Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
PEST MEGYEI NÉPSZOKÁSOK Háromszor ettek, egyszer laktak jól Karácsony „bőtlye” a Tápiá mentén Advent utolsó napján a Tápió mentén sok helyen csak a gyerekek kaptak reggelit. Űri katolikus lakossága háromszor étkezett, s ebből egyszer lakott jól. A Tápió mentén délben általában olajjal főzött bablevest és mézzel ízesített mákos gubát (Tápió- györgye, Szentmártonkáta stb.) ettek. Űjszáz lakói mákos csíkot fogyasztottak, hasonlóan Űri lakosaihoz, ahol csepegős (mézes) mákos csíkot ebédeltek. Tá- pióságon viszont krumplivagy tésztalevest főztek. Tápíósápon reggelire olajos káposztát vagy olajos krumplit sütöttek, délre nem főztek, s a bablevest, mákos gubát vagy derellét vacsorára fogyasztották, s úgy tartották, hogyha vacsora közben valaki felkel az asztaltól, akkor a következő évben a tyúk nem fog elülni. A karácsonyi asztal alá ugyanitt egy csóva gabonát raktak, hogy elüljenek a tyúkok és jó termés legyen a jövő évben. Általánosan ismert hiedelem volt a Tápió mentén, mely szerint a család minden tagjának vacsora előtt meg kellett egy gerezd fokhagymát. enni. Nagykátán azért, hogy a kígyó meg ne csípje őket, Tápiógyörgyén a torokfájás ellen védelmezte a családot. Tápiósá- pon a „fokhagymát belemártották egy kistányérba öntött mézbe. Édesanyám csinálta, egy kis keresztet rajzolt vele a homlokunkra, hogy erősek legyünk, mint a fokhagyma”. Mindenütt mágikus erőt tulajdonítottak a karácsony böjtjén fogyasztott almának. A sápi szlovákoknál az almát a gazdasszony vágta szét, s mindenkinek adott egy kis szeletet. Ezt azért tették, hogy haza tudjon jönni, ha valaki messzire szakadt a családtól. Nagykátán férjjóslásra használták az almát: „Mikor kigyüttek a nagymisérül, beleharapott az almába, és amilyet! nevű gyütt arra, olyan nevű lett a férje." Tápiósülyben egészségvarázslásra szolgált az alma. Az éjféli mise után a vályúba beletették az almát, s erről itatták meg a lovakat, hogy olyan egészségesek legyenek, mint a piros alma. Üriban karácsony reggel a vályúba kétpengőst is tettek, Tápiósápon almával is megetették a jószágot. Az éjféli mise előtt rendszerint dióra kártyáztak, s közben főtt kukoricát ettek, valamint Üriban felkötözött szőlőt kenyérrel. Az étkezésekkor igen fontos szerepe volt a karácsonyi morzsának. Tápiógyörgyén a morzsát a korai csirkékkel etették meg, hogy el ne pusztuljanak. Újszászon és Tápiósá- pon a zacskóban tartott morzsát a jószág betegsége esetén vették elő, és hamujával, füstjével gyógyítottak. Tápiószentmárton- ban vacsorakor a legelső falatot ki kellett tenni a levesből és gubából, ez volt a karácsonyi morzsika. Az éjféli mise után mindenki felszabadult a böjt alól, s a Tápió mente lakói nekifogtak a hurkának,» kolbásznak, káposztának, szalonnának. A sápi szlovákok először édespálinkát ittak, majd tőtött káposztát ettek. A mendei evangélikusok kolbászos káposzta levest, disznón3relvet, majd púpocskát, azaz mákos gubát ettek, a katolikusok viszont ilyenkor takartot, azaz töltött káposztát. Ipoly menti tűzre pörgetés Sok Ipoly menti faluban a karácsonyi asztal alá különböző eszközöket raktak: fűrészt, baltát, láncot, gyeplőt, valamint szénát, szalmát, búzát, hagymát, szőlőt, pénzt. A szerszámok egyértelműen József mesterségére utalnak, a széna pedig a jászolra. Bernece- barátiban mindez csak karácsony böjtjén délben volt, az asztal alatt a legtöbb helyen viszont egész karácsony alatt ott maradtak. Kemencén a szerszámokat egy kosárba helyezték, amelyet szénára és szalmára tettek. A református Pe- rőcsényben a láncot azért tették az asztal alá, hogy a pénz ki ne menjen a háztól. Ipolydamásdon méz, fokhagyma, dió, aszalt gyümölcs, alma volt az asztalon. A fokhagymát azért ették, hogy erősek legyenek, a mézet, hogy „édesek lehessenek”. A főétel túrós- mákos barátfüle volt. Étkezés alatt nem volt szabad felállni, s a vacsora után mindenki guggolva távozott, hogy a tyúkok kettesek legyenek egész évben. A karácsonyi morzsát az állatoknak adták, s szinte „Kelj fel, gazda, kelj fel! Szállott Isten házadra, sokával, seregivel, szárnyas angyalával, teli poharával, vetett asztalával...” — szól ősi, pogánylevegőjű, de mégis keresztény elemekkel átszőtt regösénekünk. A vetett asztal minden bizonnyal a karácsonyi asztalra utal. A gazdagon terített asztalt szeretnénk most néprajzos szemmel körüljárni, s egy pár Pest megyei példával mintegy „étvágygerjesztőként” illusztrálni. Pomázi szerbek karácsonyi asztala (I. Sándor Ildikó felvétele) mindenütt hatalmas varázserőt tulajdonítottak neki. Kemencén gyógyítottak is vele: „pergesd a tűzre a karácsonyi morzsát”, s a füstjét beszívták. Nagytarcsai kapusznyik Nagytarcsán egész nap böjtöltek, s pontosan öt órakor nekiláttak a vacsorához. Édes pálinkát ittak, „hogy kedvesek legyenek egymáshoz”, egészségük védelmét almával biztosították, majd káposztalevest disznónyelvvel. szívvel, kolbásszal ízesítve tálalták. Elmaradhatatlan volt a pupáké nevű mákos tészta, amely nem más, mint kalácstészta vékonyra elnyújtva, megsütve, utána kifőzve és mákkal meghintve. Karácsony legismertebb süteménye a káposztából készült kapusz- nyik volt. Karácsonytól újévig nem ettek babot, lencsét, gancát, mert az a mondás járta, hogy aki ezen egy hét alatt e három ételből eszik, „akkora pattanásai lesznek, mint a bab, a lencse, a ganea”. A Buda környéki szerbek karácsonyának egyik központi fontosságú kelléke a karácsonyi kalács, azaz a bozicni kóláé, amelynek elkészítése a háziasszony feladata volt... A háziasz- szony már kora hajnalban felkelt, s nekilátott a kalács sütéséhez. A kenyérlisztből készült kalácsot kemencében sütötték. Alakja kerek volt, alul tésztaabroncs vette körül, tetejére két sodort tésztadarabból keresztet formáltak, amely mind a négy irányban átérte a kalács tetejét. A kereszt közepére került a keletien tésztából kicsípkedett nagy rózsa s az oldalakra négy kisebb rózsa. A kereszt közében lévő helyekre szimbolikus díszeket tettek: Isten kezét kinyújtott ujjakkal, hordót, ökröt, szőlőskertet, madarat, kosarat stb. Azért készítették eme díszeket keletien tésztából, hogy az ilyen tészta sütéskor ne deformálódjon. Pomázi kalácsok A sült kalácsot kerek szakajtóba helyezték, alá búzát, almát, kukoricát, hagymát, diót és szilvát tettek, hogy jó termés legyen a következő esztendőben. A kalács nagy rózsájába gyertyát és néhány szál bazsalikomot tűztek. A karácsonyi kalács tésztájából zdravljét is sütöttek. Az egészség nevű kenyér a család jövő évi egészségét biztosította. A következő tésztaféle a kvockának (kotlónak) nevezett lepénv, amelybe a sütőbe tevés előtt a háziasszony jól belecsípett, és a tyúkok, csirkék hangját utánozta: kvok-kvok, pip-pip. Ha ezt elmulasztotta volna, nem tojnának tyúkjai. A pomázi szerbek nap-, hold-, szőlőkalácsot is készítettek. Ma leggyakrabban szimbolikus tartalommal dekorációként a karácsonyi kalácsra kerülnek. Karácsony napjának igen archaikus kelléke a cesnica nevű pénzes kalács. A szerencsekalácsot Pomázon rétestésztából készítik. Az asz- szonyok készítés közben tésztás kézzel kimennek a kertbe, és jól megrázzák a gyümölcsfákat bő termés reményében. A cesnica tésztáját összehajtogatták, egyik végébe pénzt tettek, majd amikor a kemencében kisült, megkenték mézzel. Ebéd után régebben széttörték, újabban szMvág- ják, S az a családtag, aki megtalálja' a benne levő pénzt,. a következő esztendőben szerencsés lesz. A pénzt boroskancsóba szokták tenni, és újévig ebből isszák a bort. Ezután vagy visszavándorol tulajdonosához a pénz, vagy elteszik a jövő évi éesnica számára. Franciska néni karácsonya Senváclavon, azaz Pilis- szentlászlón Ádám-Éva napkor régen szigorú böjt volt, még a zsíros edényeket és evőeszközöket is eldugták a kamrákba, padlásra, pincébe. Idősek és apró gyermekek kivételével nem reggeliztek, nem ebédeltek. Vacsora előtt petrezselyemből, zellerből zöld ostyát vittek az állatoknak, tömjénnel füstölték őket, és szentelt vízzel is meghintették a jószágot, hogy egész évben egészségesek legyenek. A karácsonyi asztal abrosza alá búza-, árpa-, és rozsmagokat tettek, s mindezt, akárcsak az asztal alá helyezett ba- tyúnyi szalmát, Szent János napjáig otthagyták. A szalmát Jánoskor égették el, s ekkor szórták ki az utcára a magokat, hogy a rétekre vonuló disznócsorda megegye, és egészséges legyen. Az asztal központi helyén ott volt a Luca-napi kicsírazolt búza, közepén az égő gyertya, amelynek lángjáról azt tartották, hogy aki fele elhajlik, az a jövő karácsonyt nem éli meg. A vacsora diódobálás- sal kezdődött. A házigazda a szoba négy sarkába diót dobott (négy égtáj), majd minden családtagnak adott egy szelet almát. Mindenki kapott egy diót is. Akinek férges jutott, az betegségre számíthatott. Maid szőlő, szilva, körte következett A legfontosabb eledel viszont a papiakban készült oplatky, azaz mézbe mártott ostya volt. Mindenütt készítettek pupáckyt — mákos gubát, amelyből egy villányit a fiatal lányok kivittek az utcára, s ahol először ugatott kutya, onnan volt várható a jövendőbeli. A pilisszentlászlói szlovákok már a századforduló tájékán dunai halat ettek tojásrántottával. Vacsora után egészen a szentmiséig otthon tartózkodtak, saját boraikat fogyasztót-' ták, és még csak véletlenül sem mentek az istálló közelébe, mert nem illett ilyenkor megzavarni az állatokat, akik ezen a csodálatos estén egymás közt saját nyelvükön beszélgettek, Rcpiszky Tamás Hozd el, Isten, hozd el Hozd el, Isten, hozd el Kis karácsony napját, Hogy ne egyem többet A gazdám cipóját. Bicskahegyen vágott Nyüves szalonnáját, Körme között adott Nagy marok túróját. Én innen es látom A szeretőm házát, Verje meg az Isten A benne lakóját. De ne mindegyiket, Csak az édesanyát, Mé tította tőlem Az ő kicsi fiát. Ha neki fia vót, Nekem szeretőm vót, Ha neki kedves vót, Nekem kedvesebb vót. (Sántatelek [Gyimesvölgye], 1959. Kallós Zoltán gyűjtése) I hisziu Bálint Ritka regősének Nagy Ritának és Érni Petrámnak Rita Petra rejtem Rita Ritám ejtem Hej regők rejtem Kicsi igric lelkem Petrám Petrám rejtem Rita Ritám ejtem Rita Rita kérem Petra Petrám szépem Felemelem, rejtem Napban és Éjben Fenn a Nap-téren Petrám Petrám rejtem Rita Ritám kérem Petrám Petrám szépem Röppentem. hej Suhantom hej Pörgetem hej Napban és Éjben Fenn a Nap-téren Petrám Petrám rejtem Ritám Ritám ejtem Petrám szépen kérem Rita kérem szépen Hej regők rejtem Rita — Sutyim ejtem Petrám Petrám rejtem Kicsi igric lelkem Rita Ritám ejtem Petra Petrám Petra te királynőm te te te tűzmadaram te (1992. december) REMENYIK SÁNDOR: Ha én... Ha én feküdnék most a hant alatt, Anyám, Te drága, Neked fekete volna minden pillanat. Hogyan képzeljem el Alakodat Karácsonyeste síromra hajolva, Rendezgetve a fenyőgallyakat? ... Szíved ha rögtön meg nem szakadt volna, A mosolygást, a mosolygást Bizonyosan elfelejtetted volna. Én itt maradtam, S azóta számtalanszor mosolyogtam, Mintha Te feküdnél hant alatt. Anyárp, Anyám, Bocsásd meg az én rossz életemet És minden beteg mosolygásomat. Kolozsvár, 1930. december 9. )
