Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 28.. CSÜTÖRTÖK Jól kiépült a megyei házigondozás rendszere Ha késve is, de segítenek az öregeken Jól működik a megyében a hármas ellátás rendszere — összegezte az idősekkel való foglalkozás ügyében szerzett tapasztalatokat a Pest Megyei Önkormányzat társadalompolitikai osztályának munkatársa, Kulcsár Sándorné. — Az idősek klubja hálózat, a házigondozás rendszere, mely önmagában is a legjobban kiépült szisztéma, és a szociális otthoni elhelyezés egymásra épülve, egymást kiegészítve gondoskodnak az idősekről. Megnyílt a Kecso-kisáruház Cegléden Hosszú távú befektetés Cegléden a Kossuth tér 6. szám alatt dr. Skultéty Sándor címzetes államtitkár, köztársasági megbízott a napokban megnyitotta a Kecso Kft. kisáruházát. A kereskedelmi létesítményről Nagy Lajos ügyvezető igazgató elmondta, a két éve működő üzlethez képest duplájára növekedett az alapterület. A kisáruház négyszáz négyzetméter eladótérben várja a vásárlókat. — Ami a hármas egységet illeti — egészítette ki az elhangzottakat az előadó —, azok „munkamegosztásáról” azt is tudni kell, hogy míg nagyon hatékonyan kifejlődtek és működnek a helyi klubok, és ellátatlan helyeket nem hagyva maguk után dolgoznak a főfoglalkozású, illetve a tiszteletdíjas társadalmi aktívák, addig, azaz éppen a fentiekből adódóan a legutolsó láncszemként számon tartott szociális elhelyezésre az a jellemző, hogy ide már csak a legvégső esetben kerülnek az idősek. Azok, akiket otthon tartott szűkebb környezete, amíg csak lehetett. amíg csak győzte ápolását, gondozását. Sajnos azonban ezen utóbbiakon sem mindig tud segíteni a hivatal. Mint egy korábbi írásunkban már beszámoltunk róla: főként a szociális otthonok aránytalan területi megoszlása, illetve a bennük lévő férőhelyek száma miatt, évről évre sok várakozótól kel! türelmet kérni. így van ez a szociális otthoni elhelyezést kérőkkel is: 1991 végén például 254 fő sorsa maradt megoldatlan. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a ílabasi otthon immár egyházi kezelésben működik, tehát új jelentkezőt oda már nem küldhet a megye (ebbe a létesítménybe ezentúl ökumenikus alapon válogatja lakóit a működtető, a Jézus Szíve Népleányai rend). A megoldás, a fenti gondok ismeretében — legalábbis papíron — adott: új otthonokat kell(ene) létesíteni. korszerűsíteni kéne a meglévő, igencsak használt épületeket... — Szomorú eredményt kaptunk az 1989-ben végzett állagfelmérésünkkor — mondja a megyei előadó —: területünkön mindössze egyetlenegy, a péceli, az éppen akkor felújított otthon kaphatta meg a jó minősítést. A többi alulmaradt a követelményekhez képest. Természetesen ezen a gondon nehéz gyorsan és hatékonyan segíteni: egy-egy új otthon felépítése nagyon nagy összegbe kerül. Ezért is támogatjuk az idősek ellátásában szerepet játszó más formákat. Összességében azt mondhatjuk, hogy mind a klubhálózat, mind pedig a házigondozás rendszere kielégítően működik a megye egész területén. Pest megyében felfelé kerekítve csaknem egymillió ember él. Ennek a lakossági létszámnak mintegy 22 százaléka túl van a nyugdíjkorhatáron. (60 év felettiek is 17—18 százalékban élnek szűkebb hazánkban. A főként időseket érintő gondozási formák közül az egyik legkézzelfoghatóbb a rendszeres pénzügyi segélyezés, melyből évek óta átlagosan csaknem háromezer ember részesül (1991. december végén mindössze 24 ember volt, akinek még nem sikerült rendezni az említett segélyre való jogosultságát). A fenti adatok — országos összehasonlításban — így festenek: Borsod, Hajdú— Bihar és Szabolcs—Szat- már—Beteg után Pest megye a negyedik legtöbb embert segélyező területe hazánknak. A rászorulók magas arányát az is okozza, hogy a főváros vonzáskörzetében sok olyan ember él, akik korábban éppen a nagyváros kínálta foglalkoztatási és megélhetési remények miatt költözött Budapest közelébe. Ma azonban zömében ők a megye segélyre szoruló idősei. Jelentős számban igénylik a helyben lakó öregek az úgynevezett természetbeni juttatásokat (a szociális étkeztetést, a közügyi ellátást, az üzemanyagköltségekhez történő hozzájárulást, a lakbértámogatást, stb.), illetve az évente hat alkalommal kérhető rendkívüli pénzbeli segélyt is. Ugyanígy sokan kérik a házigondozás valamelyik formáját: a vásárlásban, a takarításban, az ebéd-hazaszállításban való közreműködést. Ebben a segélyezési formában a megyében több mint kétszáz hivatásos gondozó és ezerháromszázat is meghaladó társadalmi aktivista dolgozik. Ugyancsak helyi adat, mely szerint a megyében 800 feletti azoknak a száma, akik munkaviszony formájában végzik az ápolást, s ezért úgynevezett ápolási díjat is kapnak. — Az 1980-as évek végén a gondozási központok hangolták össze a települések szociális ellátási ügyeit — magyarázza az előadó. — Hatvanhárom ilyen tevékenykedett a megyében, s szinte alig volt falu, melynek említett gondját ne kezelte volna valamelyik „hivatal”. Ezeknek a központoknak elsősorban az volt az előnyük, hogy a sokfelé ágazó ügyeket sikerült egy kézben tartaniuk. Nos, az önkormányzatok megalakulásával, a települések önállósulásával párhuzamosan „elfelejtődtek” ezek az irányító egységek, s bizony csak némely település vezetősége gondoskodott a korábban jól megszervezett és bejáratott ügyintézői rendszer megújításáról és fenntartásáról. A többségnél a gyakorlat az lett, hogy a szociális ügyek, legalábbis a területekhez tartozó alapellátás, az önkormányzatok illetékeseihez kerültek, akiknek aztán — éppen a gondok sokfélesége miatt — nem minden kérdésre van áttekintésük. Különösen igaz ez ma, amikor a szociális ellátás valóban nagyon szerteágazó munkáját részben kezdik átvállalni, sőt mintegy kiegészíteni is az egyházak, s mind nagyobb szerep jut a magán-, illetve alapítványi szervezésű otthonoknak. Vitathatatlan, hogy ennek a „munkamegosztásnak” csak részben örül a hivatal. Félő ugyanis, hogy ezzel a meglévő területi aránytalanságok tovább nőnek, illetve, hogy az önkéntes feladatátvállalással még nem gyarapodik párhuzamosan a valóban rátermett, hozzáértő, szakképzett gondozók száma; s az „egyéb" intézményekben szedett magas belépődíjak éppen nem a legégetőbb szociális gondokon fognak enyhíteni. Mailár Éva Voltaképpen a felújítást január első napjaiban kezdte el a Ceglédi Építőipari Szövetkezet. A látványos átalakítással három hét alatt készültek el. Ehhez persze elengedhetetlen volt a család — a kft. családi vállalkozás keretében tevékenykedik — tagjainak pontos, rendkívül szervezett összmunkája. A régebbi üzletrésznél megtartották az eredeti profilt: a női, férfi divatáru és sportruházat árusítását. Ugyanakkor a paletta bővült játékok forgalmazásával. A kereskedelmi egység most átalakított épületében női, férfi, gyermek- és sportcipők széles választékát, ágyneműket, méterárukat, törülközőket és függönyöket kínálnak. A Gardéniamárkával érzékelhető igényt elégítenek ki. Mindenféle árut közvetlenül a hazai gyártóktól, nagy cégektől, illetve importőröktől szerzik be, hogy minél olcsóbban vásárolhassanak náluk. Természetesen időnként terveznek szezon előtti és utáni árengedményes akciókat is. A létesítmény felújításához — az évek óta kialakult megbízható, korrekt partneri kapcsolat alapján — a Budapest Bank adott hitelt a kft.-nek. A teendőket huszonötén látják el. A kereskedelmi egység a múlt esztendőben három, most pedig újabb négy munkanélkülinek ad(ott) megélhetést. Nagy Lajos nem titkolta, e vállalkozáshoz bátorság, optimizmus és korrekt pénzügyi kapcsolat szükségeltetik. Nekik, fiataloknak ehhez a feladathoz az após, dr. Kecskeméti Mihály ad erőt. A kft.-t nem a hirtelen meggazdagodás inspirálja. Hosszú távon szeretnék igényesen szolgálni a város és a környező települések polgárait. Dr. Skultéty Sándor a megnyitás kapcsán a következőket mondta: — Nemcsak egy saját tőkét gyarapító vállalkozás ez, hanem egy munkahely, amely huszonöt embernek — köztük nemrég még néhányan munkanélküliek voltak — megélhetést nyújt. Színvonalas a kisáruház: tetszetős, ízlésesen berendezett, bőséges az árukínálata. Örülök, hogyha az állampolgárok vállalkoznak, s látom: sikeresen megvalósulnak az elképzeléseik. A rendszerváltozás ezen múlik. Az erőfejlesztés szép példája a most átadott Kecso-kisáruház. Saját erejükön felül kísérelték meg ezt a „mutatványt”. Bizakodnak abban, hogy a fogyasztás növekedni fog majd. Ez optimizmust sugall. Sok ilyen derűlátó emberre van szükség, s akkor kikerülünk a bajból. A Kecso Kft. arról győzött most meg, hogy érdemes vállalkozni. Mert ez a jövő — mondta végezetül az államtitkár. f. f. Rádiós múzeum a Rádióállomáson Diósdon, a Rádióállomás egykori vezérlőtermében megnyílt a Rádió és Televízió Múzeum. A magyar rádiózás megindulásának közelgő 70. évfordulójára ösz- szegyűjtött anyag kerül a látogató szeme elé. A tárlat segítségével nyomon követhetjük a stúdiók kialakulásának történetét, a zseniális feltaláló, Puskás Tivadar telefonhírmondóján keresztül megismerkedhetnek a rádió 1925-ös születésével, az első kísérleti adás ereklyéivel. Látható az első műsort sugárzó Huth adó és itt van a magyar rádiózás szimbólumának, a lakihegyi 120 kW-os adónak a makettje is. Számtalan technikai ritkaság, rádió és televízió is megtalálható a tárlókban, a II. világháború előtt gyártott Telefunken és Standard készülékek mellett az 50-es évek néprádiója, ami még, ha bekapcsolnánk, működne. Ki ne emlékezne szívesen az elsőgenerációs magyar tévékre, a Tavaszra vagy a Kékesre, amelyek itt köszönnek vissza ránk. Makettek és készülékek a kiállításon Kép és szöveg: Hancsovszky János
