Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
VI. PEST MEGYEI HÍRLAP SZILVESZTER ' > 1992. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK Újabb bizonyítási kísérlet Némi nemi erőszak. Az alábbi történet igaz, de a neveket és a helyszínt — tekintettel a kényes témára — megváltoztattuk. ★ Miért nem tért haza K. K — aki egy forró nyári délutánon bevásárolni indult — szokott időben az otthonába? Miért várták hiába gyermekei és unokái a miniszoknyás nagymamát? Milyen veszélyek leselkednek úton-útfélen egy védtelen nőre? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ a bírósági tárgyaláson. A negyvenesztendős, másfél méter magas vádlott fegyőr kíséretében, megbilincselve jelent meg a bíróság előtt. Ügy kell neki! Bezzeg akkor ... Na, de ne vágjunk az események elé. Elég, ha annyit elárulunk, hogy a vád: erőszakos nemi közösülés. A sértett K K. mint már szó volt róla, nagymama, de jól tartja magát. Legalább tíz évet letagadhatna a korából, na, de a bíróság előtt nem lehet. Könnyes szemmel beszél a történtekről. Azon a szörnyű napon bevásárlás után beült a megszokott törzskocsmájába, hogy lehajtson egy felest. Kettő is lett belőle, de igazán nem ezen múlt a dolog. Szóval észrevette a vádlottat, aki régi hódolója, és odaszólt neki: Lajos, meghívsz egy sörre? Akkor még persze nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy milyen vadállat lakik egy ilyen férfiban?! Eltelt az idő, és már hajnalodéit, amikor a Lajos kocsiján hazaindultak. Útközben történt a bűncselekmény, pont, amikor a Bogyóka termelőszövetkezet liliomágyása mellett elhaladtak. K. K. nem akarta, de a dolog megtörtént. Erőszakkal. ott a liliomok között. A hölgy javasolta, hogy majd folytassák otthon, de ezt csak azért mondta, hogy leszerelje a férfit, és valamiképpen megszabaduljon tőle. A sértett zokog, elfullad a hangja, és nem bír tovább beszélni. A bírónő olvassa fel a jegyzőkönyvből az intim részleteket. (Nyomozati anyag: kétszáztól háromszázhuszadik oldal.) Bűnjel egy tangabugyi és egy miniszoknya, amiket a hatóság lefoglalt. Rövidre fogva a szót: a bűncselekmény után megint beültek a kocsmába, mert a sértett nagyon megszomjazott. A vádlott ekkor már csak egy sört fizetett, mert ráadásul smucig alak. Ezután a sértett megtette feljelentését a rendőrségen. A bírónő ismerteti a talaj- és növénytani szakértő véleményét, amely. egybehangzóan bizonyítja, hogy történt valami a Bogyóka termelőszövetkezet földjén. A liliomok három négyzetméteres területen le vannak tiporva. Az anyagi kár jelentős. Lajos a bizonyítékok ellenére tagad, sőt két tanúval bizonyítja — egyik a felesége, másik a szomszédasszony —, hogy Lm.- potens. Meglepő fordulat. Az ügyésznő azonban fenntartja a vádat, szerinte a vádlott képes volt arra, hogy megvalósítsa a bűncselekményt. A bíróság szakértőnőket rendelt ki, és újabb bizonyítási kísérlet következik, annak megállapítására, hogy igazat mondott-e a vádlott. Amennyiben Lajos valóban impotens, az erőszakos nemi közösülés vádját elejtik, és a továbbiakban csak liliom- tiprásért kell felelnie. Véresen komolytalan dolgok „— Uram! A késemért jöttem! — Hol hagyta? — Valami matrózban — Milyen kés volt/ — Acél, keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? — Várjunk ■.. Csak lassan, kérem ... Milyen volt a nyele? — Kagyló. — Hány részből? — Egy darabból készült. — Akkor nincs baj. Megvan a kés! — Hol? — A hátamban. — Köszönöm. — Kérem..." (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány.) Véresen komoly históriákról gyakran hallani, de ezek ellenkezőjéről csak elvétve. Véresen komolytalan dolgok pedig nemcsak Rejtő Jenő regényhőseivel fordulnak elő. Példa erre néhány Pest megyei bűnügyi história az elmúlt öt esztendőből. Az oldalt Irta és szerkesztette: Gál Judit FEGYELMEZÉS VASVILLÁVAL KELLEMETLEN MEGLEPETÉS JVehofßtja vifjye a puskúÉ! Megbocsátó férfiak nemcsak a mesében léteznek, hanem a valóságban is. Ferencnek harcias menyecske jutott osztályrészül, ám ő szemérmesen titkolta, hogy asz- szonykája erélyesebb a kívánatosnál, és a porolót, meg a fakanalat eredeti rendeltetésük helyett az ő fegyelmezésére használja. Hősünk, amikor kék foltokkal az arcán jelent meg a barátai között, azt állította, hogy nekiment az ajtófélfának, dagadt szemét megcsípte a darázs, törött sípcsontja pedig a hepe-hupás úttestet okolta. Am amikor kicsi felesége egy éjszaka leforgása alatt kétszer sebesítette meg — előbb vasvillával, néhány óra múlva pedig konyhakéssel — nem lehetett tovább titkolni a történteket, mert hivatalból megindult az eljárás. Ferenc és hitvese azon a napon egy házaspárt látott vendégül és nem sajnálták a pénzt italra. Mind a négyen meglehetősen sokszor néztek a pohár fenekére, majd amikor már megelégelték a mulatozást, a háziak felajánlották a barátaiknak, hogy maradjanak ott éjszakára. Azok elfogadták a meghívást és lefeküdtek a szobában. A vendéglátók pedig a konyhában ágyaztak maguknak. Am Ferenc úgy találta, hogy kényelmetlen a fekhelye, és engedélyt kért asszonyától, hogy helyet változtasson. — Anyukám, én átköltöznék az lilékhez — kérlelte hitvesét. Pucér hölgy az autóban Se szeri, se száma a gépkocsifeltöréseknek, s ilyenkor a károsult kellő alapossággal sorolja a rendőrségen és a biztosítónál, hogy mi tűnt el az autójából. Ám előfordult olyan eset is, hogy nem vittek el semmit, sőt éppen ellenkezőleg . .. Egy Dabas környéki gépkocsi-tulajdonos rohant kétségbeesve a rendőrségre, mondván, hogy családi házának udvarán parkoló autójában alvó nőt talált, egv szál semmiben. A hölgy ismeretlen volt a számára? s mint mondta, fogalma sincs arról, hogy miért éppen az ő autóját tisztelte meg látogatásával. A rendőrök annak rendje és módja szerint a helyszínre mentek és meggyőződtek arról, hogy a bejelentés igaz. Miután felébresztették az alvót, felszólították arra, hogy öltse magára a ruháit, és bekísérték a helyi rendőrkapitányságra, ahol kihallgatták. Mint kiderült, az illető különböző szórakozóhelyeken töltötte az éjszakát, és meglehetősen sokat ivott. Elindult hazafelé, és útközben elfáradt, elálmoso- dott és valami alkalmatos alvóhelyet keresett magának. Ami ezután történt, arra már nem tudott, vagy nem akart visszaemlékezni. Az ügy lezárult, de szolgál némi tanulságul: aki nem zárja be éjszakára a kaput, az könnyen találhat meztelen nőt a kocsijában, vagy az ágyában. BARLANGÁSZOK BOSSZÚSÁGA Kísértetek Az asszony azonban megpóbálta őt visszatartani, mondván: — Ne égess engem, te szemét, mocskos gazember... Azután, amikor nem használt a „szép szó” előkapta a kamrából a vasvillát. Szúrni akart vele, de a férje védekezett, miközben megsérült a keze. Mély volt a seb, vérzett erősen, úgyhogy hívták az ügyeletes orvost, aki annak rendje és módja szerint bekötözte. Ezután mindenki nyugovóra tért, ám Ferec hajnaltájban megint a vendéghölgy hálóhelye felé indult. Annak a férje békésen horkolt, úgy hogy szépen lefeküdt az asz- szony másik oldalára. Ám hitvese is észrevette a dolgot és ment is nyomban megfegyelmezni a hűtlen gazembert. Előkapta a konyhakést, mellyel hátba döfte csapodár emberét. Jött megint a doktornő, és ezúttal már kórházba kellett szállítani a sérültet. A harcias menyecske a bíróság előtt sem mutatott megbánást. Kijelentette, hogy ő ezután sem hagyja magát, ha arra kerül a sor. — Nem bántam meg semmit, most is ezt tenném! Nehogy a nyúl vigye ám a puskát... Ferenc, aki időközben felépült, a bíróság előtt kijelentette, hogy megbocsát. ígérte, hogy hűségesen vár, míg asszonya kiszabadul a börtönből. az Ördögly u kban Hátborzongató históriák terjedtek egy időben a solymári Ördöglyuk barlangról. Beszélték, hogy minap egy koponyát találtak ott, sok minden megesik. Bevett szokás volt, hogy a barlangászok hátizsákjukat a bejárattól mintegy ötven méterre lévő vájat- ban hagyták, és úgy indultak a túrára. Ez így ment egy darabig, de ezután nem kis ká" és bosszúság érte őket. Eltűntek értékes hegymászó-felszerelések, váltócipők, egyebek, sőt gyakran pénz és igazolvány is volt a holmik között. A hiszékenyebbek szerint kísértetek jártak az Ördöglyukban, akik nem vették jónéven, hogy háborítják nyugvóhelyüket, és ily módon akartak bosszút állni. Ám a rendőrök kinyomozták a titokzatosnak látszó ügyet. Kiderült, hogy a barlang ugyan vasráccsal és lakattal le van zárva, de a megoldás nem éppen tökéletes, mert kis termetű, vékony fiúk még átférnek a nyíláson. Néhány helybeli általános iskolás pedig megfigyelte, hogy a barlangászok hol tartják a holmijukat, és ilyenformán biztos volt a zsákmány. A lopott holmik egy részét a közeli turistaház padlásán, más részét egy roncsautóbuszban tartották. Ha pénzt is találtak, azt elköltötték, és közben arról beszéltek, hogy kísértetek járnak az ördöglyukban. (Dluhopolszky László [Ludas Matyi] rajza) TTrűlikús utcai telefon fülke Egy ideje már külföldi példák nyomán Magyar- országon is felhívható néhány utcai telefonfülke. Jó dolog ez, hiszen akinek nincs otthon készüléke, megbeszélheti a hozzátartozóival, a barátaival, hogy ha adott időpontban odamegy, hívhatják, mert létrejön a kapcsolat. A bűnözők azonban hamarabb kiszimatolták a dolgot, jobban mondva az ebben rejlő lehetőségeket, mint a hivatalok. A most következő ügy főszereplője egy hölgy, aki megjelent valamelyik Pest megyei ÁFÉSZ áruházában, és nagyvonalúan közölte, hogy 3 millió 800 ezer forintért óhajt cigarettát vásárolni. Természetesen nem készpénzért. hanem szabályosnak látszó banki hitellevéllel. A nagy összegű vásárlás jogosan keltett feltűnést, és az ügyintéző fel is hívta telefonon a hitellevélen szereplő telefonszámot, ahonnan azt a felvilágosítást kapta, hogy a hölgynek több mint 4 millió forintos bankbetétje van, amiből a 3 millió 800 ezret a szóban forgó cigarettavásárlásra zárolták. A bevezető után talán mondani sem kell, hogy a „hivatalos irat” fejlécén egyik utcai telefonfülke száma szerepelt, ahová a „vásárló” bűntársa betelepedett egy kis időre, és várta a hívást. Az ügylet egyébként mégsem jött létre, és a „milliomosnőt” őrizetbe vették, még mielőtt teherautóval elszállíthatta volna a rakományt. Egyébként kiderült róla, hogy bár a névé* alá tudta írni a szerződésen, a többi betűt nem ismeri, ugyanis analfabéta. Nem mind arany... Nem mind arany, ami fénylik — tartja a közmondás, ami esetünkre is érvényes. H. Tibor és B. Antal holtbiztos tippre indultak egy Amerikából hazatelepült család házába. Számítottak rá, hogy jómódú emberek hajlékába mennek és arról is információk voltak, hogy senki sincs otthon. A hívatlan vendegek nem jó szándékkal érkeztek — a kifeszített ablakon keresztül —, hanem arra készültek, hogy összeszedik az értékes holmikat és eltűnnek. Amikor egyik szobába benyitottak, valóságos ezeregyéjszaka tárult a szemük elé: egy vitrinben kiállítva csillogtak az arany karkötők, láncok, diadémok, briliánsok és smaragdokkal ékesített holmik. A betörők összeszedtek mindent, és ahogy jöttek, úgy távoztak. Am ekkor váratlan balszerencse érte őket, egyenesen a járőrök karjaiba futottak. H. Tibor még ezután is ügyeskedett, megpróbált néhány gyűrűt és mandzsetta- gombot elrejteni a szolgálati kocsiban, de ez sem jött össze. A história újabb fordulata volt, amikor házkutatáskor a bűnözők lakásán egy csomag kitöltetlen útlevelet találtak, meg egy diplomata-csekkfüzetet, melyek eltűnését korábban már bejelentették az egyik nagykövetségről. H. Tibort egyébként, mint kiderült, az egyik szomszédos országból már korábban kiutasították, mert rájöttek, hogy hamis okmányokkal tartózkodik ott, s így nemkívánatos személynek minősült. Ezután került Magyarországra, ahol rövidesen a rendőrök karjaiba futott. Á Budaörsi Rendőrkapitányságról, mint minden hasonló esetben, természetesen azonnal értesítették a károsultat arról, hogy mi történt, és örömmel közölték azt is: jöhet az értékeiért, megvan minden hiánytalanul. Ám ekkor a rendőrök lepődtek meg; a károsult ugyanis váratlanul egykedvűnek mutatkozott. Nem kapott a szívéhez, az ékszerei miatt, és annak sem örvendett különösebben, hogy minden megkerült. Kiderült ugyanis, hogy a vitrinben díszelgő holmik csak bizsuk voltak; pontosabban: másolatok az eredeti példányokról. Amerikai szokás szerint ugyanis az értékes ékszereket egy pénzintézet széfjében őriztetik és amit viselnek, illetve az otthonukban tartanak, az csak ügyes utánzat. Persze a betörők számára nem volt mentő körülmény, hogy a. több kiló csillogó holmi, amit néhány percig birtokoltak, csak bizsu.
