Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP Ü BQ NGESZv 8C&l 1992. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Országunk címerének eredete A tegnap világa Városok a századfordulón Mostanában sok szó esik címerünk egyik alkotóele­méről: az Árpád-sávról. Egyes — sajtóban megjele­nő — írások a rossz emlé­kű nyilasmozgalom jelké­peként, fasiszta szimbólu­mok közé sorolva emlege­tik. Ennek egyértelmű állítá­sa nem fedi a valóságot. Egy címer érvényessége nemcsak azok múlik, beik­tatják-e használatát a tör­vénybe. de azon is, hogy az ország polgárai mennyi­re ismerik a megjelenített szimbólumokat, s milyen mértékben azonosulnak azokkal. A címer feladata nem az egyes .államok egymástól való megkülönböztetése. Olyan jelképről van szó, amely nemzeti, történelmi hagyományokból ered. Köztársaságunk címere pajzs alakú, felette a szent korona található. A pajzs két részre osztott. Egyik fele hétszer vágott, vörös és ezüst színű sávok váltják egymást. Ezt nevezik Ár­pád-sávnak. A másik oldal alapszíne a vörös, benne zöld hármas halmon korona s ezüst kettőskereszt kapott helyet. A vágásos címer először Imre király (1196—1204) 1202-ben kiadott bullá­jának viaszpecsétjén buk­kan fel. Első színes áb­rázolása az 1320-as évek­ben készült zürichi címer­tekercsen látható. A for­mákhoz a köztudatban szimbolikus jelentés is tár­sul. Eszerint az ezüst sávok nagy folyóinkat (a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szá­vát) jelentik. Ezt a nézetet már a XV. század végén íródott oklevelekben fellel­hetjük, s az elképzelést Werbőczy Hármaskönyve terjeszti el. A kettős kereszt III. Béla (1172—1196) korában jele­nik meg. A XII. század ma­gyar—bizánci kapcsolata miatt Béla a császár udva­rában nevelkedett, sőt a trón öröklésére is volt esé­lye. Am a császárnak fia született, s így Béla magyar király lett. A kettős kereszt a bizánci uralkodók hatal­mi jelvénye volt, III. Béla nyomán került a magyar címerbe, a királyi hatalom szimbólumaként. A kettős kereszt eleinte önmagában állt, a 13. szá­zad végétől azonban mind gyakrabban helyezik hár­mas lóhereívre. A kései gótika a lóhereívet fokoza­tosan plasztikusabbá ala­kítja, s végül létrejön a Anyák, gyermekek menedékháza Az otthon első lakói A családvédő és szociális intézmény feladata, hogy a családjukból menekülésre kényszerült anyák cs gyer­mekeik részére átmeneti időre oltalmat, biztonságot ad­jon. Megyénkből is befogadják a rászorulókat. A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége és Pest- szenterzsébet—Soroksár Önkormányzata támogatásával Anyaoltalmazó Ház kezdte meg működését Budapesten a XX. kerület, Török Flóris utca 228. szám alatt. hármas halom. Jóval ké­sőbb ezt hegyekként értel­mezik: a Tátra, a Mátra és a Fátra a három hegy. Bár a kettős kereszt tövéhez már II. András idejében il­lesztettek egy nyílt leveles koronát, de ennek haszná­lata még a középkor vége felé sem állandósul. A pajzs fölött a korona a XIV. század végén jelenik meg, ekkor még nyílt vál­tozatban. Később (Mátyás uralkodása alatt) zárttá vá­lik, de egészen a múlt szá­zadig nem élethű az ábrá­zolása. A címerek, pecsé­tek készítői a koronát a valóságban csak koroná­záskor láthatták. A király felszentelése csak a szent koronával történhetett, il­letve csak ezzel volt érvé­nyes. Innen származik a nagyfokú tisztelete. A ko­rona mindig felette állt az uralkodónak, s így az or­szág az államiság jelképé­vé vált. A történelem folyamán a címer családi-hatalmi jel­vényből nemzeti jelképpé emelkedett. Ennek megbe­csülése legalább olyan mértékben feladatunk és kötelességünk, mint tették azt elődeink több száz éven keresztül. Nádai László Írországi aranyláz Aranyláz ütött ki az Ír­ország nyugati partjainál fekvő egyik szigeten, Achillen azóta, hogy egy helyi folyó kilépett medré­ből, majd a visszavonuló víz állítólag aranyrögöket hagyott maga után. A szigetre érkező arany­mosók egyszerű serpenyők­kel felszerelkezve próbál­nak aranyat találni. A he­lyi lakosok szerint azonban igen titokzatosak: nem árulják el, milyen zsák­mányra számítanak, csak egyre nagyobb számban le­pik el a szigetet. Jansovszky Katalin—Tomsics Emőke A tegnap világa, magyarországi városok a századfordulón című képeskönyvének fotóanyagából rendeztek kiállítást a Lcg­újabbkori Történeti Múzeumban Az Erzsébet-híd 191-0 körül (Klösz György felvételei) A szegedi Tisza-part és közművelődési palota 1900 körül le/tffercsepp Hallgató-, néző-, olvasónapló Ha jól értem, lám, ér­vényben maradt a tör­vény : Az igazságot leszavazhat­ja, elhallgattathatja, bebör­tönözheti. de nem foszthat­ja meg hatalmától sem ön­kény, sem forradalom, sem ellenforradalom. Sem demokrácia. □ De gustibus non est dis- putandum — lehet, hogy a a latinoknak volt csak­ugyan igazuk? Meg-megújuló heves vi­ták dúlnak az ízlésről, s elég sokan mindennél in­kább aszerint minősítik embertársaikat, milyen az ízlésük; aszerint osztogat­ják rokonszenvüket, ellen­szenvüket. ki milyen zenét szeret, milyen képet akaszt a falra, milyen divatosan öltözködik, ki a kedvenc írója, költője, színészé, áll-e kerti törpe a háza előtt. Nem indokolatlan meg­különböztetések ezek. de, ahogy én látom, a legfon­tosabb emberi rhinöc''"--’’‘<d semennyiben sem érintik. A munka, a jellem, a szak­tudás, az emberi tartás, a családbeli, a munkabei vi viszony, a szociális minő­ségű emberi kapcsolatok dolgában az ízlés, úgy tet­szik, nem meghatározó té­nyező. Még azt sem téte­lezhetném fel jó lelkiisme­rettel, hogy eme kétségkí­vül fontos emberi értékek más arányban oszlanak meg a magukat modern íz­lésűnek vallók és a konzer­vatív ízlésűnek minősülők közt. Lehet, hogy az öreg Tolsztojnak van azért vala­mi kis igaza? Hogy mér­legre kell tenni az esztéti­kán túli minőséget is? Hogy hatását tekintve rangos művészet, is lehet kárté­kony. silánv művészet is lehet jótékony hatású? Következésképpen: nem alkalmas rendező elv a társadalomban a pőre esz­tétika ? n Amennyivel több vagy többet mondó a jelző a kel­leténél, jelentésértéke any- nyival kevesebb. □ Olvasom, hogy egy feldü­hödött amerikai férj ketté­fűrészelte a családi házat válópere után. Legnagyobb gondja az volt, hogy láng­vágó híján a fürdőkádat nem tudta két darabra el­vágni. Lehet, hogy magyar szár­mazású volt ez az amerikai féri? Lehet, hogy olvasta valamikor Móricz Zsig- mondtól A birkaitató vá­lót? □ Elég erősek vagyunk el­viselni mások baját? (Rochefoucauld) De van egyáltalán olyan „mások baja”, melyben nincs jelen — esélyként sincs jelen — a magúnké? Szóvá teszik: tudomá­nyos kutatásunk eltávoló- dott a gyakorlattól: sok a papírosmunka, címért, fo­kozatért, minősítésért. Jog­gal teszik szóvá, de gondol­juk azért meg: a távolsá­got kutatás és gyakorlat közt fordítva is jogos le­mérni: a gyakorlattól a ku­tatásig. Hátha a gyakorlat távolodott el a kutatástól? Nem ám csak a termé­szettudományok, a műszaki tudományok territóriumán. Hátha közgazdászok, szo­ciológusok. pedagógusok, írók. művészek, publicisták, történészek, jogászok, filo­zófusok — uram bocsá’ po­litikusok! — életrevaló „ta­lálmányait” olykor éppen a gyakorlat nem veszi be, az „innovációs rendszer” hibás mechanizmusa? Pedig hát ezekben a szektorokban is születhetnek — bizonyára születnek is — á társadal­mi fejlődés szempontjából igen fontos és szükséges „találmányok”, „újítások”, sőt: felfedezések. / / íV (Fekete Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents