Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 27., SZERDA Orosz—magyar szerződés Iszakov félelmei Meglehetősen sajátos nézőpontból értékelte az orosz—magyar szerződés moszkvai ratifikálásának elhalasztását az orosz parlament egyik képviselője. A kommunista-nacionalista erőkhöz tartozó Vlagyimir Iszakov a tegnapi Szovjetsz- kaja Rosszija című lapban azt állította, hogy Budapesten azért keltett csalódást a döntés, mert ily módon Magyarország úgymond nem nyújthatja be a számlát Oroszországnak. A világ figyelme előtt Sikerült megőrizni az egységet Az MDF hétvégi országos gyűlése vitathatatlanul az ország jövőjére ható, rendkívül jelentős esemény volt, s ennek megfelelően kísérte figyelemmel és értékelte az ott elhangzottakat a világsajtó. A képviselő elmondta, hogy a ratifikációs vita idején — egy belgrádi látogatást követően — éppen Budapesten tartózkodott, ahol nem titkolt csalódással fogadták az eredményt. — Egyáltalán nincs itt szó az orosz nép iránti jóérzésről, hiszen a mai Magyarországon alig gondol valaki erre. A fővárosban minden felesleges feltűnés nélkül eltávolították a felszabadító katonák emlékműveit, átkeresztelték a nevüket viseLisszaboni látogatás A magyar—portugál kapcsolatok erősödése révén Magyarország az Európai Közösséghez is közelebb kerül. Az EK-nak nem szabad bezárnia kapuit, de a Közösség kiszélesítéséhez, az országok felkészüléséhez idő kell — hangsúlyozta Mario Soares portugál köztársasági elnök magyar újságíróknak. Az államfő abból az alkalomból fogadta a magyar sajtó képviselőit, hogy hétfő óta Lisszabonban tárgyal Göncz Árpád köz- társasági elnök. Portugália államfője úgy vélekedett, hogy a nyugati országok nem adták meg azt a segítséget a közép-kelet-euró- pai, új demokráciák fejlődéséhez, amit ezek az országok elvártak. lő utcákat és tereket. Sőt, aki tud oroszul, az is igyekszik elkerülni, hogy használnia kelljen nyelvtudását. Az elkeseredés oka egyszerűbb és prózaibb: azzal, hogy Oroszország elismeri bűnösségét az 1956-os beavatkozásban, lehetővé válna, hogy a jövőben ezt a „rendezetlen kérdést" napirendre tűzzék és igényt támasszanak az okozott károk megtérítésére — olvasható a konzervatív lapban Iszakov okfejtése. A kazah parlament hétfőn úgy döntött, hogy az orosz nyelvet az ország népei közötti érintkezés nyelvének ismeri el. Ezzel a döntéssel elhárult az egyik legfőbb akadály a volt szovjet tagköztársaság új alkotmányának kidolgozása elől. A Reuter jelentése szerint a parlament nagy többséggel a kazahot választotta a nemrégen függetlenné vált ország hivatalos nyelvévé. A képviselők ugyanakkor 276:19 arányban fogadták el az új alkotmány azon cikkelyét, amely az oroszt a „népek köA cikk, amely éppen az orosz külügyminiszter parlamenti meghallgatásának napján jelent meg, nem felejti el megemlíteni azt sem, hogy „a kozi- revi diplomácia hagyományainak megfelelően” a parlament nem kapott tájékoztatást az okmány kiegészítéséről, s ez is közrejátszott a kérdés elnapolásában. Iszakov szóvá tette azt is, hogy az orosz elnök és külügyminisztere „rutinszerű kötelességgé tette" Moszkva bűnhődé- sét és vezekléséL Az ügy kapcsán a honatya ismételten megvizsgálásra ajánlotta annak eldöntését, hogy valójában ki határozza meg az orosz külpolitikát, céljait és prioritásait. zötti érintkezés nyelvének” ismeri el. A döntés egyben tükrözi Nurszultan Nazarbajev kazah elnök kívánságát, hogy ne idegenítsék el az ország ipari munkásságának gerincét alkotó orosz népességet. Az oroszok Kazahsztán 17 milliós lakosságának mintegy 40 százalékát teszik ki, és leginkább az iparilag fejlett keleti és északi országrészt lakják. A kazah nemzetiségűek is hasonló arányt képviselnek az ország lakosságából, és közülük sokan az oroszt anyanyelvi szinten beszélik. Magyar—bolgár vámvita Bulgáriában már sajtókampánnyá terebélyesedett a Szómat szállítási vállalat vitája a magyar vámszervekkel. Kedden a Demokracija, az Ote- csesztven Vesztnik és a Podk- repa című lapok adtak hírt a bolgár fél álláspontjáról. Korábban már más bolgár napilapok is beszámoltak arról, hogy a magyar vámszervek több bolgár áruszállító hajót tartóztattak fel a Dunán az ENSZ embargó-határozataira hivatkozva. Feltűnő, hogy a bolgár sajtó kizárólag bolgár forrásokra hivatkozva ad hírt a Magyar- országon történt eseményekről, még kísérletet sem tesz arra, hogy akár a magyar, akár az EK-megfigyelők, akár az ENSZ embargó-bizottságának véleményét kikérje, és tájékoztassa arról a bolgár közvéleményt. Tegnap a három szófiai na- pilag a BTA Bolgár Távirati Irodára hivatkozva arról tájékoztatott, hogy a Szómat bolgár szállítási vállalat hivatalosan tiltakozott a bolgár közlekedési minisztériumnál, valamint azon keresztül a szófiai magyar nagykövetségnél az állítólagosán jogtalan magyar lépésekről. Állításai szerint a magyar fél ürügyként az ENSZ embargó-határozataira hivatkozik, bolgár szállítóhajókat állít meg, árucikkeket tart vissza. A szófiai magyar nagykövetség kedden délig nem kapott semmiféle tiltakozást bolgár részről — tájékoztatta a diplomáciai képviselet az MTI tudósítóját. Bár Antall Józsefnek sikerült megerősítenie az MDF egységét, engedni volt kénytelen pártja jobboldali erőinek — így lehetne ösz- szefoglalni a nyugat-európai lapok következtetéseit. A Financial Times ragaszkodva a már jól ismert kifejezésekhez, így fogalmaz: ,Antall József visszavert egy szélsőjobboldali hatalomátvételi kísérletet a kormányzó konzervatív pártban, és ezzel elhárította a vezetését eddig ért legnagyobb kihívást.” A tudósító arra a következtetésre jut, hogy ez a viszonylagos győzelem esélyt ad Antalinak, hogy a mérsékelt szavazókra apelláljon, és még a választások előtt időben növelje pártja népszerűségét. Á The Guardian a Financial Timesszal ellentétben úgy véli, hogy a „szélsőjobboldali nacionalisták” megerősítették szorításukat a kormánypártban, visszautasítván a vezetőjük, Csurka István kifüstölésére tett kísérleteket. A németországi lapok közül a Frankfurter Allgemeine Zeitung annak a véleménynek adott hangot, hogy Csurka István tevékenységével és politikájával az MDF „vegyes arculatot” öltött, s a tanácskozáson ezt szentesítették, elismerték. „Többet Antall kormányfő nem tudott elérni, ennél többet a párt nem tudott volna elviselni.” A másik frankfurti újság, a Rundschau szerint az MDF belső konfliktusai „nem oldódtak meg... a liberális szárny szinte üres kézzel távozott az országos gyűlésről”. A müncheni Süddeutsche Zeitung hangsúlyozza, hogy .Magyarország legalább kormányzó- pártjának hatalmi harcából Antall József miniszterelnök egyértelműen győztesként került ki”. Jelentős terjedelemben foglalkoznak az eseménnyel a nagy francia lapok. .Antall Józsefnek sikerült megőriznie pártja egységét” — állapítja meg a Le Monde. A pártelnök egyhangú megválasztását emeli ki kommentárjában a Liberation is, ám hozzáteszi, hogy a nép-nemzeti irányvonal vezetője megerősítette helyzetét a párt vezetésében. A kelet-európai lapok közül a lengyel Nowa Europa azt írja: „Antall újbóli elnökké választása egyúttal a Fórum egysége megőrzése tendenciájának győzelme is”. A romániai Meridian című központi napilap feleimében kiemeli, hogy Budapesten a mérsékeltek győztek, főcímében pedig Antall József újjáválasztásáról ad hírt. A tudósítás rámutat: .Antall József miniszterelnök és hívei megnyerték a politikai csatát, meghiúsítva a jobbszámy arra irányuló kísérletét, hogy ellenőrzése alá vonja a legnagyobb magyar pártot...” A szófiai Sztandart című lap a többi között azt úja: „A nyugati pénzügyi körökben Antall neve sokkal nagyobb bizalmat ébreszt, mint akár Havel vagy Walesa.” Az alkotmányozás érdekében Nyelvtörvény Kazahsztánban VÉLEMÉNY A Pest Megyei Hírlap egyik „volt” olvasójától kaptam egy levelet, mely hosszabb, mint az én válaszom, ezért nem közölhetjük teljes terjedelemben, de a legsúlyosabb megjegyzéseit idézni fogom. Dr. Angyal István, aki megírja, hogy „kormánypárti” lapunkat ezután nem fogja olvasni, vitába száll „Számoljunk csak!” című cikkemmel (1993. január 9.). Kijelenti: „Sajnos az Ón cikke sem a tisztánlátást szolgálja, hanem a kormány népszerűsítése a célja. Annak a kormánynak a népszerűsítése, amely „szociális piac- gazdaság” fedőnév alatt belopta hozzánk a mai magyar kapitalizmust, szemérmesen elhallgatva annak lényegét, kevesek jólétét a széles tömegek rovására. Lehet, hogy a kevesek jólétét kormányhű újságírók „ össznépi” jólétnek hirdetik majd, és kötelességünkké teszik, hogy legyünk boldogok.” Mit állít levélírónk? Hogy én a kormányt népszerűsítem. Ha a tények népszerűsítik a kormányt, akkor igaza van. A tény ugyanis az, hogy sikerült megállítani azt a gazdasági ösz- szeomlási folyamatot, amely a kommunista kurzus utolsó két évtizedét jellemezte. Például 1989-ben már 20 százalék körüli volt az infláció, a nyugdíjakat viszont csupán 4-6 százalékkal emelték (az előző években még annyival sem). Ez óriási dolog, hisz a reformkommunista közgazdászok is megkísérelték a szocialista gazdaság megmentését, de csak azt sikerült elérniük, hogy az 1971-es 1,4 milliárd dolláros államadósság 1990 elejére 22 milliárdra növekedett. A kommunisták tehát az összeomlás elől menekülve adták át a hatalmat. Az An- tall-kormány egy csődbe jutott gazdaságot vett át. Különben a kommunista politikusok kezdték a kapitalizmust „piacgazdaságnak” becézni, akkor még szocialista jelzőt téve eléje, ami Ón szerint ugye, fából vaskarika: szocialista kapitalizmus. Ebben igaza van. Ami itt kialakulóban van, az bizony kapitalizmus. Annak minden árnyoldalával együtt. A nagy nemzetközi versenyben, mely vagy hetven évig tartott, kiderült, hogy a kommunizmus alkalmatlan eredményes gazdasági tevékenységre, a kapitalizmus viszont jólétet tud teremteni még sírásói, a munkások számára is. Múlt és jelen Idézem egy másik mondatát: ......ha ez így megy tovább, a z állami propagandisták azt is elhitetik velünk, hogy az áfát is az előző rendszer találta ki.” Ettől ne féljen, mert a marxista közgazdáktól ennyi leleményt — hogy tudniillik az adó azt terhelje, aki fogyaszt — nem várhatunk el, de kitalálták a kapitalizmusban. Az előző rendszer reformközgazdászai csak átvették, de mint mindent, ezt is csak félig- meddig. Most vált általánossá, szó szerint egy-két alapvető élelmiszert kivéve. Bevezetni viszont még a kommunisták vezették be, de akkor például a babaholmik a 25%-os, az autójavítás a 15%-os, a vadásztöltények pedig a 0%-os kategóriába tartoztak. Ehhez ugye nem kell kommentár! A kapitalizmusnak, illetve a társadalmi-politikai megfelelőjének, a demokráciának van egy nagy előnye: az tudniillik, hogy demokrácia. Tehát van szólásszabadság és szabadság. így aztán nem kell attól félnie, hogy kedvelt szocializmusához hasonlóan itt is össznépi jólétnek hirdetik azt, ami sem nem össznépi, sem nem jólét. Cikkemben én is csak azt írtam, hogy „persze jobb lenne, ha mindenkinek annyi nyugdíja lenne, amennyiből gondtalanul meg lehet élni.” Ez nem az össznépi jólét hirdetése! Azt is írja dr. Angyal István, hogy „nyugdíjasnak lenni ma is biztos út az elszegényedés felé." Ha ma is, akkor nyilván tegnap is. Igaza van. Nézzük a tényeket! Levelében megemlíti a 4 forintos benzint. Valamikor valóban volt ilyen (emlékeim szerint 3,6-as). De az én megbízható adataim szerint az egyik nyugdíjasom első évében, azaz 1981-ben ez a 4 forint már 13,50 volt, 1988-ban pedig 22,70, vagyis 68 százalékkal több. Nyugdíja ugyanekkor csak 34 százalékkal emelkedett. De a 13,50 is jó 300 százalékos emelkedés a valamikori 4 forinthoz képest. Egy ilyen aranykorban! Különben a benzinre is érvényes, meg különösen az egyforintos villamosjegyre, hogy akkor se any- nyiba került ez vagy az, de a különbözeiét azok az állampolgárok is megfizették, akik nem is utaztak. Ehhez persze el kellett venni a polgárok minden tulajdonát, vagy kölcsönöket kellett fölvenni. Röviden kitérek még a tanulással kapcsolatos megjegyzéseire. Azt írja: „...az előző rendszerben az jutott be az egyetemre, akinek esze volt, ezután viszont csak az tanulhat majd, akinek pénze van." A múlt: egy ismerősöm hétszer (nem kétszer, hanem hétszer!) felvételizett az orvosin. Nem vették fel, pedig már jobban tudta az anyagot, mint a kérdezők. Az utolsó felvételi után valahogy egy társaságba került az egyik megyei elsőtitkár lányával, akit persze fölvettek. De fanyalogva közölte: meggondolta magát, mégsem megy az orvosira. Majd elfelejtettem: ismerősöm nem volt KISZ-tag. A hetedik próba után belépett. Nyolcadjára fölvették. Igaza van Önnek, akinek esze volt, az bekerült az egyetemre. Ami meg a pénzt illeti: Nekem sem volt a háború után pénzem, ráadásul árva voltam. De dolgoztam, és elvégeztem az egyetemet, le is doktoráltam — summa cum laude! Minden állami támogatás nélkül. Nyilván elkerülte a figyelmét, vagy az ellenzéki sajtó zavarta meg, de az illetékes minisztérium szóvivője közölte, hogy a tandíj bevezetésével párhuzamosan megfelelő ösztöndíj- és banki kölcsönrendszert is kialakítanak. így lehet ugyanis biztosítani, hogy ne kaphasson ugyanannyi támogatást a pártvezér és a segédmunkás gyereke. S ne a nyugdíjasok pénzén tanuljon a gyártulajdonos csemetéje. ír még Ön az élet minőségének a romlásáról is. Én sem vagyok megelégedve ezzel a minőséggel, már legalább negyven éve. Az élet minőségét azonban alapvetően a szabadság határozza meg, s azt 1990-ben visszaszereztük. Meg a függetlenség. Igaz, erőszakkal még találkozunk, mint Ön is írja, de az állami erőszak megszűnt. S ez nagy dolog! Egy pár év múlva nevetni is fogunk. Remélem, hogy nem nagyon „pártszerű” véleményemmel nem bántottam meg. Kérem, figyelje a tényeket! Maradok tisztelettel
