Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16 / 13. szám

xxxvii. évfolyam, 13. szám Ára: 13,50 forint 1993. január iő„ szombat A Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye Megyei körséta tej ügyben Mifelénk nem szokás Ez a — kommunista negyven év utáni — időszak a kormányzat és az ellenzék számára egyaránt nehéz — nyilatkozza egy helyütt Csoóri Sándor, majd így folytat­ja: — Ma már nyilván mulatni lehet azon, hogy száz nap után azt várták, hogy a kormány valami csodát csi­náljon... Csoórinak igaza van. Száz nap után csodát! Emlé­kezzünk azonban: az ellenzék azt a száznapos türelmi időt sem volt képes kivárni. Jószerével még hivatalba sem lépett a mellesleg semmiféle vezetői gyakorlattal sem rendelkező kormány, máris elkezdődött a tűzijá­ték. S az offenzíva azóta is szakadatlanul tart. Megvan ehhez az ellenzéknek a háttere, és a nehéztüzérség — a tévé, a rádió, a sajtó nagy része — is a rendelkezésé­re áll. Nincs olyan nap, hogy ne érné gyakran megle­hetősen civilizálatlan hangnemben a kormányt táma­dás. Nem bírálat, mert a bírálathoz bizonyíték, netán javaslat is illenék, hanem támadás. Mindez sajnos igazából már szót sem érdemelne, s amiért mégis érdemes egy pillanatra megállni, az egy Gödöllő környéki kisközség független — valóban füg­getlen — polgármesterének a véleménye. Tanár volt korábban, s a választásokkor, amikor szóba került, akart is meg nem is polgármester lenni. A falu népe szavazott bizalmat neki. Nem száz napra, nem is két év­re, hanem a teljes ciklusra. Nos, fura dolog lett volna ezek után — mondta —, ha már másnapra kikezdik őt. S ugyancsak nagyot nézne, ha azóta is, egyvégté- ben csak állítanák elé keresztbe a gerendákat, a képvi­selő-testület, a pártok tagjai. De arrafelé ez nem szo­kás. Kétségtelen — teszi hozzá —, a rosszindulatú gán- csoskodás nem tenne jót neki. S a falunak sem. Deregán Gábor Érd—postástelepi katolikus gyülekezet Uram, legyen meg a Te akaratod... „A miniszterelnök a leg­főbb ügyésszel egyetértés­ben 1993. január 14-én le­vélben tájékoztatta a köztár­sasági elnököt a kormány — a Magyar Rádió és a Ma­gyar Televízió elnökének lemondásával kapcsolatos — jogi álláspontjáról. Mint közismert, a Ma­gyar Rádió és a Magyar Te­levízió elnöke 1993. január 6-án nyújtotta be lemondá­sát, amelyet a miniszterel­nök még aznap a köztársa­sági elnöknek írt levelében tudomásul vett, és a kineve­zési rendről szóló 1990. évi LVII. törvényben meghatá­rozott jogköre alapján meg­ismételte a korábban tett előterjesztését a két elnök felmentésére is. A kormány álláspontja szerint — a közalkalmazot­tak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény rendel­kezéseinek megfelelően — a Magyar Rádió és a Ma­gyar Televízió elnökének lemondása olyan egyoldalú jognyilatkozat megtételé­vel történt, amelynek érvé­nyességéhez, hatályosságá­hoz nem szükséges elfoga­dó, hozzájáruló nyilatko­zat, így a köztársasági el­Határszemlék A Pest Megyei Földműve­lésügyi Hivataltól kapott tá­jékoztatás szerint tavaly ősz­szel az előző évet meghala­dó mennyiségű búzát, ro­zsot és őszi árpát vetettek el megyeszerte. A kárpótlásra kijelölt területből ideiglene­sen bérbe vett földeken is sokan vetettek kalászosokat. A vetés időpontjától, az elvetett mag minőségétől, il­letve a megelőző talajműve­lési munkáktól függően vál­tozó a kelések állapota, de nem rosszabb, mint az elő­ző években volt. A hótakaró nélküli fa­gyok beállta előtt a búza és a rozs jó minősítést kapott a bevetett területek egyharma- dán, az őszi árpa pedig negyven százalékban felelt meg a magasabb követelmé­nyeknek. Gyenge minősí­tést kapott harminc száza­lék búza, tizenöt százalék rozs, az őszi árpa viszont tíz százalék alatt maradt. A száraz hideg a kelésben ért vetéseknél okozott kárt, a megerősödött növények ki­bírták a zord időjárást. (Folytatása az 5. oldalon) nők hozzájárulása sem. A nevezettek közalkalmazotti jogviszonya ugyanis legké­sőbb a lemondási idő (2 hó­nap) lejártával, a törvény erejénél fogva, automatiku­san. minden külön intézke­dés nélkül is megszűnik. A lemondási időt a munkálta­tói jogkör gyakorlójának tu­domásszerzésétől kell szá­mítani. Az állásfoglalás utal arra is, hogy törvénnyel ellenté­tes a lemondás el- vagy nem elfogadása, ennek mér­legelése, illetőleg az „elfo­gadás” bármilyen feltétel­hez való kötése. A miniszterelnök levelé­ben ismételten szorgalmaz­ta az egyoldalú nyilatkozat­tal lemondó médiaelnökök mielőbbi felmentését, ugyanis indokolatlannak tartja, hogy az elnökök a le­mondási idő végéig, ha csak formálisan is, betölt­sék tisztségüket, és ezáltal változatlanul fenntartsák a Magyar Rádiónál és a Ma­gyar Televíziónál kialakult áldatlan állapotot, amely to­vábbra is akadályozza az objektív tájékoztatást, a tényleges szólás- és sajtó- szabadság érvényesülését.” Kaptak-e elegendő zacskós tejet? — érdeklődtünk a me­gye boltjaiban. Az albertir- sai Vasút utcai élelmiszer- bolt vezetőjétől, László Já­nostól megtudtuk, hogy ők a ceglédi vállalattól kapják a tejet, és mindig annyi ér­kezik, amennyit megrendel­nek. Tegnap például 180 li­teres és 60 félliteres zacs­kós tejet szállítottak hozzá­juk, de náluk délutánonként szívesebben veszik az embe­rek a dobozos tejet. A farmosiak is elégedet­tek a ceglédi tejiparral, az ABC vezetője, Homonnai Józsefné elmondta, hogy a mai rendelésből például 80 litert vissza kellett monda­nia, mert tegnapról még 140 liter maradt a hűtőben. — Nagyon drágállják a te­jet az asszonyok, és nem az a baj, hogy nincs, hanem hogy nem tudják megvenni. Dunakeszin a Rákóczi úti ABC-től azt az információt kaptuk, hogy hozzájuk is elegendő mennyiség érke­zett, tegnap 250 litert ren­deltek a váci tejüzemtől. Az ipolytölgyesi vegyes­bolt vezetője szerint na­gyon visszaesett a tejfo­gyasztás, a napi 40 liter te­jet is alig tudják eladni. Ná­luk a zacskós és a dobozos tej egy árban van 37 forint literenként. A vámosmikolai ABC- ben szintén hasonló a hely­zet, és ők amiatt aggódnak, hogy a váci vállalatnak eset­leg majd nem éri meg a mindennapi kiszállítás. Nyá­ron pedig nem lehet eltenni a tejet másnapra, mert meg­romlik. Az üzlet vezetője el­panaszolta, hogy a tegnapra rendelt 80 liter tejből délig még semennyi sem fogyott. Budakalászról ellentmon­dásos híreket kaptunk, egy fiatalasszony elpanaszolta, hogy pici gyermekének már három napja nem sike­rül beszerezni a mindenna­pi tejet. A Kossuth utcai bolt házigazdája szerint ele­gendő mennyiség áll a vá­sárlók rendelkezésére, ám Somogyi Lászlóné és Dan- kovics István boltvezetők elmondták, hogy a Buda­pesti Tejipari Vállalat alap­hiányra hivatkozva értesí­tést is küldött, hogy január 14 és 16 között nem tudja biztosítani az üzleteknek a tejet. (b. cs.) (Folytatása a 4. oldalon) Mersei Antal plébános atyát, az Érd—Postáste­lep katolikusainak lelki gondozóját kérdezni sem kell. A sokat át-, megél­tek gyakorlottságával, a kérdés-feleletek között őr­lődök tapasztalásával szinte magamagát faggat­ja, míg önmaga válaszol saját felvetéseire. Csupán egyszer-egyszer tekint ki öninterjújából: miként hányattatott életében is megszámlálhatatlanul sokszor, egyoldalú beszél­getésünk közben is több­ször az égre pillant. Fo­hászkodik egyet, rövid imát mond, s ahhoz, hogy újra felidézze a fájdalma­san, küzdve, de sohasem lankadva végigjárt úton megtett lépéseket, így szól földi életének kísérő­jéhez, Urához: „legyen meg a Te akaratod”... — Tábori lelkész voltam, s hadifogságba kerültem. Ott aztán alaposan kikészítik az embert! Amikor hazajöttem. tudtam, hogy engem kivá­lasztott az Úr. Hogy mire, akkor még nem is sejthet­tem. Shvoy püspök úr Érdre küldött: „Te már úgyis meg­szoktad a szenvedést, menj oda, ahol még semmi sincs. Menj, és szervezd meg az egyházat Érden is!” 1947-et írtak ekkor: be­költöztem egy egyszobás al­bérletbe, s imádkozni kezd­tem. A célt már tudtam. Volt itt helyben egy postás­telep, ahol a személyzet la­kott maga építette házai­ban. A lakóépületek között volt egy nyolc oszlopon ál­ló, oldalak nélküli, tetővel fedett csarnok, melyben az itteniek pingpongoztak. Erre „vetettem szemet”. S mivel az apám postás volt, könnyen elkészítettem hadi­tervemet. „Minek?” — néz­tek rám csodálkozva az em­berek. ,Misézni” — vála­szoltam a lehető legtermé­szetesebb hangon. „Tiéd” — adták át a csarnokot ha­sonló közvetlenséggel. (Folytatása a 9. oldalon) A Pest Megyei Hírlap és a Zhuitas Füg­getlen Cigány Szervezet közös rendezésé­ben nyílt meg tegnap Budapesten az Akácfa utca 40-ben az a tárlat, amelyen Dilinkó Gábor és Dombi Lajos festők mutatják be alkotásaikat. A megnyitót Kerékgyártó István művészettörténész tartotta. Szerkesztőségünk célja, mint azt a tárlaton Vödrös Attila főszerkesztő ismertette, hogy a cigány festők képeivel megyeszerte ismerkedhessen meg a ci­gány lakosság. Éppen ezért február elejé­től a tárlat útra kel. Képünkön a két al­kotó a festmények előtt. Vimola Károly felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents