz éve végzem. Az Űr Jézushoz való kötődésem sokkal régebbi, 17 évesen tértem meg. Az, hogy ide el­jutottam, pontosan konfir­mandus koromnál kezdő­dik, ugyanis akkor kerül­tem szembe azokkal a kér­désekkel, amelyek addig csak gyermeki szinten fog­lalkoztattak. Ekkor döbben­tem rá, hogy mennyire bű­nös ember vagyok. Nem sokkal ezután kaptam az el- hivatást a lelkészi pályára, amit igen vonakodva fogad­tam. A lelkészi hivatást ma szolgálatnak tekintem. A nagykőrösi gyülekezet ép­pen az ereje miatt vált gyen­gévé és az új feladatokra sem készült még fel. Ezért van szükség rátok, vagyis az olyan emberekre, akik tudják, hogy felelősségük van a másik ember és a jövő nemzedéke iránt. Ne­kik olyan világot kell terem­tenünk, hogy jól érezzék magukat. A nagykőrösi gyü­lekezetnek nagy feladata van az iskolákkal, a diakóni- ával és magával a gyüleke­zet építésével is. Ehhez nem elég a puszta létezés, hanem cselekedni is kell va­lamennyiünknek. — Mit üzem a gyerekek­nek? — Próbáljátok meg ak­kor is szeretni a másikat, ha nehéz, mert bennünket is ne­héz szeretnie az Istennek, mégis értünk adta az Úr Jé­zust. Ezt a szeretetet elfo­gadva kövessétek őt. Akkor is tudnunk kell szeretni em­bertársainkat és a városun­kat, ha ismerjük hibáit. Ne­künk is vannak hibáink, de nekünk is jó, ha szeretnek. Társaink nevében is kö­szönjük a beszélgetést, a hozzánk szóló üzenetet és kívánjuk, hogy hivatása és a családi élet nyújtotta sze­retet kísérje továbbra is munkáját! Kóliázi Kiss Judit és Danóczi Levente Református címerünk jelképei ^Pilisi kapu”-túra Ahol az Egri csillagok ragyognak... A hatodikos évfolyam ta­nulmányi kirándulására október 28-án került sor. Izgalommal telve vártuk az indulás perceit. Első úti célunk az egri vár volt. Ott kb. két órát töltöttünk, mert a Hősök termén és a kazamatákon kívül jártunk a pénzverdé­ben és a vármoziban is. Megnéztük az Egri csilla­gok című mű filmváltoza­tának utolsó 25 percét. Ezek után a híres író, Gárdonyi Géza emlékhá­zába indultunk. Meghatód­va jártunk a falak között. Az esős idő ellenére el­mentünk a Szalajka-völgy- be is a romantikus kisvas­únál. Ott a kiszáradás ve­szélyétől fenyegetett Fá­tyol-vízesés látványa ej­tett ámulatba bennünket. Hazafelé fáradtan jöt­tünk, de az vigasztalt ben­nünket, hogy máskor is együtt töltünk egy ilyen szép napot. Alföldi Barbara 6. a osztályos tanuló Búcsúajándék Nagy öröm ért, amikor isko­lánk „búcsúajándékát”, az er­délyi jutalomtábort négy tár­sammal együtt megkaptam. A nyár közepén indultunk a tíznapos kirándulásra. Er­dély legcsodálatosabb tájait bebarangoltuk. Táborhe­lyünk Csíkszeredán egy gim­náziumi kollégiumban volt, ahonnan meseszép túráink in­dultak. Gyönyörködhettünk a Békás-szoros hatalmas szikláiban. Kanyargós szer­pentinen jutottunk el a Gyil­kos-tóhoz, gyalogtúrán kúsz- tunk-csúsztunk, míg elértük a Szent Anna-tavat. Barátságokat kötöttünk er­délyi magyar gyerekekkel, egy napot családjaik köré­ben töltöttünk el. Élmények­ben gazdagon tértünk haza, s szívünkben őrizzük ezt a cso­dás tíz napot. Czeczei Éva A címer aljában lévő két könyv az Ó- és Újszövetséget jelen­ti. Mindkettő Jézus Krisztusról tesz bizonyságot: egyik mint ígéretről, a másik mint Beteljesedésről. Az Ő-jelképe a Bá­rány: mint Isten Báránya magára vette a világ bűneit. A Bá­rány által tartott zászló jelzi kereszten szerzett győzelmét. A háttérben a pálma egyszerre a vértanúság és a győze­lemjelképe. A címer tetején a tűzből megifjodva felszálló fő­nixmadár (Zsolt. 103.: 5) jelképezi az egyház történetét: min­den próbából megújulva kerül ki. Titka, hogy a Napba te­kint: „mert Nap és pajzs az Úr”. (Zsolt. 84.: 12) A címerben a „kék” szín a keresztség szimbóluma, a „piros” pedig az úr­vacsorára utal, a református egyház két sákramentumára. A Pilisi Parkerdő leg­szebb tájain bandukolt a kis csapat. Hátizsákjaink cipelése bizony időnként nehéznek bizonyult. Pilis- szentlászlótól Leányfaluig gyönyörű tájakon keresz­tül vitt útunk. Jártunk a Kárpát-forrásnál, a Lepen­ce-völgyben. ízbégen meg- másztuk a Kő-hegyet. Bi­zony, jól esett néhány „vendég” szülő főztje! Fe­ledhetetlen napok voltak azok! Aki nem hiszi, jöj­jön jövőre velünk! Tercsi Aranka— Tercsi Györgyi A határszélen jártunk Mi, nyolcadikosok már rég szerettünk volna több­napos kirándulásra menT' ni. Ebben az évben osz­tályfőnökeink valóra vál­tották álmainkat. Mindannyian izgatot­tan vártuk a kirándulást, aminek úti célja a gyö­nyörű Sopron és környé­ke volt. A hangulat a bu­szon egyre fokozódott, s észre sem vettük, hogy megérkeztünk Fertődre. Itt az Es­terházy-kastélyt csodál­tuk meg. Ezután Sopront térképeztük fel. Sok érde­kességet tudtunk meg a városról és történelmé­ről. Nagycenken a Szé­chenyi család rég volt éle­tébe pillanthattunk be és jártunk a mauzóleumban is. Ezután következett a végcél: Szombathely. Itt volt a szállásunk egy kol­légiumban. Másnap ko­rán reggel Julika néni, Ildi néni és Piroska néni űzték ki az álmot a sze­münkből. Ezek után Kőszegre mentünk és idegenveze­tők segítségével bejártuk az egész várost. Délután el kellett válnunk ettől a csodálatos helytől, s haza­indultunk. Szeretnénk megköszönni tanáraink­nak ezt a csodás élményt. Kelemen Bernadett és Zentner Orsolya 8. b osztályos tanulók Az oldalt a nagykőrösi Arany János református Gyakorló Általános Iskola tanulóinak írásaiból állítottuk össze.

Next

/
Thumbnails
Contents