Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-29 / 24. szám

PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993 JANUÁR 29., PÉNTEK 5 Egy Suzuki-kereskedd a magyar iparért Hajdani brigádpénzbol Megy a bolt Cegléden gármestere, Mácz Ist\’án és a Magyar Suzuki Rt. kereske­delmi igazgatója, Norio Monden is. Szép az üzlet, a forgalmi adatokat a tulajdonos üzleti titokként kezeli, de szemmel láthatóan „megy a bolt”. Pe­dig a nyitáskor Jansik Istvá­non kívül kevesen bíztak egy ilyen nagy léptékű vállal­kozás sikerében Cegléden. „Jó, ha egy év alatt tíz autót eladsz” — jósolták többen is. Nos, ha azt nem is sike­rült megtudni, hogy hány magyar Suzuki talált gazdá­ra a tetszetős kirakatüvegek mögött, annyit elárult a cég­Az elsőit között volt a ceglédi Jansik István vállalkozó, aki csatlakozott lapunk kezdeményezéséhez, amelyben a magyar ipar támogatására hívjuk olvasóinkat. Vall­juk be, egy szerkesztőség hangot adhat — vélemé­nyünk szerint kötelessége — ilyen irányú elkötelezettsé­géről, ám igazán sokat a vállalkozók, a kereskedők te­hetnek a hazai ipar védelmében. Örömünkre szolgál, hogy a ceglédi autószalon tulajdonosában ehhez part­nerre találtunk, s a napokban egy évre szóló együttmű­ködési megállapodás jöhetett létre a Pest Megyei Hír­lap szerkesztősége, valamint Jansik István között. tulajdonos, hogy a jóslatot máris túlteljesítette. Ha a ceglédi vállalkozó bemutatkozása szűkszavú is volt, biztosak vagyunk ab­ban. hogy a Pest Megyei Hír­lap olvasói hallanak még ró­la, hiszen helyette a tettek be­szélnek. A már említett együttműködési megállapo­dásunk szerint az év során szervezendő közönségtalál­kozóinkon a Suzuki—Jansik Márkakereskedés bemutat egy Magyar Suzukit, ami pe­dig a szalon háza táján törté­nik, arról időről időre beszá­molunk. (zelei) Erdó'si Ágnes felvétele A ceglédi vállalkozóban iga­zi üzletembert, a tárgyalások alatt kemény, de a másik fél érveit figyelembe vevő part­nert ismerhettünk meg. A megállapodást követően sze­rettük volna személyét is be­mutatni, de önmagáról szól­va is mindig az üzleti tevé­kenységére kanyarodott visz- sza. Nem is titkolja: saját ma­gánál sokkal fontosabbnak tartja azt, amit létrehozott. Annyit azért sikerült meg­tudnunk Jansik Istvánról, hogy amióta leszerelt a kato­naságtól, a nyolcvanas évek közepétől önálló iparos. Ak­kor egy bérelt telephelyen nyitotta meg első autójavító műhelyét. Később települt át a Nagykőrösi útra — ahol most a Suzuki Autószalon áll —, s folytatta a kocsik ja­vítását. A minőségi fordulat kezdetei alig több mint egy évre nyúlnak vissza, amikor elhatározta, dealeri szerző­dést köt a Magyar Suzuki Rt.-vel, s a szervizt autósza­lonnal bővíti ki. Az elhatáro­zást gyorsan tett követte: ta­valy áprilisban lebontották a régi műhelyt, és szeptember­ben megnyitották az új üzle­tet. Október 7-én pedig fel­avatták a ceglédi Suzuki— Jansik Márkaképviseletet, ahol jelen volt a város pol­Jó szándékból példát mutatnak Vannak, akik úton-útfé- len az emberek rossz hangulatáról, úgymond befelé fordulásáról be­szélnek. Korántsincs iga­zuk. A nehezebb megél­hetési körülmények, a szűkösebb pénzügyek mi­att nem tűnik el az embe­rekből a segítőkészség, a jóindulat. Példáját adta ennek nemrégen a nagy­kőrösi Gépgyártó Szövet­kezet egyik kollektívája is, akik hajdani brigád­pénzük megmaradt össze­gét a helybeli mozgássé­rült gyerekek javára aján­lották fel. Az ajándékot a moz­gáskorlátozottak nagykő­rösi szervezete olyan csa­ládhoz juttatta el, ahol az édesanya egyedül ne­veli a gyermekeit, akik közül egy súlyosan moz­gáskorlátozott. A szövet­kezetiek a későbbiekben is segíteni kívánják az egyesület tagjait, gyerek­ruhákkal, élelmiszerek­kel, mosószerekkel. Mindezért ezúton is kö­szönetét fejezi ki a moz­gáskorlátozottak körösi szervezete. Sajnos, az is az igaz­sághoz tartozik, hogy nem mindenki cselekede­te ilyen egyértelmű és ne­mes. Az egyesületnek tu­domására jutott, hogy vannak, akik a mozgássé­rültek nevében járják a várost, képeslapot árul­va, mondván, a rászoru­lóknak gyűjtik ily mó­don a pénzt. A mozgássé­rültek nagykőrösi egyesü­lete nem kezdeményezett semmiféle gyűjtőakciót, így elhatárolja magát minden ilyen jelenség­től. Senkit nem bíztak meg azzal, hogy járja a lakótelepeket és pénzt szedjen a mozgássérül­tekre hivatkozva. Aki bármilyen módon segíte­ni kíván az egyesület­nek, az minden hétfőn és csütörtökön délután 15 órától a hivatali helyiség­ben (Dalmady u. 2.) beje­lentheti ebbéli szándékát. Az egyesület várja to­vábbá azon tagjait, akik­nek az éves közlekedési támogatás igénylésével kapcsolatban bármilyen gondjuk van. Az igény­léshez minden segítséget megadnak. Az ügy sür­gős, ugyanis a január 31-e után beadott kérel­mekre már csak arányo­san csökkentett összeg folyósítható. M. J. Elfogadták a költségvetést Aporkán Ceglédi számvetés Tenni akaró tantestület A ceglédi közgazdasági szakközépiskola a közeljövőben ünnepli negyed évszázados jubileumát. Tóth Géza igaz­gatóval ennek kapcsán beszélgettünk. A napokban fogadta el Áporka önkormányzati képviselő-testülete az idei költségvetési tervezetet. Ahogy Bánfalvi Sándorné jegyzőtől megtudtuk, a tes­tület döntésénél az elsődle­ges szempont az intézmé­nyek működésének biztosí­tása volt, amellett, a köz­ségben jelenleg is zajló gázberuházás munkálataira is szántak bizonyos össze­Ma 14 órakor ülésezik az önkormányzat képviselő­testülete Délegyházán. Legfontosabb napirendi pont a költségvetés lesz. A múlt évben kivetett kommunális adót ez évre visszavonták. Nem tartják helyesnek a 3000 forint­ban megállapított adó­zást. Az indok: nem igaz­ságos, hogy aki egy bá­dogfedelű lakással rendel­kezik, az is annyit adóz­zon, mint akinek az eme­letes, kertes családi ház geket. A szociális célokra elkülönített pénzek elosztá­sáról a tavaly év végén meghozott szociális igazga­tásról és szociális ellátásról szóló törvény hatálybalépé­sét követően — azaz febru­ár végén — dönthetnek. Addig a korábbi feladatok alapján állították össze az e célokra fordítható össze­get. mellett villája is van — nyilatkozta Bujáki Antal polgármester. Területi, differenciált adózást fog­nak bevezetni. A község­fejlesztés keretében terve­zik a telefonhálózat kiépí­tését, melynek üzemelteté­sét a Dunakomp Rész­vénytársaság vállalja. Az útépítés, közművesítés mellett gondot jelent az alapfokú oktatásban dol­gozók bérének önerőből történő kiegészítése is. B. B. J. —Az évfordulón kívül is lesz-e ok az ünneplésre? — Minden iskolának kell, hogy legyen oka — ép­pen egy évforduló kapcsán —, amikor egy kicsit meg­áll, visszatekint és értékeli a múltat. Amit továbbfej­leszt, beépít a mába; s ezzel a jövőt úgy igyekszik meg­alapozni, hogy mindenki­nek a hasznára legyen. — A körülményeik, felté­teleik miként változtak, ja­vultak? — Igazán örvendetes, hogy az elmúlt csaknem négy esztendő alatt nyolc tanteremmel gazdagodtunk. S ez óriási, ahhoz képest, hogy a városban egy-egy is­kola hány tanteremmel gya­rapodott. Nálunk persze ezt a lényeges javulást az is mo­tiválta, hogy közben az in­tézmény szerkezete ugyan­csak változott. — Konkrétabban? — Az első építkezéseket az indokolta, hogy „megsza­badultunk” a gyors- és gép­író csoporttól. Helyette a számítástechnikai — négy évfolyamos — osztály indí­tása színesítette az oktatási palettánkat. A korábbi tíz­ről tizenkettőre gyarapodott a nappali tagozatos osztá­lyok száma. Aztán a múlt év szeptemberétől két ötöd­éves csoport is folytatta ta­nulmányait intézményünk­ben. Ez elképzelhetetlen lett volna újabb tantermek építése nélkül. — Egy-két évtizeddel ez­előtt, akik nem tanultak to­vább, azok közül sokan pél­dául a gimnáziumi érettségi mellett elvégezték a közgaz­dasági különbözeti iskolát. Éppen azért, hogy könnyeb­ben elhelyezkedhessenek. Napjainkban van-e efféle fontossága ennek az oktatá­si intézménynek? — Egyre inkább jelentős­sé válik ez az intézménytí­pus. Különösen azoknak a fiataloknak, akik tizennégy- éves fejjel még nem tudják eldönteni, hogy az érettségi után továbbtanulnak vagy dolgozni mennek. Az új ága­zatunk lehetőséget ad a tanu­lóknak arra, hogy ne tizen­négy, hanem tizenhat évesen határozhassanak sorsukról. Ez a szabadság lényeges. A mi diákjainknak — más isko­lákhoz képest — így na­gyobb a választási lehetősége. — Az oktatás színvonalát némiképp az is jelezheti, hogy hányán kerülnek be egy-egy felsőfokú intéz­ménybe. A számokból meny­nyire tükröződik az eredmé­nyesség? — Ez mindig attól függ, hogy melyik esztendőben milyen osztály végez ná­lunk. A felvételi beiskolá­zás előrevetíti a továbbtanu­lási arányainkat is. Ha egy- egy felsőfokú intézmény több fiatalt tud fogadni, nyilván jobbak az esélyeink arra, hogy ez a kép kedve­zőbb lesz. Mindenesetre diákjaink közül egyre töb­ben jutnak be a közgazdasá­gi egyetemre, pénzügyi, számviteli, sőt a kereskedel­mi főiskolára. Örvendetes, hogy megnövekedett a sike­res továbbtanulóink száma. Talán az új felvételi rend­szer engedményei is javít­ják az esélyeket. — Miféle gond nehezíti a munkájukat? — V alamennyi osztály­ban legalább négy órán taní­tunk idegen nyelvet. Hirte­len négy-öt pedagógusra lenne szükségünk. Am saj­nos — kiemelt fizetés, szol­gálati lakás híján — nincs, amivel ide tudnánk csábíta­ni a nyelvtanárokat. Meg­próbálunk enyhíteni ezen a gondon úgy, hogy három orosz szakos kollégánk an­gol, német átképzésen vesz részt. Természetesen na­gyon örülnénk néhány fia­tal kollégának. — Hogyan ünnepelnek? — Az iskolánk ugyan fia­tal, de a negyed évszázad már mérföldkő... Ez jó alka­lom a számvetésre. Ám nem szeretnénk belefeledkezni az emlékezésbe. Az elkövetke­ző egy-két hónapban ünnep­ségsorozatot rendezünk — különböző vetélkedőkkel, ta­lálkozásokkal fűszerezve. S utána keményen dolgozunk tovább. Lelkes fiatal tantestü­letünk tele van tenniakarás- sal. Fontos a múltból erőt me­ríteni, de csupán ez nem elég az újabb sikerekhez. F. F. J. Sz. J. Nem lesz helyi adó Délegyházán

Next

/
Thumbnails
Contents