Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-22 / 18. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM Ára: 13,50 forint S2ENTKNt>TÍ 1993. JANUAR 22., PENTEK A Magyar Kultúra Napja A Magyar Kultúra Napja alkalmából Noseda Tibort, a Pest Megyei Önkormányzat társadalompolitikai osztályának vezetőjét kérdeztük: milyen sajátosságokat emelne ki a megye kulturális életéből. — Pest megye kulturális élete gazdag. Magas színvonalú csoportok ápolják nemzetiségi kultúrájukat — mondta Noseda Tibor. — Számos kultúrcentrum van a régióban, amelyek egy-egy patinás település — Zsámbék vagy Vác —, egy-egy jól működő művelődési központ — a gödöllői vagy a ceglédi —, valamint egy-egy középiskola — a nagykátai vagy a szi- getszentmiklósi — hatósugárban alakultak ki. A rendszerváltás után gombamódra szaporodtak a helyi kulturális értékeket ápoló önszerveződések. Kulturális életünk, számomra legjellemzőbb sajátossága a különválást folyamat: az önkormányzatok és a civil szféra a megyétől teljesen függetlenül kíván működni. Ezt minősítés nélkül, tényként fogadjuk. (Folytatása a 6. oldalon) Mások helyett megbocsátani Képünkön: Pilinszky János portréja Beszélgetés Szalatnyay József festőművésszel (9. oldal) Kölcsey Ferenc 170 évvel ezelőtt, 1823. január 22-én írta men Himnusz (a Magyar nép zivataros századaiból) című költeményét, amely nyomtatásban először az Aurora 1829-es évfolyamában jelent meg. Zenés változatát, Erkel Ferenc szerzeményét 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban. Himnuszunk születésnapja három éve a Magyar Kultúra Napja is. Mai kulturális oldalainkat ennek szellemében állítottuk össze. Képünkön Márton László Kölcseyt ábrázoló szobra Szatmárcsekén Tanácskoztak az ’56-os szervezetek vezetői Összetartó forradalmárok — Óriási eredményként könyvelhető' el az, hogy valamennyi számottevő' 56-os szervezet képviselője egy asztal mellé ült, s a közös tennivalókról tanácskozik — jelentette ki Szilassy György MDF-es országgyűlési képviselő Budapesten tegnap, az összejövetel szünetében. A politikus kijelentése nem túlzó, hiszen Amerikából, Kanadából, Svájcból, Németországból, Franciaországból éppen úgy eljöttek a szervezetek képviselői, mint ahogy jelen volt a PO- FOSZ, a T1B. az "56-os Sza- - badságharcosok Világszövetsége, az ’56-osok Szövetsége és a még vagy 10-15 szervezet egy-egy vezetője. — A tanácskozás megszervezését még az amerikai utam során határoztuk el — mesél Szilassy György az előzményekről. — Ott találkoztam néhány ’56-os szervezet vezetőjével, így Bánkúti Géza üzletemberrel, akivel egyetértettünk abban, hogy’ tűrhetetlen a forradalmárok széthúzása. A Magyarországon tevékenykedő ’56-os szervezetek részvételét Bükk János, a külföldieket pedig Bánkúti Géza szervezte. Az ellentétek félretétele a nyugaton élő ’56-osok közös óhaja, derült ki azokból az üdvözletekből, amelyeket Bánkúti Géza a tanácskozás elején felolvasott. Elmondta, hogy az egykori emigránsok készek támogatást nyújtani a magyarországiaknak, de nem tudják, hogy a számtalan szervezet közül melyik érdemes erre. Szilassy György megnyitójában a saját, a forradalom után születtek nemzedéke számára kérte az ’56-osok összefogását. Erre azért is szükség van, hangsúlyozta, mert a fiatalok számára eszményképet jelenthetnek az idős szabadságharcosok. Ha ezt a széthúzás miatt tőlük nem kapják meg, akkor más erőforrások után kutatnak. (Folytatás a 3. oldalon) Nem kétséges: egység lesz Rendkívüli és magánjellegű összejövetelnek nevezte Für Lajos azt a tegnapi sajtótájékoztatót, amelyet Le- zsák Sándorral közösen hívott össze. Rövid beszédében utalt arra, hogy mindenkit elgondolkoztatott az MDF felsőbb köreiben az utóbbi időben kialakult helyzet. Azért állunk itt — hangsúlyozta Für Lajos —, hogy hitet tegyünk amellett az MDF mellett, amelyik ’87-ben született. (Folytatás a 3. oldalon) Szolgálat Amikor 1990 tavaszán kihirdették a választás eredményét, természetesen megszólaltatták a tévében a győztes párt, az MDF elnökét. Antall József ekkor kifejtette, hogy ők, mármint az MDF szolgálatnak tekintik a kormányzást. Ez a kijelentés összhangban volt a győztes párt programjával s a legjobb magyar politikai hagyományokkal. Azóta eltelt több mint két év. Vajon eleget tett-e az első demokratikus kormányunk ennek az ígéretnek? Azok, akik nem kapták vissza a házukat, a műhelyüket vagy az üzletüket, nyilván csalódtak. De azok is, akik úgy gondolták, hogy most a volt kommunisták, főleg a vezetők és a „csahosok” legalább háttérbe szorulnak. Azok is csalódtak, akik a kommunista kurzus utolsó éveiben már 15-20 százalékos infláció után gyors felvirágzást, „osztrák”életviszonyokat vártak. Sok minden nem változott meg, de a kommunizmusnak vége, demokrácia van hazánkban. A megszállók pedig elhagyták az országot. Az utóbbi azt jelenti, hogy szabadok vagyunk, az előbbi pedig azt, hogy ma a miniszterelnöknek koránt- sincs akkora hatalma, mint annak előtte a kommunista vezetőknek a diktatúrában. Ezért aztán néha bizony lassabban mennek a dolgok, mint szeretnénk. Nagy akadályt jelent, hogy az utolsó kommunista kormány becsempészte az alkotmányba a kétharmados többségi elvet, ami sokszor tehetetlenné teszi az ország vezetőit. A koalíció legnagyobb pártjának küldöttei összeülnek, hogy megvitassák a problémáikat és a feladatokat. Az, hogy a kommunizmus romjain építkezni kezdő kormány vezető pártja veszít népszerűségéből, az természetes. De az is természetes, hogy ebbe nem nyugszik bele. Éppen ezért ezen a mostani tanácskozáson ez a fő kérdés. Nem Antaliról és nem Csurká- ról vagy bárki másról van szó. Meggyőződésem, hogy mindketten az ország javát akarják. Nyilvánvaló, hogy mindenki tévedhet, vagy akár hibázhat is. Mégsem az a kérdés most, hogy ki, mikor, miben? Vagy hogy egyáltalán hibázott-e, vagy csak tette, ami a kötelessége vagy amit egyáltalán tehetett. Most az az egyetlen fontos kérdés, mit tegyenek, hogy eredményes legyen a vállalt szolgálat. Mert ez a nép érdeke, s ha az ország népe eredményt lát, akkor nő az MDF ereje. Ma a szavazásra jogosultak 12 százalékával győzni lehet egy választáson, ha a résztvevők száma eléri a 25 százalékot. A 75 százalék ma még senkié, de holnap az MDF-é lehet. A gyűlés feladata olyan cselekvési program kidolgozása, amely alkalmas a többséget jelentő 75 százalék megnyerésére. Egy párt ereje ugyanis a vok- sok számában van, s minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb ez az erő és annál nyugodtabb. S minél riyugodtabb, annál jobban meg tud felelni a legszentebb politikai feladatnak, amit úgy hívunk, hogy — szolgálat. Török Bálint
