Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

■Z<ú£l TŐKÉS LÁSZLÓ A GYERMEKKOR KARÁCSONYÁRÓL Abban az időben még járt az angyal Erdélyben „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olya­nok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek­nek országába." (Máté 18,3) — A Megváltó is gyer­mekként jött közénk. Mi­képpen őrizhető meg a gyermeki lelkűiét, mit je­lent a mai világban — itt a Kárpát-medencében — gyermeknek lenni? — Nyitottnak lenni és tisztának maradni. Nyitott­nak lenni olyan körülmé­nyek között, amikor a me­nekülés kényszere hajtja az embereket, hogy befelé for­duljanak és elzárkózzanak, amikor rájönnek: a- roman­tikus múltba merült annak a lehetősége, hogy „vissza a természethez!” Már nincs hova vonulni. Planetáris pólyákat keres az ember: a Holdra menjen, vagy a csil­lagokba? Elidegenedik tár­sadalmától, környezetétől és embertársaitól. Az el­zárkózás önvédelmi kény­szere ..vak dióként dióba zárja a lelket”. A gyermek az, aki a veszélyérzet teljes hiányában nvitott a világ felé. Még a rosszat is hab­zsolja! Nos. ezt a nyitottsá­got kellene megőrizni! A bizalmatlanság, a gyanak­vás zárai, reteszei választa­nak el minket egymástól. Gyermeknek lenni tehát azt jelenti, hogy szinte még a teremtésbeli állapotot őr­zöm. Amit még nem terhel­tek meg, nem rontottak el... A másik a tisztaság. Olyan világban élünk, ahol elkerülhetetlen a beszeny- nyeződés. vagyis a minden­féle tisztátalanság. Elkerül­hetetlen a korrupció, az egyéniség elferdiilése. Szin­te képtelenség ilyen körül­mények között nyitottnak és tisztának maradni. Az erkölcsi értékeket ma már lemosolyogják. Szokás ugyan intellektuális sznobé- rlából morális magatartás­Tőkés László Királyhágó-mclléki református püspök tiszteletbeli tagja a Családotíhon a Gyermekekért Alapít­ványnak, mely a veszélyeztetett apróságok lelki, erkölcsi és anyagi támogatását hivatott segíteni. Az alapítvány a krisztusi tanítás szellemében tevékenykedik, összefogva mindazokkal, akiknek fontos, hogy egy se vesszen el a kicsinyek közül. '-W'W­---­Gy . Szabó Béla (Kolozsvár) fametszetei ról beszélni, de az igazság az. hogy a hit, a vallás — mint ezen értékek legfőbb hordozója — elsorvadt, de­valválódott. Bemocskoló- dott a világ. De miként a farizeusokkal, a vámszedők­kel, a bűnösökkel ellentét­ben áll Jézus Krisztus sze­mélyének. szellemének su­gárzó tisztasága, úgy kell igyekeznünk n világ ellené­ben vállalni gyermeki énünket, ragaszkodni ere­deti önmagunkhoz. — A bibliai tanítás mához szóló üzenete: „És aki egy ilyen kis gyermeket be­fogad az én nevemben, en­gem fogad be." (Máté 18,5) ... és „Bizony mondom nektek: Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Máté 25,40) Mit tehetünk a kicsinyekért? — Ez a sok alapítvány, amely a veszélyeztetett gyermekek és családtagok, a betegek, az elszegényedet­tek, a perifériára szorultak, illetve a fogyatékosok javát szolgálja, mind a társada­lom mulasztásának, majd ébredő lelkiismeretének a megtestesülése és jelzése. Ha nem is vallásosak az emberek, ha nem is tudják tisztán megfogalmazni az érzéseiket, de a szándék megvan bennük, hogy te­gyenek valamit a kiszolgál­tatottakért. Ennek köszön­hető az ilyen természetű alapítványok sokasodása, mint amilyen a Családott­hon Alapítvány is. — Melyik volt a legszebb karácsonya, és miért? — A legszebb kará­csony... Nehéz kiválaszta­ni, mert más-más élmény miatt több karácsony vált igazzá és emlékezetessé. Közérdekű szempontból nyilvánvalóan 1989 kará­csonya volt a legfelemelőbb, amelyben szinte eggyé vált, összesűrűsödött az idő. Hús­vét feltámadását értük meg a karácsonyi Gyermek születésében. A születésben az újjászületést. A szabadu­lást. a kegyelmet, a esodát. Minden fontosabb keresz­tyén vagy bibliai fogalom jelen volt abban a három évvel ezelőtti várakozásban és beteliesedésben. Emberileg nézve — és egy kissé ellágyulva — nyil­ván a gyermekkor kará­csonyai voltak a legcsodála­tosabbak: amikor megettük a töltött káposztát és csen­getett az angyal... és fel­sorakoztunk. És tényleg az angyal érkezeit, mert vala­hogyan — még ha a szüléink készítették is elő a fát meg a csomagokat — mégis fe­lülmúlta az élmény, az ün­nep lelki tartalma, a szülői gondoskodást. Eljött, való­ban eljött az angyal, és én soha nem éreztem gyer­mekként, hogy becsaptak volna. Abban az időben még járt az. angyal Erdély­ben, a magunkfajta csalá­doknál. Jó volna, ha nem szállna el a földről! Tiba/ Agnes WALTER VON DER VOGELWEIDE Kelts áldásoddal... Kelts áldásoddal, ó Uram, s te igazgasd minden utam, sorsom örvénye akármerre térjen. Krisztusom, rajtam tanúsítsd irgalmasságod javait, s oltalmazz engem szent Anyád nevében. Ahogy az angyal rá vigyázott, s jászladnál melletted is állott, szamár és kör közt, ahogy ott pihegtél, ős Isten, zsenge kisded (s a derék József is, szivében ártatlan hűséggel, serényen őrizni sosem lankadott): úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek híveként töltsem a napot. (Rónay György fordítása) GEILER VON KAISERSBERG Sok ünnepet ritkán követ jó munkanap. JÓZSEF ATTILA Istenem Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked. Hogyha meg szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebbre nyomjam. Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat, én zavarnám a fele varjat. S bármi efféle volna munkád, velem azt soha meg nem unnád. Ha nevetnél, én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék. DEMOKRITOSZ Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül. ADAM MICIINA Z OTRADOVICi Mennyei fülemüle amely Isten dicsőségére édesen énekel Jézus csodálatos születéséről Kérve kérünk, égi rózsánk, ékes Jézusunk, erős igéiddel szólj ránk, kedves Jézusunk. Igaz szód kívánja éhünk, gyöngyünk. Jézusunk: mennyei! mért hagytad el értünk, fényes Jézusunk? Kicsiny gyermeknek születtél, ó nagy Jézusunk, végtelen menny Ura lettél, kicsiny Jézusunk. Tenger a te gazdagságod, szegény Jézusunk, s jászolban van nvugovásod, gazdag Jézusunk. ó, te mennyek óriása, gyermek JézusunK, mért ragadsz gyöngén a sárba, erős Jézusunk? Ragyogó napocska fénye, rejlő Jézusunk, sugarad mért vált sötétre, fénylő Jézusunk? Világ tündöklő szerelme, csudás Jézusunk, gyújtsd szivünket kegyelemre, lángos Jézusunk. lm a szívünk, add tiédet, fölkent Jézusunk, öszveolvadás az élet, kegyes Jézusunk.* Irtsd a nem tetszőt, hadd kérlek, tiszta Jézusunk, vessze salakját a lélek, irgalmas jó Jézusunk. Zúzzad varázsát a rossznak, édes Jézusunk, ne hagyj meg utálatosnak, mézes Jézusunk. Nélküled sehogy se éljünk, gyámolj, Jézusunk, veled meghalni ne féljünk, életadó Jézusunk. Dicsed hirdesse az angyal, Teremtő Urunk, Világmegváltó Fiaddal egy halált halunk. Repessél, Szent Leiek, bátran, te enyhet adó! Osztatlan a Háromságban, szállj, vigasztaló! (Kormos István fordítása) A legszentebb nap Ilyenkor az ember az egész világgal békét köt. Ilyenkor valóban velünk az Isten. A szoborúak megvigasztalódnak, s érezzük az Ür jelenlétét. Ezen az ünnepen mifelénk mindenki békés, aláza­tos, és elfelejtjük az év során felmerülő, kikerülhe­tetlen kellemetlenségeket. A mi családunkban min­den évben gyönyörű az ünnep. Édesapám és húgom feldíszítik a fenyőfát, édesanyám pedig velem együtt készíti az ünnepi vacsorát. Vacsora után megajándékozzuk egymást, majd indulunk az éj­féli misére. Azt az érzést, amit a misén érzek, minden embernek kívánom. A béke, a szeretet, és az együvé tartozás érzését. Nem szomorú a lelkem, mert tudom, hogy elhunyt szeretteim is velem van­nak. Hiszem, hogy az Ür kegyelmébe fogadta őket, mert az Űr irgalmas, ök nem mentek el. csak test­ben. Lélekben velünk vannak. Érzem még drága nagymamám mákos bejglijének ízét, nagypapám pipafüstjét. Hiányoznak. De tudom, hogy ilyenkor itt vannak velem. Az oltárra teszem mindkettőjük ajándékát. Majd az Űr kibontja, s átadja nekik, az ajándékot, szívem szeretetét. Ez az ünnep bol­doggá teszi lelkemet. Édesanyám megkérdezte tőlem, mit szeretnék kapni ez alkalomból. Azt feleltem: két dolgot, bé­két és egészséget. Ha e két dolgot megadja a Min­denható, mindent megad. Hiszem, hogy a sok jószívű és békés ember ösz- szefogása elsöpri az erőszakot és a háborúskodást. Remélem, ezen a napon az ő lelkűk is megnyug­szik. Számomra ez a nap a legszebb, a legszentebb és legszeretetteljesebb ünnep az egész világon. Mindenkinek kívánok: békét és egészséget! Burai Valéria

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents