Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
SZILVESZTER 1992. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK Sátáni egylet Dr. Ábrahám Tibor vagyok, nagykőrösi szabad demokrata képviselő. Én hajtottam végre azt a történelmi hőstettet, hogy fölálltam a Parlamentben, és éles hangon, mit éles hangon? — egyenesen vakmerő bátorsággal, amelyet megirigyelhet tőlem minden egri asszony, kik holmi forró olajjal öntözgették a pogányt! Fölálltam és a nyilvánosság szemébe vágtam az igazságot. Kimondtam, mi eleddig kimondhatatlannak tűnt. Én voltam, ki bátor, de bátor módon, férfias gerinccel és szememet nem lesütve, nem kerülgetve a meztelen igazságot, odavetettem. Én voltam, aki halált megvető bátorsággal vettem a szót a szájamra, amelyet nem vagyok hajlandó befogni, kiváltképp akkor, ha — méltón a szabad demokrácia írott és íratlan szabályaihaz — meg kell védeni a hazát, amely a Horthy-fasizmusban, mint tudjuk, azután a Kádár-izmusban csak-csak — már nekünk szabad demokratáknak és maoistáknak köszönhetően — emelkedett, és most e végveszélyben, de a szabad demokraták egy mindenkiért, mindenki egyért jelszavával mélyen tudatunkban, felálltam a T. Házban, és fittyet hányva eme szörnyű úri rendnek, bíz nagykőrösi Ábrahám Tibor oda vetettem, mint egy pihét a szót. Elmondtam és rávilágítottam. Ott születtem! Oda is kell világítanom, hisz lámpás vagyok, szabad lámpás az Európa felé vezető úton, miközben mások hazámat, annak emelkedését akadályozzák. Én voltam, aki mertem ebben a cenzúrától terhes világban beszélni. Én, a szabad demokrata adtam jelt! Vigyázat!! Itt erők működnek — alázatosan figyelmeztetem miniszterelnök urat — kik önt, a kormányt is pont onnan, igen onnan Miniszterelnök úr, vigyázzon!!! Jaj, én — Ábrahám Tibor Nagykőrösről — féltem a kormányt. Reszketek érte. Igaz, általában ellenzékből, pontosabban legnagyobb ellenzékből, de most, most látom — látjuk éles szemű szabad demokraták — veszély helyzet alakult. Vagy minek nevezzem ezt a kormányellenes provokációt? Kimondani is rettenetes: MEGSZÜNTETTÉK A NAGYKŐRÖSI OLDALT! Miniszterelnök úr! Vigyázzon — mi, szabad demokraták figyelmeztetjük — egy vadkan, mely azt telte Zrínyivel, az a (bocsássa meg nekem az Űr, hogy nevüket a számra veszem!) Pest Megyei Hírlaphoz képest — elnézést e nemzetközi kifejezésért — smafu. Miniszter- elnök úr! Aggódunk. Ha a nacionalizmus ördöge ráveti magát szülővárosomra, Nagykőrösre, és bekebelezi e hozzánk oly közeli, szemünknek oly kedves régiót, végünk! Azt hirdetik e nacionalista eltévelyedettek, hogy vásároljunk magyar árut, támogassuk a hazai ipart. Minket, szabad demokratákat vernek e kiáltvánnyal naponta arcul. Meddig tűrjünk?! De kérdem én? A romániai Nagyváradról hozatott vezércikk, az magyar áru? Lámcsak kibújik ám a kétszínűség! Elvt.... Pardon, barátaim, résen legyünk! Szélsőségesek tömkelegé írja a lapot! Szabad demokraták! íme a lap karácsonyi — szerintünk ünnepi — lap szerzőgárdája: Tőkés László, Gárdonyi Géza, Jeleníts István, Márai Sándor, Remé- nyik Sándor, Futó Dezső, Babits Mihály, Fekete Gyula, József Attila, Ady Endre, Illyés Gyula, Kiss Dénes, Kuncz Aladár, Karinthy Frigyes, Szuhay Balázs, Mikszáth Kálmán, Tóth Árpád, Benedek István, Petőfi Sándor, Eötvös József, Latinovits Zoltán, Szilágyi Ferenc, sőt, Francois Villon... Nem bírom tovább! Hová jutunk, ha ez itt — e féltett kis honban — fölüti fejét. Kérem miniszterelnök urat, hogy e jobboldali zuhatagot megfékeztetni szíveskedjék, hisz — minő bűn! — e szerzők állami pénzen, a kormány zsebében kucorgó kiadó lapjában, az adófizetők krajcárain kuncognak. Fenti szélsőjobbos nézetű, nacionalista szerzőket, kik olykor, hogy jobban — fülbemászóbban — hirdethessék a kormánykoalíciót is jobbról való támadásukat, nem átallották magukat a rímes beszédre, azaz versírásra fogni. Én, Ábrahám Tibor — kit arra akar késztetni e lap, hogy soroljam föl milyen érveim vannak jobboldalisá- guk bizonyítására — kérdem: az imént fölsorolt névsor tán nem elegendő? Ha Önök itt a T. Házban, azt mondják: nem, akkor én meg azt mondom, hogy a Pest Megyei Hírlap ördöge — nem hiába említette kedvenc, igazmondó, korrekt, mértéktartó, visszafogott, tisztahangú, minden emberellenest elutasító szabad demokrata lapom, a Beszélő — itt van, és kirekeszt a Vödrös-brigád. Sátáni egylet! Halkan kérem miniszterelnök urat, hisz bocsánat az éles szemű észrevételért, pardon, hogy ügyeibe avatkozom, és ne vegye rossz néven ha féltem, ám kérem, könyörgöm halkan, érezze meg szavaim elfojtotta köny- nyeimet, küldje e brigádot tömlöc fenekére, veresse vasba őket, jó nehézbe, lökje lágyan őket a Tisza fenekére, avagy tudósítsanak messzi Boszniából. De javasolhatok még, jaj rossz néven ne vegye, de tudja, a nagykőrösi oldal megszűnte nem hagy aludni, éjszakáim oly álmatlanok, szörnyű e tudat nekünk, kik Nagykőrös szülöttei vagyunk, hol nemrég még kommunista nevét viselte a téesz, hol bátran még ma is megtekinthető a szovjet hadsereg diadalútja, hol október 23-án mily gyönyörű volt, szót kapott János, igen, a Berecz. Javasolhatnék halálnemeket a Vödrös-brigádnak, de immár kiapadtam a szabad demokrata szóból! Bocsássák meg. elhullajtott könnyeim, ha netán a zakójukra cseppent. Én csak fölhívni kívántam a figyelmet! Jobb, jobb, jobb, szélsőjobb lesz erre odafigyelni! (A képviselő úr szavait lejegyezte: V. A.) ★ Szerkesztőségünk közleménye: Mivel a fentiekkel biztonyítottnak látjuk lapunk jobb- oldaliságát, a képviselő úr számára eddig fenntartott, bekeretezett üres helyet ezennel megszüntetjük. Kedves megyei olvasóink, városban és falun élő előfizetők, fővárosi olvasók. Mérleg utcai ellenőrző központ! Valamennyinknek békés, boldog új évet kívánunk a Vödrös-brigád Ki a vidámabb, a férfi vagy a nő? Megszoktuk azt az elképzelést, hogy a férfi szörnyen komoly, míg a nő mosolygós, derűs teremtés. A valóságban a nő többnyire roppant komoly lény, a férfi pedig minden móka és tréfa kútfeje. Az egész félreértés alighanem abból ered, hogy az életben a komoly és komor dolgoknak — amilyen a politika, az egyetemi előadások, a vezércikk megírása, a magasabb számvitel, a mozdonyvezetés és effélék — legnagyobb részével a férfi foglalkozik. Ez persze igaz, csakhogy a foglalkozás komolyságából még nem következik az emberi természet komolysága. Továbbá csakugyan úgy tetszik, hogy a nő jobban szeret szórakozni, pontosabban szólva jobban szereti, ha szórakoztatják, mint a férfi. Ez is igaz, de nem éppen a jó kedély, a vidámság hiányára mutat-e ez a szórakozásigény? A bizonyítékok tömegével igazolhatnám, hogy milyen kevés a nők közt a humorista és a komikus. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a humor férfikiváltság, akár a filozófia, a hadviselés és egyebek. Magyarázzák a lélekbúvárok a dolgot ab ovo vagy ab ova- rio: tény, hogy a férfiter- mészet tréfásabb, rakonKAKIÜL CAPEK Ki a vidámabb? magáért való bolondozás, a szertelen jókedv, a teljes behódolás a nevetés istenéinek — ez nem a nőknek való. cátlanabb, pajkosabb, mint a női. Ahol együtt van néhány férfi, ott rögtön sor kerül valami tréfára. A férfiak különösen hajlamosak rá, hogy valami csínyt kövessenek el, nyilván apjuk kamasz őurasága iránti velük született kegyeletből; ugyanis a férfi apja a kamasz. Nem voltam még miniszter, s remélem, nem is leszek, de a lelkem mélyén meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter urak a minisztertanács ülésén egymás kabátszárnyát odakötik a székhez, titkos leveleket küldöznek egymásnak azá asztal alatt, s ha valamelyikük egy pillanatra eltávozik, aktái közé szerelmes levelet, tízórai- papírost vagy makk tízest csempésznek a többiek. Ha pedig nem ezt teszik, biztos, hogy nagy önmegtagadásukba kerül. Valakit megtréfálni, valamiben másokkal összejátszani, valamiféle csínyt elkövetni — ez a legerősebb férfiszenvedélyek egyike. Ezzel szemben a nő talán háiásabb nézője minden mókának, de isten ments, hogy ő tervelje ki vagy kövesse el! Először is, ő maga nagyon-nagyon nem szívesen válik a tréfa szenvedő alanyává. Teljességgel híjával van annak a széles, jókedvű mosolynak, amely- lyel a férfi nyugtázza a rovására elkövetett tréfát. Aztán meg... az ördögbe is! Ha már egy nő, amint mondják, valakiből bolondot űz, annak rögtön kellemetlen, személyeskedő éle támad. Harmadszor pedig, a nőtől az ilyesmi idegen, nem „ül” neki a szerep, sehogy sem ért hozzá, nincs meg benne az az ártatlan támadókedv vagy az a kedélyesség, vagy az a ... hogy is mondjam ..., egyszóval az a túláradó, tettre kész vidámság, A nő szívesen nevet, de nincs bizalma a mások nevetéséhez. Kerüli az alkalmat, hogy a maga jószántából nevetést, derültséget fakasszon. Nyilván attól tart,, hogy kockáztatja a méltóságát, ami örök kényes oldala. Aki fél a nevetségessé válástól, sohasem lehet egészen felszabadultan, a lelke mélyéig vidám. Nevetni tudnak a nők, de nem tudnak szívvel-lélekkel benne lenni a tréfában; a teljesen céltalan, önTovábbá — és ez talán kölcsönös szolidaritás vagy bizalmatlanság —, amikor a nők egymás közt vannak, egymás rovására sose követnek el tréfákat. Ha egy nő valami csínyt elkövet, mindig a férfi rovására teszi; ha valakiből bolondot űz, az illető biztosan férfi. (Amiből az is világosan kiderül, hogy a nők jobban félnek a nőktől, mint a férfiaktól.) De ilyesmit is csak akkor tesznek, ha bennünket, férfiakat utánoznak. Az élet sodrában a férfiak tartják fenn a derűt. Nem, nem, a nő nem vidám lény; s ha mosollyal ajkán járja az életet, az képmuiatás. A nő halálosan komoly lény. Mi, éppen mi,, szakállas, bozontos, konok és csúf férfiak, mi vagyunk az élet derűje. Becsüljük meg ezt, és komoly hivatásunkban, gépeink, filozófiánk mellett, tanszékeinken vagy az eke szarvánál gondoljunk, rá, hogy bőrünk alatt az Örök Kópé csontjait hordjuk, azét, akit az Űristen azért teremtett, hogy jókedv és vidámság legyen a világon. Mert ez volt és ma is ez az ő bölcs akarata. (1923) PARLAMENTI NAPLÓ Csaba nem Balázs Tegnap délelőtt tíz órakor folytatta munkáját az Országgyűlés rendkívüli téli ülésszaka. Nem sokaság, hanem lélek, Szabad György tesz csuda dolgokat — mondta Dörnbach Alajos s átadta az elnöklést Szabad Györgynek. Napirend előtti felszólalásokkal kezdődött a munka. Palotás János (független) képviselő, a Vállalkozók Országos Szövetségének nemrég lemondott elnöke azt fejtegette, hogy aki szegény, az a legszegényebb, fázósságát odadja a télnek, melegét meg odadja a nyárnak, üres kedvét a puszta határnak. Ojabb független képviselő, llkei Csaba kapott szót, aki nem kis felhördülés közepette kijelentette, hogy harmadnapja nem eszik, se sokat se keveset, majd így folytatta: Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök. Azonnali szólásra jelentkezett Dénes János (független), aki vétkesek közt cinkos, aki néma — felkiáltással előbb llkei mentelmi jogának, majd llkei felfüggesztését kérte, melyhez többen is csatlakoztak. Eör- si Mátyás szabad és demokrata képviselő figyelmeztette Dénes Jánost, hogy javaslata törvényellenes. II- kei ugyanis Csaba, és nem Balázs, aki a tömegbe lövetett volna, ha akar. Ezzel szemben llkei képviselő pontosan kifejtette, csak akkor öl, ha kell. Ez pedig a BTK 23/XXIV./c-d értelmében, figyelembe véve az MCDX/BMX/ACDC/ BMW-MSZMP 76/2, b. pontját, teljesen világosan kimondja. az a legény, aki állja. Eörsi meggyőző érvei ellenére a koalíció rövid időre kivonult a teremből. G. Maczó Ágnes (mondanunk sem kell, hogy független) képviselő asszony, a megüresedett padsorok előtt drámai hangon ecsetelte, mit érlel annak a sorsa, kinek nem jut kapanyél. Ültetne krumplit harmadába — kiáltotta Torgyán József, mire a képviselőnő azt válaszolta, hogy nincs szabad föld, egy kapa se. A felforrósodott vitának Szabad György csengetése vetett véget. Ezután Darvas Iván (SZDSZ), a Televízió zárolt egymilliárd forintjával kapcsolatban elmondta, hogy kicsit szomorkás a hangulata máma, kicsit be- lészállt a boldogtalanság. Kicsit úgy érzem magam — hangsúlyozta a képviselő —, mint a durcás kis gyerek, kinek elvették a játékát. Kulin Ferenc (MDF), a kulturális bizottság elnöke, válaszában elismerte a probléma súlyosságát, s a következőket mondta: Itt a két kezem, ez van nekem, tudod jól, ez mindenem. Horn Gyula (MSZP) a külügyi bizottság lapunk zártáig elnöke, a kormány szomszédos államokkal szembeni felelőtlen magatartását hozta szóba, néhány konkrét példát említve. Szép város Kolozsvár, s én ott lakom a Szamosnál — olvashatjuk az egyik kormánypárti lapban, egy másik szélsőséges újság pedig azt írta, hogy falu végén kurta kocsma, oda rúg ki, a Szamosra. Így akarunk megbékélést? — tette fel a kérdést. Dunának, Oltnak egy a hangja — hirdeti egy másik orgánum, sőt az aluljárókban a skinheadek azt harsogják, hogy komáromi kisleány, vigyél által a Dunán. Horn nagyobb önmérsékletre szólított fel mindenkit. Végezetül Vngár Klára (Fidesz) bejelentette, hogy új lakásba költözik. Mint ismeretes, a képviselőnő megígérte, hogy a budapesti Expo megrendezése esetén elköltözik a fővárosból. Találtam egy kétszobás garzont Sevillában — mondta. Ezt követően a házelnök vendégeket köszöntött. A díszpáholyban megjelent a régi magyar parlament né- hánv. messzire szakadt képviselője. Korom Mihály, Cservenkáné, Berecz János és Stadinger István integetve köszönte meg a tapsot, azt követően folytatódott a törvényhozás munkája. (Székely) (Puszta Péter rajza)
