Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
$&&&&»$& gsSas^. Zas-^AT^K Vác Tököl Pilisvörösvár Szentendre Címert alkotnak, kiknek még pecsétjük sem volt A hazaszeretet jelképei Ha egy településnek múltja van Nagytarcsa Kincseiket kézbe véve páratlan ritkaságokat birtokló szenvedélyes műgyűjtőknél, megszállott filaté- listáknál, vagy — emlékszem —, kódexrestaurátoroknál tapasztaltam olyan feszült figyelmet és áhítatot. mint amilyent most Mézemé Lőcsey Ágnes arcán vélek felfedezni. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője tagja, illetve vezetője annak a szakértőbizottságnak, amely hétről hétre összeülve szakmai véleményt mond az önkormányzatok által elkészíttetett címertervekről. Ily módon természetes, hogy rendkívül gazdag címer- rajzgyűjteménnyel rendelkezik, féltve őrzi, óvja azokat, mint valami kincset. Már-már nemzeti kincset. S e gyűjteményben szép számmal találhatók szűkebb hazánk címerrajzai. A dossziékból készséggel emel ki lapokat, formailag hiteles, tartalmilag pedig gazdag Pest megyei város- és községcímereket. Elsőként a vármegye régi-új, eredetében a 17. századba nyúló, tavaly elfogadott jelképét. Ezen a bátorságot és a hűséget szimbolizáló oroszlán nem — mint korábban — sziklás hegycsúcsokon, nem is hármashalmon, hanem hármas zöld hegycsúcson lépdel. — Nagy címeralapítási kedv tapasztalható napjainkban —, jegyzi meg az osztályvezető. — Az ősi települések ősi szimbólumainak a használatát Rá- kosiék 1949-ben egy tollvonással ' betiltották, mert úgymond feudális, nem polgári, nem burzsoá, hanem egyenesen feudális tartalmakat hordoztak. A szigor a 60-as évek végén, a 70-es évek elején enyhült. Kádárék a városoknak engedélyezték a jelképeket, ám azoknak a történelmi múlt mellett a „történelmi jelenre” is utalniuk kellett. Gyárkémény, logarléc, fogaskerék, sok más egyéb, és vörös csillag került a címerekbe. A pártbizottság mondott először szigorú bírálatot róluk, a lektorátus pedig mint hatóság engedélyezte, vagy nem engedélyezte használatukat. A 80- as évek vége felé már lelemaradhatott a vörös csillag, de a Szolnok megyei Kunszentmárton címerébe például Szent Márton alakját még nem lehetett elhelyezni. A rendszerváltozás után az 1990-es önkormányzati törvény úgyszólván minden kötöttséget megszüntetett. Az önkormányzatok képviselőtestületei maguk hozhatnak rendeletet helyi szimbólumok: címer, zászló, pecsét alapításáról és használatáról. Dolgukba gyakorlatilag senki nem szólhat bele; egy tavaly született jogszabály mindössze annyit ír elő, hogy a közterületekre kerülő műalkotást szakértőkkel véleményeztetni kell. Az önkormányzatok boldogan élnek a címeralkotás lehetőségeivel. A városok — Pest megyében is —, általában történelmi jelvényeiket állítják vissza, és sorra alkotnak címert a községek is. Olyan kis falvak is, amelyeknek még pecsétjük sem volt soha. — Milyenek e napjainkban született szimbólumok? — Véleményem szerint többnyire szépek, megfelelnek a heraldika szabályainak, a címerpajzsok általában nem zsúfoltak és valószínűleg kifejezik a település múltját, életét, lelkét... Erről, a tartalmukról mi, grafikusok. heraldikusok azonban vajmi keveset tudunk mondani, ezt a települések lakói tudják igazán megítélni, egy bizonyos idő után. Ha megszeretik, ha magukénak tekintik a címert, a zászlót, akkor az jó, akkor elérte a célját, erősíti a szülőfalu iránti szeretetet, erősíti a lokálpatriotizmus érzését. Egyébként a települések vezetői szinte kivétel nélkül mind együttműködnek a szakértőkkel, a címer elkészítésének a folyamatában. Nemcsak magunkra, a lektorátusra gondolok, hiszen kitűnő heraldikusok vannak a levéltáraknál, egyes múzeumoknál is. — Am a lektorátusról szólva: polgármesterek, jegyzők, a kulturális bizottságok vezetői rendre megkeresnek minket, már az ötlet megszületésekor, vázolják elképzeléseiket, grafikust kérnek tőlünk, behozzák az elkészült vázlatokat. megfogadják javaslatainkat. Éppen most van folyamatban két Pest megyei község, Tápiószölős és Albertirsa címerének készítése. Novemberben szakértő- bizottságunk megtekintette a különböző terveket, elmondtuk javaslatainkat, s most várjuk vissza a községek vezetőit újabb címerbírálatra. Megmondom őszintén, én minden szép, új címer megszületésekor ugyanúgy örülök, mint az a polgármester vagy jegyző, aki kétszer, háromszor is felfárad ide, a Várba... A lektorátus szakértő- bizottságának tagja a címertan tudományának nemzetközi hírű tudósa, Bertényi Iván. A profesz- szort az Eötvös Loránd Tudományegyetemen lévő dolgozószobájában arra kérem, próbáljuk megfejteni: mivel magyarázható a települések saját címer iránti fokozott érdeklődése. — A jelenségben én egy egészséges lokálpatriotizmus felerősödését látom, s ezt csak üdvözölni tudom — válaszolja a professzor. — Ugyanakkor tagadhatatlan, bizonyos üzleti szempontok is megnyilvánulnak, amit természetesnek tartok. A városok, a községek vezetői úgy érzik, joggal, hogy idegenforgalmi vonzerő lehet, ha egy településnek van múltja, kultúrája és ez jelképekben is tükröződik. Ezzel magyarázható a 70-es években a címeralkotás első nagy reneszánsza. Mind többen utaztak Nyugatra, s látták, ott a legkisebb települések is mennyire őrzik hagyományaikat, mennyire büszkék rá. Akkor kezdett elterjedni a testvérvárosi mozgalom is, s a kapcsolatok kiépítésével együtt jártak bizonyos természetes formaságok. Mindemellett napjaink címerkultuszában bizonyos emberi gyengesé gek is felfedezhetők: h van címere a szomszéd köz Gy. Szabó Béla (Kolozsvár) fametszete ségnek, miért nincs nekünk; mi sem vagyunk amazoknál kevesebbek... Előfordult már, hogy valamely község azzal sürgette a címerzsűrit, hogy két hét múlva önkormányzati képviselő-testületi ülés lesz ... — A lektorátus osztályvezetője említette; olyan települések is alkotnak maguknak szimbólumokat, amelyeknek korábban nem hogy címerük, de még pecsétjük sem volt. Hogyan tükröződik napjaink jelvényeiben napjaink valósága? Természetesen nem valami politikai indítékú, mesterkélt aktualizálásra gondolok. — Ez a legnehezebb feladatok egyike, a címertanban járatos grafikus és sokszoros szakmai konzultáció szükséges hozzá. Kétségtelen, a heraldika meglehetősen konzervatív tudomány, de ez nem jelenti azt, hogy elzárkózna a modern jelképektől. Számos jó példa bizonyítja ezt, főleg külföldön. A magyar települések túlnyomó többsége, s ezen belül a Pest megyei falvak, városok szerencsés helyzetben vannak, mindegyik múltjában található olyan esemény, sajátosság. amely címerpajzsra emelhető és szerencsés esetben stílustörés nélkül illeszthető mai elemekhez. A nagy veszélyt, a túlzsúfoltságot azonban el kell kerülni. Szerintem azok a legszebb, legsikerültebb címerek, amelyek egyszerűek, áttekinthetőek, a kívülálló számára is viszonylag könnyen megfejthetők. Azt hiszem, hogy a mellékelt ábrák ilyenek. Említhetem a jó példák között Isaszeg, Tököl, Pilisvörösvár címerét. de mindegyik méltó arra, hogy büszke legyen lakóhelyére a község, a város polgára. — Az önkormányzatok jelentős része még csak ezután alkotja meg címerrendeletét. Mit tanácsol nekik? — Ne siessék el a szimbólumalkotást. Gondoljanak arra, a címer, a zászló, a pecsét rendszerint több száz évre szól, fő céljuk is az állandóság kifejezése. Ezt a célt pedig csak akkor érik el, ha be tudják lopni magukat az emberek szívébe. Megtervezheti azokat a legkiválóbb grafikusművész, szakmailag messzemenően elismerheti a he- raldikus, mindez semmit ér, ha a település lakói nem érzik, hogy közük van hozzá. Közük, akár olyan módon is, hogy részt vesznek a megálmodásában. A fótiak például jeligés pályázatot írtak ki címertervekre, s felkértek, vegyek részt a helyi bírálóbizottság munkájában. Több tucat pályamunka érkezett, jobbak, kevésbé jobbak. Három olyan tervet választottunk ki, amelyek némi átdolgozás után a képviselő-testület elé kerülhetnek. Az én szívemet azonban valamennyi megdobogtatta, mert valami olyan, a szűkebb haza iránti érzést éreztem ki belőlük, amelyre ennek a népnek a jövőben nagyon nagy szüksége lesz. Deregán Gábor Aszód Szigctszentmiklós s L Érd Nagykáta Pest megye Isaszeg
