Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 28.. CSÜTÖRTÖK Reggeli őrjárat Autóvetkőztetők A szokatlan megnevezést egy új „iparággal” kapcsolatban használják,^ mely most van felfutóban. Úgy is mondhatjuk, a lopott járművek értékesítésének kialakulóban van egy új formája, a kocsikat, motorkerékpárokat nem egyben, hanem alkatrészenként dobják piacra az erre specializálódott tolvajok. Az elmúlt vasárnap az M5-ösről letérve, az Ocsa és Alsópakony közt húzódó erdő egyik nyiladékánál friss autónyomokra figyelt fel a dabasi rendőrség járőrkocsi- parancsnoka, Szántai József törzsőrmester. — Gyerünk, nézzük meg, kinek támadt kedve ilyen korán gombászni télvíz idején — mondta a kormánynál ülő társának, Simonies János tizedesnek. Alig haladtak néhány száz métert, amikor kiderült, gyanújuk nem volt alaptalan. Egy felbontott Audi 100—CD kocsira bukkantak, amit két fiatalember „vetkőztetett”, épp a kapcsolószekrényt szerelték le a tartóbakokról. Az igazoltatás során a tet- tenértek csak a fosztogatás tényét vállalták magukra, mint mondták, véletlenül bukkantak a lopott kocsira, amit előttük valaki már alaposan lekopasztott. Ennek az látszik ellentmondani, hogy egyikük elszólta magát. Tudni vélte, hogy a kocsiban voltak papírok, melyek arra utaltak, az Audi a gyöngyösi Mátraháza Kft. tulajdonát képezte, vagy valakiét, aki a kft.-nél dolgozik. Az állítólagos papírokat sem a kocsiban, sem a környéken nem lelték meg a rendőrök. A két alsópakonyi illetőséHa valaki nem ismerné fel, ez egy Dácia volt nemrégen A szerző' felvételei gű gyanúsított azzal próbált védekezni, hogy nem egyedüli gazdátlan kocsi az általuk kezelésbe vett Audi, készséggel megmutatják a többit is. A kíváncsiságtól hajtva magam is felzárkóztam a járőrkocsihoz. Homokos dűnék közt, rossz utakon haladtunk, épp csak elfér egy kocsi a keskeny ösvényen. Az első „lelemény” egy néhai Ez maradt a majdnem új Audiből. Előzetes felmérések szerint a kár egymillió forint Dácia. A vetkőztetők alapos munkát végeztek, csak a kasztnit hagyták meg, de abból is kivágták a számokat. Odébb kiégett Fordot találunk. Ez is teljesen kifosztva, ezen sincs szám, aminek alapján azonosítani lehetne. A szándékos gyújtogatás egyértelmű, a tűz a legjobb nyomeltüntető. — Nincs új a nap alatt, sok tolvaj él ezzel a módszerrel — mondja a főtörzsőrmester. — Ez az erdő hovatovább az autótolvajok törzshelye lesz. Nemrég tíz lopott kocsira bukkantunk. Mire visszaértünk az Audi- hoz, a nyomrögzítő technikusok végeztek, megvan a motor- és alvázszám (WW 0035133223, illetve WA- UZZZ 442 FA 037783). A szerszámokat mint bűnjelet lefoglalják, aztán irány Da- basra, egy kis „pótelbeszélgetésre”. Aminek alighanem büntetőjogi eljárás lesz a következménye, ha nem másért, fosztogatásért. Száz közül két szarka ráfázott. De mi lesz a többivel, mikor lesz végre nyugta az autósoknak? Matula A szecsőiek tudják Magdolnának kerékpárút kell Sok helyen van szükség kerékpárúira, ez vitathatatlan. Csakhogy a központi támogatás ez ügyben is véges, mindenkinek aligha jut. 7a- piószecsőn azonban bizakodnak — derült ki a legutóbbi képviselő-testületi ülésen. A képviselők az idei költségvetés vitájára tettek pontot, amelynek nem elhanyagolható része a Magdolnate- lepre sürgősen kiépítendő kerékpárút. A nagyközség eme településrésze ugyanis két és fél, három kilométerre kiesik, elkülönül Szecső magjától. Ami önmagában nem lenne probléma, de az már igen, hogy az egyre forgalmasabb 31-es műúton lehet csak bejutni az iskolába, polgármesteri hivatalba, postára és egyéb helyeire az ügyintézésnek. Szerencsére bolt miatt már nem szükséges begyalogolni, kerékpározni, mert Magdolnán több magánbolt, vendéglátóegység nyílt az utóbbi időben — ez utóbbiból több is tán, mint kellene. Ám ruházati üzlet, orvosi rendelő csakis a település közepén van: a magdolnai- ak sűrűn közlekednek hát a forgalmas úton. S bizony történt már egy-két baleset, ezért még inkább aggasztó elengedni naponta a gyerekeket. Azaz a szecsőieknek tényleg kell az a kerékpárút. Félre is tettek idei költségvetésükből hárommillió forintot, abban a hitben és reményben, hogy a másik felét pályázat útján megkapják. Nem ilyen optimisták a képviselők Tápiószecső teljes költségvetését illetően. Lénáid László polgármester arról panaszkodott, hogy abszolút értelemben is kevesebb pénzzel gazdálkodhatnak az idén, mint tavaly. Mert a 131 millió az mégsem 136, aminek 90 százaléka a meglévő intézmények működtetésére megy el, két százalék tartalékot hagynak meg, s marad a többi, azaz tizenhárommillió forint fejlesztésre. Szemben a tavalyi 30-cal... A polgármester sorolta a megemelkedett kiadásokat: a hatszázalékos áfa miatt azonnal két és fél millióval emelkedett az élelmezési költségvetés. Az általános iskola huszonöt és fél milliós költségvetéséből huszonhárom elfogy a bérekre... Azért itt sem eszik olyan forrón azt a kását. Mint a honatyák, osztottak-szoroz- tak órákon át a tápiószecsői képviselők. S maradt annyi, hogy a közszolgálatban dolgozó mintegy 160 embernek tizenöt százalékos béremelést tervezzenek. Nem sok — mondták —, de több a semminél. Különben is elő kell már készíteni a rájuk vonatkozó törvény jövő éveleji bevezetését... (tóth) Váchartyáni lövőverseny „Mami”, Haldokló állatok, haldokló álmok Özvegy Krajcz Józsefnél fiatalabb korában sem a politika érdekelte, hanem a sport. A kispuskalövészetet régebben az MHSZ keretében szervezte, s a váchartyáni fiatalok akkor is úgy tisztelték, ahogy most: Mami. A Magyar Technikai Tömegsport Szervezetnek ugyan már más az elnöke a a szervező faluban, de még mindig Krajcz néni a szakértő, a legaktívabb szervező, a nagy múltú, falujának sok díjat, dicsőséget szerzett lövészcsapatban. Hetvenedik életévén túl is ő irányítja majd a helyi művelődési ház udvarán megrendezésre kerülő lövészversenyt január 30-án délután két órakor. Tahitótfalu egyik kicsi lakásában él feleségével és három apró gyermekével Magyar Gábor orvos. Nomen est omen. Esetében nagyon igaz a köz; mondás. Nyílt szemű, nyílt szívű, derűs mosolyú, magyaros bajszú, nagyon magas, nagyon vékony harminckét éves fiatalember. Pedagóguscsaládból származik, már az egyetemi évek alatt kutyákat tenyésztett. Magyar fajtákat. Szerette is, no meg a pénz is jól jött. Miután megnősült, úgy elöntött, Tahitót- faluban telepedik meg, itt látott lehetőséget arra, hogy a nagy álmot megvalósítsa: élő, működő majort létrehozni, megmenteni a kihalástól a magyar állatfajtákat, megmutatni a fiataloknak, hogyan művelték a földet, hogyan gondozták az állatokat, hogyan éltek elődeink. Elkezdte gyűjtögetni az állatokat: rackajuhot, mangalicát, magyar szürke marhát, baromfit. A magyar kacsáért bejárta Magyarországot, a magyar fodros ludat Erdélyből hozta. Amikor nyerészkedéssel vádolták, feleségével alapítványt hozott létre Magyar Alapítvány elnevezéssel. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek felszámolódásával, a privatizációval úgy látta, a magyar állatfajták sorsa megpecsételődött. Azt hitte, jó ügyet, nép-nemzeti ügyet, közügyet szolgál azzal, hogy amolyan élő génbankot hoz létre, összegyűjtve — javarészt saját oénzéből — az állató-, kát. Egyedül gondozta őket, éjjel kaszált, nappal rendelt. Az állatállomány szépen szaporodott, a munka gyarapodott, az anyagi fedezet pedig fogyott. Merthogy az élő állat eszik. Alkalmi támogatáson túl senki nem állt mellé. Tavaly májusban megkereste a Földművelésügyi Minisztérium egyik osztályvezetője. Felajánlott 200 ezer forint támogatást. No, legalább lesz miből takarmányt venni — gondolta az orvos. Költségvetés készült, javaslatok, jelentések. Pénz azóta sem érkezett. Abban az időben, ugyanez a minisztérium támogatta a Hubertus vadásznapok rendezvényeit. Hát mindent ugye mégse lehet? — jegyezte meg keserűen. Magyar Gábor belefáradt a hatalommal való harcba. Felszámolja a farmot. A negyven magyar szürkéből maradt tizenöt tehén és két borjú. Az egyik éppen a halálos ítélet végrehajtását várja — állítólag tébécés, a tizenöt mangalicából három maradt, a baromfit szétszórták a faluban azoknak, akik vállalták tartásukat. Megmaradtak a lovak, hiszen az önkormányzat az alapítványnak adta a ménesistállót, cserébe a csődörök gondozásáért. No, meg a diákszakkör keretében lovasiskola működik. A szentendrei skanzenben meglennének a körülmények egy autentikusan megépített, üzemelő mezőgazdasági egység létrehozására, amely a múlt század közepének korát idézné. A tárgyalások most is folynak. Magyar Gábor föladta az álmot. Es akkor hozzáteszi: talán valahol másutt... Traumatológiával szeretett volna foglalkozni — maradt körzeti orvos. Szereti a munkáját, inkább kevesebb beteget vállal, de azokat lelkiismeretesen látja el. Nőnek a gyerekek — foglalkozni kellene velük. A gyomorfekélye is egyre kínzóbb. De harminckét évesen nem lehet eltemetni az álmokat. Bartos Csilla Merénylet Sorozatos csengetések akadályoztak abban, hogy végre elhagyjam a lakást. Jött a gázleolvasó, szomszédom holléte után érdeklődött a telefonszerelő. Táskával a vállamon, slusszkulccsal a kezemben nyitottam harmadszorra ajtót a kezében csomagot tartó postásnak. Negyven forintot kért az utánvéttel érkezett küldeményért. Kíváncsian bontottam szét a dobozkát. A Vico forgalmazó és kiadó cég ajándékát. Életem párját örömmel értesítették, hogy mint cégük vásárlója, a Samsung akció során nyert egy Vico filmet. Nocsak! Fogtam kézbe kíváncsian a kazettát, melynek címkéjéről komor, távcsöves puskát tartó kommandós alak nézett a szemembe. A díjul küldött film címe: Merénylet. Ez tényleg az volt. Kovács T. István Magyar Gábor a halálra ítélt szürke magyarral Vimola Károly felvétele
