Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-12 / 9. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUAR 12.. KEDD Békéscsabai levél Kalapemelés Schéner Mihály művészete Egy garabonciás vonulása Nem engedhető meg a cikizés A közéleti erkölcs katasztrofális A látogató nézőnek bizony rá kell ülnie a fantázia seprűjére, hogy követni tudja Schéner Mihály művészetének vonulásait. A kiállítás előterében a művész lóháton, kivont karddal, huszáröltözetben fogad bennünket. — Igen jó társaság van: Nagy László, Juhász Ferenc, Tóth Menyhért, Somogyi József, Erdélyi Miklós, ... együtt barátaival. Márcsak a széna hiányzik, miként a hajdani, 1969-es Csók-termi kiállításon, ahol a tárlatot rendező Erdélyi Miklós lovat és szénát akart a megnyitóra hozni. Akkor Aczél György, a mindenható „kultúrpápa” este nyolc után bezáratta a tárlatot. Schéner festő-, szobrász-, bölcselő és kalapgyűjtő művész azóta rejtőzködik. „Alakosko- dik”, teremtett formáit különböző anyagokba bújtatta. A demiurgoszi mester 70 éves. 1923-ban született Medgyesegyházán, középiskoláit Csabán folytatta. A képzőművészeti főiskolán Rónai Gyula festőiskolájában végzett, az ötvenes évek óta szerepel hazai és nemzetközi nyilvánosság előtt. Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész. Művészetének tisztelői zarándokoltak el minap Békéscsabára — a születésnapi köszöntésre. Katona Tamás, a Miniszter- tanács államtitkára stílszerűen képzeletbeli „köcsög-kalapot” emel a mester előtt. Schéner Mihály — hangzott a megnyitóbeszédben — „megszólaltatja bennünk a gyermeket. A hétköznapi- ságban elvesző felnőtt ember közönyösen elmegy a mindennapok szépsége mellett. Schéner varázslata azonban felidézi nekünk a csodát. Amit nem veszünk észre rohanásainkban. Művészetének változatosságában rendkívüli alkotót ismerhetünk meg. Alkotásaival érzékenyen figyel- mezetet a barátság, a közösség fontosságára, arra, hogy nem mehetünk el közönyösen egymás mellett — vegyük észre egymás személyiségének térhatásait. Ezen keresztül lesz humánusabb, emberibb kapcsolatrendszerünk, jobb közérzetünk, ami segíthet legyűrni életünk átmeneti nehézségeit. Valóban, szellemi játékosságán nem foghat idő. Művei élő klasszikussá emelték. A születésnapi tárlat nem életmű-kiállítás, ahhoz termek sokasága kellene. Mégis nyomon követhetjük vonulásának eddigi periódusait. Művészetének ága-bogát. Elsőül láthatjuk a 60-as évek konstruktivista (balhangos) monumentális-su- bás-pásztorait — az úgynevezett pasztás, karcolt képeket. Ezt is a későbbiekben plasztikába menekíti át. (Jó pásztor. Pipiké, Dorottyás kocsika) E Vonulat, visszatekintve, írott művének fő irányát alkotja. Létrehozza a sajátosan „schénerizált” népi karaktert, amit nem is titkol. Arche formát keres, puritán fegyelemmel és tisztasággal. Próbálták belegyömöszölni a népiesek Prokrusztész agyába, de kicsúszott. Mézeskalács ciklusával rácáfolt a fanyargókra. A sznobok által közönséges, vásárinak tartott giccs-bóvliból teremt „pop-art”-os képi világot. Keresi a közösség eddig letakart igazi arcát. Új „kultuszt” épít, közösségi létformát a gyermekek, az ártatlan lelkek számára. Ahol a művészet természetes ADAKOZÁS lehet. Ehhez kellő alapot ad a helyi, sokszínű etnikum folklórja és kultúrája. Továbbvonulásában Schéner figyelmeztet: „Vegyük kezünk ügyébe azt a szépséget, ami szívünk szerint való! Mert a gonosz közöttünk van — ördögi kaptációban vagyunk.” (Kukula) Az újabb vonulási stációban ' ó-testamentumi prófétákkal találkozunk, Szent István törvényeit profán módon újrafogalmazza: Istvánkrisztust emel a keresztfára. Üzenete: érdemes a megroppant gerincű magyar a felegyenesedésre. Művészete frusztrált korunkban nem a dekadenciát óhajtja szolgálni. A művész az alkotószellem teljes szabadságát akarja magának. Schéner hazamegy övéihez. Ezen elárvult keleti országrészen, Békés megyében (talán nem ünneprontás megjegyeznem) művészi törekvései mégsem kapják meg a szükséges — illetékes és helyi — támogatást. Ismerve és tudva a körülményeket, szomorú, hogy jelentős művészeti letétéinek elhelyezése megalázó, talpalások karottáján keresztül valósulhatott meg. Meseháza máig „csonka”, mert az épület- együttes egésze még mindig nem áll rendelkezésére. Schéner meseháza, e határmenti vidék Vára és Bástyája lehetne a sok- nemzetiségű etnikumok, kulturális kapcsolódásával a gyermek számára. Addig hideg strukturális formák maradnak a fő törekvések, amíg • valóságos tevékenységgé nem válnak. Jó csapat van, de támogatók kerestetnek. Az alkalomhoz illő születésnapi ajándék, amit a szülőföld polgármestere nyújtott át — minden bizonnyal segít. Ugye, kíváncsi a kedves olvasó, magam is meglepődtem, mert az ajándék a mindent megoldó: SZERENCSEPATKÓ. A kiállítás megtekinthető a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kiállítótermében 1993. március 7-éig. Szilágyi András — H ogy M ensáros László figyelemmel kíséri a haza sorsának alakulását, az kiderült egy közelmúltban adott televíziós nyilatkozatából. Az egyházi műsorok érdekében emelte fel a szavát. — Nagy hamisság történt a rádióban és a televízióban e műsorokkal kapcsolatosan. Úgy gondoltam, azzal adhatok nyo- matékot a tiltakozásomnak, ha lemondok a fellépésekről. Megint kiszorítani, elhallgattatni az egyházakat, ez a régi kommunista módszer. Betegségem alatt egyébként sokat néztem a televíziót. Elképesztő az a hangvétel, amelyet megenged magának. S olyanokat állít a szolgálatába, akik fröcsögnek, rikácsolva fenyegetőznek, miközben a másik oldalt vádolják ezzel. — Élettapasztalata mit súg önnek? Elülnek-e a viharok, stabilizálódik-e a helyzet Magyarországon? — Jós nem vagyok. Ám kihoz a sodromból, ha mást sem hallok a rádióból és a televízióból, mint hogy a kormány mindent rosszul csinál. Azt próbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy a miniszterelnök és a miniszterek teszik tönkre az országot. Ez az elemi logikának is ellentmond, hisz ha a kormány valóban hatalmon akar maradni, nyilvánvalóan megpróbál eredményeket produkálni. Nemes dolog Antallék részéről, hogy vér nélkül, pofon nélkül próbálják átalakítani . az országot, de olyan erős a piszkálódás, a zavarkeltés, hogy az emberben fölmerül a kérdés, talán mégsem lehet ilyen könnyen megúszni. Talán kiderül, hogy egy ilyen nagy betegséget, mint amilyen a kommunizmus volt, mégsem lehet meggyógyítani aszpirinnel. A közvélemény felelőtlen hergelése odáig mehet, hogy végül mégiscsak műtét szükséges a katarzishoz. A riportereknek konkrét esetek kapcsán el kellene magyarázniuk, milyen helyzetben volt a magyar gazdaság, miért ilyen nehéz az átmenet. A szabadon választott kormánynak nagyon sok a feladata. Tombol az országban a félműveltség, azonnal emelni kellene az iskolák színvonalát, és a megnyomorított magyarokat lélekben egészségessé kellene tenni. A közéleti erkölcs katasztrofális. Amikor ilyen helyzetben van egy nemzet, nem engedhető meg a cinizmus, összefogásra és hitre van szükség. — Ön közismerten keresztény ember. Mit jelent életében a hit? — Napi hívő vagyok, ami azt jelenti, hogy mindennap megharcolom a magam hitét. Karót verek mellé, hogy el ne fújja a szél. A hit egyébként mindig sokat segített nekem. Segített a börtönben, segített a kommunizmus éveiben, és segített könnyelmű életem megváltoztatásában. Amikor hibát követtem el, mindig volt lelkiismeret-fur- dalásom. (Részlet a Magyar Fórum jan. 7-i számában megjelent Mensáros Lászlóról készült interjúból.) Fazekas Valéria Pandúr a betyárok kezén (olaj, farost, 60x80 cm, 1969) Dávid tornya Modern héber költők antológiája Ne gondoljon az olvasó valamiféle poszthéber avantgárdra: a héber költészetben a modem — bármenynyire nevezhető mainak vagy közel mainak — mégis csak egy háromezer éves költészet része. Ez a rész pedig, bár kezdetei a szórvány- időkre és állapotokra nyúlnak vissza, a mai Izrael, tehát, egy fiatal ország élő és kiteljesedő irodalmi kultúrájaKézenfekvő, hogy a hajdani Palesztinába kivándorló, héber nyelven író szórványzsidóság költői, akikkel ez az új és végeredményben valóban modem költészet hazát talált a Szentföldön, mind történelmileg, mind a magukban hordott, külsőnek nevezhető hatásokkal gyökeresen új a bibliai költészethez képest. Alapvetően más ennek a költészetnek és írásbeliségnek a viszonya múltjához, hiszen aki olvas héberül, annak nem okoz nehézséget ezeresztendős művek befogadása, míg más nyelvekben ez a művelet tudományos kutatásnak számít. Hézagtöltő mű a napjainkban szokatlanul elegáns, szép könyv versanyaga is, záró tanulmánya is. Áz utóbbit ltámár Jáoz-Keszt (egykor Készt Péter), a tudós héber irodalmár írta, akinek 1989-ben jelent meg Magyar- országon kötete. Jáoz-Keszt tízévesen került a bergen-bel- seni koncentrációs táborba, és 1951 óta él Izraelben. Iszonyú gyerekkora után elhivatottságával magyarázható, hogy a magyar irodalom termékeny műfordítójaként ápolja hazájában irodalmunkat. Tanulmányával kapcsolatban nemcsak arra a világosságra hívom fel a figyelmet, amivel a modem héber irodalom történeti, irányzati, kötődési stb. rendszereiben járatossá teszi a magyar olvasót, hanem arra is, ahogyan magyar hatásokra, illetve magyar költészetbeni rokonvonásokra mutatva egyszersmind a mi tudásunkhoz igazítva ágyazza az egyetemes kultúrába ezt a súlyos szépségű költészetet. Ezzel kapcsolatban emelem ki, hogy ezen irodalom szerves részének tartja azt a héber nyelvű irodalmat is, amit például keresztény arabok művelnek. A bibliai héber költészet nem ismeri a szabályszerű rímtechnikát (ezzel a régi magyar költészet is így van), és ritmikailag is szabad. Különösen akkor fontos ez, ha figyelembe vesz- szük, hogy a héber költészet mintegy ezer éve ismeri és alkalmazza — az arab irodalomnak az európaira, főként a spanyolra gyakorolt hatására — a ritmusos és rímes verselést. Például Abrahám Slonszki versét olvasva a magyar olvasó nemcsak arra figyelhet fel, hogy sorai egyenként két nyolcas, felező ritmusú, tehát magyar fülnek nagyon is otthonos formában íródtak, hanem arra is, hogy a sormetszetek és a sorvégek is rímelnek, mint pl. Balassinál, a sorvégek pedig, akár Aranynál, gyakorta asszo- nánccal. „A ház falán, egy négyzeten, hat ablaka van, hat néma szem” — kezdi Ember a vadfügefa mellett című versét „a héber nyelv virtuóza”. Konkrét, nemritkán „Sachlichkeit” szövegek ezek a versek, amelyek egyesek művészetében emelkedett stílusú, gyakran szimbolista művek, amik a közös kőtáblák szigorú tisztaságában fogantak. (Belvárosi Könyvkiadó, 1992) Szitányi György Az Operaház kiadványa Idén is, amint az már hagyomány, megjelent a Magyar Állami Operaház 1991— 1992. évadjának legjelentősebb eseményeire visszatekintő kiadvány. A 155 oldalas, színes fotókkal illusztrált kötetben többek között az előző, 108. évad bemutatóiról, felújításairól, a társulati elismerésekről, az évfordulókról olvashatnak az érdeklődők, de megtalálhatók benne az 1992— 1993. évad bemutató- és felújítástervei is. A könyv a közönség számára is hozzáférhető, az Operaházban vásárolható meg.
