Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-13 / 10. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 13., SZERDA s Újra őröl a Rakszegi-malom Érd alpolgármestere nem főállásbeli Lisztes molnár Dömsödön A lisztek királynője a tésztaliszt, s csak ezután következik a finomliszt. Mindenekelőtt malmi minőségű búza szükségeltetik hozzá, és jó szakember. Nem hátrány, ha ez utóbbi molnárdinasztia sarja, mert így aztán az előállítása roppant egyszerű. Mármint a tésztaliszté. A technológia jól ismert. Először is: tizenkét hengerszék elébe néz a búza. Az első őrlés után ötfelé osztályoz a molnár, aztán megint és megint osztályoz, közben kihull a gorombakorpa, és a finomkorpa. Minden hengerszék lisztet terem, más-más minőségűt, szemcseméretűt, színűt, hamutartalmút. Valami titok folytán mégsem tizenkét-, hanem tizenhétféle liszt kínálja végül magát, hogy a csigában, értő kezek nyomán kikeveredjék igény szerint a legjobb, a BL 55-ös; 0,55 százalékos hamutartalommal... Ennyi az egész. Dömsödnek messze földön híres régi-új üzeme van: negyvenévi kényszerű szünet után ismét őröl a Rakszegi-malom. A jó nevű molnárdinasztia harmadik generációja, Rakszegi Gyula és öccse, Rakszegi László Búzaörlő Bt. néven 1991 őszén élesztette fel a családi vállalkozást, amely az új esztendő fordulóján sikerrel zárta ez első teljes naptári és gazdasági évet. Az ünnepek csendje után néhány napja ismét zúgnak a gépek, a finom lisztpor — már csak ilyen a malom — száll a levegőben. A betéti társaság tíz alkalmazottja, köztük négy molnársegéd nyújtott műszakban — szombaton is — dolgozik. — Nem tudunk annyit őrölni — mondja Rakszegi Gyula —, hogy kielégítsünk minden igényt. Különösen a korpát keresik, egy- végtében a nyár óta. Az aszály miatt kevés takarmány termett, a tápok ára kúszik felfelé, a korpa meg viszonylag olcsó. Sorban állnak érte a gazdák, a terményboltosok, a keverőüzemek. Van, aki öt kilóért jön, van aki öt mázsáért. Húzd meg, ereszd meg Bár a dömsödiek gondosan számon tartják múltjuk értékeit, a malmot a jelek szerint napjaink leltárába s nem a muzeális épületek közé sorolják. Emiatt azután a krónikája is hiányos, alig-alig őriz belőle valamit a családi emlékezet. Biztos pont a 30-as, 40-es évek, amikor az üzem — virágzott. Virágzott, egészen 1949-ig, amikor is a „nép állama” rövid úton elvette a gazdájától. Nemcsak hogy elvette, hanem még azt is megtiltotta a falu által tisztelt molnár- mesternek, hogy volt tulajdonába betegye a lábát. A kommunista hatalom ugyanakkor kegyes is volt: fia — a mai gazda édesapja — mint alkalmazott dolgozhatott az immár tanácsi malomban. Újabb csomópont a történetben 1961: országszerte megszüntették a kisebb üzemeket, s „nagy-nagy malmokban őrölték az ország búzáját”; a környékét Pesten, a Soroksári úton. A dömsödi malom gépeit leszerelték, a mai unoka-tulajdonos emlékszik rá, a Dánszentmiklósi Állami Gazdaság keverőüzemébe szállították. Az épületből tápbolt és raktár lett, egyik-másik ajtajára hatalmas lakat került; a falak vakolatát elkezdte enni a szocialista enyészet, a társadalmi tulajdonú tetőt pedig bontani a szél. S tették, tette vagy huszonöt évig. — Mi mindezt nagyapámmal, apámmal, mit csinálhattunk volna, néztük —mondja Rakszegi Gyula. — Magam elvégeztem az Élelmiszeripari Főiskola malom- és keveréktakar- mány-szakát, öcsém ugyanezt a technikumon, természetes, hogy molnárok lettünk. A kunszentmiklósi malomban kaptam állást, ahol egészen a főmolnársá- gig vittem. A 80-as évek közepe táján, egészen pontosan 1985-ben híre kelt, hogy eladó a romos épület. Azonnal lecsaptam rá, megvettem telekáron, négyszáz- harmincezer forintért. Úgy voltam vele, hogy jó lesz valamire. — Megvette, visszavásárolta a saját volt tulajdonukat? — Igen. így kétszer lett a miénk... Örökké éhes garatok Szép lassan, házilagos munkával lett „emberformájú” az épület. Megfelelő alap került a csonka falak alá s tető a „hodályra”. Bevezettette az „állami főmolnár” az ipari áramot, és arra gondolt, a helyiségeket hasznosítani kellene. Nem malomként, ez a gondolat fokozatosan csak 1989-ben, 1990-ben merült fel, hanem hasznosítani — bármilyen módon. Jelentkezett egy kisszövetkezet: alumíniumöntödét, héjformázót nyitna. Nosza! S Rakszegi Gyula is beállt közéjük. Majd négy évig barátkozott a fémmel, de a búzát és a lisztet nem tudta feledni. Igaz, nem is akarta! Sőt! A Magyar Vállalkozás- fejlesztési Alapot, a Postabankot járta, hitelért folyamodott, azonkívül becserkészte az országot leszerelt, használaton kívül lévő malomgépekért. Tudta ugyanis, hogy új berendezésre sose lesz elég pénze. — A Somogy megyei Igaion akadtam rá egy tizenhárom éve takarékra állított malomra — emlékezik vissza. — Négy malomszerelő ismerősömmel egyeztem meg: szedjék szét, de úgy, hogy itthon ők is fogják felállítani a gépeket. Ez 1990 decemberében volt, vagy öt pótkocsis szerelvénnyel indultunk neki a világ túlsó végének. — Kitűnő masinák — vezet végig néhány perccel később öccsével közös birodalmán Rakszegi Gyula. — Még a mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyárban készültek, valamikor a század első évtizedeiben. A legkorszerűbbek nyilvánvalóan automatizáltak, maguk dolgoznának, de ilyen lisztet nem biztos, hogy tudnának őrölni. A lisztpor az száll; a gépek hangosak, nem lehet túlkiabálni őket; a gépszíjaknál vigyázni kell, mert könnyen elkapják az embert, viszont megy, működik a malom. S örökké éhes. Naponta, nyújtott műszakban 250 mázsa búzát őröl meg, egy teljes idényben 500 vagon az igénye. — Honnan szerzi be a molnár a búzát, hogy folyamatosan tudja működtetni az üzemét? Honnan, napjainkban, amikor olyan bizonytalan a gabonapiac? — Ez az — válaszolja a mester —, a kulcsszó a termelési biztonság. Ha lenne szabad negyvenmillió forintom, megvenném aratás után, viszonylag alacsony áron az egész idényre szükséges gabonamennyiséget és a fejem sem fájna. De nincs negyvenmillióm. így néhány megbízható szövetkezettel és gazdával állapodtam meg, nekem vetik a meghatározott minőségű búzát, meghatározott mennyiségben, az árnál pedig a negyedévenkénti tőzsdeárat vesszük alapul. Ők biztosak lehetnek, hogy a búzájuknak tisztességes áron lesz vevője, én meg biztos lehetek abban, hogy lesz mit őrölnöm. Tavaly ez a gyakorlat tökéletesen működött. Ilyen egyszerű ez. — És mi a helyzet a "kimenetnél” ? Nem fél attól, hogy raktárra termel, hogy a nyakán marad a liszt? — Nem. Hogy garantáltan kiváló minőségű lisztet őrölünk, hamar híre ment. Az áraink sem magasak, ez is közismert. Kialakult vevőkörünk van, Solttól Dunaújvárosig, Perkátáig. Hozzám jön lisztért a Kunszentmiklósi Sütőipari Vállalat, Adony, Soroksár, Pesterzsébet, s természetesen sok dömsödi lakos. Van, aki csak néhány kilót, más száz mázsát visz. Bizonyos mennyiség egyébként mindig kell raktáron legyen, mert csak a pihent lisztből lesz jó kenyér. Egy sütőüzem is elkelne — Megbánta, hogy vállalkozott? — Nem bántam meg. Sok a munka, sok a szaladgálni való, gond is akad, a szerény haszon azonban megvan. Mondjon bárki bármit, még a mai nehéz pénzügyi feltételek mellett is lehet boldogulni, és még valamicske fejlesztésre is jut. A jövőben fokozatosan szeretném bővíteni a malmot, s egy sütőüzem meg a község központjában egy kis kenyérüzlet is illene mellé. — Utánpótlás? Él-e majd tovább a dinasztia? — A fiam is élelmiszer-ipari főiskolára, malomipari szakra jár, most másodéves. Érdekli a szakma, és azt látom, hogy nagy kedve és érzéke is van hozzá. Ha itthon van vakáción, már teljes értékűen helyettesít. Deregán Gábor Együttműködve a műszaki irodával írtunk már az érdi főállású polgármester és alpolgármester feladatairól, elért eredményeiről. De vajon mi lehet a dolga a másik alpolgármesternek, dr. But- tinger Antalnak, aki társadalmi munkában látja el feladatát? — Amikor elvállaltam ezt a munkát, nem is gondoltam, hogy városunknak ennyi távlatilag megoldatlan műszaki problémája van. A feladatokkal menet közben ismerkedtem meg. — Mely területek tartoznak önhöz? — A csatornázás, a gázellátás, a felszíni vízrendezés, az elektromos- és úthálózat, a hulladéklerakó és -feldolgozó. — Mindezt társadalmi munkában? — Igen. Megválasztásom előtt zajlott vállalatom privatizálása, kollégáimmal kft.-t alapítottunk. Nem tartottam volna etikusnak ezt a feladatot főállásban elvállalni. Egyébként is úgy képzeltük, hogy irányításommal a beruházási csoport el tudja végezni a dolgát. — Nem így volt? — Csák a későbbiekben vált világossá, hogy a csoport létszáma nem elégséges. A megbízott irodavezető erejét főleg az építés- hatósági feladatok kötötték le. A dolgozók közül néhány a választások idején eltávozott. Szükségessé vált az iroda teljes átszervezése. — Hogyan tudtak ilyen körülmények között dolgozni? — A nehézségek ellenére, megfelelő előkészítéssel és színvonalasan zajlottak le a beruházások és a közműfejlesztések. Erre igen jó példa a szennyvíztisztító-telep kb. 160 millió forintos beruházása. — A lakossági fórumokon többször a szemükre vetették, hogy a vállalkozóknak csak egy bizonyos köre kap munkát Érden. — Kívülről nézve lehet, hogy így látszik. Elsősorban azokat foglalkoztatjuk — természetesen pályázat útján —, akik már magas színvonalú, határidőre elvégzett munkával bizonyítottak. Árpási Mária Magyarországi németek alapítványa A nemzeti tudat bástyái Strassburg vendége volt Szauter Rudolf, Pest megye országgyűlési képviselője. A fiatal honatyát politikusi minőségben hívta meg a Szent Gellért Alapítvány egy történészek részére rendezett konferenciára. A Szent Gellért Alapítványt azok a németek hívták életre, akiket 1945—47 közt üldöztek el a Kárpátmedencéből, illetve Magyarországról. Tömörülésük, egyesülésük nem öncélú, mindenekelőtt az elűze- tésük területén megmaradt németség identitástudatának megőrzését ösztönzik, amiben a katolikus keresztényi eszmeiségnek is jelentős szerepe van. — Ez a társaság nagyon sokat foglalkozik a magyar- országi németek sorsával, nem közömbös számukra az itthon maradottak nemzeti tudatának alakulása — mondotta útjáról Szauter Rudolf. — Ennek érdekében jelentős segítséget kapunk tőlük, bár ez nem kimondottan pénzadományok formájában érkezik, ám kihat, érzékelhető az élet minden területén. Azért hívtak meg engem, mert a társaság kíváncsi volt, miként látja ezt a problémát egy magyar politikus, aki maga is német. Előadásomnak ezt a címet adtam: A magyarországi németség jelenlegi helyzete és jövőbeli feladatai az identitás megőrzése céljából. Kormánypárti politikus vagyok, de ettől függetlenül csak pozitív dolgokról számolhattam be. Véleményem szerint a magyar politika, a jelenlegi parlament és a kormány a legmesszebbmenőkig támogatja a Magyarországon élő nemzetiségeket, identitásunkban immár nem gátol senki. Ennek adtam hangot a strassburgi konferencián. Szauter Rudolftól azt is megtudtuk, hogy a Szent Gellért Alapítványnak ma már két fiókintézménye van Magyarországon, az egyik Budapesten, a másik Pécsett. A nemzeti tudat e bástyáin dr. Walter Ferenc, a pesti Német Plébánia pre- látusa áll, ő a társaságok szellemi atyja és szaktanácsadója.-matula-
