Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-13 / 10. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. JANUAR 13.. SZERDA Két lejtő között: Vácegres Az egyetértés erejével Vesződséges feladat lenne Vácegresen labdarúgópályát kijelölni. Akár Erdőkertes, akár Galgamácsa felől érke­zik az ember, meredek lejtő várja; s alul, a falu köze­pén máris kezdődik az emelkedő. És így van ez minden mellékutcában! Persze egy csapatra való játékost sem könnyű verbuválni a 744 lelkes kisközségben. Nem is si­került eddig. ne a ravatalozót. Csúnya, la­postetős volt és beázott. Ta­valy sikerült megcsinálnunk. Egymillió-kétszázezer he­lyett hétszázezer forintból. Csak az anyagot kellett meg­vennünk, a többit elvégezte két közhasznú munkásunk, a kőműves és a lakatos. A vácegresiek tehát már tisztességesen eltemethetik halottaikat, de az élőkről is gondoskodni kívánnak. — Az alsó tagozatos gye­rekek itthon tanulnak — tájé­koztatott a polgármester. — Tornatermet, vizesblokkot és tanári szobát szeretnénk az iskolához építeni. A teljes költség 8,2 millió forint, erre kértünk címzett állami támo­gatást. Elmentek a katonák re az volt a válasz, hogy meg­értik gondjainkat, de igényt tartanak a lakásokra. — Mire használná azokat az önkormányzat? — Otthonhoz juttathat­nánk a rászorulókat, s azok lehetnének a mi szolgálati la­kásaink. Arra is gondoltunk, talán idegenforgalmi haszno­sításuk sem elképzelhetetlen. Hiszen csak a főváros van ide közel, szennyezett leve­gője nem ér el hozzánk. Dudás János nem adta fel. Levélben tudakolta meg, igényli-e a honvédség a föld­gáz bevezetését. Ennek isme­retében építik meg ugyanis — térségi összefogással — a vácegresi hálózatot. A vá­lasz nemleges volt, mivel a lakótelepek „elidegenítését” tervezik! Míg az iskolába Mácsáról szállítják az ebédet, az óvo­da magának főz és ennek elő­nyeit nem lehet sem kalóriá­ban, sem fehérjében mérni. Dudás János polgármester egyébként azt is elmondta, hogy szeretnék a napközisek ebédjét is itt főzetni... Zokni a cipón Ahogy teltek az óráim Vác­egresen, úgy hízott a jégpán­cél az utakon. Prehaj János­áé már a cipőjére húzott zok­niban indult a postára telefo­nálni az ELMÜ-nek, hogy tam, nem a gazdasági erőről beszélt, hanem az egyetértés erejéről. A jelek szerint az utóbbi a jelentősebb Váceg­resen. Január 17-én kezdő­dik a három felekezet közös imahete. A baptistáknak fú­vós zenekaruk, ifjúsági és fel­nőtt énekkaruk van. Az utób­bival az evangélikusok is büszkélkedhetnek. Sajnos, hosszú ideje érez­hető, hogy a fiatalok oda há­zasodnak, ahol jobbak az adottságok. Erdőkertesre, Ve­resegyházra. Bár most már Vácegresről is van közvetlen buszjárat a fővárosba. Csak Szűkebb hazánk kincse Az első és második világháborús hősi emlékmű a hét­száz éves település közelmúltjára utal ! Ha idegen keveredik I ide, elég, ha kiszáll az autóból, máris megjegyzik, így figyelt fel rám rövid sétá­mon Szántovszki József, aki feleségének, a falu egyetlen postai kézbesítőjének segí­tett. Amikor betértem egy ká­véra a Sztár presszóba, az üz­let vezetője meg is kérdezte, mi járatban vagyok? Mint ké­sőbb kiderült, Józsi bá’ meg­előzött. Ő érdeklődött nála felőlem. A nagy spirálfüzet Vácegresen semmi sincs messze, pár lépés innen a polgármesteri hivatal. Épüle­tében van egy fodrászmű­hely és ott várja vendégeit a másik presszó. Azt mondhat­ja az ember az asszonynak, hogy a községházra megy, miközben az italboltba nyit be... De félretéve a tréfát, Dudás János polgármester személyében az évtizedeit meghazudtoló lendületű fér­fit ismertem meg. Az önkormányzati válasz­tásig elöljárója volt a község­nek, amely Váckisújfaluval és Galgacsával „alkotott” kö­zös tanácsot. Negyven éve kántor az evangélikus gyüle­kezetben. Erről is, arról is sok emléke van.-—Régen a tanácsháza te­tején elhelyezett hangszórók­ból zavarták az istentisztele­teinket — emlékezett vissza. Vb-tagként is megismerte a hatalom természetrajzát: — Ketten voltunk vácegresiek, ketten újfalusiak, öten mácsa- iak. Nem maradt kétséges, melyik oldal az erősebb. Ma már önálló a három fa­lu, saját költségvetéssel csak az apparátus közös. Dudás Já­nosnak azonban van egy nagy spirálfüzete, amiben minden bevételt és kiadást számon tart. így a biztos, vallja. A jelek szerint Vácegres megáll a lábán. — A közös tanács idejé­ben egy utat bitumeneztünk. Azóta pedig annyit, hogy ma már nincs földutunk. Ott sem, ahol az etnikai kisebb­ség él. A cigányságról van szó, ők alkotják a lakosság 24 szá­zalékát. Hozzájuk is be tud már hajtani a mentőautó. — Elöljáróként is fesze­gettem — folytatta Dudás Já­nos —, hogy bővíteni kelle­A normatív állami támoga­tás elegendő a fenntartásra és némi fejlesztést is lehető­vé tesz. Akkor is, ha rövid idő alatt a vácegresiek szá­ma 860-ról 750 alá csök­kent. Elmentek ugyanis a ka­tonák. Évtizedekkel ezelőtt dön­töttek úgy, hogy a főváros védelmére Vácegres határá­ban katonai objektumot épí­tenek. Felhúztak 32 szolgála­ti lakást is. Ma mindez üre­sen áll. Emlékszem, néhány hónapja egy expo-fórumon Dudás János felvetette: két­szer is kérték a Honvédelmi Minisztériumot, adja a köz­ségnek az üres szolgálati la­kásokat, eredménytelenül. — Történt-e azóta válto­zás? — Sajnos nem. Leveleink­A hit megélése A falu legnépesebb intézmé­nye a lehető legbékésebb. Az óvoda. — Én már száz éve itt va­gyok — fogadott Takácsné Vankó Etelka óvodavezető, miközben a 38 kicsi az ebéd­hez készülődött. A száz év persze nem igaz, de az tény, hogy itt vette át a 25 éves ju­bileumi jutalmát a Galgamá- csáról átjáró óvónő, aki évti­zedeket tagadhatna le. De mi lenne akkor a lányával? Ibo­lyával, aki szakdolgozatát ép­pen erről az óvodáról írta. A hit megélése a 3—6 éves gye­rekeknél Vácegresen cím­mel. Munkájában segítette a katolikus, az evangélikus és a baptista lelkész is. Eredmé­nye: jeles. A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című fo­lyóirat közös rovata. Vácegresen, a dombtetőn álló egytornyos, kis, ba­rokk r. k. templom torony alatti teréből egy szűk, dongaboltozatos sekrestye nyílik. Itt őrzik a képün­kön látható pacificale-t. Ez a 30 centiméter magas ezüst feszület XVIII. szá­zadi barokk munka. A ke­reszt szárai lóhere formá­jú hármas karéjban vég­ződnek, mindegyik köze­pén ékkőként befoglalt kék színű, domború üveg­gel. Krisztus alakja (cor­pus) és a kereszt alatt ki- hasasodó csomó (nodus) aranyozott. A feszületet tartó talpazaton is megis­métlődik az ékkőfoglalat­ban alkalmazott kék üveg­díszítés. A pacificale szó azt jelenti, hogy békehor­dozó. Az elnevezés onnan ered, hogy a régi római li­turgia szerint a pap ezt a keresztet megcsókolta és „béke veled” szavak kísé­retében átadta a szerpap­nak, aki erre azt felelte: „és a te lelkeddel”. Majd ő is megcsókolta és tovább adta ugyanezen szavak kí­séretében. A mostani ró­mai liturgia szerint nincs már szükség pacificale-re, mert a békét az oltár szol­gái egymásnak öleléssel adják. Nálunk temetéskor és körmenetek alkalmával még gyakran viszik a paci­ficale-t, s bár ekkor rendel­tetésétől teljesen eltérő a szerepe, az egyház megtű­ri az ilyen használatát is. Pamer Nóra Ebéd az óvodában nem fűt a bojlerük. Végül a hivatalvezető, Zsigmondné Molnár Erika beszélt helyet­te, s amíg intézték az ügyet, a picurka helyiségben vára­koztam, ahonnan egy „spejz- ablakon” keresztül vehetik igénybe a postai szolgáltatá­sokat az egresiek. Bent sem volt sokkal tága­sabb. A kedves fiatalasszony mégsem mondott egy rossz szót sem munkakörüiményei- ről, pedig... pedig a reklá­mokban mindig csodaszép irodákat mutatnak. Harmadik éve dolgozik itt, s egyre csökken az előfi­zetett lapok száma. Csekély vigasz számunkra, hogy a na­pilapok között még mindig a Pest Megyei Hírlap vezet. Egyedül ezt járatják, tíznél többen. Beszélgetésünk közben új ügyfél érkezett. Dudás Já­nosáé — nem a polgármes­ter felesége —, a néptánccso­port vezetője. Sokat kellett kérlelni, amíg elmondta, hogy azt táncolják, amit fia­tal korukban megtanultak és egy — koreográfus híján — maguk által összeállított szlo­vák táncot. Vácegresen ugyanis sok a szlovák nemze­tiségű. A múlt nyáron Csö­mörön szerepeltek, ősszel szüreti bált rendeztek. Jobbá­ra a maguk szórakozására táncolnak. Közös imahét Jellemző, hogy amikor a pol­gármestert a jövőről faggat­az utas kevés, mert sok a munkanélküli. A vácegresi földek jó ré­sze egy hat falut „egyesítő” tsz-hez tartozik. Magyaro­kat, szlovákokat, németeket dobtak ebbe az olvasztóté­gelybe, most pedig nem tud­nak szétválni. Aszód, Iklad és Domony, illetve Galgamá­csa, Váckisújfalu és Váceg­res kívánt új szövetkezetét létrehozni, de ötven tag hi­ányzott a szétváláshoz előírt kétharmados többséghez. Le­het, hogy sohasem gyűlnek össze elegendően? Talán so­hasem sikerül a szétválás, ha­csak a törvényt nem változ­tatják meg? Földkárpótlást 16 vácegre­si kért. Tízen a tsz-szel mű- veltetnék meg a földet, a töb­biek maguk. A szövetkezet helyi telepén, az orsózóban fonalgyáraknak végeznek bérmunkát. Úgy hírlik, en­nek van jövője. Ott keresi ke­nyerét a néptánccsoport veze­tője is. Egy új gépen már há­rom műszakban dolgoznak. A dombok ölében nyug­vó faluban rövidebb ideig süt a nap, mint másutt. Az élet is nehezebb. Az orvos hetente kétszer rendel. Hét­főn autóról árulják a kenye­ret és a tejet. Mégis, a laká­sok több mint a felében igénylik a vezetékes gázt. Lakóik maradnak. Ha a fejk­vóta is megmarad, különö­sebb gond nem lesz, vissz­hangzanak bennem a polgár- mester szavai. Balázs Gusztáv

Next

/
Thumbnails
Contents