Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. JANUÁR 23., SZOMBAT 9 A lórévi görögkeleti szerb gyülekezet Nyolc temetés, egy keresztelés A sűrű ködben a harangzúgás igazított el. No, és egy puska durranása. A hangok irányába indultam, s lassan kirajzolódott a szerb ortodox templom körvonala. A karzat külső feljáróján egy férfi állt, kezében puska. Mosolygott. Nyilván csodálkozásomat látva. De hogy ne hagyjon kétségek között, azonnal fölvilágosított: — A liturgiához tartozik — nézett a puskára. — Nem zavarja az istentiszteletet, ha bemegyünk fényképezni? — Dehogy zavarja! A pópa, Mártity Miroszláv a vízszentelési szertartást követően készségesen állt rendelkezésemre. Amikor megtudta, hogy a gyülekezet életéről érdeklődöm, az egyházelnök házába hívott. — Nem mehetnénk a lelkészlakba? — kérdezem. — A lelkészlak Ráckevén van — feleli. — Ezt a két gyülekezetét pásztorolja? — Baján, Medinán és Rácmecskén is én vagyok a pópa. Mártity Miroszláv tizenévesként kapta elhivatását a papi szolgálatra. Egy misét követően a püspök elbeszélgetett vele, s arra ösztönözte, hogy jelentkezzen a középfokú papi képzésre. Mivel Magyarországon erre nincs lehetőség, Szvenszki Karlóciban — ebben a jugoszláviai kisvárosban — szerezte meg a képesítését. 1973-ban szentelték fel. Először diakónussá, majd pappá. Lippóra került, később Medinára, ahonnan 14 év szolgálat után 1987-ben helyezték át Ráckevére. Onnét jár át Lórévre. — A lórévi gyülekezetem a legnagyobb — mesélte. — Itt ugyanis körülbelül 250 szerb él. — Úgy tudom — vetettem közbe —, hogy Lórév az egyetlen olyan település az országban, ahol szerb többség van. — így igaz. A török elől menekültünk ide a XVII. század végén. 10-15 éve még csak szerbek éltek itt, ma már a 340 lakos közül csaknem 100 magyar. — S mennyi szerb él összesen Magyarországon? — kérdeztem. — Mintegy 5 ezer. A püspökünkön kívül kilenc papunk van és két diakónus. Az egyházi központ egyébként Belgrádban található. A legtöbben — folytatta —, körülbelül 850-en a Békés megyei Battonyán élnek. Pest megyében Szentendrén, Csobán- kán, Pomázon, Budakalászon, Százhalombattán, Szigetcsépén, Ráckevén és Lóréven laknak szerbek. Sajnos, valószínű, hogy belátható időn belül meg fog szűnni a magyarországi szerbség. Kérdően néztem rá. — Minden jel erre mutat — magyarázta. — Az elmúlt évben nyolc temetésem volt, s csak egy keresztelőm. Esküvő egy sem. Lórév lakóinak fele 50-60 éven belüli. Amikor ez a nemzedék kihal, már csak alig több, mint száz szerb él majd itt.-— Ön szerint mi az oka az ilyen nagyarányú fogyásnak? — Első helyre talán a vegyes házasságokat tenném. Ha az anya szerb, akkor még talán megtanul a gyermek szerbül, de ha az apa az, és az anya nem, akkor szinte alig van rá esély. Problémát okoz az is, hogy egyébként is kevés gyermek születik. Nehéz elkerülni az asszimilációt. — S van lehetőségük arra, hgy a gyermekeik az anyanyelvükön tanuljanak? — Itt, Lóréven, igen. A községben alsó tagozat van, összesen nyolc gyermekkel. Az elsősök csak szerb nyelven tanulnak, a másodikosok magyarul is, harmadik, negyedikben pedig részben magyarul, részben szerbül. Az iskola egyébként annak idején az egyház tulajdona volt. Természetesen szeretnénk visszakapni. A fenntartásokhoz nincs elegendő pénzünk, ezért ugyanazt az állami támogatást igényeljük, amelyet más, így az egyházi iskolák is megkapnak. — S hol tanulnak a felső tagozatosok? — Át kell járniuk Ráckevére. ahol azonban csak magyar nyelvű iskola van. Szeretnénk még ezen az őszön elkezdeni az oktatást a budapesti Tekeliánumban. Ez volna — mint annak idején — a magyarországi szerbek kulturális központja. Remélem, hamarosan ismét birtokba vehetjük. Tervezzük, hogy az általános iskola alsó tagozatától kezdve egészen az egyetemmel bezárólag lehetőséget nyújtunk a szerb nyelvű oktatásra. Az a szülő, bárhol lakjon is az országban, aki úgy gondolja, hogy szeretné, ha gyermeke megőrizné szerb azonosságtudatát, ide beírathatja. Ez, legalábbis részben, enyhítene a problémáinkon. (Hardi) A szeretetről Az Úr Jézus földi életében azzal biztatta a köréje gyűlteket, hogy velük marad mindennap a világ végezetéig. Milyen erősítő ez az isteni ígéret földi küzdelmeink közepette! Persze csak akkor, ha hiszünk létezésében és mindenre képes isteni erejében. Az alig elmúlt karácsony alkalmas volt arra, hogy erősödjünk ebben a hitünkben. Igaz, az első karácsonyi éjszaka, s annak szinte felfoghatatlanul csodálatos tartalma már majdnem kétezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. Mégis ettől az első karácsonyi éjszakától kapja meleg hangulatát az idei karácsonyi éjszaka is. A szeretet ugyanis olyan mértékben jött le ott, a betlehemi pásztorkunyhóban a földre, hogy képes ma is megfogni a lelket, képes köny- nybe lábasztani az emberi szemet. Képes arra, hogy meleget öntsön a megfagyott emberi szívbe, csak be kell oda engednünk a szeretetet. Őrizzünk meg karácsony ajándékozó szeretetéhől minél többet, hogy karácsony öröme minél tovább boldogíthasson bennünket. Kosa László plébános Alsónémedi Ministránsok Székelykeresztúron Az adventi hajnali miséken a székelykeresztúri — Szentkereszt felmagasztalása — templomban egy apró fiúcska kukucskált ki az oltár mellől. A hétéves Gergely Jóska, aki a másnaponkénti rorátén minden alkalommal ministrált. A hét többi napján meg az esti misén láthattuk őt az oltárnál szolgálva nyolcéves Kati nővérével. Azt már nem is említem, hogy 12 éves Emese Ibolya testvérük is mindig velük volt. Persze, nem ők hárman álltak Potyó Ferenc plébános úr mellett az oltárnál, hanem rendszeresen 12-en. S azért nem 25-30 gyerek szolgált az atyával, mert az a mise előtt körülnézett a ministránsok között, s azt mondta: — Sokan vagyunk! Erre a gyerekek egy része zúgolódás nélkül helyet foglalt a templomajtóban a padokon. S egy se jegyezte meg, hogy ezért kár volt ilyen korán felkelni. Gondoljuk meg, hogy egy hétéves kisfiút mennyire vonzhat még az ágy, mikor félidőben fél hatkor felkel. Sötét van, hideg. Utána iskola, s ott se lehet szunyókálni, mert a tanár biztosan megjegyezné: ja, ha a hajnali misére fel tudsz kelni, akkor most is legyél legény! — Mondd csak, Gergely Kati, miért jársz te el a rorátéra? — ...mert ezzel Istennek szolgálok — mondja. — S te, Jóska? — Azért, hogy Isten házában lehessek. Talán betanultnak tűnik ez a két mondat gyerekszájból, de a gyerekek édesapja is mindennapos a templomban, s ott segít, ahol tud a plébánián. Ugyanígy rendszeresen mi- nistrálnak a Fülöp testvérek is. A 14 éves Misi és a 13 éves Éva. Misi első osztályos korától, Éva csak másfél éve, mióta Potyó atya vette át a plébániát. Az elődje, az idős Juhász Antal még nem engedett lányokat a mi- nistráns ruhákhoz. Ezt tapasztaltam a főesperes városában, Székelyudvarhelyen is. Megszámláltam, a vasárnapi diákmisén 70 fiú ministrált, lány még egy sem. A fiatal plébános, Potyó Ferenc mondja: — 475 gyerek jár hittanra, ebből 40-60 a ministráns. Már az első harangszóra megérkeznek vasárnaponként és ruhát foglalnak. 16 ministráns öltözékünk van, aki előbb jön, az állhat az oltárnál. A hivatásomat magam is a ministrá- lás alatt kaptam. Élmény volt a be- öltözködés, a csengetés. Az akkori latin misében át kellett vinni a könyvet a másik oldalra. Hetedik osztály végén döntöttem el, hogy pap leszek. (A mostani feltorjai esperes, Szabó Ferenc volt a plébánosom.) Ezután sosem volt bennem kétely, hogy nem hívott az Úr. Van két-három olyan gyerekem itt a ministránsok között, aki tervezgeti a teológiát. — A lányok többségben vannak itt is? — A nők, s a lányok is ájtatosabbak, buzgóbbak, kiszorítják a fiúkat. * A gyerekek szeremének magyarországi ministránsokkal levelezni. Potyó Ferenc címére írjanak: 4180 Cristuru Secuiesc, Libertáti str. 60. Április 4-én negyven gyerek érkezik Budapestre Székelyke- resztúrról. Harminc az árvaházból és tíz Potyó atya ministránsai közül. Elhozzuk a Gergely és a Fülöp gyerekeket, a két Balázs fiút is. Két hétig tartózkodnak Magyarországon. Szokás szerint családok látják őket vendégül. Jó lenne, ha a ministráns lányokat, fiúkat olyan családok lámák vendégül, ahol szintén rendszeresen ministrálnak a gyerekek. Átányi László ardos János református lelkészi-tanítói családból származó neves ügyvédként többek között Ordass Lajos, Túróczy Zoltán evangélikus püspök védője volt a kommunisták által ellenük indított koncepciós perekben. 1945 és 1952 között az egyik jelentős Duna-mel- léki egyházmegyének; a Rákosi éra alatt átszervezett Solti egyházmegyének a gondnoka, majd 1948-ban a Duna- melléki Református Egyházkerület főgondnokává választják. Pártállami beavatkozással, s belső egyházi-egyházve- zetői közreműködéssel lehetetlenné teszik tisztségének betöltését. 1956 őszén Ravasz Lászlóval és Pap Lászlóval együtt — az Országos Intézőbizottság kérésére — átveszi a református egyház lelki irányítását. Némileg azonban szükséges visszamennünk az időben. Duna-mellék korábbi főgondnokát, Lázár Andort 1948. április l-jén letartóztatják és az Andrássy út 60-ba hurcolják. Április 2-án már le is mond főgondnoki tisztéről. Ravasz László április 14-én találkozik Rákosi Mátyással, április 28-án, illetve 30-án pedig már ő is lemond konventi és zsinati elnöki tisztéről, majd május 11 -én püspökségéről is. Az e napon tartott Duna-melléki rendkívüli közgyűlés — nyilván a kényszer hatása alatt — elfogadja mind Ravasz László, mind Lázár Andor lemondását. A május 10-én tartott Duna-melléki esperesi-gondnoki értekezlet már ajánlást fogalmazott meg a közgyűlésnek Kardos János főgondnoki tisztségre való jelölése tárgyában. Rákosi Mátyás utasítására azonban Kiss Roland államtitkár is a jelöltek közé került. A későbbi főgondnoki beszédet maga Rákosi Mátyás nézte át. Mindenesetre a Duna-mel- léki presbitériumok Kardos János solti egyházmegyei gondnok nevében, 1948. május 24-ei datálással egy sokszorosított, ámde alá nem írt levelet kaptak kézhez, melynek lényege az volt, hogy Kardos János megköszönve a presbitériumok bizalmát, visz- szalép a jelöléstől. Közben meglehetősen kétes körülmények között megtörténik Bereczky Albert püspökké választása. Az újabb egyháztörténeti vizsgálódások szinte egységesen azon az állásponton vannak, hogy a Kardos János lemondását tartalmazó május 24-ei körlevél egyszerűen hamisítvány, melyet nagy valószínűséggel a püspöki hivatal gépén írtak, és ott is sokszorosították. Bereczky Albert mindenesetre úgy tett, mint aki semmiről sem tud, ám ígérete ellenérre nem tett közzé közvéleményt a hamis irat megcáfolására. Kiss Roland — a gyülekezetek félrevezetése és megtévesztése ellenére is — csak 13 szavazattal kapott többet, mint dr. Kardos János. Mivel az abszolút többséget senki sem szerezte meg, új szavazást rendeltek el Kiss Roland és Kardos János között. Köztudomású volt, hogy Kardos János nemkívánatos személynek számított — elsősorban az Ordass-ügy miatt — Rákosi, s az őt kiszolgáló egyházvezetés számára. Élete nyilvánvalóan veszélyben volt, hisz még Ravasz is próbálta rábírni a jelöltségtől való visszalépésre. Ugyanezt próbálta nála elérni egy jeles személyiségekből álló egyházi grémium. Kardos János őszinte, belülről megélt magyarsága és kálvinista hite az „itt állok, másként nem tehetek" magatartását választotta a megfutamodás helyett. Éppen az anyaszentegyház érdekében és annak védelmében. Az ártatlanul üldözöttek és elítéltek védőügyvédje ezzel maga is üldözötté vált. A pótszavazás során a Duna-melléki egyházkerület presbitériumai 136 szavazatnyi különbséggel Kardos Jánost választották meg főgondnoknak. Ezt is bejelentették az egyházkerület 1948. szeptember 28-án tartott rendkívüli közgyűlésén. A közgyűlésen Kardos János nem tudott megjelenni, mert ezen a napon volt Ordass Lajos evangélikus püspök perének tárgyalása, akinek a védelmét a megválasztott főgondnok látta el. Ám szeptember 21-ei dátummal levelet intézett a közgyűléshez, melyben bejelenti, hogy a főgondnokká történt megválasztását nincs módjában elfogadni. Hirtelen és magyarázhatat- lannak tűnő visszalépésére a korabeli egyházi közvélemény is egy magyarázatot tudott. Kényszer hatása alatt cselekedett így, talán az ő és családja életének fenyegetettsége miatt. Közszájon forgott Rákosinak egy kijelentése: — „Ordass védőügyvédje nem lehet református főgondnok...” Kardos János 1958-ig, a solti egyházmegye megszüntetéséig, illetve átszervezéséig az egyházmegye gondnoka maradt. 1956. november l-jén Pap László ismerteti a rádióban a megalakult Országos Intézőbizottság álláspontját. Ennek értelmében Ravasz László a Zsinat és a Konvent törvényes elnöke. Ugyanakkor az intézőbizottság megállapítja, hogy „...a Duna-melléki református egyházkerület törvényesen megválasztott főgondnoka Kardos János, aki annak idején a szavazatok többségét elnyerte, de akit tisztségének gyakorlásában azon a címen akadályozott meg a politikai hatóság, hogy dr. Ordass Lajos evangélikus püspök védője nem lehet református egyházkerületi főgondnok.” Az intézőbizottság felkérésére Ravasz László, Kardos János és Pap László vették át a református egyház legfelsőbb irányítását mindaddig, amíg Győry Elemér dunántúli püspök és világi elnöktársa, Búza László munkájuk ellátásában, s a Budapestre utazásban akadályoztatva vannak. A diktatúra győzelme után Kardos Jánost eltiltották az ügyvédi hivatás gyakorlásától. Hamarosan, 1959. november 12-én életét Isten kezébe tette le. A református egyházban zsinati rehabilitációja már 1990-ben megtörtént, ám, tudomásunk szerint, a világi rehabilitációja még nem. (Elhangzott a rádióban 1992. december 2-án a Hitvallók című református sorozat keretében. Műsorvezető-szerkesztő: Pápai Szabó György) HITVALLÓK Kardos János főgondnok emlékezete
