Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-12 / 9. szám
SZUKEBB HAZANK PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JANUAR 12.. KEDD Nagykörös új köntöse Átalakulás előtt a Volán Feltöltik a gyári lapost Nagykőrös jövőbeli arculatát sokan és sokféleképpen képzelték el az elmúlt évek, évtizedek során. Ám az álmokból csak nagyon kevés valósult meg. Az 1978-ban készült nagyszabású általános rendezési terv eddig csak az aktaköte- geket vastagította. Hat éve újrafogalmazták, de azóta olyan jelentős társadalmi, gazdasági változások történtek, hogy ismét szükségessé'vált a koncepció teljes körű átdolgozása a település adottságainak megfelelő, értékeit megőrző, de a lehetőségekhez alkalmazkodó területrendezési, építészeti tervezetté. A jókora, a megvalósulást több évre feltételező programcsokornak — amelyet egyébként nem régen fogadott el a képviselő-testület — frekventált fejezete a Kőrös ér mentén, illetve a Balaton utca alatti laposon kialakítható sport- központ, a Cifrakert eredeti szépségének helyreállítása, valamint a benzinkút melletti terület hasznosítása. A városnak alighanem ezen a részein lehet a legszebbet, leginkább maradandót alkotni, ugyanakkor a legnagyobb hibát is véteni. Érthető tehát, hogy a tervezők sokat adnak a lakossági véleményekre. Ennek érdekében legutóbb társadalmi fórumot is ösz- szehívtak. Kustár Tamással, az önkormányzat városfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának elnökével az elképzeléseknek megszilárdulni látszó részleteit vettük most szemügyre. — Területrendezési terv elsőként a Ceglédi, a Balaton és a Ménesi utcák közötti részre készült, de ebből természetesen kívül esnek az említett utcákban lévő lakóépületek — mondja a bizottság elnöke. — Ez egy körülbelül 10 hektáros rész, melynek a benzinkút felőli oldalán úgynevezett vállalkozói terület lenne kialakítva zártsorú épületekkel, melyeknek útja a Ceglédi és Balaton utcákat kötné össze. A sportlétesítményekkel az a gondunk, hogy egyes pályák „rászorultak” a Ceglédi útra. Ha majd kiépül a kereskedelmi szolgáltató rész, akkor kerékpáros- és gyalogosutat is szükséges oda építeni, miként a különböző sportágak részére edzőpályákat is. A kiindulási pont a meglévő labdarúgópálya, ehhez mérten kell majd a többinek az elhelyezését megoldani. A Csónakázó-tó rehabilitációja tulajdonképpen már folyamatban van. Ott egy partvédelemmel is megerősített tavacskát képzelünk el. A tavon túl lenne a városi sportcsarnok, ami hosszú távú koncepcióba illeszkedik ugyan, de már figyelembe kell venni a közelebbi feladatoknál is, mivel ez a csarnok szolgálná ki később az összes sportlétesítményt. Ez a terület és létesítményei főleg a versenysportot szolgálnák, míg a szabadidős sport részére másutt kell helyet biztosítani. így például szóba jöhet a Toldi területének bővítése, vagy meg kell vizsgálni a Petőfi iskola mögötti terület sportcélokra való hasznosíthatóságát is. — Az úgynevezett gyári lapos feltöltése vajon nem változtatja-e meg hátrányosan a talajvíz mozgását? —Természetesen e veszélyt messzemenően figyelemmel kell kísérni. A feltöltés csakis olyan mértékű lehet, hogy a talajvíz szintjének esetleges emelkedése ne okozzon semmiféle kárt a környező lakóépületekben. Tehát nem kell aggódni, a területrendezés során erre figyelünk. — Az elhangzottak mikor jutnak a megvalósítás szakaszába? — Nos, amiről beszéltünk, az egy általános rendezési tervnek a része, egyelőre rögzítése a lehetőségeknek. A Csónaká- zó-tó esetében remélem, hogy sokkal hamarabb történik fejlődés. A kotrása elkezdődik. A part kiépítését nem volna helyes elodázni, mert pár év múlva kezdhetjük elölről a takarítást. Hasonlóképpen az edzőpálya megépítése is soros feladat lehet, annál is inkább, mert erre komoly igény van. — A Cifrakerttel kapcsolatosan milyen fejleményekről tudunk? — Felújítása tervében részben a növényzet ritkítása szerepel, a beteg fák eltávolítása, nyesések. Többszöri felülvizsgálat, bejárás volt ennek az előzménye, hiszen akár egyetlen fa indokolatlan kivágása is súlyos sebet ejthet a parkon. A KRESZ-parkban lehetőség volna mondjuk, egy BMX-pálya létesítésére és szükséges még a játszóteret is helyrehozni. Arrébb pedig egy kempingezőterület kialakítását is lehetségesnek látjuk. Az új arénára is elkészült a hasznosítási terv. Itt két alternatíva is szóba jöhet. Az épületben üzletsor, galéria kialakítása, vagy pedig a Cifra csárdával egységben való működtetése olyképpen, hogy e funkciók semmiképpen ne zavarják a park rendjét, nyugalmát. M. J. Segítettek a járőrök Köszönet a járőröknek Egy dunavarsányi asszony, Vámos Miklósné köszönőlevelet küldött a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányságra, ugyanis két járőr, miközben éjszakai ellenőrzési útját járta, kisegítette őt és barátnőjét szorult helyzetéből. Mi is történt hát azon az éjszakán? Megkérdeztük Kenései Mihály törzszászlóst, aki a következőket mondta: — Az 51-es úton haladtunk, amikor a taksonyi hídnál egy veszteglő személyautóra lettünk figyelmesek. Odamentünk, és megkérdeztük, hogy mi történt? Két hölgy volt ott, akik elmondták, hogy korábban beteget szállítottak kórházba, aki gombát evett, és röviddel utána rosszul lett. Kölcsönautóval mentek, ami hazafelé már felmondta a szolgálatot. Többféle módon próbáltunk segíteni, végül hazavittük a járőrkocsin a hölgyeket, és a kollégám, Balogh Péter zászlós a kocsijukat is elvezette valahogy a lakásukig. Nem vártunk érte köszönetét, örülünk, hogy segíthettünk. A dunavarsányi asszony pedig azt írta: „Szerencsénk, hogy ott voltak a rendőrök.” Jelenleg a versenytársak is haldokolnak Három esztendeje, hogy a Volán Dél-Pest Megyei Fuvarozási Vállalat hosszadalmas huzavona, procedúra után önállósodott. Most viszont felröppent a találgatás arról, hogy a cég megszűnik. Ennek apropóján beszélgettünk Czérna Miklós igazgatóval. — A vállalat valóban a-múlté? — Azt nem fontolgattuk, hogy megszűnik a cég. Csupán azt, hogy az életképes egységeket mintegy önállósítjuk; tehát a maguk útjára engedjük. Ez gyakorlatilag — sajnos, azt kell mondjam — most is csupán célkitűzés. Továbbra is állami vállalat vagyunk, amely várja az átalakulást. — Ezzel hol tartanak? — A tavalyi esztendő két nagy dologgal: a társasággá való átalakulással, illetve a csődhelyzet megoldásával telt el. Az utóbbi sikerült — a hitelezőkkel megállapodtunk. Voltaképpen tiszta lappal kezdhetjük ezt az évet. Mi tagadás, az előző kínkeserves volt. Mindenesetre az átalakulás egyelőre még várat magára. — Mi az, ami fékezi? — Tulajdonképpen az, hogy markánsan bizonyítanunk kell az életképességünket az Állami Vagyonügynökségnek. Ez pedig azt jelenti, hogy fontos megteremteni a pénzügyi egyensúlyt. Ehhez viszont a meglévő felesleges eszközeinket kell értékesíteni. A leendő vevőinkkel — a jelek szerint komolyan érdeklődnek — eléggé elhúzódtak a tárgyalások. A lényeg az, hogy — ha nem is jó pénzért — van esély arra, hogy el tudjuk adni őket. — Mondhatjuk-e, hogy napjainkban önök máról holnapra léteznek? — Minden további nélkül, igen. A januári árváltozások szinte lehetetlen helyzetbe hoztak bennünket is. A belföldi fuvarozásunkat csaknem „le lehet írni”. Hiszen az üzemanyag és egyéb költségek jelentős növekedését a piac egész egyszerűen nem fogadja el. Jelenleg a versenytársaink is haldokolnak. Közülük a „legélelmesebbek” képesek igazán megmaradni. Úgy néz ki, hogy gyökeres változás nélkül mi aligha birkózunk meg e kihívással. Külhonban egyelőre álljuk a sarat. Igen ám, csakhogy ott sürgősen cserélni kell az eszközeinket. Ezt megvalósíthatjuk a felesleges ingatlanok, berendezések értékesítéséből befolyó összegekből. Ezért várhatóan a későbbiekben is végzünk nemzetközi fuvarozást. — Az ipari és egyéb tevékenységek mennyire pótolják a fuvarozás szerényebb bevételeit? — Csak ezek pótolják. Akár szolgáltató vagy gyártó vállalat elnevezést is adhatnánk magunknak. Ugyanis az autókölcsönzés, rakodás, ipari, faipari munkák nyereséget hoznak. — Karcsúsítják-e a létszámot? Éppen a bizonytalanság miatt milyen a gárda hangulata? — Egy korábbi időszakban átálltunk egy feszített tempójú munkára, s a létszámot is ehhez igazítottuk. Egyébként a dolgozók vegyes érzelmekkel reagálnak a mostani szituációra. Van, aki nem bírja huzamosan elviselni az efféle feszült helyzetet. Inkább továbbáll, s megpróbál egy számára biztonságosabb helyre menni. A többség viszont megérti nehézségeinket, s igyekszik úgy munkálkodni, hogy minél jobban tudja segíteni a vállalatot. — Miféle túlélési stratégiára gondolnak, hogy kikecmeregjenek a vert helyzetből? — A legfontosabb az átalakulás. S utána olyan profilú egységeket szeretnénk létrehozni — a meglévőkből —, amelyeket érdemes működtetni. Fontos megszabadulni azoktól a terhektől és vagyontárgyaktól, amelyek csak a költségeinket növelik. Amennyiben nem tudjuk eredményesen végezni azokat a tevékenységeket, amelyek folytatását elhatároztuk — ennek kulcskérdése az átalakulás —, akkor nagy valószínűséggel a legrosszabb következik majd. — Belátható időn belül van-e remény az átalakulásra? — Őszintén bízom benne, hogy az első negyedévben ez megvalósul. Azt hiszem, ez nem csak rajtunk múlik. F. F. Hogyan születik (ál)ügy Pomázon? Amikor az elkövetőből áldozat lesz... Becsületemre legyen mondva, úgy indultam el Pomáz- ra, hogy szigorúan elhatároztam: mindenkivel beszélek, aki az alábbi ügyben, pontosabban álúgyben érintett. Aztán hamar elszállt a lelkesedésem, mivel kiderült, hogy „X”-nek például semmi köze sincs a történtekhez, csak belerángatták, „Y”-t igazából nem is érdeklik az egykori események, s „Z” pedig csak mentegetné magát, ha szót kapna, és semmi érdemit nem tudna mondani. így hát „csak” a bevádoltakat kerestem meg, ám hogy azért mégse legyek teljesen tájékozatlan, egy Népszabadságban megjelent cikk másolatát lobogtattam meg a faluba érve. Az (ál)ügy, melynek eképpen nyomába eredtem — nem tévedés — múlt év júliusban történt. Az pedig, hogy a vele foglalkozó dokumentumok zöme késő őszi keltezésű, már önmagában is sejtet valamit abból, hogy valaki, vagy valakik utólag kívántak az eset kapcsán hangulatot kelteni. Szerencsére — ezt a helyszínen tapasztaltam — ez nem sikerült: kicsi volt a gyújtószikra ahhoz, hogy tüzet vessen a békés, nyugodt településen. — Ennek az ügynek már nem az igazság a mondanivalója — idézgetem azóta is a helyszínjárásom végén a helyi rendőrség századosától hallottakat. — Az elúszott már régen, más vizekre — összegezte véleményét Farkas István. Történt tehát, még július derekán, hogy a Pomázi Önvédelmi Egyesület három tagja, szolgálaton kívül igazoltatott, bántalmazott, s a rendőrőrsre bekísért egy fiatalembert, aki mellesleg sorkatonai szolgálatát teljesítette. Tette mindezt azzal az indokkal, hogy a fiúnál füstjelzőt találtak. A rendőrségen aztán annak rendje és módja szerint jegyzőkönyvet vettek fel az esetről, megmotozták a fiatalt, majd értesítették katonai elöljáróját. Hogy mi igaz a fentiekből, hogy valóban sor került-e tettlegességre, hogy tényleg jogtalanul járt-e el az önkéntes rend- fenntartók kis egysége, hogy lényegében vétett-e a fiú, azt mindenki a maga módján adja elő. Hinni azonban csak a tényeknek szabad! Utóbbiakhoz tartozik, hogy a rendőrségi vizsgálat során nem esett szó a fiú bántalmazásáról, sőt ezt ő maga sem említette felettesének! Ugyanakkor tettéért egy heti fogdával „jutalmazták”. Eddig az ügy, í innentől indul az „ál"-változat. Mintegy másfél héttel az esemény után a fiú édesanyja -— a rendőrszázados véleménye szerint egy túlbuzgó helyi képviselő, név szerint Hey Lóránt, ösztönzésére — feljelentést tett a hivatalban fia bántalmazása miatt. — Az anyai aggódás még csak érthető — értékeli utólag a történteket a rendőrszázados —, ám az már megmagyarázhatatlan, miért kellett besározni egy önkéntes védelmi egyesületet, melynek tagjai, férjek, apák', a napi nyolc óra munka után éjszakájukat áldozzák fel azért, hogy a növekvő átmenő forgalom miatt, s a főváros vonzereje következtében egyre labilisabbá váló pomázi közbiztonságot, a helyi kereskedők nyugalmát, a nyaralótulajdonosok nyugodt otthoni álmát megóvják?! Hasonlóképpen értetlenül állnak az (ál történések, az utólagos belemagyarázások előtt az egyesület vezetői, köztük beszélgetőtársunk, Falles Béla és a pomázi önkormányzati testület tagja, Turcsányi Sándor. — A célpont jó látszik — mondják teljes egyetértéssel a kérdezettek. — Tulajdonképpen még ma is az fáj az ellenzéknek, hogy ez az önvédelmi egyesület egy MDF-es ötlet megvalósulásaként jött létre. Igaz, azóta már újraalakultunk, s jelenlegi 28 fős csapatunk teljesen pártsemleges, vagy pontosabban, vegyes összetételű. — Továbbmegyek — mondja Turcsányi Sándor képviselő —, ez az (ál)ügy csak alkalom az ellenzéki testületi tagoknak arra, hogy a maguk szemszögéből megkérdőjelezhessék a meglévő status quo-t. Tulajdonképpen évek óta zavarja őket az, ahogyan a helyi vezetés lépésről lépésre előrehalad Pomáz érdekében. Nos, ez a semmitmondó eset — így felfújva, kiszínezve — már tetszetősnek látszik az elvégzett dolgok megkérdőjelezésére. * A rendőrség — hiába a többszöri megkeresés — lezárta az ügyet. — Ügy pedig nem volt — ösz- szegezte hétköznapi szavakkal a hivatalos állásfoglalást a százados. — A legszomorúbb mindebben az, hogy ismét áldozattá vált egy elkövető, s miként a kabaréból ismert kabátlopásos történet főszereplője, ez a fiú és esete úgy maradt a pomáziak köztudatában, hogy lopott! Ma már például leginkább a felhecceit édesanyának fáj, hogy fiáról kellemetlen dolgokat terjesztenek a faluban! Maliár Éva
