Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
Reagálás az MDF-piacok felszámolására A tegnapi Pest Megyei Hírlapban megjelent, tudatlanságtól és nagyfokú demagógiától terhes cikkre szeretnék egy-két észrevételt tenni, annak jogún, hogy ez az érzés mélységesen felháborítja a tisztességes megélhetésükért küzdő adófizető kereskedőket a megyében. A Kereskedelmi Élet c. országos lapban majdnem minden hétre jutott eddig egy-egy tiltakozó újságcikk az illegális kereskedelem ellen, melynek melegágya a számos MDF-piac, a megye több területén. A zugkereskedelem kinőtte az MDF- piacokat. az engedély nélküli kufárkodás már olyan mértékben van jelen, hogy a kormányzat részéről is kezelhetetlen. A demagógiából és a tudatlanságból alakulhatott ki a politikailag is támogatott hibás szemlélet — ami az újságcikkből tükröződik —. hogy a kisnyugdíjasok és a szegények érdekéiben az illegális kereskedelmet a kormányzó pártnak illik támogatni. A cikkben említett piacon minden kereskedelmet szabályozó rendeletre fittyet hánynák. Ügy a vállalkozói törvényre, a képesítési rendeletre és nem utolsó sorban a Köjálelőírásokra. A kereskedés minden terhét vállaló kereskedőknél a fenti előírások betartását szigorúan ellenőrzik, és a hiányosságokat szankcionálják, még az üzlet bezárását és az árusítás megtiltását is elrendelheti a tisztiorvosi szolgálat. Kérdem én, hogy az egészségügyi előírások ho- gvan érvényesülnek az ídDF-pfacon. Az élelmiszer-forgalmazás szabályait megint csak az üzlettel rendelkező kereskedőkön kérjük számon? Végezetül teljesen felháborító, hogy megtámadják az olyan polgármestereket, akik a parlamenti demokráciákra jellemző jogrendszert kívánják betartani. Igen felháborító Zacsek Gyula képviselő úr rálátása és a demagóg alapon felháborodás szítása. Oláh László Pest. Megyei Kereskedők Szövetsége ★ A Pest Megyei Kereskedők Szövetségétől, Oláh Lászlótól érkezett a fenti — demagógiát nem nélkülöző — levél. Érdekes megközelítés az, hogy az illegális kereskedelem melegágya az MDF-piac. Az igazság, hogy a kereskedelem hiányosságainak termékei ezek az árushelyek, amelyek ma már, hála istennek, holmi demagógiát és tudatlanságot emlegető ízléstelen stílusban megfogalmazott levelek hatására sem számolhatók fel. A versenytársaA Gondviselés úgy akarta, hogy Budán is lehessen csipkevásár, egyetlen egyszer, a királyi várban. Ügy rendezte a Gondviselés, hogy ezt a kedves csipkevásárt, ezt az érdekes rajzást ne csak a kőoroszlúnok lássák meg a kapuk tetejéről. Ne csak a gyalogos és a lovas bonz- szobrok, a királyi esőcsatornák magasságából. És ne. csak a puhaszívű, jóságos Kormónyzóné lássa meg a kíséretével. Hanem Pacelli bíboros is meglássa, aki, mint a szent kongresszus különleges pápai követe, mint a magyar nemzet nagy vendége, a királyi vár első emeletén lakott, s akiből pár hét múlva Krisztus Jézusnak helytartója lett ezen a földön. Mindenki érezte, hogy új viharok előtt áll Szent Péter hajója is, no meg a Trianonban megtépdesett, eldarabolt Magyarország hajója is, melyből a nagyot és a legnagyobbat elrabolták tengerestül. A kicsiből pedig annyi maradt, amennvi a megkurtított Kék-Dunán elfért. Ezek most mind hófehér színbe öltöztek a Jézus Békéjének nevében. A legszebbik és a legnagyobbik hajó: a szentségi Jézus testét vitte a dunai körmeneten. A többi, frissen lakkozott dunai hajó pedig, mint a mesebeli fehér hattyú, az öt világrésznek vélünk-imádkozó, békességes képviseletét vitte a páratlan, a tündéri dunai körmeneten . .. Mégis, mintha vihar lett volna kitörőben!. . . Róma, a Béke és a Becsület őre csak nemrégen bélyegezte meg a diktatúrákat, egy németül is megszövegezett körlevélben. Ettől az okos körlevéltől minden érintett diktatúra megkapta a legharfgoskodóbb „szénalázat”... Volt. aki minden alattvalóját eltiltotta attól, hogy a bu- dapesi eucharisztikus kongresszuson részt vegyen. Bent- való kisebbségeit ugyanakkor utasította, hogy küldöttségekkel és a legfurcsább és legvalótlanabb kisebbségi panaszokkal ostromolja meg a királyi vár legmagasabb vendégét. Mintha láthatatlan tengeri szörnyek és tintahalak úsztak volna le és fel a Kék-Dunán, a budapesti fehér hajók körül, zavarni a vizet. Fájdalom volt akkoriban hallani az ezerszer megcáfolt kisebbségi panaszokat Bukovinában is, de legfőképpen a cikói német panaszosok iszákjában. Hogy azt mondja: Magyarországon börtönt kap, aki németül, vagy szlovákul meri elre- begni azt, hogy: Miatyánk ... Pacell* bíboros a legszigorúbb visszavonultságban óhajtotta eltölteni budapesti napjait. Kíváncsiskodó, hazai újságíróknak, külföldről biztatott „panaszosoknak”, valamint álarcos és álruhás „külföldi megfigyelőknek” meg kellett érteniök. hogy ezúttal a Kék-Dunának és a dunai hófehér hajóknak a politizálással, az óriás-tintahalakkal, a propaganda dolgaival semmi, de semmi kapcsolatuk nincsen. A királyi vár magasságon remetéjét valami mégis szíven ütötte. Talán az oroszlános udvarból feláradó ősi ének, amit most már Kodály vezetett, s amely ezeréves, ősi dallam lehetett. Talán ugyanaz, ami Szent Gellért szívét megejtette, amikor nagyon távolról egv malom- hajtő kis magvar lány énekelte ezt ezer év előtt. A lovastestőrség parancsnokának, csíktapolcai Lázár Károly testőrgenerálisnak a társaságában egyszer csak köztünk volt. az újra-megrendézett nagy körnek a közepén Pacelli bíboros. Mindjárt azt kérdezte: — Ki ez a nép. ebben az érdekes ruhában? Merre van a lakóföldiük? Kitől tanultak énekelni?... Most ért életemnek egyik legnagyobb meglepetése. Csíktapolcai Lázár Károly a leghűségesebb pontossággal kezdte fejtegetni a Pápai Legátusnak a bukovinai kétszázéves számkivetésnek történelmi hátterét. Ez már magában is csodaszerű volt egy budapesti testőrparancsnok szájából. Hiszen a magyarok általában úgy vannak a „Mádéfalvi Veszedelemmel”, mint az amerikai embekat — kedves levélírónk — nem az agyagba kell taposni, hanem a kereskedelem írott és íratlan szabályait betartva meg kell előzni. Sajnos a felháborodottnak úgy tűnik, ez nem sikerül, amit legjobban az bizonyít, hogy az MDF-piacok eleddig jól bírták mindazt a hátulról jött, és a mostanihoz hasonló bezárási akciókat. amelyeket ellenük már indítottak. Az lehet, hogy Zacsek Gyula képviselő úr „rálátása és a demagóg alapon felháborodás szítása” önt fölháborítja, ám jő vele tisztában lenni: ha Önt valami fölháborítja, az nem biztos, hogy demagógia. Van olyan, hogy a demagógot háborítja föl az igazság. Ez esetben ezzel állhatunk szemben. (A szerk.) Navigare necesse est... Bár cikkemet egy kissé megkurtították legutóbb („Kutyaugatás nem hallatszik az égbe ... ”), mégis úgv érzem, hogy az igazság kedvéért rehabilitálnom kell Önöket a sok támadás ellensúlyozására. amely önöket érte az utóbbi időben. Megvallom, én is a bizalmatlanok közé tartoztam az újság arculatváltása, illetve a VÁCI HÍRLAPrész megszüntetése miatt. Azonban a puding próbája valóban az, hogy megegyék, így én is eszegetem, és megvallom őszintén, kezd ízleni. Tudják, az a baj, hogy az emberek már gyanakvóvá váltak, önmaguknak sem hisznek, hát még másnak ... Ezt a nemzetet, a magyar népet már úgy és annyiszor megtaposták jobbról is és balról is, csoda, hogy „él nemzet e honban”. Kívánok hát jó szelet hajójukhoz az igazság vizein, csak arra vigyázzanak, hogy mindig középen haladjanak, mert a partközei zátonyos jobbról is, meg balról is! Joó Tamás ta nár Vác Rekord van születőben Abban a tekintetben, hogy ennyi munkanélküli é hazában még sohasem volt. Igencsak elgondolkodtató az a tény. hogy vannak, akiknek nem feltétlenül kellene munkanélkülinek lenniük, de azt mondják, inkább munka nélkül vannak, minthogy tízezerért dolgozzanak. Gondolom, ez eléggé nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a munkanélküli-segély mekkora erkölcsromboló hatással van azokra, akik abban részesülnek. Főként a fiatalabb generációnál, akik megszokják, hogy a semmittevést fizetik. Kérdem én, milyen munkaerő nevelődik, saját hibájukon kívül, ezen fiatalokból. Az államnak ezt a jövőben igencsak nehéz lesz helyrehozni. Mert ha már egyszer ez a kiadás szerepel a költségvetésben. akkor miért nem lehet érte az önkormányzatoknál Jíülönböző munkálatokat elvégeztetni. Például utcák, parkok rendben tartása, vagy a téli időszakban a hóeltakarítás, ami a költségvetést igencsak terheli. Sztruhár Gyula Vác Válasz Joó Tamás tanár úrnak ... A fasizmust és kommunizmust „mindketten” — ha szabad ismét így mondanom — egyértelműen elítéljük. Mindkét .irányzat a huszadik század Európájának, de az egész világnak egy sorstragédia volt. „Mi” nem teszünk különbséget a kettő között. Mindkettő embertelen volt és nagyon sok tragédiát okozott. Olybá tűnik azonban, hogy egyesek újabban — talán nem is akaratlanul — igyekeznek különbséget tenni a kommunizmus javára. Vajon miért? Nyilván nem érdektelenül, mert nyilván sokan vannak, akiknek igencsak tevőleges részük volt az utóbbi kialakulásában és fennmaradásában. Most, amikor eljött az elszámolás ideje, nekik áll érdekükben, hogy ez ne történhessen meg. Pedig amíg a tisztességes elszámolás nem valósul meg, addig társadalmi békéről sem beszélhetünk. Jellemző, hogy a büntetlenséget követelők elsősorban a bűnelkövetők, vagy azok leszármazottai közül kerülnek ki. ... ön kioktat az egyházit rténelemről és a Szentírásról. Előrebocsátom, hogy katolikus középiskolába jártam még akkor, amikor hit- erkölcstant tanítottak! ...az erkölcsi világ alapeszméje ... előírja, hogy a bűnnek büntetés a vége. Ez alól egyetlen kivétel lehet: önként bevallani és megbánni az elkövetett bűnt, és akkor lehet megbocsátásról beszélni! Ezeket a gondolatokat szíves figyelmébe ajánlva, üdvözli Forgó László Vác NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 16. rek a Pilgrimekkel. Minden amerikai tudja, hogy a hajójuknak Mayflower volt a neve, hogy melyik hónapban s melyik napon indultak el Angliából, de senki sem tudja, hogy miért? Csíktapolcai Lázár Károly nagyonis. tudta, hogy miért?! De a szíve mélyéig megrendítő dolog csak most következett, amikor Pacelli bíborosnak, aki ma Krisztus helytartója, ezeket mondotta: — Eminenciás uram, magam is ebből a törzsből származom! Ezek nékem’ édes testvéreim... A Mádéfalvi Ellenállást a húrom csíktapolcai Lázár testvér szervezte. Ök mentették ki ezt a jóságos népet előbb Moldvába, aztán Bukovinába. A Lázár testvérek a német önkény, az erőszakos sorozások ellen szervezték a szívek forradalmát, amikor hódító álmaikban Itáliát akarták leigázni az osztrákok. A három Lázár közül kettő visz- szajött Csíkba, a vértanú pappal, Zöld Péterrel. Egy közülük, aki a dédapámnak az édes nagyapja: velük maradt a számkivetésben. Most engem hívtak a kör közepére, hogy elmondjam a bukovinai székelyek jelen idejét. Igen elfogódott voltam, bár még nem tudtam, hogy Krisztus helytartója, római pápa lesz pár hét múlva, akivel én most a bukovinai székelység jelenidejéről beszélek. Talán jó lesz, ha átadom megint a szót a több kiadást megért Százezer szív sikolt-nak a 130., 181. és 182. oldaláról: A gyermekáldásról beszéltem németül nekik, meg a rendkívüli hűségről, amellyel kitartanak a nyelvük és a hitük mellett. Nemes mosoly töltötte el Pacelli bíboros arcát és ezeket mondta: — Jólesik ilyet hallani...! Körbeiárt. áldást adott mindenkinek. Egy apró. székely fiúcskának az arcát is megsimította. Most már én kívül voltam a körön, mivel Kodály Zoltán kiintett. Valamit mondani akart. Álltam elébe! A magyar muzsika öreg királya megragadta a karomat, és azt kérdezte szigorú arccal, idegesen: — Megmondta, kérem, a bíboros úrnak, hogy Moldo- vában már a templomban sem szabad magyarul énekelni? Megmondta? Ijedten és őszintén feleltem, hogy ezt nem mondtam meg. Erre tovább szaladgált Kodály Zoltán a kör körül. Mintha a Tüzet viszek, ne lássátok, ég a ruhám, ne hagyjátok nevű gyermekjátékot akarta volna elszaladni itt. a magyar királyok udvarában. Most Zsindelyné Tüdős Klárát kapta él. Nem hallom, mit súg neki, egy szava sem tudott a körön keresztülhatolni. De arcának izmaiból, szájának járásából láttam, hogy tőle is csak ugyanezt kérdezi. — Megmondta, kérem, neki ? ... Azt Istenért, ezt valakinek már meg kell mondani!!! Dühöngött, rohangászott. mindenkit legvávázolt. Aztán az énekesek közölt rendezett valami összeesküvésnek kinéző összesuttogást. amibe most a moldovai magyarokat is bevonta. Már említettem, hógv a Moldova partján, a Szeret partján, s ahajt tova* a Dnyeszíer mellékén is valami kétszázezer ma gyár lakik. Nemcsak ősi kunok, ősi jászok, hanem a századok folyamán, az osztrák katonáskodás idején a sáncokról közibük szökdösött magyar katonák. No meg a politikai foglyok ezrei. A huszitákat se felejtsük ki sok erdélyi szásszal együtt, akik a német nyelvet is elfelejtették Moldovában a magyar kedvéért, habár a huszitizmust is elfelejtették. Ismeretes, hogy Húsz városát is a magyar husziták alapították. A legelső magyar bibliafordítás is itten készült. Húsz városában, ahol virágzói magyar nyomdaipar és könyvkötőipar keletkezett. Pacelli bíboros még osztotta az áldást, amikor az öreg, csínytevő Kodály Zoltán biztatására felcsattant a máig megőrzött munkadala az ősi magyar huszitáknak, akiket Bukovinában csak magyar huszároknak neveztek mindközönségesen. Mintha a régi nyomdagépek zakatolását, a tömzsi, tökéletlen papírvágó gépek suhogását, kaszapengését is hallottuk volna, a Tüzet viszek, ne lássátok: ég a ruhám, ne hagyjátok-nak a gyermekded dallamára. Pacelli bíboros és a vendégek, tisztek, mosolyogva hallgatták az ősi kórust. Az öreg Kodály, mint akinek meggyűlt az agya és a ruhája, szaladgált a kör körül. Gyantának nevezik a megsebzett fenyőfák kifolyó vérét. Ez a jószagú vér nem piros, ném bíboros, hanem sárga, akárcsak a csurgatott méz, vagy a megfagyott arany. A friss gyanta hamar megíustul, hamar megalszik, és akkor utálatosan ragacsos lesz. Mégis, sebesen fut a veszedelemhez, hogy a nagy szájú sebet eldugaszolja a fa derekán. Olyankor úgy siet, mint a mentőkocsi, amelyik a bajba jutott embereknek a vért szokta vinni, pecsétes palackokban. A Szentírás szerint óriások valának a földön abban az időben ... (Mózes I. könyve, VI. 4.) A tudósok szerint mégiscsak égignőttek a fák a földön abban az időben, a kőszén-korszakban. A szépen szolgáló kutyák pedig valószínűleg kétmázsás mamutcsontokat kaptak, abban az időben... Abban az időben patakokban futott az aranyvér, az ősi gyanta, a megsebzett fák derekán, amit ma már borostyánnak nevezünk — mindközönségesen. Pipákat, szivarszipkákat csiszolnak manapság borostyánból. Különösképpen azokat a darabokat keresik, és becsülik, melyek döglött, ősi bogarakat, szú-százlábú rovarokat is foglalnak magukban, abból az Időből, amikor a írissencsurgó aranyvér nyakon öntötte őket a vérző fának a tövében. Ki tudná megmondani, mennyi elfelejtett csudabogár volt megörökítve azokban a réges-i'égi énekekben, amiket ezekben a percekben a boldog bukovinai székelyek énekeltek Pacelli bíboros gyönyörködtetésére, aki a kör közepén állott? A Húsz városában született dal. úgynevezett műhely-ének volt, mely ugyanabban a szakaszban emlegette a földmívelő kendermunka és a Mátyás király idejében virágzó könyvipar szépségeit: Elvetettem kenderkémet, képírattam könyvecskémet. Leszedettem kenderkémet, megnyomattam könyvecskémet. Eláztattam kenderkémet, megolvastam könyvecskémet. Hazahoztam kenderkémet, megöleltem könyvecskémet. Lerágattam kenderkémet, megcsókoltam könyvecskémet. Felvetettem kenderkémet, elszakgattam könyvecskémet. Meghurboltam kenderkémet, bekötöttem könyvecskémet. Megvarrattam kenderkémet, újból kezdem könyvecskémet. ♦ azon túl, ott messze » (Folytatjuk)
