Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
Folytatják a hősi építkezést Binder nem hátrál Manfred Wörner, a NATO főtitkára tegnap fölszólította Szerbia újraválasztott elnökét, hogy azonnal állítsa le a vérontást Boszniában. Az Észak-atlanti Szövetség vezetője reméli, hogy Slobodan Milosevic tevékenyen hozzájárul a volt Jugoszláviában feszülő konfliktus békés rendezéséhez. — A Nyugat már nemegyszer erőteljesen felszólította Szerbiát: mozdítsa ki a volt Jugoszláviát arról a holtpontról, amelybe saját politikájával sodorta — folytatja Wörner közleménye. — A jugoszláv válság rendezésének egyetlen lehetséges módja az ENSZ Biztonsági Tanácsában támasztott követelmények maradéktalan teljesítése. Ez viszont valamennyi érintett nemzet, köztük a szerbek és Szerbia javát is szolgálná. Milosevic ama kijelentésére, miszerint új államfőként számára is a béke megteremtése a legfontosabb feladat, a NATO főtitkára csupán annyit válaszolt, hogy most nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Ukrajna több városában hétvégén tömegtüntetéseket rendeztek a szombaton bejelentett nagyarányú áremelések miatt. Az első jelentések szerint incidens sehol sem történt. Kijevi és donyecki szakszervezeti csoportok a hét elejére öszszehangolt tiltakozó akciókat jelentettek be. Leonyid Kucsma ukrán kormányfő tévébeszédében közölte: a vezetésnek nincs más választása, mint hogy megszünteti több alapvető élelmiszer és szolgáltatás állami dotációját. Miközben Magyarország és Csehszlovákia arra készül, hogy a kettejük között vita tárgyát képező bő- si erőmű kérdését o Hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesszék, addig maga a létesítmény sikeresen működik — írja az ITAR— TASZSZ, majd idézi Julius Bindert. Az erőmű építésével megbízott vállalat vezetője újságírók előtt kijelentette: — Abban az esetben, ha nem sikerül megállapodni a magyar féllel, akkor még két és fél évig tartanak majd a bősi építkezési munkálatok. A vállalati vezető szerint: a létesítmény már eddig 300 millió koronát termelt. Binder úgy vélekedett, hogy a szlovák területen működő erőmű építését mihamarább be kell fejezni. Igazát az illetékes a Duna vízszintjének őszi hirtelen emelkedésével támasztotta alá. Majd így folytatta: — Tavasszal, amikor a folyó vízszintje elérheti majd akár a tíz métert is, a be nem fejezett létesítmény miatt veszélybe kerülhetnek a bősi térségben élők és javaik. Követlenül érinti a bősi erőművet a Duna Kereskedelmi Rt. napokban történt alapítása is; ennek célja az erőmű működtetésével kap- esolatos kereskedelmi tevékenység. Figyelni keli Funarnt A józan ész segíthet Vészjóslóan köszönt az új év Kelet-Európára: ki tudja, kitart-e Borisz Jelcin, és hová fejlődik a balkáni háború — írta tegnapi számában a The Independent. Az év végi—év eleji számvetés szerint nem ígéretes fejlemény Csehszlovákia kettéválása sem. Szlovákia nem lesz a nemzetközi politika csendes állóvize: a 600 ezer magyar kisebbség ügye feszültséggel terhes, és még több bonyodalom• mai fenyeget a szlovák gát, és vízi erőmű, amely máris •majdnem ausztráliai sivataggá változtatta a Duna egy részét — írta a brit lap. Í993-ban tovább gyülekeznek a felhők Erdély felett a magyar—román rivalizálás formájában — a józan ész azonban még segíthet a probléma kezelésében. Mindenesetre erősen figyelni kell Funarra, Kolozsvár ultranacionalista polgármesterére. Wörner felszólította Mibsevicet Tettekre ven szükség A török légierő kész beavatkozni Boszniában Mit vár az új évtől Kohl? Hikmet Cetin török külügyminiszter ismét katonai beavatkozást sürgetett Bosznia-Hercegovinában és kijelentette: a török légierő kész beavatkozni, csupán az ENSZ felhívását várja. A török lapok szerint Cetin kijelentette: az Egye- sült Államok boszniai hadműveletet készít elő a repülési tilalmat megsértő szerb repülőgépek ellen, és erre a célra felhasználja olaszországi bázisait. A lapok idézik Dogan Guresh tábornok török vezérkari főnököt is, aki szerint a török légierő készenlétben áll, és csak az ENSZ jeladására vár. Tartsák tiszteletben az emberi jogokat Helmut Kohl német kancellár szerint 1993-ban egyik feladat lesz a lengyelek, a magyarok, a csehek és a szlovákok további felzárkóztatása az Európai Közösséghez. Kohl szerint a jövő évben is az európai egység művén való munkálkodás lesz a központi feladat, az integráció Nyugat-Európá- nak már az elmúlt negyven évben is békét, stabilitást és gazdasági jólétet biztosított, egyfajta példaképként lebeg, s kell is lebegnie az európaiak szeme előtt. „Az európai unióról kötött szerződés (Maastricht), tekintettel a közép-, a kelet- és a délkelet-európai földcsuszamlásszerű változásokra, az ezekben rejlő nagy esélyre, de a kiszámíthatatlan következményekre is, világos, egyértelmű jelzés arra, hogy egész Európának milyen úton kell haladnia” — állapította meg a kancellár, cikkének egy másik helyén leszögezve: a testvérháborúkat Európában egyszer s mindenkorra lehetetlenné kell tenni, az emberi jogokat mindenütt tiszteletben kell tartani. „A lengyeleket és a magyarokat, a cseheket és a szlovákokat is egyre közelebb kell hozni a közösséghez. Ök már ma is a stabilitás horgonyának fogják fel a közösséget” — írta Helmut Kohl. Tüntetés Kijevben Megszüntetik a MAGYARORSZAG Mérlegen a közvélemény-kutatások Össznépi etetés - szépséghibákkal Az ünnepek előtt két újság is nyilvánosságra hozta a legújabb kérdőíves közvélemény-kutatás eredményét. A Szonda Ipsos a Népszabadságban, a Médián a HVG-ben olvasható. Nem először találkozunk ilyen kimutatásokkal, így ezek irányultsága nem meglepő. Mivel nem politikai szempontból kívánom elemezni a listákat, az is megengedhető, hogy higy- gyek mindkét felmérés hírértékének és valóságtartalmának. Azt ugyanis megszoktuk, hogy az ellenzék prominens személyiségei vezetik e rangsorokat, s az országért felelős kormányzati erők a mezőny végén kullognak. Am ha alaposan szemügyre vesszük a Szonda Ipsos (továbbiakban Sí) és a Medián (M) összegzését, meglepő ellentmondásokat fedezhetünk fel. A politikai közvéleménykutatásoknak feltétlenül tükrözniük kell az adott időszak legfontosabb eseményeit, az adatokból kiolvashatók az állandóan változó belpolitikai élet eredményei, tendenciái, s az érintett személyekkel ösz- szefüggő egyéb következtetések. Az említett két kimutatás nélkülözi mindezeket. Mindkettőt kőbe is lehetne vésni, tértől és időtől annyira függetlenek, s meglepő állandóságot mutatnak. Az élmezőny és az üldözőboly összetétele alig változik. Ha visszapillantunk az elmúlt három hónap fontosabb politikai mozzanataira, feltétlenül ki kell emelni a Göncz Árpád körüli eseményeket, úgy a Kossuth tér-. Turul-fejleményeket. amelyek Boross Péterrel vannak összefüggésben, mint a médiaháborúban játszott szerepét. S még említést érdemel a költségvetés elfogadása, illetve a legnagyobb ellenzéki párt élén történt drámai változás. E négy, esetlegesen kiragadott, ám vitathatatlanul fontos esemény «egyáltalán nem, illetve áttételesen jelenik meg a statisztikákban. Megjegyzendő még, hogy mindkét újság az adatok közlésén túl szöveges magyarázattal egészíti ki a listákat, ez csak fokozza az összhatást. Nézzük először a Göncz— Boross polaritást! Az elnök az Sí-ben egy plusz, az M-ben négy mínusz pontot kapott, a belügyminiszter az előbbiben öt mínuszt ért el, míg a másikban nem szerepel. A Népszabadság ugyanakkor sietve magyarázza, hogy a belügyminiszter népszerűségének csökkenése feltehetően az október 23-i eseményekkel függ össze. Kár, hogy ez nem olvasható ki az adatokból. Tegyük fel ugyanis, hogy mindenki az elnök úrral rokonszenvezett, akkor nagyobb különbségnek kellene lennie. De az alig egy hónappal későbbi tatabányai rendőrinvázió épp ellenkező előjelű: ha Boross Budapesten mulasztott, Tatabányán túlteljesített. (Erről sem ír a Népszabadság.) Kérdés tehát, hogy mit jelent Boross öt mínusza, Budapestet vagy a Turult? S miért nincs a másik listán? Göncz mire kapta egy plusz, illetve négy mínusz pontját? Hogy nem beszélt a Kossuth téren, vagy elmondta szuronyos avatóbeszédét? Azt hiszem, ezek megválaszolásában csak az irónia segít, miszerint a két dolog ellensúlyozta egymást. Hiába kígyózik hosszú hónapok óta mindenki szeme előtt a médiákkal kapcsolatos vita, a belpolitikai változásokat érzékelő közvélemény-kutatások nem regisztrálják, mondhatni, tudomást sem vesznek róla. Az Sí-ben ugyan felbukkant Katona Tamás (tizedikként, mint az első kormánypárti politikus), ám az M-ben nincs benne. De hiányoznak a hosszú harc további résztvevői is. Hol van Kulin, Debreczeni, höl a mozdulatlan mozgató, Haraszti? Király Zoltán, Demszky, Pozsgay, Torgyán és Thürmer (róluk majd később), mint állandó kellékek ott vannak, a közelmúlt leggyakoribb szereplői viszont nem. Ennek megválaszolásában mór az irónia sem segít. A költségvetéssel kapcsolatban természetes, hogy Kupa Mihály mindkét listán szerepel. Ennél csak egyvalami természetesebb, az, hogy — rosszul. Az Sí 21. helyén öt pontot vesztett. míg az M a 17. helyre érdemesíti, nyolc pont mínusszal. Figyelmet érdemel a Népszabadság magyarázata : „... úgy tűnik, hogy a költségvetés beterjesztőjét marasztalja el a közvélemény annaik tartalmáért .. 15 % számára rokonszenves, 62 % viszont ellenszenvesnek találja.-Egy évvel ezelőtt, 1991 novemberében még 45 % tartotta szimpatikusnak, s csak 26 % viseltetett ellenérzéssel iránta.” Tudvalevőleg sehol a világon nem a pénzügyminiszter a legkedveltebb, helyzeténél fogva. Idén időben elkészült a tervezet, hosszas egyeztetések és konzultációk után terjesztették be s még karácsony előtt elfogadtatott. Ez esetben a Népszabadság azt sugallja, hogy annak tartalma nem megfelelő a szakértő közvéleménynek. Ezt a logikát követve jövőre már a beterjesztés ténye is ellenérzést szül széles e hazában, legalábbis az újság szerint. Az SZDSZ élén történt változás már-már nevetségesen tükröződik mindkét statisztikában. Az Sí öt pluszpontot ad Pető Ivánnak, ám a nagy vesztes Tölgyessy is kap egyet. (?) Nem szabad elsuhanni a szövegmagyarázat mellett: „Pető Iván népszerűsége nemcsak a főbb társadalmi rétegekben, hanem a jelentősebb pártok szavazótáborában is egyenletesen nőtt”. Természetesen örülünk e jó hírnek, csupán kíváncsiságom nem hagy nyugton. Vajon mit takar a főbb társadalmi rétegek kifejezés? Talán a forradalmi munkásosztályt, a vele szövetséges szövetkezeti parasztságot és a haladó értelmiséget? Nem lennék meglepve, különösen, ha felidézem a Népszabadság a belügyminiszterről írt sorait: „Boross Péter megítélése főként a nők, az idősek és- kiváltképp a budapestiek körében romlott”. Csak úgy süt a szövegekből az elfogulatlanság és a tudományosság igénye. Még érdekesebb a HVG ebben a tekintetben. Tölgyessy. kilenc pontot vesztett, míg a győztes Pető pontértéke változatlan maradt. Ügy nyer valaki, hogy nem látszik az adatokban. S ezt a magasröptű szóbeli magyarázat stagnálásnak nevezi... Óhatatlan az összehasonlítás, gondoljunk a sportra. A statisztikák hűen követték az öttusázók szöuli sikereit, ugyanakkor barcelonai kudarcait is. De itt ez nem számít... Mindezek alapján a politikai szempontokat nélkülözve is elmondható, hogy egyik felmérés, illetve szövegmagyarázat sem kísérte figyelemmel a belpolitika aktuális eseményeit. S ha tovább böngésszük az adatokat, számtalan ellentmondást, illetve nehezen értelmezhető jelenséget vehetünk észre. A HVG szinte bókol Fodor Gábornak és Deutschnak: előbbi 80 %-os népszerűségével a második legközkedveltebb politikus lenne, de fájdalom, a „hírekben mostanában gyakran szereplő .. . Szűrös Mátyás nagyobb ismertsége révén kiszorította...” A szöveg ugyan szemérmesen hallgat a guruló dollárokról. Szűrös így is a kilencedik helyen landolt, messze megelőzve bármelyik kormánypárti szereplőt. S az adatok? A népszerűségi és az ismertségi mutató változása egyaránt nulla. Még jó, hogy ennyit szerepel mosanában a hírekben ... Deutsch is az élmezőnyben szerepelne — olvashatjuk —, ha „Kónya Imrénél hajszállal kisebb ismertsége miatt nem marad ki a húszas listából”. Ha nem feltételezzük, hogy a Petőfi Csarnokban osztogatták a kérdőíveket. elmerenghetünk, mit ér a prágai fogda Jakesnél s a frakcióvezetés. Hajszálnyi a különbség ... S ha már itt tartunk, az SZDSZ valamennyi egykori és mai frakcióvezetője (Pető. Tölgyessy. Tardos Márton) szerepel, míg a többiek nem. Hol van Csé- pe. Gál. a kisgazdák és a függetlenek frakcióvezetője? S a parlament vezetése? A HVG-ben Szabad György elnök népszerűségben a 13.. ismertségben a 17. a húsz közül. Fura, hogy ez utóbbiban is megelőzik az ellenzék frakció- vezetői, bár meg kell jegyezni, az ismertség inkább a megkérdezettek politikai tájékozottságát minősíti. A tendenciákat figyelve jól látható, hogy a HVG lényegesen szigorúbb. Három stagnálás (Pető, Szűrös, Bőd Péter) mellett tizenhatan lecsúsztak, az egyetlen Torgyán kapott plusz hármat. (Csak nem az amerikai Szabadság- párttal történt, Szakasitsra emlékeztető ölelkezési jelenet okozta?) Minden adat mögött megannyi kérdőjel. Für Lajos mínusz 14. Mit csinált szegény, tán hadat üzent? Antall József mínusz 12. Surján mínusz 7, de Orbán Viktor is mínusz 6. Vajh miért? Szintén kérdéses Király Zoltán mínusz 4 pontja. Valaha ő volt a bátor, még a régi parlamentben elmondott emlékezetes felszólalásai miatt. Többszöri váltás után teljesen indokolatlan mostani szerepeltetése, politikai súlyához képest a lista hatodik helye erősen vitatható. Az Sí valamivel nagyvonalúbb, jutalmaz és büntet egyaránt. Igaz, a pluszpontokat jobbára az ellenzék kapja, az első kilenc helyezetten kívül a kormánypárti mínuszosok közé beékelődött Tardos Márton plusz egy pontjáról sem feledkezik meg. Üde színfolt a sereghajtó triász (Csurka. Torgyán, Thürmer) pozitív értékelése. (?). Magyarázatot erre sem találok, hacsak a nemzetközi beavatkozást Szomáliái agressziónak nevező munkáspárti vezér megnyilatkozása nem az. Lehetne folytatni a karácsonyi böngészést, de érjük be ennyivel. Ha másra nem, kellemes ünnepi időtöltésnek feltétlenül hasznos mindkét közvéleménykutatás Székely Ádám
