Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

SZILVESZTER 1992. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK Sátáni egylet Dr. Ábrahám Tibor vagyok, nagykőrösi szabad de­mokrata képviselő. Én hajtottam végre azt a történelmi hőstettet, hogy fölálltam a Parlamentben, és éles han­gon, mit éles hangon? — egyenesen vakmerő bátorság­gal, amelyet megirigyelhet tőlem minden egri asszony, kik holmi forró olajjal öntözgették a pogányt! Föláll­tam és a nyilvánosság szemébe vágtam az igazságot. Kimondtam, mi eleddig kimondhatatlannak tűnt. Én vol­tam, ki bátor, de bátor módon, férfias gerinccel és sze­memet nem lesütve, nem kerülgetve a meztelen igazsá­got, odavetettem. Én voltam, aki halált megvető bátor­sággal vettem a szót a szájamra, amelyet nem vagyok hajlandó befogni, kiváltképp akkor, ha — méltón a sza­bad demokrácia írott és íratlan szabályaihaz — meg kell védeni a hazát, amely a Horthy-fasizmusban, mint tudjuk, azután a Kádár-izmusban csak-csak — már ne­künk szabad demokratáknak és maoistáknak köszönhe­tően — emelkedett, és most e végveszélyben, de a sza­bad demokraták egy mindenkiért, mindenki egyért jel­szavával mélyen tudatunkban, felálltam a T. Házban, és fittyet hányva eme szörnyű úri rendnek, bíz nagy­kőrösi Ábrahám Tibor oda vetettem, mint egy pihét a szót. Elmondtam és rávilágítottam. Ott születtem! Oda is kell világítanom, hisz lámpás vagyok, szabad lámpás az Európa felé vezető úton, miközben mások hazámat, annak emelkedését akadályozzák. Én voltam, aki mer­tem ebben a cenzúrától terhes világban beszélni. Én, a szabad demokrata adtam jelt! Vigyázat!! Itt erők mű­ködnek — alázatosan figyelmeztetem miniszterelnök urat — kik önt, a kormányt is pont onnan, igen onnan Miniszterelnök úr, vigyázzon!!! Jaj, én — Ábrahám Ti­bor Nagykőrösről — féltem a kormányt. Reszketek érte. Igaz, általában ellenzékből, pontosabban legnagyobb el­lenzékből, de most, most látom — látjuk éles szemű szabad demokraták — veszély helyzet alakult. Vagy mi­nek nevezzem ezt a kormányellenes provokációt? Ki­mondani is rettenetes: MEGSZÜNTETTÉK A NAGYKŐRÖSI OLDALT! Miniszterelnök úr! Vigyázzon — mi, szabad demokra­ták figyelmeztetjük — egy vadkan, mely azt telte Zrí­nyivel, az a (bocsássa meg nekem az Űr, hogy nevüket a számra veszem!) Pest Megyei Hírlaphoz képest — el­nézést e nemzetközi kifejezésért — smafu. Miniszter- elnök úr! Aggódunk. Ha a nacionalizmus ördöge ráveti magát szülővárosomra, Nagykőrösre, és bekebelezi e hozzánk oly közeli, szemünknek oly kedves régiót, vé­günk! Azt hirdetik e nacionalista eltévelyedettek, hogy vásároljunk magyar árut, támogassuk a hazai ipart. Minket, szabad demokratákat vernek e kiáltvánnyal na­ponta arcul. Meddig tűrjünk?! De kérdem én? A romá­niai Nagyváradról hozatott vezércikk, az magyar áru? Lámcsak kibújik ám a kétszínűség! Elvt.... Pardon, barátaim, résen legyünk! Szélsőségesek tömkelegé írja a lapot! Szabad demokraták! íme a lap karácsonyi — szerintünk ünnepi — lap szerzőgárdája: Tőkés László, Gárdonyi Géza, Jeleníts István, Márai Sándor, Remé- nyik Sándor, Futó Dezső, Babits Mihály, Fekete Gyula, József Attila, Ady Endre, Illyés Gyula, Kiss Dénes, Kuncz Aladár, Karinthy Frigyes, Szuhay Balázs, Mik­száth Kálmán, Tóth Árpád, Benedek István, Petőfi Sán­dor, Eötvös József, Latinovits Zoltán, Szilágyi Ferenc, sőt, Francois Villon... Nem bírom tovább! Hová ju­tunk, ha ez itt — e féltett kis honban — fölüti fejét. Kérem miniszterelnök urat, hogy e jobboldali zuhatagot megfékeztetni szíveskedjék, hisz — minő bűn! — e szer­zők állami pénzen, a kormány zsebében kucorgó kiadó lapjában, az adófizetők krajcárain kuncognak. Fenti szélsőjobbos nézetű, nacionalista szerzőket, kik olykor, hogy jobban — fülbemászóbban — hirdethessék a kor­mánykoalíciót is jobbról való támadásukat, nem átallot­ták magukat a rímes beszédre, azaz versírásra fogni. Én, Ábrahám Tibor — kit arra akar késztetni e lap, hogy soroljam föl milyen érveim vannak jobboldalisá- guk bizonyítására — kérdem: az imént fölsorolt név­sor tán nem elegendő? Ha Önök itt a T. Házban, azt mondják: nem, akkor én meg azt mondom, hogy a Pest Megyei Hírlap ördöge — nem hiába említette ked­venc, igazmondó, korrekt, mértéktartó, visszafogott, tisztahangú, minden emberellenest elutasító szabad de­mokrata lapom, a Beszélő — itt van, és kirekeszt a Vödrös-brigád. Sátáni egylet! Halkan kérem miniszterelnök urat, hisz bocsánat az éles szemű észrevételért, pardon, hogy ügyeibe avatko­zom, és ne vegye rossz néven ha féltem, ám kérem, kö­nyörgöm halkan, érezze meg szavaim elfojtotta köny- nyeimet, küldje e brigádot tömlöc fenekére, veresse vasba őket, jó nehézbe, lökje lágyan őket a Tisza fene­kére, avagy tudósítsanak messzi Boszniából. De javasol­hatok még, jaj rossz néven ne vegye, de tudja, a nagy­kőrösi oldal megszűnte nem hagy aludni, éjszakáim oly álmatlanok, szörnyű e tudat nekünk, kik Nagykőrös szülöttei vagyunk, hol nemrég még kommunista nevét viselte a téesz, hol bátran még ma is megtekinthető a szovjet hadsereg diadalútja, hol október 23-án mily gyö­nyörű volt, szót kapott János, igen, a Berecz. Javasolhatnék halálnemeket a Vödrös-brigádnak, de immár kiapadtam a szabad demokrata szóból! Bocsás­sák meg. elhullajtott könnyeim, ha netán a zakójukra cseppent. Én csak fölhívni kívántam a figyelmet! Jobb, jobb, jobb, szélsőjobb lesz erre odafigyelni! (A képviselő úr szavait lejegyezte: V. A.) ★ Szerkesztőségünk közleménye: Mivel a fentiekkel biztonyítottnak látjuk lapunk jobb- oldaliságát, a képviselő úr számára eddig fenntartott, bekeretezett üres helyet ezennel megszüntetjük. Kedves megyei olvasóink, városban és falun élő előfizetők, fővárosi olvasók. Mérleg utcai ellen­őrző központ! Valamennyinknek békés, boldog új évet kívánunk a Vödrös-brigád Ki a vidámabb, a férfi vagy a nő? Megszoktuk azt az elképzelést, hogy a férfi szörnyen komoly, míg a nő mosolygós, derűs te­remtés. A valóságban a nő többnyire roppant komoly lény, a férfi pedig minden móka és tréfa kútfeje. Az egész félreértés alighanem abból ered, hogy az élet­ben a komoly és komor dolgoknak — amilyen a politika, az egyetemi elő­adások, a vezércikk meg­írása, a magasabb számvi­tel, a mozdonyvezetés és effélék — legnagyobb ré­szével a férfi foglalkozik. Ez persze igaz, csakhogy a foglalkozás komolyságá­ból még nem következik az emberi természet ko­molysága. Továbbá csakugyan úgy tetszik, hogy a nő jobban szeret szórakozni, ponto­sabban szólva jobban sze­reti, ha szórakoztatják, mint a férfi. Ez is igaz, de nem éppen a jó kedély, a vidámság hiányára mutat-e ez a szórakozásigény? A bizonyítékok tömegével igazolhatnám, hogy mi­lyen kevés a nők közt a humorista és a komikus. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a humor férfikivált­ság, akár a filozófia, a had­viselés és egyebek. Magya­rázzák a lélekbúvárok a dolgot ab ovo vagy ab ova- rio: tény, hogy a férfiter- mészet tréfásabb, rakon­KAKIÜL CAPEK Ki a vidámabb? magáért való bolondozás, a szertelen jókedv, a teljes behódolás a nevetés iste­néinek — ez nem a nőknek való. cátlanabb, pajkosabb, mint a női. Ahol együtt van néhány férfi, ott rögtön sor kerül valami tréfára. A férfiak különösen hajlamosak rá, hogy valami csínyt köves­senek el, nyilván apjuk kamasz őurasága iránti velük született kegyelet­ből; ugyanis a férfi apja a kamasz. Nem voltam még miniszter, s remélem, nem is leszek, de a lelkem mé­lyén meg vagyok róla győ­ződve, hogy a miniszter urak a minisztertanács ülé­sén egymás kabátszárnyát odakötik a székhez, titkos leveleket küldöznek egy­másnak azá asztal alatt, s ha valamelyikük egy pilla­natra eltávozik, aktái közé szerelmes levelet, tízórai- papírost vagy makk tízest csempésznek a többiek. Ha pedig nem ezt teszik, biztos, hogy nagy önmeg­tagadásukba kerül. Vala­kit megtréfálni, valamiben másokkal összejátszani, valamiféle csínyt elkövet­ni — ez a legerősebb fér­fiszenvedélyek egyike. Ezzel szemben a nő ta­lán háiásabb nézője minden mókának, de isten ments, hogy ő tervelje ki vagy kö­vesse el! Először is, ő ma­ga nagyon-nagyon nem szí­vesen válik a tréfa szenve­dő alanyává. Teljességgel híjával van annak a széles, jókedvű mosolynak, amely- lyel a férfi nyugtázza a ro­vására elkövetett tréfát. Az­tán meg... az ördögbe is! Ha már egy nő, amint mondják, valakiből bolon­dot űz, annak rögtön kel­lemetlen, személyeskedő éle támad. Harmadszor pe­dig, a nőtől az ilyesmi ide­gen, nem „ül” neki a sze­rep, sehogy sem ért hozzá, nincs meg benne az az ár­tatlan támadókedv vagy az a kedélyesség, vagy az a ... hogy is mondjam ..., egyszóval az a túláradó, tettre kész vidámság, A nő szívesen nevet, de nincs bizalma a mások ne­vetéséhez. Kerüli az alkal­mat, hogy a maga jószán­tából nevetést, derültséget fakasszon. Nyilván attól tart,, hogy kockáztatja a méltóságát, ami örök ké­nyes oldala. Aki fél a ne­vetségessé válástól, soha­sem lehet egészen felszaba­dultan, a lelke mélyéig vi­dám. Nevetni tudnak a nők, de nem tudnak szívvel-lé­lekkel benne lenni a tréfá­ban; a teljesen céltalan, ön­Továbbá — és ez talán kölcsönös szolidaritás vagy bizalmatlanság —, amikor a nők egymás közt vannak, egymás rovására sose kö­vetnek el tréfákat. Ha egy nő valami csínyt elkövet, mindig a férfi rovására te­szi; ha valakiből bolondot űz, az illető biztosan férfi. (Amiből az is világosan ki­derül, hogy a nők jobban félnek a nőktől, mint a fér­fiaktól.) De ilyesmit is csak akkor tesznek, ha bennün­ket, férfiakat utánoznak. Az élet sodrában a férfiak tartják fenn a derűt. Nem, nem, a nő nem vi­dám lény; s ha mosollyal ajkán járja az életet, az képmuiatás. A nő halálo­san komoly lény. Mi, éppen mi,, szakállas, bozontos, ko­nok és csúf férfiak, mi va­gyunk az élet derűje. Be­csüljük meg ezt, és komoly hivatásunkban, gépeink, filozófiánk mellett, tanszé­keinken vagy az eke szar­vánál gondoljunk, rá, hogy bőrünk alatt az Örök Kó­pé csontjait hordjuk, azét, akit az Űristen azért terem­tett, hogy jókedv és vidám­ság legyen a világon. Mert ez volt és ma is ez az ő bölcs akarata. (1923) PARLAMENTI NAPLÓ Csaba nem Balázs Tegnap délelőtt tíz óra­kor folytatta munkáját az Országgyűlés rendkívüli té­li ülésszaka. Nem sokaság, hanem lélek, Szabad György tesz csuda dolgokat — mondta Dörnbach Alajos s átadta az elnöklést Szabad Györgynek. Napirend előtti felszóla­lásokkal kezdődött a mun­ka. Palotás János (függet­len) képviselő, a Vállalko­zók Országos Szövetségé­nek nemrég lemondott el­nöke azt fejtegette, hogy aki szegény, az a legszegé­nyebb, fázósságát odadja a télnek, melegét meg odadja a nyárnak, üres kedvét a puszta határnak. Ojabb független képviselő, llkei Csaba kapott szót, aki nem kis felhördülés közepette kijelentette, hogy harmad­napja nem eszik, se sokat se keveset, majd így foly­tatta: Tiszta szívvel betö­rök, ha kell, embert is ölök. Azonnali szólásra jelentke­zett Dénes János (függet­len), aki vétkesek közt cin­kos, aki néma — felkiáltás­sal előbb llkei mentelmi jo­gának, majd llkei felfüg­gesztését kérte, melyhez többen is csatlakoztak. Eör- si Mátyás szabad és demok­rata képviselő figyelmeztet­te Dénes Jánost, hogy ja­vaslata törvényellenes. II- kei ugyanis Csaba, és nem Balázs, aki a tömegbe löve­tett volna, ha akar. Ezzel szemben llkei képviselő pontosan kifejtette, csak akkor öl, ha kell. Ez pedig a BTK 23/XXIV./c-d értel­mében, figyelembe véve az MCDX/BMX/ACDC/ BMW-MSZMP 76/2, b. pont­ját, teljesen világosan ki­mondja. az a legény, aki állja. Eörsi meggyőző érvei ellenére a koalíció rövid időre kivonult a teremből. G. Maczó Ágnes (monda­nunk sem kell, hogy füg­getlen) képviselő asszony, a megüresedett padsorok előtt drámai hangon ecsetelte, mit érlel annak a sorsa, ki­nek nem jut kapanyél. Ültetne krumplit harma­dába — kiáltotta Torgyán József, mire a képviselőnő azt válaszolta, hogy nincs szabad föld, egy kapa se. A felforrósodott vitának Sza­bad György csengetése ve­tett véget. Ezután Darvas Iván (SZDSZ), a Televízió zárolt egymilliárd forintjá­val kapcsolatban elmondta, hogy kicsit szomorkás a hangulata máma, kicsit be- lészállt a boldogtalanság. Kicsit úgy érzem magam — hangsúlyozta a képviselő —, mint a durcás kis gyerek, kinek elvették a játékát. Kulin Ferenc (MDF), a kul­turális bizottság elnöke, vá­laszában elismerte a prob­léma súlyosságát, s a kö­vetkezőket mondta: Itt a két kezem, ez van nekem, tudod jól, ez mindenem. Horn Gyula (MSZP) a kül­ügyi bizottság lapunk zár­táig elnöke, a kormány szomszédos államokkal szembeni felelőtlen maga­tartását hozta szóba, né­hány konkrét példát em­lítve. Szép város Kolozsvár, s én ott lakom a Szamos­nál — olvashatjuk az egyik kormánypárti lapban, egy másik szélsőséges újság pe­dig azt írta, hogy falu vé­gén kurta kocsma, oda rúg ki, a Szamosra. Így akarunk megbékélést? — tette fel a kérdést. Dunának, Oltnak egy a hangja — hirdeti egy másik orgánum, sőt az alul­járókban a skinheadek azt harsogják, hogy komáromi kisleány, vigyél által a Du­nán. Horn nagyobb önmér­sékletre szólított fel min­denkit. Végezetül Vngár Klára (Fidesz) bejelentette, hogy új lakásba költözik. Mint ismeretes, a képviselőnő megígérte, hogy a budapesti Expo megrendezése esetén elköltözik a fővárosból. Ta­láltam egy kétszobás gar­zont Sevillában — mondta. Ezt követően a házelnök vendégeket köszöntött. A díszpáholyban megjelent a régi magyar parlament né- hánv. messzire szakadt kép­viselője. Korom Mihály, Cservenkáné, Berecz János és Stadinger István inte­getve köszönte meg a tap­sot, azt követően folytató­dott a törvényhozás mun­kája. (Székely) (Puszta Péter rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents