Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-14 / 11. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JANUÁR 14., CSÜTÖRTÖK 5 Előnyben a helybeliek Csodaházak Herceghalmon Télen sem áll le a munka Mind többen választják jövendő lakhelyükül Her­ceghalom községet, ami bizonyítja, hogy napjaink­ban egyre rövidülnek a távolságok. Ki gondolta volna még ezelőtt tíz évvel is, hogy lesz olyan bu­dapesti művész, aki örömmel építkezik a Zsámbé- ki medencében. Ezt a nagy lehetőséget ismerte fel Herceghalom önkormányzata, és miután sikerült kialakítaniuk 50 közművesített építési telket, már a tavaly megkezdték ezek parcellázását. A telkek körülbelül 800 négyzet- méteresek, családi háznak éppen megfelelnek. Az újonnan parcellázott területen értékesítettek hu­szonöt építési telket, de igény volt két olyan telekre is, amelyekre irodaházat fognak építeni a tulajdono­sok. Ha minden igaz, akkor ebben az esztendőben Hancsovszki János felvétele megkezdődik egy új vendéglátóegység építési munká­lata és kijelölésre került egy bértelek építőanyag-ke­reskedés céljára. Schnaider László' polgármester elmondta, hogy előnyben részesítik azokat a helybéli lakókat, akik építkezni szeretnének. Az elmúlt esztendőben 1 444 000 forint helyi támogatást nyújtottak. Ebből az összegből tizennégy családot vissza nem térítendő, vagy pedig kamatmentes kölcsöhben részesítettek. Aki bejárja a település újonnan épült részét, megle­petéssel tapasztalja, hogy olyan csodaházak is épül­tek az utóbbi időben, amelyek akár Ausztriában vagy Svájcban is kivívnák az emberek csodálatát. De hát így van ez rendjén. P. J. Alsónémedi története és néprajza Közös összefogásból Faluház Az elmúlt negyven év fel­gyorsult civilizációja elso­dorta nemzeti hagyománya­ink, jelképeink és népszoká­saink egy részét. Ez pedig baj, mert az a nemzedék, amelyik nem ismeri népé­nek múltját, hagyományait, az képtelen megbirkózni a ma súlyos feladataival, mert nincs kapaszkodó, amely elindítaná őt a felfelé vezető úton. E nemes gondolatok Zsin Géza tanártól, az alsónéme­di iskola igazgatójától szár­maznak, abból az alkalom­ból vetette őket papírra, hogy az önkormányzati tes­tület döntött a Faluház meg­építéséről, mely régi vágya a községnek. — Nem csak döntés szü­letett, de a helyét is kijelöl­tük. Átengedtünk egy 450 négyzetméteres telket, köz­vetlen az iskola mellett. Ez a mi hozzájárulásunk a Fa- luház-programhoz— mond­ja György Balázs polgár- mester. Mindazonáltal Alsónéme­di szerencsés helyzetben van, az 1980-ban megjelent Alsónémedi története és néprajza című monográfiái mű olyan átfogó dokumen­tum, melyhez hasonlóval kevés település dicsekedhet a megyében. Van tehát mi­ből kiindulni, minek alap­ján felépíteni a jellegzete­sen némedi parasztházat, vertpatics falakkal, nádtető­vel, hozzá az istállót, a csűrt és a vermet. György Balázs szerint a régi beren­dezési tárgyak is előkerül­nek. — Biztos vagyok benne, hogy lakossági összefogás­sal őszig tető alá kerül és be is rendezzük a faluházat, s újabb színfolttal gazdago­dik községünk. A polgármester bizakodá­sa nem alaptalan, a község lakossága teljes mértékben támogatja a Faluház felépí­tését. Ebben a tantestület jár elöl a jó példával: beje­lentették a nagy cél érdeké­ben minden nevelő 1000 fo­rintot ajánl fel, s túl ezen az építkezés ideje alatt minden felmerülő munkát és felada­tot ellenszolgáltatás nélkül elvégeznek.-matula­Miért veszteségesek a parkolók? Meglepett váci honatyák Vác város önkormányzata a hét elején tartotta meg idei első ülését. Bár a szo­kásosnál kevesebb téma szerepelt most a napiren­den, a képviselők mégis délután két órától este hé­tig kényszerültek a tárgya­lóteremben maradni. Kocsik a belvárosban Látszólag egyszerű lenne határozni arról, hogy a bel­város területén hol jelölje­nek ki a személykocsiknak új parkolóhelyeket, mennyit kérjenek óránként az úrve­zetőktől. Mint a napirend tárgyalásakor azonban kide­rült, ezzel kapcsolatban is sokféle szempontot kell megvizsgálni. Vagyis a kér­dés éppen olyan bonyolult, mint ennek a szép, de nem a huszadik századi forga­lom követelményei szerint tervezett kisvárosnak a köz­lekedése. Szűk utcáin bi­zony nem könnyű autózni, vagy megállni és várakoz­ni. Parkolási díjakkal kell szabályozni és mérsékelni a várakozási időt. A korábbi sétálóutcának kijelölt Széchenyi utcát már régebben visszaadták a for­galomnak, mert ezt követel­te a nem egyszer hangos el­lentábor. Kijelöltek viszont 180 parkolóhelyet, ahol óránként tíz forintot kaszí- roznak a Kommunális Kft. alkalmazottai. — Nagy pénz ez a város­nak — gondolják és mond­ják is sokan, amikor a pénz­tárcához kell nyúlni. Ám a meglepő tényeken most még a városatyák is megle­pődtek: a tavalyi adatok sze­rint a parkolási díjakból 1,3 millió forint került a kasszá­ba, míg a kiadás 1,9 millió forintra rúgott. Általános költségekkel, a bérekkel és más tényezőkkel indokolta ezt Honti János, a kft. ügy­vezető igazgatója, ám a ta­nulságot még így is le kel­lett vonni. Az pedig nem más, mint, hogy ki kell dol­gozni az új megoldás feltéte­leit. Vállakozókra kell bízni a parkolási díjak beszedé­sét. Ezzel azonban még min­dig nem kerülhetett le a na­pirendről ez a feladat. Ki kellett még jelölni további 85 parkolóhelyet. Jó, ha tudják a váciak és a Vácra autózók, hogy ez­után a Görgey utca 1—3, a 2—6, és a Postapark kör­nyékén is meg kell fizetni az óránként tíz forintos tari­fát. Éppen a belváros zsú­foltsága miatt határoztak úgy, hogy háromórai vesz- teglés után duplájára emel­kedjék a költség. A Március 15. tér legfor­galmasabb pontjára, a köz­ponti gyógyszertár elé órán­ként 15 forintot állapítottak meg, bár volt aki a tartózko­dási idő rövidítését ösztön­zendő, 20 forintot szavazott volna meg a legszívesebben. — No de — vetette ellen dr. Kiss Nándor képviselő — azt is nézni kell, hogy oda gyógyszerért mennek az emberek, s így már szoci­ális vonatkozása is van az áremelésnek. A lakások ára Mint ahogy a lakáskérdések esetében is nehéz elválaszta­ni a gazdasági és a szociális követelményeket. A város fölös számúnak ítélt, úgyne­vezett átmeneti lakásaiban eredetileg azok rendezked­hetnének be, akik állandó otthonuk felújításának az idejére költöznék oda. Van­nak lakók, akik viszont se­hová sem tudnak vissza köl­tözni, s jobb, ha számukra az átmenetit véglegesítik. Patrik Nándor, a szoci­ális és karitatív bizottság lakásügyi albizottságának vezetője nem győzte han­goztatni, mennyire megron­gálódott épületekről van szó, s mennyit kell még azokra költeni. Ám az ő szempontjait egyeztetni kell a gazdasági bizottságé­val is, no meg mégiscsak városi vagyonról van szó. Tehát újra tárgyalják az ügyet. Bonifert Donát SZDSZ- es képviselő magától érthe­tőnek tartotta egy javasla­tát. Kicsit mégis meglepte vele a testületet. A Katoli­kus Tudósító című helyi lapban olvasta ugyanis, hogy az Alsóvárosi plébá­nia ötven éve fel nem újí­tott épületéhez vagy tízmil­lió forint kellene, de nincs. Az egyház a hívekhez for­dult segítségért. Bonifert Donát azt ajánlotta: idei költsgévetéséből szavaz­zon meg a város erre a cél­ra 500 ezer forintot. — Jobb lenne, ha a költ­ségvetés tárgyalásakor ja­vasolná ezt, ajánlották töb­ben. Még Läufer József, KDNP-s képviselő is eh­hez a nézethez csatlako­zott. Furcsállva, hogy pont neki kell ezt mondania. Ám a javaslat mellé állt Moys Csaba alpolgármes­ter és Rusway András tá­mogató érvei után Bartos Ferenc polgármester szava­zásra bocsájtotta az indít­ványt. Egy ellenszavazat, hat tartózkodás ellenében kedvezően határoztak, s a polgármester megfogal­mazhatta a határozatot: „Vác város képviselő testü­leté, megértve az anyagi gondokat, 500 ezer forint­tal támogatja az alsóvárosi plébánia felújítását.” K. T. I. Az utóbbi években az építő­ipar egyáltalán nincs irigy­lésre méltó helyzetben. Ceglédi Építőipari Szövet­kezet keserves hónapokkal a háta mögött, kemény munkájuknak köszönhető­en, kezd magára találni, tudtuk meg beszélgetésünk elején Szabó Béla elnöktől. Elmondotta, hogy az első háromnegyed év táján még igencsak bizonytalan volt akár egy szerényebb nyere­ség elérése is. A magyará­zat egyszerű: nagy a konku­rencia és elég kevés a meg­bízatás. Manapság már nemcsak a téli időjárás, ha­nem a vállalkozási nehézsé­gek is fenyegetik a remélt eredményességet. Az építő­ipariak szerencséjére a de­cember kegyes volt hozzá­juk. Egyebek mellett ennek is köszönhették a nyeresé­„Pályázatgy ártok” Nagy a konkurencia, kevés a megbízatás get — igaz, hogy az elma­radt a megszokottól. Az első négy-öt hónap­ban jelentős foglalkoztatási gondokkal küszködtek. Va­lójában májustól tudtak az embereik folyamatosan dol­gozni. A közgazdasági szak- középiskola és a Várkonyi- iskola épületének bővítése komolyabb feladat volt. Ezeken kívül számos ki­sebb megrendelést -— száz­kétszázezer forintos mun­kát — is elvállaltak. A megrendelők általában csak a legszükségesebb te­endőket kívánják elvégeztet­ni —- éppen a szűkös anya­giak miatt. Ám így is két- három hónapba telik, mire a pénzt elő tudják teremteni egy-egy fontosabb célra. Ezért amikor a beruházás­ról vagy felújításról végre döntenek, csaknem behoz­hatatlan az időhátrány. A korábbi évekhez képest tel­jesen szokatlan tempóra kel­lett váltani. Néhány szakipa­ri munkában előfordult, hogy pár hétig szinte alig akadt teendő. Utána pedig szombaton és vasárnap is kénytelenek voltak csaknem éjjel-nappal dolgozni a munkatársak. Annak ellené­re, hogy ezt anyagilag nem honorálták nekik. Az elnök sajnálattal újsá­golta, hogy tizenöt munka­társtól — köztük négy széllé­mi foglalkozásútól — meg kellett válni. A létszám het- venháromra karcsúsodott. Ugyanakkor harminc szak­munkástanuló segített a te­endők elvégzésében. Az elmúlt esztendei ár­bevétel várhatóan körülbe­lül negyvenmillió forint lesz. Ám a szövetkezet ter­vezői, műszaki állományú szellemi dolgozói mintegy kétszázötven-háromszáz millió értékű ajánlatot ké­szítettek. Ez a tevékeny­ség jelentős energiát és időt emésztett fel. Tulaj­donképpen valamennyi épí­tőipari cég rákényszerül a temérdek pályázatgyártás­ra. Gyakran elfecsérelt idő nem egy tárgyalás és hely­színi szemle. Végezetül Szabó Béla el­mondta, mostanában már nincsenek — mint egykor — anyagbeszerzési gondja­ik. Kintlevőségek miatt sem fáj a fejük. Csupán egy megrendelővel van gondjuk, amely viszont két esztendeje tartozik. Vajmi kevés esély van rá, hogy a közeljövőben ki­egyenlíti a számlát. Egyéb­ként a szövetkezet egyelő­re az elmúlt esztendőben be nem fejezett munkáit igyekszik mielőbb átadni. Kisebb feladatokra ugyan kötöttek már szerződést, de a jelentősebb beruházás­ra, felújításra még az elkö­vetkező hetek tárgyalásai után köthetnek majd meg­állapodást. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents