Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 21., CSÜTÖRTÖK Franz Walper pályaképe Németül misézik Budajenői elképzelések Olaszok Nagykátán Ezer kilométert futottak Csobánkáról csupán gyermek­kori biciklizések futó emléke­ként az rögzült bennem, hogy hegyi nyúlványban megbúvó fa­lucska, közel a Pilishez. A tájba törökdúlás után települt svábok dala itt is fölhangozhatott: „De sok embert megölt, / míg ter­mett ez a föld..." — Nem is a földművelés, in­kább a kőbányászat és kófaragás adta kenyerünket, nagy­apám feljegyzései még parla­menti köves fuvarokról szóltak. Bár apámnak már volt egy ve­gyesboltja, s 20 holdja is — mondja zuglói lakásán Walper ről bőséges emlékem, sőt doku­mentumom is van. Az Osterrei- chises Komitee für Ungarn megbízásából egy teljes héten át segítettem a segélyezési mun­kát, egy ízben pedig Budapest­re is fölutaztunk. Győrben ebé­dül látott bennünket a püspök... — .. .azaz Papp Kálmán! — fontoskodom, jóllehet könnyű tájékozottnak lennem: akkortájt a Szigethy Attila kiadásában megjelent Hazánk munkatársa­ként buzdított egy ízben püs­pökvári rezidenciáján további lapmegjelenésre bennünket Papp Kálmán. szovjet katonákról ugyan hall­hattunk már, de most itt ez ízig-vérig valódi, bizonyos NTSz (Nacionalvo-Trudovoy Szojuz) aláírta dokumentum is. Kijár a falvakba is — Volna itt még jócskán ren­dezni való — teszi el az aktakö- tegét Walper úr, aki szombat- vasárnap délelőtt tízkor a Batt- hyány-térre néző, Fő utca 43. számú Szent Ferenc Sebei elne­vezésű templomban misézik. Ferenc prelátus, apostoli proto- notárius, akit 1946-ban családjá­val áttelepítettek Németországba. — Csobánka kétezer lakosá­ból 1480 ember jutott erre a sors­ra — folytatja emlékezését be­szélgető partnerem, akire Sza- uter Rudolf parlamenti képviselő hívta föl a figyelmemet, lévén ő maga a szomszédos Pilisvörös- vár lakója. Amely nagyközség ma a Buda vidéki németség afé- le központja, hiszen nem volt raj­ta a kitelepítendők listáján! Két kivétel ugyanis nagy kegyelme­sen megadatott akkor számukra: aki bányában, vagy az újonnan építendő hidakon dolgozott, az mentességet kapott. Nos, Vörös­vár az előbbi címen jutott kívül a potsdami döntés következménye­in, amely döntésről azt írja emlé­kirataiban Nagy Ferenc akkori miniszterelnök, hogy „Magyar- ország gazdasági és politikai füg- getlenségének teljes aláásását je­lentette" . Franz Walper érettségi előtt állt éppen, ugyanazon épületben tanulván, amelyben jómagam is később, immár a bölcsészkaron. Lévén ez az épület a Duna-parti piarista gimnázium —, most döb­benek rá. hogy ez is visszajárna az egyháznak... Csobánkától Mindszentyig — Hol avatták pappá? — A svájci Fribourgban vé­geztem és Unterägeriben 1952-ben szentelt pappá Haász István volt tábori püspök, ahon­nan először Rómába mentem, még egy évet tanulni, majd Ausztriában telepedtem le. Ro- senburgban voltam szemináriu­mi prefektus, majd rektor. Ott ért a magyar forradalom, amely­— Igen, aztán már a budai Várban maga Mindszenty Jó­zsef hercegprímás, aki az előző napon szabadult rabságából. Nézze, ezt az emléket máig őr­zöm tőle — nyújt át egy írást Walper atya. Dokumentumok 1956-ból íme: „A világ összes katolikus Püspökeihez!” címzett közle­mény megköszöni az addigi adományokat, s — „mivel a nélkülözés... igen nagy" — to­vábbi adakozásra hívja föl „sza­badulásom első' napján” kö­szöntve a címzetteket. A dátum 1956 október 31-e, a gépelt szö­veg alatt immár saját kezű alá­írás, továbbá még egy utóirat, ugyancsak kézzel: E mondatot szabatosan idézem: „A marok­nyi magyarság Kelet ellenében folytatja azt a történelmi szere­pet, amit a nándorfehérvári vi­lágraszóló győzelem 500. évfor­dulója is előír számára”. (Bécs- ben König bíboroshoz eljuttat­tuk — így a prelátus). S e nagybecsű dokumentum mellé egy valódi kuriózum tár­sul: orosz és magyar nyelvű fel­hívás, amelyben ugyan a ma­gyar katonákhoz és tisztekhez intézett felhívásban „tovarís- csi” a megszólítás, de amely így fejeződik be: „Istennel egy szabad Oroszországért! Isten­nel egy szabad Magyarorszá­gért!" Egy orosz forradalmi stáb nevében született a szö­veg, amelyben ilyen mondatok olvashatók: „Mi felszólítjuk orosz testvéreinket a szovjet hadseregben, hogy ne lőjenek rátok... és hogy terjesszék ki a forradalmat Oroszországra is!” ...Mendemondákról, átállt Turezer György felvétele Természetesen németül, hiszen ezzel a szándékkal települt visz- sza — a német püspöki kar megbízásából — Magyaror­szágra 1989-ben. — Budapesten, úgy hallom, 40 ezer német származású él, de jönnek a környező falvakból is, Szauter Rudolfot is így is­mertem meg. Ezenfölül Paskai bíboros úr engedélyével a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház­ban tartok 1986 óta minden év novemberében 5 napos elmélke­dést. Tehát tavaly volt a hete­dik, általában 40—50 főnyi részvétellel, Leányfalun. —Nem tudom, föltették-e már a kérdést, most megkockáz­tatom: vajon elégedett-e a Szent Ferenc Sebei templom lá­togatóival? — Bár viszonylag sok a dip­lomáciai testületekből érkező hívő, talán lehetne több a szó­ban forgó falvakból jövő, ösz- szességében elégedett vagyok. Tekintetbe véve az utazási bo­nyodalmakat, kérésre szívesen autózom ki magam is e falvak­ba, hiszen van igény a német nyelvű misére. Tegnap Pilis- szenfivánon, tömött templom­ban miséztem. Általában azt mondom, hogy a sváb gyökere kettős: paraszti munkája és a vallásossága. Az előbbit nagyjá- ban-egészében tönkretették, de élnek még — ha a kelleténél ki­sebb mértékben is — az utóbbi­val. — Végül egy prózai kérdés: mi lett a csobánkai húsz hold családi tulajdonnal? — Ha arra járok, csak parla­got látok, egyszóval: nem ké­rem vissza. Különben is, elhibá- zottnak tartom a kárpótlás mód­ját, ami viszont már messzire vezet... Keresztényi Nándor Alfonsine olasz kisváros hivatalos delegációja érkezik ma este Nagvkátára. A több mint harmincéves testvérvárosi kapcsolat e látogatással várhatóan új lendületet kap. Budajenő lakóit ezekben a na­pokban a kárpótlással kapcso­latos kérdések tartják izgalom­ban. Egyrészt azért, mert a községben elég sokakat érint, másrészt pedig közeleg a tava­szi munkálatok ideje. Addigra nem ártana tisztázni a tulajdon- viszonyokat. A kárpótlási bi­zottság jelenleg azt mérlegeli, elég fölkészültek-e egy hely­ben megtartandó árverésre, amit, célszerű lenne március­ban, vagy áprilisban megtarta­ni. Fejtöréseket okoz az is, hogy nincs elegendő szántó a kárpótlásra kijelölt földterüle­tek között, holott, inkább ezi­ránt lenne érdeklődés. A Zsám- béki medence települései kö­zül Budajenőn van a legna­gyobb, összefüggő szőlős. A kárpótlás, az, hogy az egykori gazdák visszakapják földjei­ket, egyben új helyzetet is je­lent számukra. Hiszen az utób­bi években nem kellett a hol­dak megműveléséről gondos­kodniuk, az árverést követően már meg kell gondolniuk, ho­gyan hasznosítsák földjeiket. Tisztán kéne látni, ki, kivel, hogyan szerződne, egyes terü­letekre vonatkozóan. Ä kárpót­lási bizottság most egyezteti az elképzeléseket az érintettek­kel. Az idő sürget, hiszen a mezőgazdasági munkák nem várhatnak. Kívülről igen egyszerűnek tűnik a kárpótlási folyamat. Adott a föld, a jogszabály, a szándék, már csak annyi van hátra, hogy ezeket összeegyez­tessék. Ám az egész nem ilyen egyértelmű. Össze kell hangol­ni az igényeket, a terveket és a lehetőségeket. A lényeg az, az egykori tulajdonosok ismét földhöz jussanak, és hozzá­kezdjenek a műveléshez.- jisz ­Közép-Olaszország Emilia Ro­magna tartományában, Raven­na mellett található Alfonsine. (Innen ered a kátaiak kedvenc salátabárjának az elnevezése.) A két település közötti hivata­los kapcsolatfelvétel 1962-ben jött létre, ami a korabeli hazai politikai viszonyok között igen­csak kuriózumnak számított. El­indítója Antónió Pezzi olasz új­ságíró, a Magyar Rádió olasz szekciójának akkori vezetője volt, aki 1959-ben felvételt ké­szített a magyar járási székhely múltjáról, hagyományairól, nép­művészetéről. Ennek nyomán kezdődött az ismerkedés, hogy aztán a 70-es években a Tápió- mente Néptáncegyüttes jóvoltá­ból szélesebb alapra helyeződ­jék. Hamarosan bekapcsolódott a Damjanich János Gimnázium és Szakközépiskola, miáltal a magyar diákok nyelvtanulása került a testvérvárosi viszony középpontjába. Nagykátán ma­gas színvonalon tanulják az olasz nyelvet, amit bizonyít, hogy országos olasz nyelvi talál­kozót már többet is rendeztek. A tanulók nyári fogadása évek óta rendszeres mindkét oldalon. Népszerű Nagykátán az ola­szok Milleluci — Ezerfény — nevezetű táncegyüttese. Családi kapcsolatok alakultak ki. Nagy politikai áttörés, e mikrokömye- zetben igazi szenzáció volt az olaszok 1987-es „Béke határok nélkül” jelmondattal indított fu­tóakciója. Nagykátáig 1023 ki­lométert futottak le az amatőrök néhány nap alatt. Az akkor még nagyközség főterén ezrek kö­szöntötték a sportolókat. Az itte­niek kerékpártúrával viszonoz­ták a látogatást. Minden egyes alkalommal leesett egy tégla az áthatolhatatlannak tetsző falak­ból... Nagykáta önkormányzatá­nak képviselői 1991-ben jártak először hivatalosan Alfonsiné- ben. Családi, kulturális, iskolai vonalon nincs fennakadás. Ren- zó Savini most megválasztott olasz polgármester és csapata is ennek megerősítésére érkezik ja­nuár 20-án a Tápiómentére. Bodrogi Györgyné nagykátai polgármester emellett bővíteni szeretné a meglévő kötődése­ket. Augusztus 18—25. között várják az olasz diákokat, a Szent István-nap környéki ha­gyományos kátai nemzetközi tánctalálkozóra a Milleluci együttest. Szépen fejlődik a ma­gyar kisváros zeneiskolája, an­nak fúvószenekara: a magyar zene nagykövetei lehetnének, miképpen Palkó Gábor nagyká­tai festőművész-tanárt is szíve­sen bemutatnák a „testvéreknél”. Ám kétségtelen — fejtegette Bodroginé — az igazi nagy együttműködési vágyak az egyelőre fehér foltnak maradt gazdaság területén szunnyad­nak kátai oldalról. A tárgyalá­sok során mintaként hozzák majd fel a jászberényiek példá­ját, akik már három olasz—ma­gyar vegyes vállalatot hoztak létre. Ilyen reményekkel szerve­zik a pénteki találkozót, ahol ott lesznek a nagykátai vállalatve­zetők, üzletemberek, intézmény- vezetők, és természetesen vállal­kozók is. Annyi bizonyosnak látszik, hogy Nagykáta olasz kapcsola­ta a negyedik évtizedben to­vább erősödik. (tóth) Fejlesztések Dánszentmiklóson Négy község összefogott Nagy feladatra vállalkoztak Dánszentmiklós vezetői, ami­kor tervbe vették, hogy eljuttatják a településre a gázt, az egészséges ivóvizet és a telefont. Az önkormányzatnak ugyanis sosincs elegendő pénz a bukszájában... A község viszonylag fiatal­nak számít, pár évtizede in­dult látványos fejlődésnek. A ma kétezerhatszázhatvan- nyolc lelket számláló telepü­lés a valamikori Dánospusz­tán, kisebb uradalmak helyén jött létre. A falu szerkezete la­za, hosszan elnyúló. Az Al- bertirsáról induló buszról leg­alább öt megállóban szálltak le a ceglédi, monori, budapes­ti iskolákból, illetve munka­helyekről hazatérő ingázók, mire a községháza elé értünk. Dánszentmiklós polgár- mesterét, Bimbó Józsefet ar­ról kérdeztem, milyen válto­zásokat hoz az új esztendő a vidék életében? — Az infrastruktúra fej­lesztése a legfontosabb ter­vünk, melynek előkészületeit már a múlt évben megkezd­tük. Célunk a település föld- gázellátása, a közműves veze­tékes vízhálózat lefektetése, valamint a telefonhálózat ki­építése. A földgázrendszer kialakí­tását három községgel — Al­bertijával, Pilissel és Cegléd- bercellel — együtt, közösen vállaltuk. Természetesen eh­hez szükség volt a lakosság hozzájárulására, anyagi áldo­zatvállalására is. Itt Dánoson huszonhárom kilométer hosz- szúságú vezetéket kell lefek­tetni, mivel a falu beépítettsé­ge alacsony. A csövek csonkja — aho­vá a fogadóállomás kerül majd — ott van már mind­egyik településen. — Önöknél mikor kezde­nek hozzá a fogadóállomás megépítéséhez? — A belső hálózat kivitele­zésével együtt körülbelül március 10-e körül. — A konténeres vízművel megvalósuló egészséges ivó­vízre is nagy szükségük van... — A költség körülbelül öt­venmillió forint lesz, melyre pályázat útján próbálunk cél- támogatást szerezni. A Víz­ügyi Alaptól is szeretnénk se­gítséget kérni. A meglévő egyedi fúrású kutak vízmeny- nyisége és vízminősége való­ban egyre több gondot okoz az itt élőknek. — Lesz-e a településen távhívó telefon? — Örvendetes, hogy a köz­ségházán már van crossbar­vonalunk. Amikor nyolc éve idekerültem, még amolyan kurblis-készüléket kellett te­kergetni; húzogattuk, dugdos- tuk a zsinórokat. Ma már ott tartunk, hogy a DET-COM Rt. (Dabas és Térsége Táv­közlési Telekommunikációs Részvénytársaság) által meg­valósítandó telefonhálózat fejlesztésre mintegy kétszáz­húsz igénylő jelentkezett. Ez azt jelenti, hogy a községben élő családok ötödé szeretné ezt a szolgáltatást. A falu közepére, az ABC elé már elhelyeztek egy fül­két, oda hamarosan visszahív­ható készülék kerül. — A felsorolt fejlesztések kivitelezéséhez nem kevés pénzre lesz szükség...-— Mindezt kedvezőtlenül befolyásolja, hogy az új köz- szolgálati törvény előír bizo­nyos bérváltoztatásokat, me­lyeket az Idén költségve­tésünkből kell finanszí­roznunk. T. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents