Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-26 / 21. szám
SZÜKEBB HAZÁNK PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JANUAR 26.. KEDD Isten áldja Monger Annát Káposztásoknál Vecsésen Várják a segítőket A jó kályha biztonság A Jókai utcában az ; első háznál hófehér Mercedes zárja el a bejáratot. Magas kerítés, rácsok, redőnyök, életjel sehol. Az utca is kihaltnak látszik először, a köd lassan ráereszkedik Vecsés káposztás negyedére. Az útpadkára hajtok, ráérősen, mintha semmi dolgom nem lenne, végigkocsikázom a páros és páratlan oldalon; jól szem- ügyre veszem a házakat, benézek hosszan és illetlenül a portákra. Minden második, harmadik villa új, közöttük öreg tornácos házak, hosszan lenyúlva a kertig. Sok helyen a régi ház mögött megfér az új is. A rengeteg ablakban otthagyták az adventi koszorúkat, pedig hol vannak már az ünnepek! Mind^p udvaron traktorokat látok, ponyvával letakart vagy üres teherautókat, néhány helyen lovaskocsira rakják a káposztás hordókat. Nemcsak káposztát savanyítanak A hosszú utca legnagyobb kereszteződésében kicsi templom, mellette harangláb. Elsőbbséget adok egy 100-as Audinak, kis fruska vezeti. Persze járnak azért itt kerékpáron is, leheletük sűrűbb, mint a köd. A 89-es házszámnál nyitva a nagykapu, fejeskáposztával teli vontatók mögött gőzölgő üst körül asz- szonyok forgolódnak. Szívesen fogadnak, céklát főznek és gumikesztyűben hámozzák. Holnap már ez készen a piacra kerül, Somogyiék fia a budai Skála előtt árul. Bekecsben, nadrágban, gumicsizmában totyog a sárban Somogyiné meg a menye, pedig mellettük jobbra-balra zárt melléképületek. Itt hordókban tárolják az almapaprikát, csalamádét, céklát. — Én azt hittem. Vecsésen csak káposztával foglalkoznak — csodálkozom a műanyag bödönök között. — A lényeg a káposzta, amit mi termelünk, a céklát a szomszéd faluban vesz- szük, s minden más egyebet is, amivel ízesítünk. — És honnét ez a káposztaszállítmány, ilyen hidegben? — Most?! Nincs is hideg — nevet az asszony — az az igazi, amikor csákánnyal kell kiszedni a földből. Mert ősszel mi otthagyjuk, a barázdát rádobjuk az ekével. így megvédj ük a fagytól. Ahogy a hordók ürülnek, úgy hozzuk be és daraboljuk fel. (A savanyúkáposzta receptje az 1993-as Vecsési Kalendáriumból: A káposztafejeket vékony szeletekre gyaluljuk — speciális gépen —, majd előkészítjük a fűszereket; erős pirosra érett paprikát, majd zöld húsos paprikaszeleteket, őrö- letlen feketeborsot, babérlevelet, esetleg birsalmaszeleteket és mázsánként két ki- lónyi sót. Akácfa hordókba rakott hat-nyolc centi vastag káposzta közé rétegezve kerülnek a fűszerek, a tetejére pedig nyomódeszkát teszünk. Négy-öt napig melegben érleljük, és amikor forrni kezd, hidegre visz- szük. Hetente kétszer-há- romszor leszedjük róla a fehér habot. Három-négy hét múlva kész.) Egyedül csak én csinálom másként Lendvai József beszédén azonnal megérzem, hogy német anyanyelvű, hiszen én is sváb faluban nőttem fel. Idősebb szőke férfi, bizalmatlan kék szemekkel. Nem szívesen enged be a nagykapun, mert a kicsi zárva. Ezt használják, itt viszik az árut hajnalban Pestre. A kutya veszettül ugat, kerítésében elrekesztve. „Nem szabad elengedni — mondja a gazda — éjszaka sem, mert megölik szpré- vel. Itt a közelben történt a múltkor az a kettős gyilkosság.” Finom káposztaillat csapja meg az orromat, és egyre erősödik, ahogyan a hátsó épület felé haladunk, a káposztás medencékhez. — Miért éppen káposztával kezdtek itt foglalkozni a németek annakidején? — kérdezem. — Mert tömegáru, jól eláll. Nem olyan érzékeny, bár melegben kényes. Hidegben pedig nem szabad vágni, mert keserű lesz. Ha viszont elforrt már, akár meg is fagyhat, nem árt neki. Az én apám, de a nagyapám is ezzel foglalkozott, sok mindent illik tudnom tehát a káposztáról. Most egy klímaberendezést szerelünk föl, hogy állandóan nulla és tíz fok között tartsuk az árut, így nem lesz túl savanyú. Most a legjobb, később, ahogyan tavaszodik, túlsavanyodik. — Hogyhogy most? Nem folyamatosan teszi el? — Nem, nem! Én rájöttem valamire négy-öt éve; az egész utcában, de talán a faluban is csak én csinálom így: ősszel az első fejtől az utolsóig leszedjük a káposztát és ott a földeken azon nyomban megpucoljuk. A kocsin a gép és helyben össze is vágjuk. Azért építtettem a medencéket, mert ide kétszáz mázsa is belefér. Szerintem só is kevesebb kell bele, mint amennyit felhasználnak. Látja, ezeket a medencéket azzal az anyaggal festettem be, amivel az árpaerjesztő sörgyári kádakat is bevonják. Tehát a teljes termést ősszel feldolgozzuk. Innét aztán hordókba rakva visszük a csepeli csarnokba, ahol a feleségem harminckét éve árul. Télen, nyáron. Mert nyáron is kell ám a savanyúkáposzta, ugyanannyian viszik mint télen, csak kisebb mennyiséget. A leve tömény C-vitamin Két férfi áll a medencékbe rakott deszkákon, fertőtlenített gumicsizmákban. Csurog a káposztalé, értékes, tömény C-vitamin. Azt is külön edényekbe gyűjtik és eladják. Búcsúzom már, amikor kilép a házból egy öregasz- szony bottal és belekapaszkodik a tornác oszlopába. — Édesanyám — mutatja be az idős férfi. — Ki- lencvenhárom éves. Nyolcvankét éves koráig kinn dolgozott velünk egész nap a földeken. Monger Anna szép sima arcú, fiatal szemű német öregasszonynak jó egészséget kívánok, Isten áldását kérem, és a fiától is elköszönök, akiben már nyoma sincs a bizalmatlanságnak. — Milyen hideg a keze! Nem gumikesztyűben kellene dolgoznia? — Mindegy. Még szerencse s a kisebbik rossz, ha csak a kezünk megy tönkre. Fáj az ember lába, háta, dereka; a savanyúsok mind reumásak. (ÓDY) Ha fellapozzuk a tűzoltók eseménynaplóját, abban gyakran találunk olyan tűzesetekről szóló jelentést, amelyet őrizetlenül maradt égő kályhák, konvektorok okoztak. Természetesen mindenki fűtött, meleg lakásba szeret hazatérni, érthető tehát, hogy a lakók távollétében is működnek a különböző fűtőalkalinatos- ságok. Hogyan előzhetjük meg a bajt? Erre kértünk választ Töró- csik Pál századostól a nagykőrösi városi tűzoltóság parancsnokától. — Nos, bármilyen tüzelőanyaggal működik is a berendezés, leginkább a sugárzó hő, a kipattanó szikra, a túladagolt fűtőolaj és a légtérbe szivárgott gáz a veszélyes, az okozhatja a tüzet. A veszélyt elsősorban úgy háríthatjuk el, ha illetékes szervek (KERMI, tűzoltóság) által engedélyezett típusú, kifogástalan állapotú fűtőberendezéseket használunk. A barkácsolt olaj- és gáztüzelésű kályhák használata nagyon kockázatos és természetesen tilos. Veszélyes az is, amikor szilárd tüzelőanyagot valamilyen tűzveszélyes folyadékkal gyújtanak meg. Ajánlatos, ahol az megoldható égésbiztosító vagy automatikus hőmérsékletszabályozó beszerelése, ezek híján nem szabad felügyelet nélkül hagyni a fűtőtesteket. A kályhából, tűzhelyből kiszedett hamut, salakot csak gondos oltás után, lehűtve tegyük a megfelelő tárolóedénybe. — A húsfüstölésnek mik a szabályai? — Csak szélcsendes időben és ne éghető anyagú füstölőben végezzük. A füstölő az épülettől legalább nyolc méterre legyen, és csak felügyelet mellett használjuk. A füstölés végén oltsuk el a hamut, a tüzet. Egyébként a tűzoltósághoz a tűzeseteket nemcsak a 05-ös telefonszámon lehet bejelenteni, de CB adóvevővel is kérhető segítség a 9-es csatornán AM üzemmódban, a 05-ös hívójellel, a körzeti tűzoltóbázis ügyeletére. Szeretném még arra is felhívni a figyelmet, hogy a tűzoltóság közreműködése nélkül eloltott tüzeket is be kell jelenteni 48 órán belül. — Korábban említést tettünk arról, hogy társadalmi segítőket toboroznak. Van-e ennek még aktualitása? — Természetesen van. Sajnos kevesen érdeklődnek a tűzoltómunka iránt, pedig nekünk és a város érdekében nagyon fontos lenne, ha minél több aktív segítőt tudnánk magunk mellett. Várjuk tehát továbbra is a jelentkezéseket.-ay Egyre többen jelentkeznek Színházlátogatás és házimozi Már a három héttel ezelőtti ünnepélyes avatón feltűnt Sóskút lakóinak lelkesedése. Az Idősek Otthonának nem volt olyan zuga, ahol ne lett volna valaki. Az önkormányzat és az intézmény vezetőit — a nagy öröm mellett — is meglepte ez a nagy érdeklődés. Pluhárné Nemes Piroska ennek ellenére nem mert igazán nagy reményeket táplálni. Akkor azt mondta: Talán, hogy most látják, milyenek itt a körülmények, jelentkeznek még néhány an. Kishitűségére azonban alaposan rácáfolt az élet. Három hete még csak heten jelezték, hogy igénybe szeretnék venni az intézmény szolgáltatásait, ma pedig már harminchat idős, nyugdíjas jár ebédelni és ennél még sokkal többen térnek be egy trécs- partira, néhány sakk- vagy kártyacsatára, egy kis közös televíziózásra. A község lakói szívükön viselik a ház működését, azt szeretnék, ha lakói minél jobban éreznék ott magukat. Ezért különböző ötletekkel segítik, az egyébként is igen agilis vezetőnő munkáját. így sikerült tizenhatuknak eljutni a Komidium Színházba. Cservenyi Károlyné hozta a hírt, hogy ott a nyugdíjasok számára — ha csoportosan mennek —, ötven százalékos kedvezményt adnak. A vígjáték nagyon tetszett mindenkinek. Olyannyira, hogy elbeszélésük alapján a többieknek is kedvük támadt megnézni a darabot. Ha lesz elegendő jelentkező, februárban teljesülhet a kívánságuk. A sikert tapasztalva Pluhárné több hasonló programot is kíván szervezni a jövőben. Egyéb tervei is vannak. Arra gondolt, hogy — mivel van néhány idős asszony, aki szeret kézimunkázni — szerény keretéből beszerzi a hímzéshez szükséges anyagot, fonalat, amit az ott üldögélő nénik felhasználhatnak majd. Az így készült térítők még otthonosabbá tehetik a létesítményt. Arra is gondoltak, megpróbálnak beszerezni olyan régi filmeket, amelyeket szívesen néznének az otthon látogatói. Saját videójuk ugyan nincs, de a község iskolája felajánlotta a segítségét: bármikor kölcsön adják berendezésüket, ha kell. Árpási Mária Felújítják a makádi templomot A makádi református gyülekezet templomát egyházi adományokból tataroztatják. A homlokzat hófehér új ruhája már elkészült Vimola Károly felvétele
