Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-29 / 24. szám
PEST MEGYE1 HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 29.. PENTER Piliscsabai csoda Az újrakezdés embere Talán most sikerül Bódog István akár tv-riporter is lehetne Erdó'si Ágnes felvétele Régi álmát szeretné megvalósítani Tamás Mihály sóskúti lakos. Még vagy tíz éve Kolozsváron édesapjával készítettek egy kürtöskalács sütésére alkamas berendezést. Használatára azonban egy ideig nem került sor. Másfél éve megpróbálkozott a sütéssel. Büfékocsival járta a vidéket. A süteménynek nagy sikere volt a vásárlók körében, de ez az árusítási forma nem vált be, mert rengeteget elvitt a haszonból a helypénz. Akkor fel is hagytak ezzel a vállalkozással. Üzlethelyiséget béreltek, ahol szinte mindent (szöveteket, edényeket, mindennapi szükségleti cikkeket) árusítottak volna. Az előtérben pedig egy kis klubot kívántak berendezni. Itt leülhettek volna egy kis tereferére a be-betérők és gyönyörködhettek volna az ott kiállított képekben, szobrokban, vagy a felcsendülő zenében. Ebből sem lett semmi. Kevés volt a tőkéjük, hitelt pedig nem nagyon mertek felvenni. Végül is egy ezeraprócikk boltot nyitottak az előtérben. Ez bevált, igaz, szerény nyereséggel. Legelső tervüket sem adták fel. Kis házukban kürtöskalács sütő műhelyt alakítanak ki és hamarosan elkezdheti a munkát. Most azonban más módszert választanak. Megkeresik a nagyobb és a kisebb intézményeket, magánkereskedőket, akik esetleg vállalkozhatnak a sütemény árusítására. Már eddig is több nagy fővárosi áruház jelezte érdeklődését. Abban reménykednek, hogy bejön az üzlet. Annak hasznából finanszírozhatnák eredeti elképzelésüket, azt, hogy kulturális programokat szervezhessenek meglévő boltjukban. Az ilyesfajta tevékenység áll legközelebb Tamás Mihályhoz, hiszen annak idején Csíkszeredán is hasonló munkát végzett. Az ottani ifjúsági ház a fiatalok bázisává vált. Szívesen jártak a táncházba, színházi előadásokra, a különböző klubokba. Valami ilyesmit szeretne Sóskúton is megvalósítani. Arpási Mária Nyugdíjasok olcsóbban vásárolhatnak Mirk Andrást és Bódog Istvánt legalább annyira áldják Piliscsa- ba nyugdíjasai, mint ahogy csak a jó embereket szokták áldani faluhelyen. Igen jó üzleti érzékkel ismerték fel az egyéni boldogulás útját, amikor eldöntötték, hogy európai színvonalú húsáruházát alakítanak ki 162 négyzetméteren. Bódog István csokornyakkendővel lehetne akár a helyi kábel- televízió vezető riportere is, de ő azt mondja, hogy a szakmában eltöltött tizenöt esztendő alapjában véve meghatározta sorsát. — Abból indultunk ki, hogy hamarosan átadják a volt szovjet laktanya lakásait, s ezzel hirtelen megnő az itt lakók száma — mondja az üzlet vezetője — Sok pénzünkbe került a minden igényt kielégítő áruház kialakítása, de aki vállalkozni akar, annak be is kell fektemi. A fiatal üzletvezető tudja, érti a szakma minden csínját-bínját. Náluk mindig lehet olcsó hentesárut kapni, van friss tepertő és a malachúst is olyan olcsón adják, mint sehol a szomszédságban. A húst a szomszéd községből, Pilisvörösvárról szerzik be, a friss hentesárut pedig a Győri Húsipari Kombinát szállítja. Tervezik, hogy egy későbbi időpontban saját készítményekkel is előállnak. Ezt nem hobby- ból tervezik, hanem tudják. hogy ha ők dolgozzák fel a nyersanyagot, akkor a haszon is nagyobb lesz. Jelenleg öt alkalmazottja van az üzletnek. Nagyvárosban ez nem sok, Piliscsa- bán viszont ez öt új munkahelyet jelent. A jó üzletember arról is híres, hogy áldozatokat is tud hozni a siker érdekében. Mirk András úgy döntött, hogy havonta egyszer minden nyugdíjasnak tíz százalékos kedvezménnyel árusíja a húst és a különféle hústermékeket, van is keletje ilyenkor a portékának. és üzleti fogásnak sem utolsó az ötlet. A változásokhoz tartozik az is, hogy aki kétezer forint felett vásárol az üzletben, annak már dukál a házhoz szállítás. Pont úgy, mint a Lajtától nyugatra eső vidékeken. P. J. A szegényember tehene Házilag készül a sajt Ideális hely kecskék számára a Pilis: dombjain, lankáin igazán otthonosan érezheti magát még a legfajtisztább állat is. Talán ezért is volt olyan kitartó Búzás Attila agrármérnök, aki fia ellenkezését legyőzve, a már működő Gazda Kft.-je mellé egy francia mintájú kecsketenyésztő telepet is megálmodott. Az álom, legalább is részben, mára valóság lett: Pilisszentlászlón immár csaknem húsz, egyedileg válogatott, s orvosilag szigorúan ellenőrzött, abszolút fajtatiszta jószág várja a tavaszt. A reményteli várakozás jelei már valamennyinél látszanak: egy-két gidát, gödölyét rejt az anyaállatok bundája. Ezalatt a termetes szarvú kos elkerítve „asszonyaitól” békésen tépkedi a magasra épített etetőből a szalmát. — Nyolcvan anyakecskét képzelek el gazdaságomban — vág a dolgok közepébe az egykori termelőszövetkezeti agrármérnök. — A megszülető gödölyéket aztán súlyban leadom, a gidákat pedig tovább nevelem. A rokon-kereszteződést — főként ilyen nagyszámú nyáj esetében; csak a mesterséges megtermékenyítéssel lehet kiszűrni. Már tárgyaltam is ez ügyben a francia és a kaliforniai gazdatársaimmal, hogy onnan hozatnám a mélyhűtött spermát. Ez a legbiztosabb mód arra is, hogy kiszűrjük a betegségeket, illetve hogy folyamatosan megőrizhessük az állomány fajtatisztaságát. Mint egy igazi kecsketartó gazda, úgy beszél Búzás Attila. Ki hinné, hogy nem is olyan régen barátkozott meg maga — s családja is — ezzel a kedves állatfajtával. Évtizedekig mint termelőszövetkezeti agrármérnök dolgozott, majd a saját alapítású Kft.-jével szolgálta ki az álattartó, s gépekkel rendelkező gazdákat alkatrészekkel, kiegészítő felszerelésekkel. Aztán nagyot váltott: egy szerencsés véletlen folytán meghívást kapott Franciaországba, ahol kézközeiből „leshette el”, hogy is csinálják nálunknál jobban s immár évtizedek óta bevált gyakorlattal a nyugatiak. — Meg kell érteni, s el kell fogadtatni a magyarokkal is, hogy a kecske nem a szegényember tehene. Ugyanolyan hasznos lehet, mint az állítólag gazdagságot hozó tehén. Csak jól kell tudni vele bánni, s hasznosítani kell minden tőle származó terméket — vallja immár tapasztalatokkal felvértezve Búzás Attila. Hogy mit tanult Franciaországban? Az eredményekről, ha egyelőre még csak kicsiben is, de már a pilisszentlászlói gazdaság is be tud számolni. Tejet forgalmaz, sajtot, túrót, kefirt készít, s nem utolsósorban kisállatokat értékesít a hasonló kecsketenyészet iránt érdeklődőknek. — Mintegy 150 fős listám van már azokból a vállalkozó kedvű hazaiakból, akik megfordultak gazdaságomban, s hozzám hasonló terveket szövögetnek. Amiben csak tudok, segítem őket. Szakmai tanácsokat a külföldön szerzett tapasztalatokat adom át nekik elsősorban. Ez — hétvégeken húsz-harminc ember is felkeres — mondhatnám az alapja annak a tervemnek, hogy mielőbb szakmai egységbe hozzuk a kecsketenyésztőket. A következő lépés pedig egy terméktanács megalakítása lesz, mely szigorúan ellenőrzi a tartást, a termékelőállítást, a minőségi előírások betartását. Egyet mindenkinek még az indulásnál meg kell tanulnia: csak jó terméket szabad előállítani! (Mailár) Megfontoltság, kockázat A maszek Amikor tavaly decemberben először beszélgettem dr. Bíró Péter Gábor állatorvossal, nem gondoltam, hogy benne ismerem fel majd később a vállalkozó értelmiségi egyik típusát. A fiatal szakember nemrégen Mo- noron az Ady Endre úton nyitotta meg magán-állatorvosi rendelőjét. Dr. Bíró Péter Gábor „jogosítványa” ugyanis a kis-, és kedvtelésből tartott állatok gyógyítására szól, hozzájuk Monoron házhoz is megy, a nagyobb jószágokat azonban kizárólag csak a rendelőjében „fogadjad.. — Őszintén szólva azt szeretném, ha minden szállítható beteg háziállatot ide a kis klinikára hoznának be a tulajdonosaik. Itt olyanok a feltételek, a felszereltség, a környezet, hogy mind a vizsgálat, mind az esetleges beavatkozás a legnagyobb biztonsággal elvégezhető az egyszerű vérvételtől — a csontműtétek kivételével — a bonyolultabb, team-munkát igénylő operációkig. Mivel a megfontolás és kockázat — az állatorvosi rendelőben is kézzelfogható valóság és követelmény, nem hagy nyugton a kérdés: — Miért és hogyan nyit valaki mostanában magán-állatorvosi rendelőt? — Több okból — magyarázza. — Az állattartók körében az utóbbi időben erősen megnőtt az igény, hogy kedvenc és drága négylábúikat, madaraikat, halaikat (!) már ne csak a régi, szokványos módon kezeltessék, hanem ha oly sok pénzt áldoznak a vásárlásukra, kiképzésükre, akkor minél tovább egészséges lakó-, vagy segítőtársaik lehessek. Egyébként tavaly augusztusban jelent meg a Földművelési Minisztérium 21/1992/VIII. 3. számú rendelete, amivel nyilván az volt a tárca célja, hogy liberalizálja az eddigi merev gyakorlatot. A régi állatorvos felfogás körzetekre osztotta az adott területet, odavezényelt egy állatorvost, akire teljes felelősséget rakott, hatósági jogosítványokkal is felruházta, s mindezeken felül a szolgáltató feladatokat is neki kellett ellátnia. Kétségtelen akadnak kollégák, akik idegenkednek a friss változásoktól, de aki munkát akar, örül neki. — A leendő páciensek gazdáitól azt hallottam, hogy gyakran nemcsak állataik betegségére figyelmezteti őket, hanem humán orvosi vizsgálatot is tanácsol a családnak. — Ez nagyon kényes szakmai téma, amiben nem mindegyik kollégámmal egyezik a véleményünk. Ezért csak egy példát mondok, elgondolkodtatónak, hogy mit jelent a mikrokömyezet ismerete, a parazitózisok felismerése, és az állatorvos, valamint a humán orvos együttműködése. Nekem egy helyi gyermekorvossal a legjobb ebben a tekintetben a kapcsolatom, kölcsönösen jelezzük egymásnak, ha valahol parazitát fedezünk fel. így derült ki például, hogy egy családban a kedvenc kiskutyától a mamán, papán keresztül szemükfényéig, a kisgyerekig mindenki férges volt, s már kezdődött náluk kifejlődni a vérszegénység. Szerencsére még időben fedeztük fel a bajt. A monori állatorvosi magánrendelőben valóban egyre többen gyógyíttatják kedvenc állataikat. Dr. Bíró Péter Gábor nem csupán a pénzért dolgozik. Elhatározta, hogy ingyen látja el vakcinával, féreghajtó- val a vakok és halláskárosult emberek munkakutyáit, sőt térítés nélkül is gyógykezeli azokat. A rendőrkapitányságnak pedig felajánlotta, hogy ők szolgálatba állítanak, hogy a polgárőröknek kiképeznek kutyákat, dr. Bíró szintén ingyen vállalja a „háziorvosi” szolgálatot. Vereszki János
