Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-28 / 23. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 28., CSÜTÖRTÖK Örkényből indulnak Vácdukán kész a költségvetés Magyar farmerek magyar ugaron A boksz felett fekete név­tábla: Eszter—Holstein friz. Amiből is arra kell következtetni, hogy a já­szol előtt toporgó négylá­bú hölgyemény a szarvas- marhák nemesi kasztjá­hoz tartozik. Eszter nyű­gös, néha idegesen felhő­dül. Ilyenkor a majoros gazda megpaskolja a hor­dónyi hasát és nyugtatja. Mert Eszter joggal nyugta­lan, már csak órái vannak az ellésig. Úgy látszik a nyugtalanság ragadós. Nyugtalan Gábor Károly, a gondozó, és Pável István igazgató úr is csak azért jött ki ma a tangazdaság­ba, hogy Eszter „hogylé- te” felől tudakozódjon. A tangazdaság — sokan csak farmnak nevezik — az Örkényi Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet új léte­sítménye, s részben itt sajá­títják el a gyakorlati tudni­valókat a tavalyelőtt bein­dult farmerképző tanfolyam hallgatói, akiket a Pest me­gyei Munakerő Központ patronál. A farmerképzés ötlete a holnap mezőgazdaságának jegyében született. Mely­ben nem lesznek több ezer holdas mamut birtokok, kö­vetkezésképp a 20—50 hol­das kisgazdaság tulajdono­sának — vagy bérlőjének — egyszemélyben mindent tudnia kell, ami a működte­téshez szükséges. Idegen nyelv és számítógépes könyvelés Az alapító okirat ekképpen körvonalazza az oktatás cél­jait. Az átalakuló mezőgazda­ságban a kistermelés és a magángazdaságok kerülnek előtérbe, ezek üzemeltetésé­hez olyan fiatalokat kell ki­képezni, akik korszerű isme­retanyaggal, a kisüzemi me­zőgazdaság munkavégzésé­hez megfelelő jártassággal, kezdeményező, újító és vál­lalkozói készséggel rendel­keznek. A felkészítés során — egy év alatt — a hallgatók 504 elméleti és 1176 gya­korlati órán ismerkednek a növénytermelés, az állatte­nyésztés, a kertészet, a me­zőgazdasági gépészet és épí­tészet, a gazdálkodás, a falu­si életmód és vendéglátás kérdéseivel. Az idegen nyelv és a számítógépes könyvelés fakultatív, tehát nem kötelező tananyag, de akinek „van esze”, az él a lehetőséggel. A részvételi kondíció nem túl szigorú. Felvételt nyer — kortól függetlenül — bárki, aki szakmunkásbi­zonyítvánnyal vagy szakkö­zépiskolai végzettséggel bír. A képzés díjtalan, sőt, a hallgatók havi 6000 forint ösztöndíjat, térítésmentes szállást és teljes ellátást kap­Gábor Károly majoros­gazda és védence, Eszter. A farmgazdaság üdvöské­je napi 30 literes tej ho­zamra van hitelesítve. (A szerző felvétele) nak, amit a Pest megyei Munkaerő Központ finan­szíroz. A sikerrel vizsgázók két féle képesítést szereznek. A szakmunkások Gazda Bizo- nyítvány-t, az érettségizet­tek Képesített Gazdaokleve­let. Mindkét okirat feljogo­sítja őket az önálló vállalko­zásra, valamint a hitelek és kölcsönök felvételére. Emel­lett — akinek nincs — jogo­sítványt kap erő és munka­gépek kezeléséhez és veze­téséhez. Az első — kísérleti jelle­gű — tanfolyam 1991-ben indult, öt településen, Haj- dúdorogon, Jánoshalmán, Kiskunhalason, Hajdúbö­szörményben és Örkény­ben. Pável István igazgató szerint az első promóció minden hallgatója mini­mum közepes eredménnyel végzett, ami joggal ösztö­nözte az iskolát az újabb tanfolyam indítására. Erre 18-an jelentkeztek, többsé­gük Pest megyéből. A kor­határ elég szórt, 17-től 45 évig. A farmgazdaság megte­kintése után elbeszélget­tünk három farmerjelölttel, akik — csupán véletlen — valamennyien az állattartás­ban látják a jövő lehetősé­gét. Föld nélkül nem rentábilis Joó István 17 éves, Sziget- szentmiklósról jött, szak­munkás, mezőgazdasági gépkezelő. Családi indíttatá­sa nincs, a Joó családnak mindössze annyi köze volt a földhöz, állathoz, hogy az apa egykor, rövid ideig, a mezőgazdasági repülősök­nél dolgozott. — Ahhoz gyengén va­gyok otthonról eleresztve, hogy földvásárlásra gondol­jak. Ha végzek, egy-két évet eltöltők egy magángaz­dánál. Bármilyen munkával beérem. Majd csak aztán lé­pek, ha túl leszek a katona­ságon. Földet bérelek és ál­latot tartok. A kettő csak együtt megy. Aki nem ter­meli meg a takarmányt, az ráfázik az állattartással. Boros Miklós Hernádira való, 21 éves. Kőművessé- get tanult, bár soha nem vonzotta a malteroskanál. — Engem mindig az álla­tok érdekeltek, de apám le­beszélt róluk. Pedig az „ősök” a földből éltek, a nagyszüleimnek tanyájuk volt Lajosmizse környékén. Kilátásban van némi kárpót­lás, ha igaz, visszakapunk 10—15 hold földet. Ezen szeretnénk megvetni a lá­bunkat családi vállalkozás­ban. Igaza van a kollégám­nak, föld nélkül nem sza­bad belevágni az állattartás­ba. Jó ez az iskola, dicsé­rem az eszemet, hogy beirat­koztam. Teofil Ausztrália felé kacsintgat Németh Teofil a Komá­rom megyei Neszmélyről ér­kezett, hármuk közül ő szá­mít máris szakembernek, juhtenyésztést tanult Gyo- maendró'dön. A mindössze 17 éves fiatalember céltuda­tos, a vegyeshasznosítású juhtenyésztést szeretné meg­célozni. — Gyapjúra nincs keres­let, húsban és tejben kell gondolkozni, tehát olyan fajtákat tartani, amik csak erre alkalmasak. Ha itt vég­zek, beállók valahová, ha másnak nem, juhásznak. Közben magánúton leérett­ségizem és minimum kö­zépfokon megtanulok an­golul. Ez utóbbit nem a birkák kedvéért, hanem egy távo­labbi cél érdekében tervezi Teofil. — Tőkém nincs, a szüléimre sem számítha­tok. Viszont ha néhány évre kimegyek Ausztráliá­ba, ott megkeresném az in­duláshoz szükséges alapot. Kölcsönnel, hitellel nem próbálkozom. Nagy a rizi­kó. Fóliaház, gyümölcsös, szőlészet Az első farmertanfolyam végzősei még magángaz­dáknál, tsz-nél töltötték a gyakorlati órákat. Azóta el­készült a tangazdaság, Esz­teren kívül még három te­hén, tíz sertés és egy ló kí­nál lehetőséget az állatte­nyésztési tudnivalók elsajá­tításához. Még ez évben be­indul a csirkenevelő, s rövi­desen szerelik a 100 négy­zetméteres fóliaház vázát. Amögött gyümölcsöst tele­pítenek és szőlőt. Minden­ből annyit, hogy mindenből kaphasson ízelítőt a holnap farmerje. Egyébként — ha már Eszterrel kezdtem — a szép­nevű tehénke túl van az ellé- sen. Ez volt az első ilyen esemény az Örkényi új tan­gazdaságban — melyhez a jelöltek asszisztáltak. Matula Gy. Oszkár Minden vonal elkelt A Vác mellett fekvő, mindössze nyolcszáz lelkes kisköz­ség, Vácduka legfrissebb híre, hogy máris kész az ön- kormányzat idei költségvetése. A várható 26 millió fo­rintos kiadáshoz 12 millió 72 ezer forint központi támo­gatás érkezik majd a község számlájára. — Miből telik a különbözet­te itt, ahol sem ipar, sem egyéb bevételi forrás nem található — kérdeztem Kis- kutiné Cseri Mária jegyző asszonytól és Major József képviselőtől. — Az előző évben takaré­koskodtunk — válaszolta ar­cán kis mosollyal a jegyző asszony. — Az idén a pénz a gázvezeték terveinek elké­szítéséhez, a fogadóállomás építéséhez való hozzájáru­láshoz szükséges. No meg a telefonhálózat kiépítését szeretnénk megoldani. — A gödöllői, vagy a nagymarosi társuláshoz csatlakoztak? — Egyikhez sem. A MATÁV-nak volt még öt­ven szabad vonala. Azon­nal rácsaptunk, amikor meg­tudtuk. Házanként 50 ezer forintba kerültek az állomá­sok. Már minden vonal el­kelt. — Bővítettük tavaly az iskolát is — szólt közbe Ma­jor József A megyei önkor­mányzat egy millió forinttal járult hozzá a költségekhez. A község saját erejéből újít- tatta fel az épület vizes­blokkját, s központi fűtést szereltek be. A nagyon élénk társasági életet élő vácdukai nyugdí­jasok klubja érdekében pá­lyázatot nyert el az önkor­mányzat. A százezer forin­tos támogatásból színes tele­víziót és videokészüléket vásároltak a klub számára. A korábban Sződligettel közös tanácsú kistelepülés önállósult és éledezés jelei is látszanak. K. T. I. Tölgyelszáradás a Gödöllői dombvidéken Csak a csapadék segít? Szomjaznak a gödöllői erdők! A kutatók, az erdészek és az er­dei munkások évek óta látják a csapadékhiány kedveződen kö­vetkezményeit. A Babati rét vízhiánya miatt a táj élővilága is veszélybe ke­rül. A termőhelyi adottságok változása következtében kény­szerűen letermelendő égeres he­lyére újból égert telepíteni nem lehet. De nem csak ez a baj! Az egyedeket pusztítja — Nálunk is érezni a tölgyel- száradást — tájékoztat Csonka Tibor, a Pilisi Parkerdőgazda­ság valkói erdészetének vezető­je. — A közel tízezer hektáros, jórészt egybefüggő erdőterület összfa-fajmennyiségéből 35-40 százalékot képvisel a tölgy. A betegség, ami nem az állo­mányt, hanem az egyes fákat öli meg, 10-15 százalékos pusz­tulással jár. A tudósok is bi­zonytalanok az okokat illetően. Azonban a csapadékhiány min­den bizonnyal szerepet játszik ebben. A Gödöllői dombvidék er­dei homokon, vagy löszön ki­alakult rozsdabarna, illetve bar­na erdőtalajon növekednek. Ez jellemzi az Erdészeti Tudomá­nyos Intézet gödöllői arborétu­mának területét is. — A talajvíz 9-10 méter mé­lyen van — említi Kmetty Lász­ló erdész —, tehát a fák élete a többletvízhatástól független. Csak azt tudják hasznosítani, ami leesik. Utoljára talán 1985-ben hullott elegendő csa­padék. Az elmúlt nyáron négy hektár aszálykár érte az arboré­tumot. Az erdészeti fa- és cserje­gyűjtemény múltja 1902-ig nyúlik vissza, létesítésének cél­ja a nálunk erdőket nem alkotó fafajok, főleg fenyők honosítá­sa volt. Ma 127 örökzöld és 650 lombos fa, illetve cserje faj­ta él itt. A különböző telepítése­ket és az azokhoz kapcsolódó kísérleteket tizenkilenc kutató vizsgálja. Leskó Katalin kutató az Erdővédelmi Figyelő Jelző­szolgálati Rendszer adataiból állítja össze, milyen biotikus — gomba és rovar okozta —, illetve abiotikus — hótöréses, aszálykáros, jégkáros — erdő- gazdasági károk történtek az el­múlt évben, s milyen károsítá­sok várhatók az idén. — Adataink szerint tavaly több mint százötvenezer hektár erdő károsodott különböző mér­tékben az országban — ismer­teti az összesített adatokat a tu­dományos munkatárs. Ebből 28 ezer hektáron jelentettek aszálykárt. Ha nem lesz hideg és csapadékos a tavasz, akkor például Galgamácsa, Kálló és Püspökhatvan környékén ko­moly gyapjaspille rágásra szá­míthatunk. Évszázados örökség A savas eső információim sze­rint a Gödöllő környéki erdő­ket nem sújtja lényegesen, ugyanakkor meszes talajon ké­sőbb is jelentkezhet a hatása. De nem csak ez az égi átok le­het veszélyes az erdőkre, tűnik ki Krassay László erdőmémök véleményéből, aki a gödöllői önkormányzat környezetvédel­mi bizottságának vezetője. — Az erdőt veszélyeztető té­nyezőket mérlegelve — mond­ta — a rendszer szemléletű er­dőforgalomból szeretnék kiin­dulni. A tudósok az erdőt öko­lógiai rendszernek tekintik, amelynek szerkezete van és működik. Organikus elemei közé tartoznak a fák, a cserjék, a lágyszárú növények, az álla­tok, anorganikus összetevői pe­dig például a talaj, a csapadék, a napfény. Meghatározó eleme az ember is. A különböző élet- folyamatokat és az erdő fejlődé­sét a rendszer összetevőinek kölcsönhatása befolyásolja. Minden olyan tényező veszé­lyezteti az erdőt, amely annak dinamikus egyensúlyon nyug­vó természetes fejlődési irá­nyát romboló módon, gyakran visszafordíthatatlanul megvál­toztatja. Az elemi csapások, a károsító rovarok, a betegséget okozó gombák komoly gondot jelenthetnek. A túlszaporodott vad erdőfejlődést befolyásoló hatása Gödöllőn különösen jól ismert. — A legnagyobb veszélyt az erdőre és általában az ökoló­giai rendszerekre az ember je­lenti — figyelmeztet Krassay László. (Eszembe jutnak Kmetty László szavai az arbo- rétumi sétán: sok pofont kapott ez a kert. A második világhábo­rú alatt 40 ezer szovjet katona táborozott, itt volt a „Kis- Moszkva”. Később a gépgyár harapott ki jókora részt a felbe­csülhetetlen értékű gyűjtemény­ből.) — Az erdőgazdálkodást Ma­gyarországon általában a szak­mai követelmények megtartásá­ra való törekvés jellemzi — vé­li. Előfordul azonban, hogy a különböző érdekek egyoldalú szolgálata helyi veszélyeztetett­séget okoz. Az erdők jövője ér­dekében rendkívül fontos egy olyan gondolkodásmód elter­jesztése, amely szerint a terme­lési folyamatok nem a produk­tum előállításával, hanem a melléktermékek semlegesítésé­vel fejeződnek be. Szükség van a rendszer szemléletű erdő­fogalomnak a gazdálkodásban való általános megerősítésére, érvényesítésére. Önálló minisztérium Krassay László úgy látja, rend­kívül fontos lenne az is, hogy a sokszor hamis indokok alapján átszervezett különböző szintű erdészeti egységek a történelmi gyökereket és a mai kor köve­telményeit figyelembe véve megújuljanak. Az ország terüle­tének egyötödét kitevő erdők­kel való gazdálkodás felsőszin­tű irányítását pedig önálló erdé­szeti minisztériumnak kellene végezni. Széles látókörű gondolkodás- mód, hatékony szervezet, szak­szerű irányítás. E néhány fon­tos tényező csökkentheti az er­dők veszélyeztetettségét. Az er­dőmémök szavait azzal lehetne kiegészíteni, hogy más ágaza­toknak, például a vízügynek is nagyobb figyelmet kell fordíta­nia zöld szigeteinkre. A szak­emberek kívánatosnak tartják a gödöllői térség vízháztartását vizsgáló hidrogeológiai tanul­mány elkészítését. Balázs Gusztáv

Next

/
Thumbnails
Contents