Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK 1993. JANUAR 23.. SZOMBAT F urcsák az emberek. Mióta az eszemet tudom, engem csak elzavartak, megdobáltak, a legjobb esetben is rámkiabáltak. De olyan durván! Aztán egyszerre minden megváltozott. Mondhatom, nagyot fordult az életem. De menjünk sorban. Rengeteg kódorgás, napok, hetek után, mikor a szó szoros értelmében nem volt megállásom, egy kis nyugalmam, valami magas épületek közé jutottam. Olyanok voltak, mint óriási dobozok, sok-sok egymás közelében egy óriási területen. Errefelé jobb volt, mint máshol, ezt rögtön tapasztaltam. Az emberek nem loholtak, nem tülekedtek egymás hegyén-hátán. Egyesével, kettesével szállingóztak. Határozottan jót tett nekik ez a természetesebb életmód. Nem voltak annyira ingerültek, pedig már kezdtem azt hinni, hogy nem is tudnának mások lenni. Hogy nem is volt rá soha alkalmuk, hogy valami viselkedéskultúrára szert tegyenek. Nem csak a földet nézték maguk előtt, hanem tekintgettek erre-arra. Engem is észrevették, mielőtt még belémbotlottak volna. Megálltak, és úgy tűnt, gondolkodnak. Ez megnyugtató volt számomra. Nem vártam én sokat, csak any- nyit, lássák be, hogy nekem is helyem van az utcán. Hát nekem is kell valahol lennem. Az, hogy sehol se legyek, lehetetlen, erre rájöhet bárki csekély gondolkodás után. De arra a következtetésre, amelyre jutottak, nem is számítottam. Nem csak arra jöttek rá, hogy lennem kell, hanem még arra is, ennem kell. Ez meghaladta minden reményemet. Ennivalót hoztak. Először nem tudtam, miért közelítenek felém, hiszen ritkán tettek ilyet. Gyanakodtam: azért jönnek annyira közel, hogy megüssenek. Nem, azt nem hagyom. A dobálás meg kiabálás is kellemetlen, de hogy még verjenek is, az túlzás lenne. Védekezni fogok, készültem fel. És csodák csodája! Nem kellett védekeznem. Ahelyett megtömtem a hasam. Mert csontot raktak elém. Ropogtattam. Régen, nagyon régen, még kölyök koromban kóstoltam csak ezt a ropogós finomságot. És most megint. Lám, minden látszat ellenére az emberbe is szorult egy kis megértés, lágyabb, gyöngédebb érzésekre is képes, mint amilyeneknek általában a tanújelét adja. Nem csak annak alapján következtettem erre, hogy ennivalót hoNÁDUDVARI ANNA HOGYAN LETTEM HÁZTULAJDONOS r'j ,1 , - . I|. f-fci j Takáts Márton rajza zott, hanem hogy finoman, igazán kellemes módon megérintette a fejemet. A nyakamat. A hátamat. Nem, sose hittem volna, ha nem tapasztalom a saját bőrömön, hogy ilyesmi is kitelik tőle. Én már semmin se csodálkoztam. Nyilván aki egyszer belépett a csodák birodalmába, azt már nem lepheti meg semmi. Csinált nekem az ember egy afféle dobozt, mint az övé. Olyat, amilyenbe bebújik, ha sötét van, meg hideg van. Csak sokkal kisebbet. Nem bántam, mert ennek ellenére lényegesen kellemesebb, mint amilyen az övé lehet. Ugyanis egyedül vagyok benne. Ők meg — talán a szokás hatalma hozta ezt — egymás hegyén-hátán helyezkednek el. Rengetegen bújnak be mindegyik dobozba körülöttem, és ott bent egymás tetejébe kapaszkodnak. Láttam őket különböző magasságokban a nyílásokban, melyeken a dobozból kinézhettek. Úgy nevezik a dobozt: ház. Amit nekem csináltak, arra is azt mondták: ház. Körbeálltak, és mondogatták egymásnak: ház, ház. Puha és meleg derékaljat vetettek belé, edényeket tettek eléje. Az edényekbe mindenféle ennivalót tettek, hamarosan úgy tele ettem magam, hogy már legszívesebben rá se néztem volna ételre, de azért mindent megkóstoltam, mert nem akartam nekik csalódást okozni. Igazán nagyon kedvesek voltak, annyira, hogy — bár tudom, nem szép ilyet mondani — már-már teihemre volt a lelkesedésük. Még az is hozzátartozik a történethez, hogy annak a napnak az estéjén, mikor a házam — már én is így nevezem — elkészült, a nagy házak nyílásaiban színes fények gyúltak. Egy-egy nyílásban egy-egy fát láttam, rajta égő, színes gömbökkel. Természetesen nem lehetek benne egészen biztos, de úgy érzem, a házam elkészülte és a fények gyújtása között összefüggés van. Hetek teltek el azóta. A feldíszített fák, a gömbök már eltűntek, de a házamban jó meleg van. Hogy én mekkorákat alszom benne! Nem zavar el senki. Az edényeim pedig ritkán üresek. Kezdem már megkülönböztetni egymástól a hozzám járó embereket. Hogy én is szerezzek nekik örömet, azt is megteszem, hogy a velük jövő kutyákkal játszom, pedig nem nagyon hasonlítanak rám, és olyan kellemetlen szaguk van. Biztosan most télen is fürde- nek, brrr! Hát így élünk. Igyekszem megismerni az embereket. Sokat gondolkodom azon, mit miért csinálnak. Színes gömbök befolyásolják őket? És mikor azok már nincsenek? Nem könnyű rájönni. Az emberek nagyon-na- gyon furcsák. A vers megközelítése VII. Egy japán költő így ír a virágzó cseresznyefáról: Halkan havaz s hajunk legyezi a tavasz. Mi e csoda? Mi ez a hó? Nem föntről, az égből való. Ez a tavasz szagos hava. Virágzik a cseresznyefa. (Ki no Tsurayuki: Hó) A képeket finom hasonlat kapcsolja egybe, amelyben az a fölismerés rejlik, hogy a téli havazás és a tavaszi cseresznyevirágzás közös színe a fehér, s ez lehetővé teszi az egyik kép áthelyezését a másikba. A költői kép így válik bonyolultabbá és ennek folytán jóval kifejezőbbé. A hasonlat alapja a hasonlóság. Egyik jelenség valamilyen tulajdonságánál fogva emlékeztet egy másikra. Olyanok, mint két tojás — szokták évődve mondani egypetéjű ikrekre. Itt a megtévesztő hasonlatosság azonos, amely humorizálásra remekül kihasználható. A jó költő feszesebb, tömörebb megoldásokra törekszik. Hasonlataiból igyekszik elhagyni az „olyan, mint” összekötő kifejezést. Ezt teszi az álmélkodó japán költő is, amidőn a virágzó cseresznyefa szirmai a havazás emlékképét fölidézik benne. Nagy költőnk, Ady Endre igen gyakran alkalmaz verseiben ilyen szerkezetű képeket, íme az egyik: „A lelkem ódon, babonás vár...” Bizony, ez már nem egyszerű hasonlat. A két kép az összekötő kifejezés nélkül nem összekapcsolódik, hanem egymással azonossá válik. A hasonló és a hasonlított egybeolvad. Zászlós Levente ÁPRILY LAJOS Kalács, keddi kalács Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a harangos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, fénye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. A kultúra ára? Új esztendő kezdődött. így hát fiam is nagyobb lett egy évvel. Ideje, hogy újságolvasóvá váljék maga is! Ekképpen vélekedtem minap, s beálltam nézelődni egy hírlapárusító pavilon elé. Hazudnék, ha azt mondanám: nem elégséges a választék a korosztályok számára. Vannak kedves, színes folyóiratok a legkisebbeknek, s szép számmal adnak ki látni- és olvasnivalót a kicsit nagyobbaknak, és így tovább. Nekünk egyelőre a betűismeret nélkül is érdekes füzetek kellenek. Elsőként a szíveket dobáló Buci Macin akadt meg a szemem. De alig olvastam végig a tartalomjegyzéket: „vágd ki! színezd ki! fesd be! fejtsd meg!", máris észrevehettem, hogy Dumbo elefánt is kínál valamit ennek az apró korosztálynak. Hogy mit? Nos, szinte betűről betűre ugyanazt, mint az előbb említett „szak”lap. Csak míg az első száztíz és egynéhány forintért ajánlja csinálni ugyanazt, amit gyerekkorunkban — s a mai nagycsaládokban — az újságpapírok megfestésével, rajzolásával, kivágásával is elvégezhettünk, a másik már százhúszon... forintért ígéri, hogy fejleszti gyermekeink fantáziáját, s egyéb képességét. A színes kavalkádból alig látszott ki egy jól ismert könyv címével rokon elnevezésű folyóirat, a Csodaország. Előbbit jól ismerjük, hiszen épp ezen karácsonykor rejtette egy angyalka a fa alá, s az azóta eltelt néhány hét alatt szinte minden benne található mesét elolvastunk már, a társasjátékait is végigizgultuk, sőt nagy örömmel túlvagyunk a rajzain, a festésein, színezésein is. Reménykedve nyúltam hát a lapért. Ara mindössze 53 forint! Lehet, hogy a kultúrának valóban ára van? — kérdeztem magamtól, amikor megláttam, hogy a Csodaországban egy Ká- nyádi Sándor vers, egy Pás- kándi Géza mesés elbeszélés és egy soha le nem tehető társasjáték kerül csupán ennyibe. A többi — az illemre tanító Fidó-manó, a közérthető rejtvény, s egyéb ötletek pedig már csak ráadás. (mailár) GYERMEKREJTVÉNY < 1 3 4 5 6 A % 51 3 »0 u 13 14 15 16 16 4o Ma. 21 23 2M 25 26 n né 4o 51 32 Sb 55 % 54 53 40 41 42 43 i* 45 46 u 4 50 51 52 53 54 56 S(o 5* 56 Gyerekek! Barangolásunk következő' állomása Visegrád lesz, de előbb még három Duna menti községbe is ellátogatunk. Vízszintes: 1. Fiúnév. 9. Talajművelő eszköz fontos része. 12. 1950-ben Dunakeszihez csatolt község. 16. Ritka leánynév (jan. 28.). 17. Főként a juhok betegsége. 18. Szilvafával rokon tövises cserje, a nóta szerint a gyümölcse ha megérik, fekete. 19. Egyes szám harmadik személy. 20. Leányfalun látható a: I. Valentiánus római császár uralkodása alatt épített katonai objektum maradványai. Ennek neve? 20/a. Kést élesít. 21. Feszítő eszköz. 22. Kárpitosipari kellék; rugópáma. 26. Hat lábnak megfelelő hosszmérték. 27. Kevert áru! 28. Ez a hal nem hal, hanem békaporonty. 31. A matek közepe. 32. Vívásban az asszó magyar neve. 35. Bécsi igen. 36. Osztrák és olasz autójel. 37. Néma dal! 38. ... mail; légiposta. 39. Zavarosan kér! 40. Felháborodás. 4L Királyok széke. 43. Széles szíj, heveder. 44. Pépszerű eledel. 46. Egyik égtáj rövidítése. 47. A Bánk bán című dráma írója. 51. A realista prózairodalom kimagasló képviselőjének villája volt Leányfalun, ami egyben alkotóműhelye is volt. Kiről van szó (Zsigmondi? 54. Ételízesítő. 55. Adnak neki. 56. Okos. 57. Esek! 58. A lőlap hangzói. Függőleges: 2. A tenger neve olaszul. 3. Maró gúny. 4. Togo fővárosa. 5. Nem tud tovább haladni. 6. Bécsi rakpart. 8. Tahitótfalu- ban van Pollack Mihálynak, a kiváló építésznek, a maga számára épített klasszicista stílusban kivitelezett épülete, ennek neve? 9. Féltucat keverve. 10. A burkoló belseje! 11. Tahitótfaluhoz közeli turisztikai célpont, mely a Pilis hegység egyik nevezetes sziklája. A szikla neve? 12. Juhhodály. 13. Igen ritka fiúnév (Nov. 6.). 14. Becézett szülő. 15. Hívószó: jöjj, otthon várunk! 16. Dunabog- dány községtől délre, a Csóti-hegyen kőbányászat folyik, melynek egyik ága a .... amely érdekes földtani látványosság. Miről van szó? 22. ... van, tiltakozik valami ellen. 23. Pár a táviratban. 24. A tél ... már megüté fejemet (Petőfi). 25. Kiváló minőségű búza jelzője. 29. Oldalszakáll. 30. Gyerekjáték. 33. Strázsa. 34. Cserzett bőrből készített, egykor széles férfiövként használták. 42. Zavaros akó! 44. Apró. 45. Tetőfedő iparos. 48. Opus rövidítése. 49. Arzén vegyjele. 51. Menni készül! 52. Minden vers vége! Gyerekek: A dőlt betűkkel szedett sorok megfejtését, a többi januári megfejtéssel együtt egy levelezőlapon február 10-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. Már egyetlen heti helyes megfejtéssel is lehet nyerni!
