Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-13 / 10. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JANUÁR 13.. SZERDA 5 Ócsát választották Segítséget kérnek az újszilvásiak A kultúra munkahelyet is teremthet Új munkahelyek teremté­séről kaptunk híreket Ócsárol, ahol jelenleg 500-an élnek segélyből. Búza Attila polgármester a Magyar Könyvklub Kft.-re hívta fel a figyel­münket. Az egész orszá­got behálózó könyvterjesz­tő vállalat az ócsai tsz tu­lajdonát kepező Székes­major csarnokaiba költö­zött, s ezzel néhány mun­kanélkülinek megoldód­tak a gondjai. A Magyar Könyvklub nem „újszülött” a szakmá­ban, ócsai honfoglalásuk előtt Százhalombattán volt a bázisuk. Ottjártunkkor ünnep utáni szélcsend volt, de azért mindenki keményen dolgo­zott. Most nem könyveket csomagoltak, hanem boríté­kokat címeztek, benne az első negyedév színes nyomta­tású ajánlat-katalógusával és a megrendelő csekkel. Dr. Kratochwill Balázs igazgató elmondta, a ma­gyar—osztrák közös vállal­kozás 150 ezer tagot tart nyilván, az ország, legeldu­gottabb területein is vannak ügyfeleik. A Magyar Könyvklub­ban tagsági díj nincs. A ta­gok minden negyedév első hetében ingyenesen meg­kapják a katalógust, amely­ből a bolti árnál 10-20-30 százalékkal olcsóbban lehet könyvet választani. A meg­rendelt könyveket csomago­lási és postai díj felszámolá­sa nélkül küldik el. A tagok­nak egyetlen kötelességük van. Minden negyedévben egy könyvet megrendelni. A szállítási határidő három­hat hét. A most postázott kataló­gus közel 200 könyvújdon­ságot kínál, köztük A világ kétszáz csodája című érté­kes képesalbumot, melynek exkluzív kiadása külön a könyvklub tagjai részére ké­szült, s a bolti árnál 50 szá­zalékkal olcsóbb. Túl ezen, minden évben szupemyeremény sorsolást tartanak, ami minden tag részt vesz. Az elmúlt év fő­nyereménye egy Volvo 440-es személygépkocsi volt és két személyre szóló egyhetes ausztriai üdülés. — Visszatérve az alapkér­déshez, hány embernek biz­tosítanak Ocsán munkát? — kérdeztük Kratochwill Balázstól. — Állandó jelleggel tíz embernek. Viszont a meg­rendelések. függvényében meghatározott, időre, ennél jóvalta több embert tudunk foglalkoztatni. Például no­vemberben és decemberben hatvanan dolgoztak nálunk. Általában az ünnepek, előt­ti csúcsidő adja a legtöbb megrendelést, s ezzel a munkalehetőséget is. Ennek kapcsán mondta Búza Attila polgármester: Ocsán a kultúra munkahe­lyeket teremtett. (-matula-) Futószalagról, napi több ezer csomagban továbbítják az olvasnivalót a Magyar Könyvklub ócsai bázisáról Vevőkre vár a selyemipar Két éve áll a váci üzem Eladják a Magyar Se­lyemipari Vállalatot. Le­zárulhat a felszámolási folyamat — közölte a na­pokban a távirati iroda. — ennek egyébként az a feltétele, hogy a megvé­telre jelentkezők január közepéig biztosítékot te­gyenek le az ajánlatuk­hoz. (A 2,78 milliárd fo­rintra értékelt vállalatra, négy pályázat érkezett. Ajánlattevő két hazai, egy osztrák és egy dán be­fektető. A pályázat nyer­tese évi 15 millió forint értékű textiltermék felvé­telére képes.) A pályázatok elbírását az hátráltatja, hogy az ajánlattevők jóval a meg­hirdetett ár alatt szeret­nék megvenni az üzeme­ket, de ennyi pénzből nem lehet kielégíteni a vállalat hitelezőit. Az MSV, melynek tartozásai megközelítik a felbecsült vagyont, adósa jelentős bankoknak, a társadalom­biztosításnak, s van hátra­léka az APEH-nél is. A cég gyáraiban egye­lőre mindenütt, termel­nek, kivéve a két 32 éve leállított, nagy múltú Váci Bélésszövőt, ahon­nét 1990. január 21-én 180 dolgozót bocsájtot- tak el. Az idősebbek öreg­ségi, vagy korkedvezmé­nyes nyugállományba ke­rültek, többen munkanél­küliként, vagy szociális járadékon élve várnak újabb munkalehetőségre. — Mi történik most a leállított üzemben — kér­deztük Varga Sándorné megbízott váci üzemelte­tőt, aki a vállalat központ­jától szerzett információk alapján a következőket válaszolta: — Örülnénk már, ha vevő akadna az üzemre. Annak idején sajnos tő­kés importból kellett be­szereznünk az alapanya­got. Ebből készültek ná­lunk pletykák, a RICO Kötszer Műveknek köt­szerek és selyem szövet, aminek 95 százaléka ex­portra ment ki. — Kik vannak most az üzemben és mit csinálnak? — Mindössze tizen va­gyunk. Állagmegóvás, va­gyonvédelem és biztonsá­gi szolgálat a dolgunk. Sajnos, ez majdnem any- nyiba kerül, mintha dol­goznának az üzemben. Ugyanis a berendezések miatt fűteni kell. Két órai fűtés 2 ezer 700 forintba kerül. — Ha valaki megvenné az üzemet, mit tudnának termelni? — Bármit, aminek köze van a szakmához. — Lehetséges volna, hogy még a dolgozókat is vissza hívhatnák? —A jó gazda érdeke az lenne, hogy a hozzáér­tőkkel kezdje el a mun­kát. Egyelőre azonban még a mi egzisztenciánk is bizonytalan. Két év óta először kaptunk fizetés- emelést, pedig az árak emelkedtek, s a leállásról nem mi tehetünk. K. T. I. Templomot építenek a falu közepén Új templomot építenek maguknak az üjszilvási refor­mátus emberek. A költségekhez lehetőségeihez mérten minden hívő hozzájárult már eddig is, ám manapság ekkora beruházáshoz ennyi sem elég. Az újszilvásiak ezért segítséget kérnek. Sipos Ete Almos református lel­kész a nemes ügy kezdeménye­zője, a szervezés motorja — tőle hallottuk a vállalkozás előzményeit. A határban maradt Újszilvás a szomszédos Tápió- szőlőssel együtt Tápiószele re­formátus társegyházközsége. Kicsi a lélekszáma, hiszen a 2800 lakosú községnek mint­egy négyötöde katolikus, egy­ötöde református vallású. A második világháborúig Tápió- szelére jártak templomba az it­teniek, ami sokuknak legalább tíz kilométer gyaloglást jelen­tett. Akkoriban még szétszórt tanyavilág volt ez a vidék, ma­jorságokkal, itt-ott két-három tanyával. Monori Pál reformá­tus gazdaember állt elő az ötlet­tel, hogy legyen végre az ideva­lósiaknak is saját, templomuk, ne járjanak el olyan messzire. Földjéből felajánlott egy,terüle­tet s hozzá komoly pénzössze­get, amit mások megtoldottak. A háborús évek kellős köze­pén, 1943-ban felépült a kis templom, közel a Nagykátát Cegléddel összekötő 31-es mű- úthoz, néhány száz méterre az újszilvási elágazástól. Az épí­tők úgy gondolták, hogy isten háza körül épül majd ki a leen­dő falu: ám ez nem követke­zett be. Pontosabban odébb ala­kult ki a központ s maga Új­szilvás is: emiatt a templom kint maradt a határban. Á hí­vők pedig ismét több kilomé­tert gyalogolhattak, különösen a falu másik végén lakók nagy hátrányára. Télen házaknál — Hosszú ideig persze ez sem volt probléma — magyarázta Sipos Ete Álmos, lelkész. — Az előttem itt munkálkodó lel­készek havonta két vasárnap tartottak isntentiszteletet, én ezt a kialakult hagyományt vettem át. Hamar rájöttem azonban, hogy egy gyülekezetét így nem lehet a lelkiéletben sem fejlesz­teni, sem mélyíteni. Ennél több­re van szükség: ezért közel húsz éve minden vasárnap talál­kozunk. Csakhogy a reggel, nyolc órakor kezdődő misére hét órakor már indulni kellett, ami főleg télen a rossz utakon kegyetlen dolog. A kis temp­lomban nincs villany, fűtés. Há­rom-négy éve meghonosodott, hogy télen házaknál tartjuk az istentiszteletet. Harmincnál ke­vesebben még nem jöttünk ösz- sze, sőt az a gond, hogy nem fé­rünk el. A konfirmáló gyere­keknek például ott kellene len­niük, de nem mondhatom ne­kik, hogy márpedig jöjjenek, ha nincs elegendő hely. Nehéz helyzet állt elő, ezért merült fel a gondolat. A meglévő, templo­mot is bővíthetnénk, de nem látjuk értelmét, mert kicsi a na­gyon távol esik a faluból. Gyűj­teni kezdtünk egy belterületi te­lekre: az önkormányzat meg­hallotta szándékunkat, kérés nélkül azonnal a segítségünkre sietett. Nyilván felismerték a közös érdeket, hiszen a falu maga is elég szétszórt még, s egy templom igazi karaktert ad a központnak. A sportpálya kö­zelében választottunk ki egy tel­ket a felajánlottak közül. A pén­zünk így megmaradt, most 200 ezer forint körül lehet. Egy Új­szilváson is működő vállalko­zó hallott az ügyről, elküldte hozzám a tervezőjét, aki in­gyen két vázlattervet állított ösz- sze. Felsőbb egyházi testület jó­váhagyása szükséges, épp a na­pokban megyünk s visszük az előterveket bemutatásra. Nagyobbat, toronnyal Az újszilvásiak nem ultramo­dern, absztrakt jellegű, inkább hagyományos, tornyos templo­mot akarnak építeni, ahol 120-150 ember is elfér. Elkülö­níthető helyet szeretnénk kiala­kítani, ahol télen lehet fűteni. Kell egy konyha — hagyo­mány a szeretetvendégség — iroda, s más kiszolgáló helyisé­gek. Berendezéssel együtt mindez bizony várhatóan öt­hat millió forintba kis belekerül. — Egyelőre a hitben építke­zünk: legalább másfél-két milli­ót nekünk kell letenni az asztal­ra, hogy komoly segítséget kap­junk. Á kétkezi munkával nem lesz probléma, s bízunk külföl­di kapcsolatainkban, hazai se­gítségben. Méltányos árajánlat­tal jelentkező építőt keresünk majd, aki számításba veszi a társadalmi munkát. Az újszilvási református em­berek segítséget várnak az templom megépítéséhez. Önál­ló címük, számlaszámúk még nincs, ezért a Tápiószelei Re­formátus Lelkészi Hivatal (Szé­chenyi út 19.) gyűjti a felajánlá­sokat. (tóth) Ceglédi vállalkozók ki emberek még Egyesek szerint a privatizá­ció üteme lelassult, a vállal­kozói kedv is alábbhagyott. Mások fordítva vélekednek. Az viszont kétségtelen tény, hogy manapság is a leggya­koribb témák között beszél­nek róluk. A ceglédi polgár- mesteri hivatal mezőgazdasá­gi és vállalkozási csoportjá­nak munkatársaitól megtud­tuk, hogy a város polgárai to­vábbra is igen merészek, bíz­nak rátermettségükben • és szorgalmukban. Tavalyelőtt hétszáztizenhár- man, míg az elmúlt esztendő­ben csaknem hatszázan kértek — ipari, kereskedelmi és szol­gáltató tevékenységre — vál­lalkozói igazolványt. A koráb­biakhoz képest az utóbbi két kategória volt igazán vonzó a befektetőknek. Az ipar iránt érdeklődés mérséklődött. Elég gyakran előfordult, hogy az egyének — esetleg társaságok — menetközben változtattak eredeti elképzelésükön vagy bővítették a teendőiket. S bi­zony háromszáztizenkilencen úgy döntöttek, hogy feladják, mert nincs értelme kockáztatni. Általában az emberek olyan ötletet próbálnak megva­lósítani, amelyhez szerényebb mindig merészek tőke szükségeltetik. Sokan azt panaszolják, hogy nem jutnak kedvezményes hitelhez. Már­pedig egy-egy helyiség bérleti díja igen drága. Ezért az indu­lás nemegyszer szinte lehetet­len. De arra is akad példa, hogy valaki — mivel nem ké­pes fizetni a bérleményt — in­kább piacon, vásárban árul. A vállalkozói palettán változatla­nul az élelmiszerkereskede­lem valamint a műszakicikk- divatáru és a palackozott ital forgalmazás a legkedveltebb. Szép számmal nyitottak ven­déglátóipart üzletet, szatócs­boltot. Eléggé kedvelt foglal­kozás a természetgyógyászat, testkultúra szalon. Újdonság­nak számít a fegyveres pénz- szállítás, amelyet egyre töb­ben vesznek igénybe. Az el­múlt hetekben hárman is arra adták a fejüket — egy-egy kozmetikusnál, fodrásznál (az egyik sarkot kialakítva) —, hogy a hölgyek ujjaira akár há­rom-négy centiméteres műkör­möt varázsolnak. A sikeres termőföldárveré­sek után jó néhányan a mező- gazdaságból kívánnak megél­ni. Mások a népművészettől — fafaragástól — remélik az anyagi gyarapodást. A polgármesteri hivatalban — a munkatársak szerint — igen egyszerű az ügyintézés. Voltaképpen csak az lassítja le, hogy a szakhatósági enge­délyek beszerzése elég sok idő­be telik. Márpedig a foglalko­zások egy részénél — a rendel­kezések ezt előírják — az elen­gedhetetlen követelmény. A polgárok bosszankodnak is, hogy miért kell több intéz­ménynél. szakhatóságnál meg­fordulni. Általában az a jellemző, hogy a kérelmekre kiadják az engedélyt — csak ritkán mon­danak nemet. Éspedig akkor, ha a leendő tevékenység tör­vénybe ütközik. Az elmúlt esz­tendőben többek csalódtak, akik szerencsejáték-termet akartak nyitni. Ugyanis a kép­viselő-testület korábbi dönté­se ezt tiltja. A vállalkozási csoport mun­katársai minden ügyfelet szíve­sen fogadnak és ellátnak hasz­nos tanáccsal. Kérik a polgáro­kat, hogy mielőtt bármit ter­veznek, érdeklődjenek, tájéko­zódjanak a lehetőségekről, kri­tériumokról. Egyébként sokan visszatérnek a polgármesteri hivatalhoz gondjaikkal, kérdé­seikkel. Végül is a profilváltá­sok, tevékenységbővítések és megszűnések ellenére a város­ban nem hagyott alább a vál­lalkozói kedv. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents